„A kertek nem úgy készülnek, hogy azt énekelgetjük az árnyékban üldögélve, »Ó, milyen csodálatos!«” – mondta a Dzsungel könyve szerzője, Rudyard Kipling. „Mindig úgy tekintek a kertészkedésre, mint menekülésre, mint a békességre. Ha mérges vagy vagy gondjaid vannak, semmi nem nyújt olyan vigaszt, mint a föld gondozása – teszi hozzá Monty Don, az idehaza is nagy sikerrel futó A kertész kertje című BBC-sorozat határtalanul lelkes kertművelője.

Így is van, ám valószínűleg nem Észak-Anglia egyik látványosságára, az Alnwick Garden Méregkertjére (The Poison Garden) gondolt, a kerítéssel elzárt park ugyanis,

Halálfejes vaskapuján figyelmeztetés: „Ezek a növények ölni tudnak!”, de nem kell megijedni, rossz esetben csak elbódítanak, és a killerarborétumon végigandalogva egy szimpla ájulással megúszható a botanikai élménytúra, ahogy az párszor már előfordult húszéves története során. Mindezért nem is kell sokat leszurkolni, 7500 forintnak megfelelő fontért bárki beléphet a halálian érdekes növények birodalmába. Persze csak azután, hogy meghallgatta a biztonsági eligazítást, miszerint tilos bármihez hozzáérni, szagolgatni és kóstolgatni.

Tilos az á…

Szabadon flangálni is tilos a zöldellő kertben, csakis szigorúan idegenvezető kíséretében, kellő távolságból, fegyelmezetten lehet megtekinteni például a világ legmérgezőbbnek tartott, guinness-rekorder méregzsákját, a Magyarországon is elterjedt, csodafának is becézett mutatós ricinust (Ricinus communis, castor bean), aminek minden porcikája halálos, a magja kiváltképp.

Valóságos biofegyver (KGB-s körökben előszeretettel használták a hidegháború idején), így

hogy három-öt napon belül megölje áldozatát, ellenszere pedig ma még nem létezik. Neve azért lehet ismerős, mert a babhoz megtévesztésig hasonlító magjaiból vonják ki a patikákban kapható, hashajtó és bőrápoló ricinusolajat, persze miután eltávolítják belőle a méreganyagokat.

Megéget, lebénít, elkábít

Vegyvédelmi felszerelésben közelítik meg a Méregkert gondozói a másik hétpróbás méregkeverőt, a zellerfélék családjába tartozó, 2-5 méter magasra megnövő kaukázusi medvetalpat (Heracleum mantegazzianum), ami szintén nem kegyelmez: ha hatóanyaga (furokumarin) a bőrre kerül, annyira fényérzékennyé teszi azt, hogy napfény hatására

Szembe kerülve pedig átmeneti, vagy akár végleges vakságot okoz.

Nem szép kilátások. Ráadásul ez a figyelemreméltóan igénytelen és szapora özönnövény mára egész Európában elterjedt, méghozzá annyira, hogy Németország évente sok millió eurót költ a veszélyes jövevény kordában tartására.

és kezdett terjedni patak- és folyópartokon, lepusztult, elhagyatott helyeken, olyan feltűnően, hogy már a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal (NÉBIH) figyelmét is felkeltette. 

Nem hiányozhat a veszedelmek kertjéből „a mérgek királynője”, a magyarországi hegyekben is sárga vagy lila színben pompázó sisakvirág (Aconitum) sem, mivel hatóanyaga, az akonitin, akár 1 milligrammos dózisban is halálos lehet.

ugyanis a toxikus alkaloid bőrön keresztül is képes felszívódni, és 10-30 percen belül hevesen megtámadva az idegrendszert égető érzések közepette, rángógörcsök kíséretében bénítja le az izmokat. Rossz hír, hogy az orvostudomány jelenleg nem képes közömbösíteni az akonitint. Ha gyanútlanul mégis csokorba szednénk, a hánytatás, majd a kórházi gyomormosás, vagy ha van kéznél, az aktív szén segíthet. Ám jó tudni, még ha megússzuk is, a mérgezés tartós szívproblémákhoz vezethet.

A nadragulyának (Atropa belladonna, álomhozó fű, bolondító fű, farkascseresznye), a mérsékelt öv egyik legmérgezőbb növényének is állandó helye van a díszes társaságban. Már a neve is vészjósló, a szépasszonyt (belladonnát) nemcsak tündéri, hanem rosszindulatú boszorkányos vonásokkal is felruházták Európában, így a magyar népi hitvilágban is. Egy méter magasra nő, és

Nem zavarta ez a nőket, kis dózisú forrázatát előszeretettel használták pupillatágító szépítőszerként a középkori Itáliában.

Feltűnő, hogy nem ritka, egzotikus növényeket hoztak össze a Poison Gardenben, hanem Európában elterjedt közismert fajtákat. Így a bevállalós látogatók azt is megtudhatják, hogy a pillangós virágú, 6-8 méteres aranyeső (Laburnum) az egyik legmérgezőbb faféle. Nála talán csak a tiszafa veszélyesebb. Az egyik idegenvezető szerint az aranyeső citizin nevű alkaloidja annyira veszélyes, hogy ha egy lehulló ága több hónapig a földön heverne és szájába venné egy kutya, valószínűleg nem fejezné be a sétáját. Tiszta sor. Csakhogy a legtöbben a nagy népszerűségnek örvendő, kisebb termetű és ártalmatlan aranycserjét vagy aranyfát (Forsythia) hívjuk aranyesőnek. Tévesen.

Habár a fekete öves bioválogatott összes tagja lenyűgözi, a Méregkert alapítójának, Jane Percy Northumberland hercegnőjének (lásd még a keretes írást) egyik nagy kedvence a Magyarországon is ismert angyaltrombita (Brugmansia). Ez a pár méter magasra megnövő díszcserje

Az előkelő viktoriánus kori nők gyakran tartottak angyaltrombita-virágot maguknál, és egy LSD-szerű misztikus utazáshoz elég volt kis mennyiségű virágport szórniuk a teájukba. Végzetes volt, ha megszaladtak a finom kezek. Viszont álomszerű és fájdalommentes. 

Ciánnal van tele a sövények sztárja

Nemcsak a rettentő kertben, hanem Magyarország-szerte mindenfelé zöldell a sövények aktuális csillaga, a sötétzöld, bőrszerű leveleivel mindenkit megnyerő örökzöld babérmeggy (Prunus laurocerasus). Nemcsak nevével téveszt meg (semmi köze a fűszerbabérhoz és a meggyhez), hanem azzal is, hogy még csak meg sem kell kóstolni az öntudatvesztéshez, elég, ha sövényvágóval nekiesünk, és a rózsafélék családjába tartozó impozáns növényből azonnal ciángáz kezd párologni. 

Kint a szabadban, különösen szeles időben, nincs ezzel baj, de nem ajánlott a friss vágásokat zárt térbe, mondjuk az autó csomagtartójába tenni. Lehetne a Méregkert fenegyereke is, mivel 2013-ban elnyerte az év mérgező növénye címet, idén szeptember 1-jétől pedig planta non grata lett, betiltották Svájcban, ami azt jelenti, hogy a tetszetős, ám invazív cserjét nem forgalmazhatják az alpesi országban.

Nem lehet azonban rendeletileg be(ki)tiltani minden mérgező növényt, és nem is érdemes. Többük nagyszerű gyógymódok forrása, mint például a tiszafa, amelyet a mellrák kezelésére használnak. Az aranyeső citizinje pedig megkönnyítheti a dohányzás abbahagyását. De a kertek, erkélyek, lépcsőházak gyakori cserepes növénye, a leander (Nerium oleander) is kétarcú. Nem ajánlott megkóstolni, mivel minden része mérgező, az ókori Rómában például nemcsak dísznövényként, hanem patkányok, egerek irtására is használták.

Már a növényből párolgó, szívglikozidokat tartalmazó illóolajok is rosszullétet okozhatnak. Viszont kiderült róla, hogy kis mennyiségben szívbetegségek gyógyítására is alkalmas. Ezért nemcsak a leanderre, de a halálos Méregkert több lakójára is igaz Paracelsusnak, a modern orvoslás atyjának örökbecsű mondása: „A mennyiség teszi a mérget.” Kis adagban orvosság, nagy adagban méreg.