38 Celsius-fokos forróság tikkasztotta Etiópia északkeleti Afar régióját, azon belül az Awash folyó alsó völgyében elterülő köves, száraz, kopár Hadar területet 1974. november 24-én vasárnap reggel, amikor Donald Johanson,

Ez a térség a kelet-afrikai Nagy-hasadékvölgy északi részén fekszik, és nemcsak azért különleges, mert két kontinentális kőzetlemez találkozik itt, és a hasadék évi öt centiméteres sebességgel egyre csak tágul, hanem azért is, mert páratlan módon több millió éves üledékrétegeken lehet sétálni.

Már indultak volna vissza a táborba, amikor egy vízmosás mellett a fiatal professzor átnézett a jobb válla fölött és a köves-homokos talajon megpillantott egy kis csonttöredéket, és tapasztalt szemmel

Ha a bal válla fölött nézett volna vissza – emlékszik vissza a már 81 éves világhírű tudós –, akkor lehet, hogy másként alakul, vagy el sem kezdődik az emberré válás egyik leghíresebb ősmaradványának története.

Miután felfedezték a csontot, órákat töltöttek még a helyszínen az időközben 48 fokra felszökő kánikulában, és egyre-másra kerültek elő a maradványok: a koponya, a medence, a bordák, egy karcsont és lábcsont töredékei – írja könyvében, a Lucy: Az emberiség kezdetei című bestsellerben. Lelkesedésük határtalan volt, pedig akkor még nem tudták, hogy a maradványok mekkora jelentőségűek az emberi eredet történetében.

Aznap este a táborban is jó hangulat uralkodott, és a The Beatles „Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band” (Bors őrmester és a Magányos Szívek Klubjának zenekara) című, a popzene talán legnagyobb hatású lemezéről szólt a „Lucy in the Sky With Diamonds” című dal,

Vonzó névnek tűnt, főleg azért, mert az emberek azonosulni tudtak az amúgy csak megszállott kutatókat lázba hozó emberős fosszíliákkal.

Mivel rendkívül törékenyek voltak, csak óvatosan, centiről centire lehetett feltárni a csontokat, a pepecselő procedúra ezért két és fél hétig eltartott. Ahogy kezdtek alakot ölteni az asztalon, a 106 centiméteres magasságú emberelődöt először gyereknek vélték. Ám a bölcsességfogak már hiányoztak, és rájöttek, hogy

Későbbi fosszilis felfedezések kiderítették, hogy a hímek sokkal nagyobbak, 1,6 méter magasak is lehettek.

Mit tudott Lucy, amit más nem?

Először is azt, hogy egyetlen egyedtől származnak a csontok, Lucyé volt az egyik legteljesebb, már emberszerű jegyeket mutató hominin maradvány, amit akkoriban ismertek. Csontjainak 40 százalékát megtalálták, ami kivételesnek számít a paleoantropológiában. 

Kora is példátlan: a már rendelkezésre álló argon-kormeghatározó módszerrel hamar megtudták, hogy Lucy 3,18 millió évvel ezelőtt élt, ami szenzációnak számított,

Azóta találtak már régebbieket, de csak kevés információt nyújtó, annál több vitát szító, kicsi fosszíliatöredékeket.

Ráadásul évekkel később kiderült, hogy Lucy egy teljesen új, addig ismeretlen fajhoz tartozik, amit Australopithecus afarensisnek neveztek el (az afarensis felfedezésének helyét, az Afar régiót jelöli). Egy évvel később, 1975-ben Donald Johanson és munkatársai visszatértek a helyszínre, és 17 tagból álló, Lucyhoz hasonló „család” nyomaira, fogakra, csonttöredékekre bukkantak. (Az etiópiai Awash folyó alsó völgye, benne a Hadar terület amúgy annyira gazdag ősleletekben, hogy 1980-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára.)

De talán a legmeglepőbb az volt, hogy kiderült: Lucy nem hajlított csípővel és térddel, kézfejére támaszkodva mozgott a földön, mint a csimpánzok,

Ez a feltételezés sok vitát szült az elmúlt évtizedekben, de egy közelmúltban végzett alapos vizsgálat pontot tehet a végére. Digitálisan modellezték Lucy lágyszöveteit, és arra a következtetésre jutottak, hogy térdízületei és izmai lehetővé tették, hogy két lábon járjon. Valószínűleg nem volt képes nagy távolságokon keresztül vándorolni, de rendelkezett már az emberré válás egyik lényegi tulajdonságával.

Nagy aggyal azonban nem, agytérfogata csak a harmada volt az emberének. Kézfejének felépítése pedig arra utal, hogy sok időt töltött még a fákon, bizonyára ragadozóktól tartva ott is éjszakázott. Lucy halálát is az okozta, hogy – ismeretlen okból – leesett egy magas fáról. A csontjainak törése legalábbis erre utal. 

A hiányzó láncszem

Ha röviden kell megfogalmazni a 3,2 millió éves Lucy jelentőségét, akkor első helyen áll, hogy fájóan óriási időbeli űr tátongott a hétmillió évvel ezelőtti időszak (amikor az ember leszármazási vonala elvált a csimpánzokétól) és a 2,4 millió éve feltűnt, elsőnek tartott Homo nemzetség, az „ügyes kezű ember”, a Homo habilis között, akik először készítettek kőeszközöket. Lucy, és az azóta felfedezett Australopithecus afarensisek valójában hiányzó láncszemekként, 3 és 4 millió évvel ezelőtt

Úgy is mondhatnánk, hogy Lucy már elindult az emberré válás útján, méghozzá két lábon (!) (előtte senki sem gondolta volna, hogy ennyire korán, ennyire kicsi aggyal megtörténhetett ez az evolúciós ugrás), de „majomemberként” még messze volt a nagyobb agytérfogatú első előemberektől. Az átmenet pedig, amit számunkra megmutat, nélkülözhetetlen információkkal szolgál, és annyira ritka sztárleletnek számít, hogy jó eséllyel sokáig nem akad még kihívója.