Ausztráliában egy bizonyos békafaj nőstényei különösen durván torolják meg, ha a hím békák nem adekvát módon udvarolnak nekik. Hiába dob be mindent szegény Calum (ezt a népszerű ausztrál fiúnevet választottuk békafőhősünknek), Stephanie (ez a leggyakoribb lánynév Ausztráliában) nem ilyen udvarlásra gondolt, és ezt csúnyán kifejezésre is juttatja. Több legyet és kevesebb virágot kért volna, ennek a vége csak halál lehet. Vagyis békakannibalizmus.

Az állatvilágban nem olyan ritka az azonos fajtársak elfogyasztása, megfigyelték már a kapucinus majmoknál is, amelyeknek felnőtt egyedei kismajmot ettek meg, miután a 10 napos kicsi leesett egy fáról és megsérült. De szűkülő életterük, fogyatkozó táplálékuk miatt a jegesmedvéknél is terjed a szokás. 

A tigriscápáknál az embriók falják fel egymást még születés előtt, a jaguároknál 2010-ben figyeltek meg egy esetet, amikor két felnőtt hím jaguár megevett egy nőstényt. Ezt az etológusok a stressznek tudták be – két férfi egy nőre? Így oldották meg. De láttak már kannibalizmust fókáknál, vízilovaknál, szalamandráknál, pókoknál is. Most jönnek a békák! Az ő esetük azért sem meglepő, mert a kuruttyoló kétéltűek egyébként is érdekes trükköket vetnek be, amikor a párzásról van szó. Tavaly írtuk meg, hogy a békalányok akár halottnak is tettetik magukat, ha nem akarnak párosodni. 

A macsó hímek megúszhatják

Az Új-Dél-Walesben található Kooragang-szigeten vizsgálódó etológusok vették észre, hogy szaporodási időszakban a zöld- és aranyharang békák (Litoria aurea) nőstényei furcsán visszataszítóan viselkednek a hímekkel szemben. A megfigyeléshez különös hangok vezették őket: magas és egyedi sipítozást hallottak a sás közül. Nyomozni kezdtek, mi okozza a különös hanghatást, és kiderült, Calum kiabál kétségbeesetten. Ugyanis Stephanie majdnem leharapta a combját, és épp egy lyuk felé vonszolta, hogy a másvilágra küldje. Calum bármibe megpróbált belekapaszkodni útközben, hogy ne végezze a sötét odúban, botok után kapkodott, rángatózott veszettül, és végül sikerült is kiszabadulnia. Happy end lett szerencsére, a kutatók viszont ezt tapasztalva elhatározták, hogy feltérképezik a békák szexuális szokásait.

Három egymást követő szaporodási időszak megfigyeléseit vetették össze más tanulmányokkal, és kiderült,

Kétéltűeknél ez nem ritka, de általában felnőttek esznek meg kicsinyeket, vagy ebihalak falják fel egymást. Ezek az esetek főleg akkor fordulnak elő, amikor sok állat gyűlik össze egy területen, például amikor az ebihalak kikelnek a tojásokból, vagy ha nagyok a méretbeli különbségek, mert ez az erőfölényben lévőket evésre csábíthatja.

Sok békafajnál megfigyelhető, hogy a felnőtt nőstények lényegesen nagyobbak, mint a hímek. Ez pedig oda vezet, hogy kihasználják a kisebb férfiakat, és nemcsak szaporodáshoz, hanem zsákmányként is. Ez a fajta, nemek szintjén létező kannibalizmus természetes szelekciós folyamatként működhet a kutatók szerint.

A nőstények különbséget tehetnek a potenciális társak és a halálra ítélt zsákmány között, attól függően, hogy a költési időszakban milyen minőségben érkeztek. A nagyobb hímek ideálisabbak lehetnek szexuális partnerként, de a kisebb, alsóbbrendű hímek táplálékként szolgálhatnak. Viszont a méret sem jelent garanciát, lehet nagy a macsó béka, vagy nagy macsó a béka, ha kiszolgálta a nőstény igényeit, és beteljesítette szaporodási feladatát, még mindig végezheti zsákmányként. Mint a nőstény imádkozó sáska párja, amely párzás közben vagy után leli halálát a vérszomjas sáskaasszony miatt.