Miért pirulunk el, miért nem pirul el mindenki, és vajon az állatok is elpirulnak? Vajon a pirulás spontán érzelmi reakció, vagy kognitív önreflexió eredménye? Megannyi kérdés, amire most tudományosan megalapozott válaszokat kaphatunk.

Charles Darwin „a legsajátosabb és legemberibb kifejezésként” jellemezte 1872-ben a pirulást, de az arcpírt mindig rejtély övezte, olyannyira, hogy Ray Crozier, a Brit Pszichológiai Társaság professzora „mindenütt jelen lévő, de kevéssé érthető jelenségnek” nevezte, amely egyszerre akaratlan és kontrollálhatatlan. Egy színész például nem tudja pírba borítani arcát, ha akarja sem. Freud minden mögött szexualitást kereső elmélete szerint a pirulás az elfojtott szexuális vágy beismerése.

A művészetben is ábrázolják a pirulást, Shakespeare Ahogy tetszikjében például azt olvashatjuk:

Orlando amikor meghallotta, milyen szelíden beszél, hüvelyébe dugta kardját, elpirult szégyenében, amiért olyan gorombán követelte ennivalójukat.

De reneszánsz festményeken, Jane Austen regényeiben is sűrűn pirulnak a hősnők.

Szégyen vagy bizonytalanság

Mi válthatja ki? Például a szégyen, vagyis fiziológiailag a szimpatikus idegrendszer irányítja. Amikor zavarban vagyunk (például ha sokan néznek minket), testünk adrenalint termel, kitágulnak az erek, javul az oxigén- és vérellátás. Mivel az orca véredényei szélesebbek és közelebb vannak a felszínhez, mint a test más részein az erek, a vérbőség gyorsan a vékony bőr kipirosodását okozza.

Ha számunkra kínos témáról kell beszélni, vagy azt kell hallgatni, akkor nem is kell a társaság középpontjában vagy nagy plénum előtt lennünk, el fogunk pirulni a sarokban is. Akkor szintén elpirulhatunk, ha társadalmilag vagy szakmailag alsóbbrendűnek érezzük magunkat a körülöttünk lévőkhöz képest.

De akkor is elpirulunk, ha megdicsérnek minket, talán mert bizonytalanok vagyunk, megérdemeljük-e a bókot. Ha elpirulunk mások szavai hallatán, könnyen kiderül, hogy érdekel minket, mit mondanak, gondolnak rólunk.

Megfigyelhetjük azt is, ha valakinek azt lódítjuk, elpirult, tényleg el fog, noha előtte nem is volt piros.

Féloldali pirulás

Egy tanulmányban azt vizsgálták, mi történik azokkal, akiknek hangosan kell énekelniük, és valaki az arcuk egyik oldalát vizslatja. Hát az, hogy csak az az oldal borul pírba. Lokálisan tud tehát fokozódni a véráramlás.

Mi lehet a pirulás haszna? A szakértők szerint olyan, mint egy „beépített poligráf”, mert igazi érzelmeinkről árulkodik, épp ezért sem tudják megjátszani a színészek. Ártatlanságot, tisztaságot jelent. Épp ezért az őszinte pír szimpátiát vált ki, és a piruló embereket megbízhatóbbnak tekintik a nem pirulóknál.

A pirulás nonverbális bocsánatkérést jelenthet, ha hibázunk, és gyorsabb megbocsátást is nyerhetünk, ha hajlamosak vagyunk belepirulni a bakiba.  

Az ördögi kör az, hogy akkor tudunk igazán elpirulni, ha félünk attól, hogy el fogunk, ez az eritrofóbia, a kivörösödéstől való félelem szorongásos zavara. Három-négy éves kor előtt általában nem jelentkezik, jellemzően 15–35 éves kor között fut fel. Pszichológus segíthet a legyőzésében, különösen, ha férfi szenved tőle, mert a sztereotípiák alapján a nőknél „cuki és aranyos” lehet a pirulás (nem véletlenül használnak pirosítót), míg a férfiaknál a társadalmi konvenciók szerint kínos.

Énekeljünk a pirosító helyett!

A pirulás vizsgálatához az Amszterdami Egyetemen a karaokéhoz fordultak segítségül. Egy fiatal nőkből álló 40 fős csoportnak kellett énekelnie kamera előtt, majd megmutatták nekik, mit produkáltak. A résztvevőknek négy nehéz dalt kellett felénekelniük, ezek között volt például Adele Hellója, a Frozen Let It Go betétdala, Mariah Carey All I Want For Christmas Is You című száma.

A videók nézése közben a résztvevők agytevékenységét rögzítették, és mérték arcuk hőmérsékletét. Az volt a nagy kérdés, hogy vajon a pirulást az váltja-e ki, hogy mások véleményétől félnek (és így az önreflexió és az öntudat kognitív feldolgozásával van összefüggésben), vagy a helyzet érzelmi izgalma okozza, és spontán reakció. Kiderült, amikor a résztvevők elpirulva nézték saját előadásukat, az agynak az érzelmekkel érintett régióiban volt aktivitás. Vagyis az elpirulás rögtönzött érzelmi reakció, amely nem igényel kognitív feldolgozást.

Mark Twain szerint az ember az egyetlen állat, amelyik pirulni tud, és okkal, de ő még nem ismerhette a nagy tyúkkísérletet! Nem csoda, hogy a gall kakas honfitársai kezdték el vizsgálni, milyen arckifejezése lehet egy tyúknak, és ez árulkodik-e arról, hogy érzi magát. A vizsgálatban a kutatók két csirkecsoportot figyeltek meg: a nem pirulós tyúkok körülményei ideálisak voltak tele gyomorral, csönddel és békével maguk körül. A másik csirkecsapatot viszont félelemben tartották – azt nem tudni, hogy a Ragyogást nézették-e velük, vagy rókahangokat utánoztak a kutatók, de nagyon stresszeltek. Kiderült, a tyúkok bőre is bepirul, ha sok a félelem, a stressz. És bár a kísérlet első hallásra nem tűnik túl hasznosnak, nagyon is az, hiszen segíthet az állattartóknak ideális körülményeket teremteni a tyúkok számára, a boldog tyúkok pedig több tojást tojnak, és finomabb a húsuk is.