Húsz éve fedezték fel a bolygót, amely megadta a kegyelemdöfést a Plútónak

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Alaposan felbolygatta a csillagászokat és a közvéleményt, amikor húsz évvel ezelőtt a kaliforniai Palomar Obszervatóriumban új bolygót fedezett fel a Naprendszerben Michael E. Brown (California Institute of Technology) és csapata. Nem ez volt az első ismeretlen planétájuk, de a Plútó 1930-as felfedezése óta

ez volt a legnagyobb újonnan megtalált égitest a Naprendszerben.

Legalábbis nagyobbnak hitték az iskolában tanított legkülső, kilencedik bolygónál, ezért a kutatók és a NASA azonnal kinevezték a tizedik bolygónak az először Xena munkanéven futó, majd végül Erisre keresztelt égitestet.

Nem csoda, ha eddig nem vették észre: átmérője csak kétharmada a Holdunkénak, pályája pedig a Neptunuszon túli jeges törmelékzónán, a Kuiper-övön is túlnyúlik (szórt korong). Átlagosan 68-szor távolabb van a Naptól, mint mi, és 557 év alatt kerüli meg csillagunkat. Nem is választhattak volna neki találóbb nevet, mint a viszály és a veszekedés görög istennőjéét. 2005 januárja ugyanis máig nem nyugvó vitákat szított, és olyan eseményeket indított el, amelyeknek a Plútó csúfos lefokozása lett az eredménye.

Szenzációs fogás volt az Eris, amit csak fokozott, hogy pár hónapra rá Mike Brownék egy körülötte keringő apró holdra is rábukkantak, amit stílszerűen Eris mitológiai nővére után Dysnomiának neveztek el (jelentése törvényenkívüliség, féktelenség).

Minden megvolt hozzá, hogy Eris, az új jövevény felvegye a Naprendszer bolygócsapatának TÍZES mezét.

Sztárként hágott az égre…

Amikor a 24 éves Clyde Tombaugh amerikai csillagász 1930. február 18-án az arizonai Lowell Obszervatóriumban azonosította a régóta sejtett és keresett, s a Nap körül keringő X bolygót, óriási hírverést kapott a felfedezés. Előtte a Neptunusz megtalálása volt ehhez fogható (és sokaknak érthető) csillagászati szenzáció, de az jóval korábban történt, még 1846-ban, és csak szűkebb körökben okozott csodálatot. Ráadásul a kutatókat ostromló egyik riporter tévesen idézte az obszervatórium képviselőjének szavait, és

szétkürtölte, hogy a csillagászok szívesen fogadják az X bolygó elnevezésére szóló javaslatokat.

A Boston Heraldtól a San Francisco Daily Newson át számos népszerű amerikai lap névadásra buzdított, aminek hatására csak úgy özönlöttek az ötletek. Általános iskolások, főiskolások, tanárok, ügyvédek, miniszterek, az Egyesült Államok szenátora, sőt az USA haditengerészetének parancsnoka is javaslattal élt. Kishíján a Minerva lett a befutó, de mivel egy aszteroida már a harcos óitáliai istennő nevét viselte, így

végül egy Venetia Burney nevű 11 éves oxfordi iskoláslány Plútója, a római mitológia alvilági uralkodója nyert,

ami végül is illett a távoli, sötét világban keringő fagyos égitestre. Akkora sztár lett az új bolygó, hogy Walt Disney róla nevezte el a Mickey egér-rajzfilmekben 1930-ban debütáló kutyát (és nem fordítva).

…aztán lehanyatlott csillaga

Mivel azt gondolták, hogy olyan nagy lehet, mint a Föld, bekerült az iskolai tankönyvekbe, és bolygóstátuszát évtizedeken keresztül senki sem vitatta. Egészen 1978-ig, amikor felfedezték a holdját, amelyik szokatlanul nagy volt, átmérője több mint a fele a Plútóénak. A görög alvilág révészének, a Styx folyón halottakat szállító Charon nevét kapta a keresztségben, és mérete miatt sokan nem is holdként, hanem a Plútó ikerbolygójaként tekintenek rá. De ami még fontosabb volt, a Charon révén sikerült megállapítani a Plútó valós dimenzióit, bár az eredmények messze alulmúlták a várakozásokat:

átmérője mindössze kétharmada, de nem a földnek, hanem a Holdunknak, és 5 és félszer könnyebb nála.

Ezek a tények pedig alapjaiban kezdték megrendíteni a Plútó identitását, és felvetették a kérdést, hogy ilyen méretekkel bolygónak lehet-e egyáltalán tekinteni?

Nemcsak mérete miatt lóg ki a családból, hanem azért is, mert elnyúlt pályája – különc módon – szöget zár be a többi nyolc bolygó (nagyjából egybeeső) pályasíkjával.

Eleinte megúszta annyival, hogy nem ismertek hasonlóan nagy objektumot lakóhelyén,

a Naprendszer Neptunuszon túli külső zónájában, a Kuiper-övben. A Hubble-űrtávcső beüzemelésével az 1990-es és a 2000-es években azonban mindez megváltozott, és kiderült, hogy számos más nagyobb égitest is kering a közelében, ami nem jellemző a klasszikus bolygókra. A Hubble-űrteleszkóp még mentőövet dobott a Plútónak, amikor két apró holdját fedezte fel (Nix és Hydra),

azonban a Plútó-méretű Eris 2005-ös megtalálása megadta a kegyelemdöfést a kilencedik bolygónak.

Sokan nem akarták, ezért nem is lett Eris a tizedik. Annyira nagy volt a zavar, hogy a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) úgy döntött, a történelem során először tisztázza, mitől lesz egy égitest bolygó. Definíciója szerint attól, ha:

egy csillag körül kering,
elegendő tömege van ahhoz, hogy a saját gravitációja gömbölyűvé formálja,
egyedi pályán mozog, megtisztítja azt a törmeléktől, és nem osztozhat másokkal – ami a Plútóra azért sem igaz, mert hosszúkás pályája keresztezi a Neptunuszét.

A harmadik pontra hivatkozva 2006. augusztus 24-én nagy médiafigyelem közepette kiebrudalták a Plútót a bolygók elit klubjából. 1930-as felfedezése óta még egy teljes kört sem tehetett meg a Nap körül (248 év alatt kerüli meg), máris megfosztották címétől. Bukása akkora csalódást okozott, hogy a 2006-os év szavának a nevéből alkotott „plutoed” (lefokozott jelentésű) szót választották az Egyesült Államokban. Az Eris felfedezője, Mike Brown pedig a neki címzett gyűlöletüzenetek hatására kénytelen volt megírni a Hogyan öltem meg a Plútót és miért? című könyvét.

Új csapatot alapított

Nem diszkvalifikálták végleg a Plútót, nevében rögtön alapítottak egy másik kategóriát: a törpebolygókét. Ide azok az égitestek kerülhetnek be, amelyek a Nap körül keringenek, kellően nagyok ahhoz, hogy közel gömb formát vegyenek fel, de ahhoz túl kicsik, hogy keringésük során pályájukat tömegvonzásukkal megtisztítsák a kisebb objektumoktól.

Jelenleg öt tagja van a társaságnak: a Plútó, az annak lefokozását elindító, a Plútónál nagyobbnak sejtett, de 2010-ben körülbelül ugyanakkorának, viszont nehezebbnek talált Eris, a Mars és a Jupiter közötti aszteroidamező legnagyobb égiteste, a Ceres, az ugyancsak Michael Brownék által kiszúrt Haumea és a Makemake. Felkészül és valószínűleg befogadást nyer a törpebolygók közé még további négy égitest.

Az asztrológusok kedvence

Az asztrológusok az Uránusz és a Neptunusz mozgásának vélt anomáliái miatt kezdtek kutatni a titokzatos X bolygó után, és 1930-as felfedezését követően rögvest keblükre ölelték az új planétát. A neki tulajdonított mitológiai alvilág elképzelt energiáival, minőségeivel ruházták fel, és a horoszkópokban a megújulás, újrakezdés, újjászületés jelentését adták a Plútónak.

Szabad szemmel amúgy nem látható (távcsővel is csak nagyobbakkal, legalább 20 centiméter átmérőjűekkel érdemes próbálkozni). Nem számított, hogy idővel kiderült, annyira kicsi ez a planéta, hogy nemhogy az Uránuszra és a Neptunuszra nincs hatással, de még saját holdjával (vagy inkább ikerégitestjével), a Charonnal is alig bír, közös tömegközéppontjuk a Plútón kívül, kettejük között helyezkedik el, ezért valójában nem a Charon jár körülötte, hanem egymás körül keringenek.

Sem ez, sem az egymást után felfedezett, Plútóhoz mérhető égitestek nem okoznak zavart az erőben, mivel a sötét bolygó misztikusnak tartott kozmikus „ereje” annyira benőtte, átszőtte a horoszkópok világát, hogy képtelenség lenne kiszálazni onnan. A kérdés csak az, hogyan szólnának a jövendölések, ha nem az oxfordi kislány Plútója, hanem a másik esélyes, Minerva, a bölcsesség, az igazságosság, a jog, a stratégia római istennője, a művészetek és a kereskedelem támogatója győzött volna? Egészen más minőség, nem?

A Naprendszer peremvidékének feltérképezésével azonban számuk az évek múlásával egyre csak nőni fog becslések szerint akár száznál is több tagja lehet majd a méretüknél fogva most még a Plútó és az Eris vezette különös közösségnek.

Többen visszavennék a klubba

A Plútó körüli vita nem akar csillapodni. Jim Bridenstine, a NASA egykori igazgatója még vezetőként határozottan kifogásolta, hogy törpebolygóként jegyzik az égitestet. „Tudják, véleményem szerint a Plútó egy bolygó” – jelentette ki egy sajtótájékoztatón, majd tréfásan megjegyezte az újságíróknak, hogy nyugodtan írják le, hogy a NASA igazgatója újra bolygónak nyilvánította.

Alan Stern, a Plútót először meglátogató New Horizons űrszonda vezető kutatója is szembeszállt a rangvesztő döntéssel, és felhívta a figyelmet, hogy a Naprendszer olyan mértékben tele van aszteroidákkal, hogy egyetlen égitest sem „tisztította meg” teljesen pályája környékét. Amikor a New Horizons 2015-ben a Plútóhoz érkezett,

nagy meglepetésre vulkánosság nyomait fedezte fel, és a mérések és képek alapján nem zárható ki, hogy a Plútó fagyos felszíne alatt nagy mennyiségű víz található.

A forró bolygóbelső és a víz jelenléte azt jelenti, hogy akár élet is kialakulhatott az égitesten. Alan Stern szerint csak azért fosztotta meg rangjától az IAU a Plútót, mert tartottak attól, ha nem így tesznek, akkor egyre több égitestet kell majd bolygónak nevezni, amitől rendkívüli módon ódzkodik sok múltban élő csillagász. Pedig csak nemrég kezdődött el igazán az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb csillagászati felfedezése, a (Plútónak is otthont adó) Naprendszer-széli Kuiper-öv kutatása.

„Fel kell adnunk azt az ósdi 20. századi elképzelést, hogy emlékeznünk kell minden bolygó nevére.”

Nem kell bemagolni és álmunkból felébresztve is sorrendben elmantráznunk az összeset. Semmi gond nem lenne azzal, ha a klasszikus bolygókon túl az újonnan felfedezettek is bolygóként kerülnének nyilvántartásba. Hiszen „attól még, hogy kis termetű, a csivava is kutya”.