Zavarban vagyunk, csak kapkodjuk a fejünket, olyan gyorsan – és minden bizonnyal mélyrehatóan – változik az emberi civilizáció, és benne az életünk. Az egészben az a kellemetlen, hogy nincsenek olyan törvények, szabályok, sorvezetők, amikkel meg lehetne jósolni, hogy mi lesz 10-50-100 év múlva.

Ha 100 évvel ezelőtt meg kellett volna jósolni a mai időket, nehezen ment volna, már csak azért is, mert nem léteztek olyan szavak, hogy atombomba, televízió, számítógép, vagy internet. Most azt kérdezzük, hogy mi lesz mondjuk 2075-ben, de hiányoznak a szavak a jóslathoz. Tehát fogalmunk sincs, pontosan mit hoz a jövő.

Egyébként álmodoznak, és várják, hogy megjavuljon a helyzet anélkül, hogy nekik bármit kellene tenniük. Ez egy evolúciósan bevett, egyértelmű viselkedés. Ekkora aggyal, mint a miénk, azért eléggé kínos lenne hülyeségek miatt eltűnni a bolygóról.

Mindezt Csányi Vilmos Széchenyi-díjas biológus, etológus, az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció világhírű kutatója, a nemzetközi hírnevet kivívó Etológiai Tanszék (ELTE) alapítója mondta a Ma is tanultam valamit podcast negyedik évadának első adásában.

Nemrég megjelent nagy ívű – egyben utolsónak szánt – könyvében (A teremtő képzelet – A kreativitás evolúciója) tárja elénk azokat az új tudományos felismeréseket, amik alaposan átírták az emberré válás történetét. A gyökeres változások ugyanis – úgy tűnik – nem a Homo sapiensszel, hanem jóval korábban, kétmillió évvel ezelőtt, a Homo erectusszal (felegyenesedett emberrel) kezdődtek el, amikor

Az evolúciós ugrás, a hirtelen megkétszereződött agytérfogat kiváltó oka pedig az volt, hogy megváltozott a csoportszerkezet, a több kalóriát adó hús megszerzéséhez (a zsákmányszerző ragadozók elüldözéséhez) teljesen újfajta, összetett együttműködésre volt szükség a jellemzően 20-30 fős közösségekben. Csak az a csoport tudott fennmaradni, amelyik képes volt a közös célok érdekében összetartani.

A csoportba vetett hit teremtette az isteneket

De ez még nem minden. Ekkor alakultak ki a spiritualitás gyökerei is. A tagok annyira szorosan függtek az életet adó, támogató, segítő közösségtől, hogy egyfajta elvont, fölöttük álló entitásként („a nagy MI”) kezdtek csoportjukra tekinteni, amiért akár meghalni is készek voltak. Miután a Homo sapiensszel kialakult a beszéd, onnantól fogva mindent meg tudtak nevezni az ősök. Az egyszerű közösségeiket is, legyen az „a nagy antilop népe”, vagy valamilyen szellemnek, vagy későbbi korokban, valamiféle istennek a fiai. Hatezer különböző hiedelem-, hit- és vallásforma maradt fenn, de ennél nyilván sokkal több alakult ki egykoron – adja meg a humánetológiai választ arra, hogyan jelent meg az Isten koncepció.

De mi van a közösségekkel? Hiszen a digitális technológiának köszönhetően akár az emberiség összes tagja képes kapcsolatot teremteni egymással?

Egyszemélyes közösségekké váltunk

Az internet és a szabad információáramlás korában nemcsak az igazságok és a pozitív információk áramlanak, hanem a hülyeségek is. Minden áramlik, egyszerre, mivel hiányzik a közösségi kontroll. Minden ember úgy viselkedik, mintha ő maga lenne egy közösség. Maga dönti el, hogy milyen információt hisz el, mihez kezd vele és hogy kivel. Régen ezek a közösség döntései voltak.

Ezért „amikor azt látjuk, hogy az utcán, a médiában és mindenhol az emberek gorombák, önzőek lettek, mindenki csodálkozik, ahelyett, hogy arra gondolna, hogy eltűntek a közösségek. Azért lehet ocsmányul beszélni, mert nincs barátja vagy valaki, aki felhívná telefonon, vagy mondaná neki, hogy öreg, azért nyilvánosan ilyet nem mondunk vagy nem csinálunk, hogy képzeled ezt” – teszi hozzá a műsorban Csányi Vilmos.

Ha tudni szeretné,

• hogy jutottunk idáig, és milyen ősi húrok mozgatnak minket, embereket, valójában?,
• miért csak „fecsegni” tud a mesterséges intelligencia?,
• és van-e okunk optimizmusra?,

akkor feltétlenül hallgassa meg a világhírű és népszerű tudóssal készült beszélgetést. A két műsorvezető Tapasztó Orsi és Balatoni Jocó.

És ha kíváncsi rá, mi a világ legolcsóbb utazási irodája, mit veszítünk el a felnőttfilmek nézésével, és miért káromkodunk oly sokat, ráadásul miért cifrázzuk annyira, akkor ne habozzon sokat, hallgassa meg a Ma is tanultam valamit podcast eddigi adásait is.

Az állatvédelem legégetőbb kérdéseit vitatják meg szakértők társkiadványunk, Az én kutyám által rendezett DOGZ konferencián, szeptember 7-én, a Városligeti Nagyréten. Az Indamedia támogatásával létrejövő rendezvény kiváló lehetőség arra, hogy kutyás szakemberek, tenyésztők és érdeklődő kutyatartók meghallgathassák egymás véleményét a legfontosabb kérdésekről, aktuális információkat gyűjtsenek, és személyes ismeretségekre tegyenek szert. Ha érdekli a konferencia, ide kattintva megtekintheti a programot, és tud jegyet vásárolni.