Már egy hét sincs a párizsi olimpia kezdetéig, érdemes hát feleleveníteni, honnan is indult a sportvilág egyik legnagyobb eseményének tartott játékparádé, amiről a modern olimpiai játékok megteremtője, Pierre de Coubertin báró úgy fogalmazott, „az olimpizmus egy lelkiállapot”.

Az első lejegyzett esemény Krisztus előtt 776-ban zajlott Olimpiában, ez egy egynapos stadionfutás volt, ami néhány száz éven belül egyéb sportágakkal gyarapodott, és megjelentek a szigorú szabályok is, amik meghatározták a birkózás, gerelyhajítás, boksz és távolugrás kritériumait. A domináns az atlétika volt, de nem csak a fizikai megmérettetés állt a fókuszban, a méltányosság, a béke, a fejlődés és az oktatás gondolata is hangsúlyos volt.

Nem csak Olimpiában rendeztek versenyeket az ókori görögök, Kr. e. 150 körül körülbelül 200 sportos megmérettetés zajlott az országban, de ezek presztízsben különböztek. A leghíresebbek az athéni, megarai és biótiaiai rendezvény voltak, ezeken pénzért és értékes jutalmakért versenyeztek. De az olimpiai játékok nem a mezei sportversenyek közé tartoztak, hanem a Pánhellén Játékok részeként rendezték meg őket. Ez alá tartoztak a Zeusznak szentelt, négyévente rendezett játékok Élisz mellett, a Püthói játékok Apollón tiszteletére szintén négyévente Delphoi mellett, a Nemeai játékok kétévente Nemea mellett és az Iszthmoszi játékok kétévente. Nem jártak olyan komoly jutalommal, mint az egyéb versenyek, a győzteseknek be kellett érniük a dicsőséggel és az olíva-, petrezselyem-, babér- vagy fenyőkoszorúval. A hírnév azonban városuknak, falujuknak is szólt, úgyhogy hazatérésük után további jutalmakra számíthattak az akkori önkormányzatoktól. Athénben például nagy amforányi olívaolajat kaptak (ennek azért ma is örülnénk az olajárak mellett), de nyereményük volt még az élethosszig tartó ülőhely az amfiteátrumokban, nyugdíjak, kormányzati pozíciók. 

1994-ben az ENSZ elfogadott egy határozatot, miszerint a játékok célja a

De az olimpia által szorgalmazott fegyverszünet története sokkal régebbre nyúlik vissza.

Háború helyett sport

A Krisztus előtti 9. században Iphitosz éliszi király a háborúk miatt a delphói jósnő segítségét kérte, ugyan hogyan vethetne véget a harcoknak és a nyomukban járó járványoknak. A jósnő az istenek kiengesztelésére szólította fel a királyt, és azt tanácsolta, újítsa meg a Zeusznak szentelt játékokat. Iphitosz tehát paktumot kötött a spártai Lükurgosszal és a pisai Kleoszthenésszel, hogy harcok helyett együtt szervezik meg a sportversenyeket. A megállapodást egy diszkoszra vésték.

A játékok ikonikus kezdő pillanata az olimpiai láng meggyújtása, ami előtte hetekig utazik Olimpiából a játékok helyszínére. Hiába gondolnánk, hogy ez is egy ősi tradíció, nem az, először 1936-ban tette meg az utat Olimpiából Berlinbe. De tény, a tűz az ókori játékokon is fontos szerepet töltött be, a rendezvény alatt folyamatosan égett az egyik legtiszteltebb istennő, Hesztia, a család védelmezőjének oltárán, és Zeusz és Héra templománál is.

A felkészülés részeként a sportolóknak 10 hónapig kellett edzeniük, így csak a komoly résztvevők maradtak a jelentkezők között a finisre, az eliszi edzőtáborra. A rendezvény előtt ugyanis a jelentkezőknek egy hónapig Eliszben intenzív edzésen kellett részt venniük, innen az utolsó pillanatban kiestek a gyengébbek, és még szégyen nélkül fel is lehetett adni a társak teljesítményét látva. Talán a mai olimpiai faluhoz lehetne hasonlítani Eliszt, bár ez már nem szigoráról, inkább a bulikról és az éjszakai kicsapongásokról híres. Eliszben azonban csak férfiak voltak, és bár antik szokás szerint ők is összemelegedhettek, az önmegtartóztatás is gyakori volt, mikor

Nők hivatalosan nem szerepelhettek az olimpiai játékokon, de nekik alkották meg a Héra Játékokat, amin fiatal lányok tunikában futhattak versenyt nem akármiért: gyümölcsökkel és olívabogyókkal díszített koronákért. A Héra Játékok egyébként a görögök nyitott gondolkodásáról árulkodnak, hiszen nőlenézés ide vagy oda, igyekeztek a fiatalabb nőknek is lehetőséget biztosítani a megmérkőzésre. 

Veszélyes ruhában futni!

Pikáns részlet, hogy az ókori játékokon pucéran vettek részt a sportolók, így a társadalmi rang sem derült ki, és csak a fizikai képességek számítottak. A gyakorlathoz az is hozzájárult, hogy balesetveszélyesnek tartották a ruhákat, miután

A történészek szerint azonban a pucérság azért is volt népszerű, mert a versenyzők exhibicionista módon meg akarták mutatni izmos, olajtól csillogó testüket a társaknak, a nézőknek és az isteneknek. De nemcsak a sportolóknak kellett pőrén mutatkozni, hanem az edzőknek is! Miután egyszer egy özvegy édesanya edzőnek álcázta magát és besurrant a játékokra, hogy megnézze fia versenyét, a szervezők előírták, hogy az edzők is kövessék a nudizmust, így könnyebben ki lehetett szűrni a nem szívesen látott nézőket (a nőket).

A Kr. előtti második század közepére a Római Birodalom átvette az irányítást Görögország és az olimpiai játékok felett, és ugyan a versenyeket továbbra is megtartották, egyre csökkent presztízsük és az általa elérhető dicsőség. A 300-as évek elején Róma a kereszténységet fogadta el hivatalos vallásának és I. Theodosziusz egy sor rendeletet adott ki, amely betiltotta a pogány vallást, a szertartásokat és ünnepeket. És bár a keresztény eszmék befolyásolhatták a játékok népszerűségének csökkenését, bukásukhoz inkább az anyagiak járultak hozzá.

Az ókori játékokat civil társulások támogatták, de a 4. században a pénz apadni kezdett és a mecénások száma is csökkent. Az addig jelentős szerepet betöltő olimpiai játékok fontossága gyengül, pedig milyen jelentős szerepe volt mindig a görögök életében! Volt, hogy a hadsereg sem állt össze a sport miatt, például amikor a perzsák Kr. e. 480-ban rátámadtak az országra, a görög városállamok közül sok készült szövetséges hadsereget létrehozni, de nem volt elég ember, mert mindenki az olimpiára készült. Milyen jó lenne, ha ez a metódus ma is működne!