Csak 10 éve halt meg Margot Wölk, aki egy volt a 15 nő közül, akik előkóstolták a Führer csemegéit. Bár a második világháború alatt a német lakosságnak is igen nehéz volt akár olyan alapélelmiszerekhez is hozzájutni, mint a vaj, ő finomabbnál finomabb ételeket ehetett. De a kulináris élvezetek sem kompenzálták a veszélyt, amit minden egyes falat jelentett Margot Wölknek, hiszen bármikor belefuthatott egy mérgezett finomságba.

Hitler híres volt fura étkezési szokásiról. Azon kívül, hogy nem evett húst egy rossz emlékű vágóhídi látogatás miatt, nagyon édesszájú volt. Rengeteg csokit fogyasztott, de a vonalaira is igyekezett figyelni, úgyhogy a nagy cukros dőzsölést sokszor böjtölés követte.

Szelelő Führer

A náci vezető bélműködése rossz volt, sokszor puffadt, gázosodott, úgyhogy az étkezéssel ellentmondásos viszonya volt, és a gyanúja, hogy a szövetséges erők meg akarják mérgezni, talán ezért is volt igen erős. Hogy miért kellett 15 nő az előkóstoló feladatokra, az rejtély, még ha elosztjuk a fogásokat és van, aki csak az előételt, van, aki csak a desszertet ízlelgeti, akkor is elég lett volna 3-4. Az is felmerülhet, vajon miért nők voltak mind. Ennek egyszerű a magyarázata, a férfiak a fronton harcoltak vagy otthon voltak betegség vagy idős koruk miatt.

A 24 éves Margot titkárnőként dolgozott Berlinben, férje, Karl a fronton harcolt, már 2 éve nem hallott róla senki. A lebombázott Berlinből a fiatal nőnek menekülnie kellett, úgyhogy 1941 telén anyósa otthonában lelt menedékre a kelet-poroszországi Gross-Partsch faluban, ami ma a lengyel Parcz. Úgy tűnt, itt békében élhet férje családjával egy kertes házban, zöld környezetben és békében, de szerencsétlenségére alig három kilométerre volt Hitler keleti fronti főhadiszállása, a Farkasbarlang vagy Farkasverem.

A falu polgármestere, egy idős náci személyesen ment Wölkhöz, hogy magával vigye a nemes feladatra, a kóstolásra. 14 társával együtt a közeli krausendorfi laktanyába vitték, ahol Hitler ételeit készítették el a kiszemelt szakácsok. A csöppet sem háborús szegénységről árulkodó fogásokat, sütiket, tésztákat, egzotikus gyümölcsöket kellett ízlelgetniük. Wölk 10 éve, mikor halála előtt először és utoljára beszélt erről a borzalmas időszakról, úgy idézte fel az akkori időket, hogy az ételek nagyon finomak voltak, de nem tudták élvezni őket, hiszen egyrészt a félelmetes Führert szolgálták, másrészt Demoklész kardjaként lebegett felettük, hogy bármelyik falat az utolsó lehet.

Puccs, de nem a puncsban

Margot soha nem találkozott a Führerrel, de azokon a napokon, amikor Hitler a főhadiszálláson tartózkodott, reggel 8-kor kiugrasztották az ágyból, hogy menjen kóstolni. A fiatal lány egyébként nem volt náci, sőt megvetette Hitlert, nem lépett be a pártba, és nem csatlakozott a Német Lányok Ligájához (BDM), a Hitlerjugend lányszervezetéhez sem. 

1944. július 20-án a főhadiszállás melletti sátorban éppen filmvetítést tartottak, amin a lányok is részt vehettek a náci katonák mellett, mikor hirtelen megrendült a föld és ők leestek a padokról. Megtörtént a Hitler elleni merénylet, csak épp nem babfőzelékbe vagy habos süteménybe rejtve, hanem Claus von Stauffenberg gróf bőröndjébe. A Wehrmacht ezredese a Hitlerrel tartott tanácskozást követően otthagyta robbanóanyaggal teli táskáját a Führer közelében. Ez volt a Valkűr-hadművelet, ami nem sikerült, a táskát arrébb tette valaki, és Hitler szinte sértetlenül megúszta a puccskísérletet. De a megtorlás nem maradt el, több mint 7000 embert tartóztattak le és közülük majdnem 5000-et ki is végzetek.

Ezt követően a nácik megszigorították a Farkasbarlang biztonsági szabályait, a kóstolók már nem lakhattak otthon, egy közeli üres iskolában szállásolták el őket. Wölk azt mondta,

Egy éjszaka az egyik öregebb SS-tiszt megerőszakolta, majd amikor a szovjet hadsereg már csak alig néhány kilométerre volt a Farkasbarlangtól, egy hadnagy feltette egy Berlinbe tartó vonatra és így megmentette az életét. A háború után kiderült, hogy a többi ételkóstoló lányt lelőtték a szovjet katonák.

Berlinben egy orvos fogadta be és bújtatta az őt kereső SS-katonák elől. Lassan visszament anyósáékhoz Schmargendorfba, de a falu már szovjet kézen volt. Margot-t két hétig bántalmazták, erőszakolták a szovjet bakák, olyan súlyos szervi sérülései lettek, hogy később nem tudott teherbe esni. Az öngyilkosság foglalkoztatta, mikor 1946-ban újra találkozott férjével, Karllal, és visszatért életébe a remény. Bár Karl gyenge volt, Margot gondosan ápolta és még 34 évet tölthettek együtt a férfi haláláig. Wölk magába temette rémes emlékeit, sokszor álmodott ezekről a véres évekről, de beszélni nem akart róluk. 95. születésnapján látogatta meg egy újságíró, neki mesélte el élete legrémesebb időszakát. Hitlerről úgy nyilatkozott: „Igazán ellenszenves ember volt, és egy disznó.”