Kevés olyan tündöklő állócsillaga van a magyar irodalomnak, mint a János vitéz, amelyben Kukorica Jancsit, az árva juhászbojtárt mostohaapja elzavarja otthonról (azért, mert miközben szerelemre lobban Iluskával, és udvarol neki, elkószál a rábízott nyáj egy része), útnak indul, és hihetetlen kalandok közepette János vitézzé, majd Tündérország királyává válik.

szépséges világú verses meséjével (vagy elbeszélő költeményével?), amiről Szerb Antal, az Utas és holdvilág és a Pendragon legenda írója, irodalomtörténész azt mondta: „A János vitéz az, amit az ember szeretne odaajándékozni külföldi ismerőseinek, hogy megérezzék a magyar népjelleg melegségét, humorát, semmihez sem fogható báját, hogy megérezzék a magyar szív verését. Ebben a műben csodálatosan együtt van a magyar föld valósága és a magyar lélek álma.”

Kosztolányi Dezső pedig a „magyar Odüsszeiának” nevezte a költeményt. De elég csak megnézni Jankovics Marcell zseniális animációs filmjét, hogy megérezzük a mű elemi erejét. 

Sokan elgondolkodtak már azon, vajon kiről mintázhatta Petőfi a fél világot bejáró, királyokat megmentő, parasztfiúból lett hős huszár alakját. A költő fantáziája alkotta meg, vagy volt valami valóságalapja a rendkívüli megpróbáltatásokon diadalmasan keresztülvágtató magyar hősnek?

A ráckevei János vitéz legenda szerint igenis volt, méghozzá a település neves szülötte, Horváth Nepomuki János, a napóleoni háborúk vitéz huszárkapitánya, I. Ferenc osztrák császár és magyar király testőre, számos kitüntetés, többek között a legmagasabb pápai elismerés, a Krisztus-rendjel birtokosa, akinek emlékére minden évben János vitéz-napot és -ünnepséget tartanak (idén május 25-én) a Csepel-szigeti városban. És joggal, mert ha végigkövetjük a ráckevei huszár kalandos életét, akkor zavarba ejtő hasonlóságokat és párhuzamokat fedezhetünk fel Petőfi hősével.

Jancsi és Juliska

Horváth Nepomuki János 1774-ben született, és hamar árvaságra jutott. Először apja, majd újraházasodott anyja halt meg, mostohaapja pedig – a helyi szájhagyomány szerint – cudarul bánt a kis Jánossal, miként Kukorica Jancsival is a mostohái. Szerencsére csak rövid ideig, mert tönkrement és elköltözött Ráckevéről.

Atyai nagybátyja, a helyi vízimolnár vette magához, akinek volt egy kislánya, Juliska (Petőfinél Iluska). A két egykorú gyerek együtt nevelkedett, s ahogy nőttek, úgy bontakozott ki közöttük a szerelem. A kis János szabóinas lett (Kukorica Jancsi juhászbojtár).

Járt az Óperencián túl és Taljánországban is, ahol…

Életébe az 1789-es francia forradalom hozott fordulatot. I. Ferenc osztrák császárnak és magyar királynak ugyanis sürgősen katonákra volt szüksége, ezért elrendelték az újoncozást. Ráckevének három lovas huszárt kellett kiállítania teljes felszereléssel a város költségén, a 19 éves Horváth János pedig kapott az alkalmon és 12 éves szolgálatot vállalt. Amikor a fejébe nyomták a huszárcsákót, egyedül Juliskát sajnálta itt hagyni, akihez már erős szerelmi szálak fűzték.

Kukorica Jancsi  a délibábos Alföldön találkozik először huszárokkal, azonnal be is áll közéjük. Rengeteg szép lány csodálja a daliás lovaskatonákat, de Jancsinak egyikük sem kell, hűséges marad az ő Iluskájához.

Az I. huszárezreddel Németalföldre és Németország nyugati részébe vezényelték (azaz túl az Óperenciára, a felső-ausztriai Enns folyó túloldalára (Ober-Enns), vagyis a német fejedelemségekbe), ahol (miként azt a katonai éveit 1834-ig végigkövető szolgálati lapjából tudható) csak az Óperencián túl 83-szor ütköztek meg az ellenséggel. 1798-ban pedig az 5. Radetzky ezreddel Észak-Itáliába (Taljánországba) került.

Gyorsan emelkedett a ranglétrán, közben megtanult németül, olaszul, és mivel többször jártak francia területeken, franciául is. A Napóleon ellen vívott döntő (és számára vesztes) marengói csatában, Itáliában súlyosan megsebesült, hősiességéért pedig megkapta az Ezüst Vitézségi Érmet. Később pedig, többedmagával, a nápolyi királytól átvehette a Nápolyi Rendjelet. A kitüntetések temérdek arany formájában kapott jutalomként jelennek meg a költeményben.

…kitüntette a pápa

Amikor pedig 1814 márciusában Napóleon nemzetközi nyomásra szabadon engedte a francia földön fogságban tartott VII. Piusz pápát, lovasszázadát kérték fel, hogy kísérje vissza az egyházfőt Itáliába. Két nap alatt keltek át az Alpokon, és állítólag Bolognában esett meg, hogy Horváth N. János saját köpönyegét ráterítette a didergő 72 éves őexcellenciájára. Akárhogyan is történt, egy vatikáni festményen feltűnik egy huszár, amint Róma felé kíséri a visszatérő pápát.

Szolgálataiért pedig VII. Piusz az általa adható legmagasabb kitüntetéssel, Krisztus-rendjellel jutalmazta 1815-ben.

Igaz, míg a valóságban az idős pápát védte a francia Napóleon ellen, Kukorica Jancsi a franciákat segíti, amiért a francia király a János vitéz nevet adományozza neki. No meg felajánlja az országát és a leánya kezét is, de a vitézzé avanzsált Jancsi közli, hogy nem fogadhatja el a nagy kegyet, mert ő Iluskát szereti.

Nem várta meg Juliska

Napóleon bukása után az akkor még csak 41 éves Horváth N. János megelégelte a 22 évi katonai szolgálatot, nyugdíjazását kérte, majd visszatért Ráckevére. Juliska viszont nem várt ennyi évet, hanem időközben férjhez ment és gyermeket szült, akit szintén János névre kereszteltek. Juliska házassága olyan veszteség lehetett, mintha meghalt volna számára, ahogyan Iluska is meghal a költeményben.

A világlátott huszártiszt földet és házat vásárolt Ráckevén (háza, pontosabban felújított kúriája ma is áll, és most éppen 600 millió forintért árulják), de csak kilenc évig bírta a kisvárosi nyugalmat, és 1824-ben beállt I. Ferenc osztrák császár és magyar király testőrségébe. Tíz évig, 1834-ig maradt a gárdánál, hogy 32 év szolgálat után, hatvanegy éves korában, immár őrnagyi rangban, végleg búcsút mondjon a katonaéletnek és újra visszaköltözött Ráckevére.

Hogy Juliskához fűződő gyengéd érzelmei nem múltak el nyomtalanul, arról 1845-ben íródott végrendelete árulkodik,

1847. február 7-én, 73 évesen halt meg Ráckevén. Vagyis Petőfi kortársa volt. Ezért aköltő minden további nélkül hallhatott a parasztfiúból lett híres huszárkapitányról, és mesébe illő, hihetetlen történeteiről.

Hallhatott róla, rá egy évre meg is írta

Petőfi azonban sohasem járt Ráckevén. Egyik újdonsült barátja, a szintén költő Ács Károly viszont igen, azon egyszerű oknál fogva, mivel ott született, méghozzá ugyanabban az évben, mint Petőfi, 1823-ban. Ács Károly Kecskeméten tanult jogot, mint Jókai Mór, akivel jóbarátok lettek. Jókai pedig, amikor egy vándor színtársulat tagjaként Petőfi Kecskemétre érkezett, 1843-ban bemutatta neki a már félig-meddig befutott ráckevei poétát. Ők is összebarátkoztak, olyannyira, hogy még közös verseskötet is ki akartak adni. A cenzor szeme azonban megakadt Petőfi Disznótorban című versének befejező sorain, amelyben a költő gömböchöz hasonlítja a magas eget, s benne tölteléknek az embereket. Így aztán a közös könyv nem jelenhetett meg.

Már csak azért is, mert igencsak gyanús az egybeesés és az időzítés, a János vitéz ugyanis egy évvel később, 1844 novemberében született. És mintha a ráckevei huszárkapitány elképesztő Odüsszeiája elevenedne meg, tündérmesébe szőve, a csodás költeményben.