Bőrünk a legnagyobb szervünk, ha kiterítenénk, másfél-két négyzetméteres lenne, a súlya pedig 10 kilogramm. És állandóan kenegetjük. Nyáron fényvédőkkel, ránctalanítjuk és hidratáljuk, a kérdés csak az, kell-e egyáltalán bármit is tennünk a bőrünkkel? Nem jó az úgy, ahogy a természet megalkotta?

Mindig késztetést érzett az ember, hogy megváltoztassa a bőrét. Évszázadokon keresztül például fehérítette,

És bizarr módon halálos mérgekkel kezelték magukat a tehetősek. Az utolsó egyiptomi fáraó, Kleopátra ólom- és arzéntartalmú kozmetikumokat használt. Az ókori görögök fehér ólomból kevertek kencét az arcbőr foltjainak eltávolítására. Ami lehet, hogy hatásos volt, viszont az ólom egy testben felhalmozódó idegméreg, szellemi leépüléshez vezethetett és meddőséget okozott. Arzént pedig nemcsak krémekbe tettek, hanem ostyára kenve el is fogyasztották, azt állítva, hogy eltávolíthatják a pattanásokat és a bőrelváltozásokat

Ha pedig túlságosan jól sikerült a bőrfehérítés, hogy élettelibb legyen az arc, pirosítót használtak, például cinóbert, a higany élénkvörös ércét, ami kopaszodáshoz vezetett. Talán részben a higanykozmetikumok lehettek a 18. század őrülten parádés parókadivatjának kiváltó okai (amit a gyérülő hajú XIV. Lajos, a Napkirály indított útjára).

Aztán ötven éve minden megváltozott, és hirtelen a barna bőr lett a menő – mint az egészség és jómód jele.

A száznyolcvan fokos fordulathoz kellett persze Coco Chanel, a női nadrágviselet, a rövid női frizura és úgy általában a modern nő megteremtőjének véletlen balesete: a divatdiktátor előre megfontolt szándéka ellenére lebarnult egy jacht fedélzetén. Onnantól fogva pedig menő lett a „jó szín”.

Az idősebb generáció még emlékezhet arra, hogy nem is olyan rég még a csokibarnaság is divatos volt (amit bronzolajjal lehetett fokozni). Ma már kevésbé, köszönhetően a láthatatlan ibolyántúli sugárzást (UV) övező jogos aggodalmaknak. Tudjuk persze, hogy napfény szükséges a D-vitamin előállításához, de nem véletlenül barnul le a bőr: a szervezet melanintermeléssel védekezik a rákkeltő UV-sugarak ellen.

A Ma is tanultam valamit podcast legújabb adásában Tapasztó Orsi és Balatoni Jocó a bőrápolás rejtelmeibe vezetnek be minket, és többek között kiderül, hogy a nap alaposan megviseli, öregíti a bőrt, és a bőrráncok 80 százalékáért az UV-sugárzás a felelős.

Ha pedig ránctalanítás, akkor kihagyhatatlanok a csodavegyületek, a kollagén, az elasztin vagy a retinol. A kollagén például az állatvilág egyik legelterjedtebb fehérjéje, és fontos szerepet játszik a sejtek közötti tér felépítésében, ezért a bőr rugalmasságában is.

De van-e értelme kollagéntartalmú ételekben, húslevesben, kocsonyában bízni, és azt várni tőlük, hogy bőrünk visszanyeri feszességét? És a méregdrága öregedésgátló krémekben?

Kell-e hidratálni a bőrünket? Nem elég kellő mennyiségű folyadékot inni? Nem csak a reklámok riogatnak, és keltenek valótlan igényt, hogy vegyük meg a kozmetikumokat? Miért szárad ki egyáltalán a bőr? Mindez kiderül a műsorból.

De ne hagyja ki a Ma is tanultam valamit podcast eddigi adásait sem, és tudja meg, miért kerültünk időtolvajok közé, hallgassa meg a Csányi Vilmos biológus-etológussal készült beszélgetést, ha tudni szeretné, mikor alakultak ki a spiritualitás gyökerei és az isteni koncepció őseinknél. És azt az adást is, amelyben Hevesi Kriszta szexológus elmondja, mit veszítünk el a felnőttfilmek nézésével.