Kemény próbatétel elé állította a triatlonosokat és a hosszútávúszókat a Szajna vízminősége a párizsi olimpián. Hiába költöttek az olimpia előtt 1,5 milliárd eurót a folyó megtisztítására (amiben – szennyezettsége miatt – már száz éve, 1923 óta tilos fürdeni és úszni), és hiába demonstrált egy bátor cáfoló csobbanást és tempózást a megnyitó előtt tíz nappal Anne Hidalgo, Párizs főpolgármestere, az E. coli székletbaktériumoktól (is) barnálló, egykoron a kelta Sequana gyógyító istennőről elnevezett folyó vizétől sugárban hánytak a triatlonosok az olimpián. A hosszútávúszók pedig, köztük a magyarok is, lemondták a hivatalos edzési lehetőségeket a Szajnán, és úgy döntöttek, egészségük és olimpiai eredményességük érdekében csak és kizárólag az éles versenyen ugranak bele a szent folyóba, addig inkább uszodákban edzenek.

Jól tették, tömegesen lettek ugyanis rosszul a nyílt vízi úszók is, köztük a 10 kilométeren 5. helyen végző Fábián Bettina, aki a verseny után rögtön kórházba került, majd hazaérkezve Magyarországra, újra. Ahogy Betlehem Dávid, 10 kilométeres távon bronzérmet szerző magyar úszó is, aki úton hazafelé, az autópályán hívott magához mentőt, annyira megviselte a fekáliával szennyezett Szajna. (Az aranyat Rasovszky Kristóf nyerte.)

Tisztában vannak azzal a nyílt vízi úszóversenyzők, hogy a műfaj velejárója a gyomorrontás, a hasmenés, a hascsikarás, a gégefertőződés. A Szajna azonban kirívó helyszín, igazi fekete pálya. A 10 kilométeren aranyérmet nyert holland úszónő (Sharon van Rouwendaal) csakis antibiotikummal begyógyszerezve volt hajlandó elindulni. A széntabletta szinte kötelező, de a magyarok saját székletből készült bélflóra-regeneráló gyógyszerekkel is újítottak Párizsban. Na és persze kéznél volt a jól bevált házi pálinka, amivel Fábián Bettina fertőtlenített a verseny után, de sajnos így sem úszta meg.

Arra viszont többen felkapták a fejüket, hogy sok úszó a Coca-Colára esküszik, köztük a 10 kilométeres női távon ezüstérmes ausztrál Moesha Johnson, aki a The Wall Street Journalnak kijelentette: igaz a mítosz, a kóla segít kimosni a szennyeződéseket, fertőző baktériumokat a szervezetből. Hozzátette: „Csak azt csinálom, amit a körülöttem lévő szakemberek mondanak.” De kólastratégiát folytattak az amerikai, az olasz és az új-zélandi úszók is.

A pokol legmélyebb bugyrába száműznék sokan

A világ talán legmegosztóbb itala, hamisítatlan amerikai, receptje hétpecsétes titok, csak annyit tudhatunk, hogy a kóla: víz, glükózszörp, szén-dioxid, szulfitos-ammóniás karamellszínezék, foszforsav, és a (sejtelmes) természetes aromák, koffeinnel. Zavarba ejtően puritán összetétel (végső soron egy karamellel színezett cukros-koffeines szódavízféleség), valamiért mégis sokan szeretjük. Annak ellenére, hogy sokak szerint annyira káros, hogy külön bugyrot érdemelne a kénköves pokolban. És valóban nem kérdéses, hogy napi rendszerességgel fogyasztva amortizálja a fogzománcot, növeli a 2-es típusú cukorbetegség és metabolikus szindróma (inzulinrezisztencia) kialakulásának esélyét.

Hogy túladagolva mennyire ártalmas az egészségre a kóla, azt a fitt testű, George Prior nevű amerikai ember mutatta be saját magán a világnak tíz évvel ezelőtt, amikor kóladiétába fogott és heteken keresztül napi tíz doboz kólát gurított le, miközben egészségesen próbált étkezni (paleózott). Az eredmény szembeszökő volt:

a legnagyobb szenvedést azonban a cukor iránti kínzó sóvárgás okozta számára. Ami nem csoda, már egy doboz kóla is rengeteg cukrot tartalmaz (3 és fél deka), tíz doboz pedig annyit, mintha megennénk minden nap 70 kockacukrot. És nem véletlenül kívánatos: a cukor hirtelen boldogsághormonokat, dopamint, szerotonint, endorfint szabadít fel a testben, de a feldobott érzés hamar lecseng és felváltja az ingerlékenység, fáradtság, levertség és cukor utáni sóvárgás.

Jó, akkor iszunk cukormentes kólát. Csakhogy átfogó vizsgálatok szerint a cukorpótlók (például az aszpartám /E951/) pedig rákot okozhatnak. Töméntelen cukor(pótló) tartalma miatt tehát eleve kerülendő literszámra a kóla. A kérdés azonban az, hogy valóban fertőtlenít-e, tényleg antibakteriális hatású, ahogy azt több úszócsapat orvosai állítják?

Vannak, akik szerint fertőtlenít

Hiába globális népital, mégis alig vizsgálták eddig ezt a képességét. Az eddigi legkomolyabb kutatás azonban állítja, hogy a kólának erős antibakteriális hatása van és pusztítja az Enterococcus faecalis, Escherichia coli (E. coli) és a Bacillus cereus kórokozókat, de még a szalmonellának (Salmonella enteritidis) sem kegyelmez. Gombaölő hatást azonban nem sikerült azonosítani. A tanulmány szerzői úgy vélték,

Viszont azt is hozzátették, hogy a kóla egyes baktériumfajtákra kifejtett hatását nem tudták összehasonlítani, mivel nem készült erről még semmiféle tanulmány.

Meglepő eredmény ez a sokat átkozott barna italról, szakértők azonban figyelmeztetnek, hogy gyenge lábakon áll a vizsgálat, és nem lehet meggyőző bizonyítékként kezelni az eredményeket.

A kóladió valóban gyógyít

Ennek ellenére igenis lehet valóságalapja az antibakteriális hatásnak. A kóla név a Nyugat- és Közép-Afrikában őshonos, de ma már a világ sok pontján termesztett Cola vera és Cola acuminata fák terméséből, a körülbelül öt centiméteres kóladiótól származik, aminek jótékony hatásainak listája igencsak terjedelmes. Többek között

Méghozzá úgy, hogy Afrikában, a karibi szigeteken és Brazíliában egyszerűen megrágják a kóladió gesztenyeszerű magját, vagy feldarabolják, majd mézzel és tejjel összekeverve fogyasztják.

John Pemberton amerikai gyógyszerész is gyógyitalként dobta piacra a Coca-Colát 1886-ban (igaz, kezdetben kokalevél-kivonattal is megbolondította a serkentő „agytonikot"), a néhány évvel később startoló Pepsi-Colát pedig gyomorfekély és emésztési zavarok (diszpepszia) enyhítésére ajánlották és hozták forgalomba (nevét is a diszpepszia után kapta).

Meglepő dolgokra képes

Csakhogy nem lehet tudni, hogy a kóladióból pontosan mit (és milyen arányban) vonnak ki a vezető kólamárkák. Már ha bármit is kivonnak – ma már – a trópusi csodatermésből. A jellegzetes ízt rendszerint különböző citrusolajok, karamell, fahéj, vanília és glükóz-fruktózszirupok adják (plusz hozzáadott koffein). Na és ott van a kissé csípős, enyhén savanykás ízért felelős foszforsav, ami ráadásul tartósít is, mivel savasságával gátolja a baktériumok és a penészgombák szaporodását a szénsavas italban.

Hamar rájöttek a kólások, hogy az üdítőitalok különce általános tisztítószerként is bevethető. Akár véletlenül, akár indulatból kerülhetett a lakás valamelyik piszkos felületére a ragacsos ital, óriási meglepetést okozhatott, hogy letörölve a szennyezett felület is megtisztult. Kiderült, nemcsak élénkít, de foszforsavtartalma (a citromsavtartalom támogatásával) kiváló:

• zsíroldásra, legyen az zsír- vagy olajfoltos ruha, edény, tükör, ablak, szélvédő,
• rozsdák eltávolítására, ékszerek vagy régi érmék tisztítására,
• WC-pucolásra és duguláselhárításra is. 

Utóbbi nemcsak a csatornalefolyókban működik, hanem az emberi bélrendszerben is.

Ha létezik bármiféle, igazolhatóan hasznos egészségügyi hatása a kólának, akkor a duguláselhárító képessége az. Egy tíz év kutatási eredményeit összegző metaanalízis arra jutott, hogy az emészthetetlen növényi anyagokból (cellulózból, zöldség- és gyümölcshéjakból) összeállt,

endoszkópos kezeléssel kombinálva pedig több mint 90 százalékban megtisztítja a beleket.

Ha így van, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy ördögien rossz híre ellenére sem diszkvalifikáljuk világunkból a kólát, inkább gondoljunk rá univerzális tisztítószerként. De ha időnként ránk tör a kólasóvárgás, ne álljunk ellen, lelkiismeret-furdalás nélkül gurítsunk le belőle egy-egy dobozzal.