Tudja, ki mondta, hogy a józan ész nem is olyan általános? Persze, ez franciául jobban hangzik, „le sens commun n’est pas si commun”. Francois-Marie Arouet gondolata, és ha nem tudja, ki is volt ő, az nem a józan ész hiánya, a megoldás pedig: Voltaire. De mi is az a józan ész? Ki dönti el? A józan „paraszti” észről már nem is beszélve.

Mivel a politikusok is előszeretettel hivatkoznak a józan, akár paraszti észre, érdemes alaposabban is foglalkozni a fogalommal. A kontextusból általában az derül ki, ez egy olyan pozitív dolog, ami le van egyszerűsítve, nem túlcifrázó, de nem is cizellált, szimpla és logikus gondolkodás, hozzáállás.

Józan ész alatt azt a bölcsességet értjük, ami általánosan megvan/meglehetne mindenkiben, nem a tanulmányoktól, a képzettségtől függ, hanem alap emberi tulajdonság, ami a gondolkodással vagy a tapasztalatokkal van összefüggésben, és nem diplomákkal vagy nyelvvizsgákkal. A józan paraszti ész pedig pláne nem függ semmilyen képzettségtől, az inkább az egyszerű, józan, természetes észjárásra utal, ami a parasztokra jellemző.

Közös szellemi bázis

Alapállásunk, hogy a józan észt mindenkinél feltételezzük, legalábbis ha a saját csoportunkról van szó, aminek tagjaival megegyezhet tudásunk és tapasztalataink halmaza. Ez egyfajta közös szellemi platform. Min alapulhat? Descartes szerint 

amit józan értelemnek vagy észnek nevezünk, természettől fogva egyenlő minden emberben; úgyhogy véleményeink nem azért különböznek, mert egyesek okosabbak másoknál, hanem azért, mert gondolataik különböző utakon járnak, s nem ugyanazokat a dolgokat nézzük. Nem elég ugyanis, hogy valakinek jó esze legyen; a fő dolog az, hogy azt jól használja.

Egy, a kilencvenes évek végén megjelent könyvben Dean L. Gano egyetemi tanár azt állítja, mindenki szubjektív módon érzékeli a világot, a józan észre bazírozva nem lehet jól orvosolni a problémákat. Szerinte

Minden embernek más-más tudása van a prioritásai, az érdeklődési köre és a tapasztalatai alapján. Ezek segítségével saját problémamegoldó stratégiákat dolgozunk ki a mindennapi élet különböző helyzeteire. Ami beválik, azt ismételjük. Mindannyian a saját tempónkban, saját körülményeink alapján alkalmazkodunk. Ezért sem táplálható be a józan ész az emberekbe, nem lehet betanítani sem.

Sokszor azt gondolhatjuk (de a tanárok közül sokan biztosan azt mondják: „használd a józan eszedet, fiam!”, és akkor a gyerek persze teljesen leblokkol, mert mire gondolhat a néni?!), hogy a másik nem a józan észt követve cselekszik, reagál, de neki más a tapasztalata a világról, és ezt nem befolyásolja az érvelés, a logika, az intuíció. A józan ész nem velünk született, megszerezzük, és idővel változhat is, mert a valóság is változékony.

Valóság, igazság, világnézet

Egy év elején megjelent tanulmányban a Pennsylvaniai Egyetem társadalomtudósai arra jutottak, a világnézet is befolyásolja, mit tartunk a józan ész halmazába tartozó elemnek. Például a mindenki egyenlőnek született csöppet sem volt a kategória része. A kérdés: mi a valóság, az igazság, és ezt ugyanúgy látja-e mindenki? 

A valóságfejlődésben 3 big banget, vagyis ősrobbanást különíthetünk el: először az atomoké, vagyis a fizikai valóságé, másodszor a tudaté a neuronokon keresztül, harmadszor a technológiáé robbant. Ezek formálták a valóságot, ami a józan ész alapja lehet. Ami mégis a leginkább meghatározza a józan észt, az a pszichológiai valóságunk, ami a neokortex idegsejtjein alapul: a gondolkodás és képzelet területe, ez a magasabb agykérgi működés.

Kérdés: a robbanások, nagy változások alapján akkor az igazságnak három formája lenne? 

Ezek biztosan befolyásolják, ahogy az iskolában tanított általános műveltség, a tapasztalatok és a pszichológia is, ami segít feldolgozni az élet helyzeteit.