Bejárta a világsajtót a napokban egy kanadai ház teraszára becsapódó meteorit videója. Olyan gyorsan érkezett a mennykő, hogy a biztonsági kamera egyetlen képkockáján lehet csak látni, majd egy éles csattanás után a (nem látszó) burkolólap két centiméteres kráteréből felszálló port figyelhettük meg. 

Ha ez a több száz kilométer/órával érkező, 95 grammosra becsült kődarab eltalál egy embert, az valószínűleg végzetes lett volna.

Nem is maga a meteorit, hanem az keltett figyelmet, hogy

Az elsőt 2013. február 15-én rögzítették az oroszországi Cseljabinszk mellett, ahol nem egy apró kövecskét, hanem az elmúlt száz év legnagyobb (17-20 méter átmérőjű) tűzgömbjét vették fel a webkamerák, amint a 65 ezer kilométer/órás sebességgel repesztő, és a Napnál is fényesebben izzó 12-13 ezer(!) tonnás űrszikla körülbelül 20 kilométer magasan, éktelen hangrobbanással szétesik.

hanem a lökéshullámok miatt betört ablakok repülő szilánkjaitól. 110 embert kellett kórházba szállítani. Akkora erővel érkezett, hogy a környéken a Richter-skála szerinti 2,7-es földrengést észleltek az obszervatóriumok. Legnagyobb, 500 tonnás darabja a közeli Csebarkul-tó befagyott jeges felszínébe csapódott, ezt viszont csak homályosan lehet kivenni egy webkamera felvételéből. 

Mi történt volna, ha az űrszikla darabjai az egymilliós Cseljabinszk városba csapódnak? Vagy ha egy sűrűn lakott megapolisz felett robbant volna fel bárhol a Földön?

Ver minket a meteoreső rendesen

Innen a Földről szerencsére nem érzékeljük, mert akkor beleszédülnénk, de majdnem 30 kilométer/másodperces sebességgel keringünk a Nap körül, a Nappal együtt pedig 220 kilométer/másodperccel hasítunk a Tejútrendszer középpontja körül. Eközben kisebb-nagyobb kő/vasszilánkok, darabkák milliói hatolnak be a Föld légkörébe.

Sokuk fel is lángol, és pár pillanatra „hullócsillagként” ragyog az égen. Legtöbbjük azonban teljesen elporlad, még mielőtt elérné a felszínt. Mivel a Föld felszínének 71 százalékát tengerek borítják, így amelyikből marad is valami, azoknak többsége az óceánba zuhan, így nem tudunk róluk, mintha nem is léteztek volna. Ezért aztán nagy a bizonytalanság akörül, hány meteorit is bombázza a földfelszínt. A legelfogadottabb becslések szerint

Nem tűnik kevésnek. Ennek ellenére csak ritkán csapódnak emberek közé.

Egy esküvő és egy temetés

De azért akad rá példa. A nem egyszer csodás elemekkel tarkított történeti források többnyire megbízhatatlanok. Még egy 1929-es jugoszláviai eset sem teljesen igazolt, amikor beszámolók szerint egyenesen a lakodalmas tömeg közé vágott egy 40 centiméteres kő november 20-án Zvezvanban. Meghalt a násznép egy tagja, egy másik pedig megsérült, de sem az égi jövevényről, sem a részletekről nem tudni semmi bizonyosat.

Nem úgy, mint a temetést szétkergető 1924-es esetről a Colorado állambeli (USA) Johnstownban. Éppen a közmegbecsülésnek örvendő helyi gazdát, John Moore-t búcsúztatták szerettei,

Szemtanúk szerint előtte legalább négy részre esett szét a levegőben, közülük pedig a legnagyobb legyintette meg a gyászolókat, és okozott kis híján tömegszerencsétlenséget. A rémület elmúltával azonnal kiásták az egy méter mélyre fúródott, több mint öt kilós, baljós meteoritot, amelyről azóta kiderült, hogy a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóöv egyik masszív darabjáról, a 4 Vesta aszteroidáról származott. 

Öltek embert?

Minden addigi eltörpül azonban az 1908-as tunguszkai eseményhez képest. Nem véletlen a távolságtartó „esemény” elnevezés, mivel máig nem tudni pontosan, hogy mi okozta azt a gigantikus robbanást, ami

80 kilométeres körzetben letarolta a tajgát, 50 kilométeren belül megperzselte a szemtanúk bőrét, és még az 500 kilométerrel távolabb járó transzszibériai expressz utasait is megijesztette. Becslések szerint egy laposan a légkörbe érkező 100 méteres üstökös- vagy aszteroidadarab robbanhatott fel 10 kilométer magasan, és okozott kataklizmát. Szerencsére egy isten háta mögötti helyen, Szibériában, a Léna és a Jenyiszej folyók közötti alig lakott területen. Állítólag két ember meghalt és sok száz rénszarvas elpusztult.

Máig nem találnak semmilyen becsapódási krátert. (Most éppen egy közeli tóra terelődött a gyanú.) Jobb híján egy, a légkörről visszapattanó aszteroida elméletével álltak elő a kutatók, aminek a lényege, hogy (pár darabjától eltekintve) nem esett le, és valahol még most is a Naprendszerben kering a meredek hatást kiváltó égitest.

Kutatók szerint ekkora kishegy átlagosan ötszáz évente éri el a Földet. Kisebbek azonban jóval gyakrabban. Akár metropoliszok mellé is becsapnak, ahogy az megtörtént a New York melletti Peekskillben 1992. október 9-én, 19 óra 50 perckor. Sokan látták az izzó meteort a város felett, videofelvételek is készültek róla, azt azonban először senki sem tudta, hogy mi volt az a vérfagyasztó robbanás egy garázsban.

Óriási szerencse, hogy elkerülte a benzintankot. A 18 éves Michelle Knapp éppen akkor vásárolta meg 400 dollárért az autót nagymamájától, és amikor meghallotta a rettenetes robajt,

Egy szomszéd viszont jelezte, hogy nincs olyan vandál, aki követ képes átdobni egy autó karosszériáján. Ezért kisvártatva a kétes eredetű és sötét világűrre kezdett terelődni a gyanú. 

Nagy karriert futott be a peekskilli űrkő és országúti cirkáló áldozata. A megviselt Chevyt 25 ezer dollárért vette meg egy műgyűjtő, és azóta is hordozza kiállításokra. A meteoritot pedig 50 ezer dollárért szerezték meg élelmes kereskedők. Jó vétel lehetett, grammját ugyanis 150 dollárért kínálták nem sokkal később, de más meteoritokra is igaz, hogy hírnevétől függően legalább 

Peekskillben nem sokon múlott, hogy embert találjon el, de tudunk egyáltalán ilyen esetről?

Átszakította a mennyezetet, majd az ölébe pattant a rádióról 

Igen tudunk, a feljegyzett történelemben egy valakit biztosan eltalált egy meteorit. Méghozzá a 34 éves Ann Hodgest, aki a paplan alatt szunyókált a kanapén Sylacauga városkában, Alabama államban (USA), amikor egy 3,8 kilós meteorit behatolt a mennyezeten, visszapattant a faborítású rádióról, majd eltalálta a nő oldalát1954. november 30-án, 12 óra 46 perckor. Hihetetlen, de nem halt bele, megúszta egy komolyabb zúzódással.

Mielőtt a meteorit becsapódott volna a házba, három államon keresztül izzott az égen, majd azonnal híressé tette áldozatát. Még aznap este 200 riporter lepte el a környéket, és napokig vezető hír volt a képtelen történet.

Ám Ann Hodges számára nem bizonyult jó ómennek az űrből érkező kődarab. Először a rendőrök foglalták le, aztán szakértők vizsgálták, majd a ház tulajdonosa tartott rá igény. Mire egy év múlva nagy nehezen megszerezte 500 dollárért az ölébe hullott, grapefruit nagyságú szikladarabot, addigra a közvélemény figyelme már alább hagyott. Nem tudta jó pénzért eladni, ezért 1956-ban az alabamai Természettudományi Múzeumnak adományozta.

A meteor második legnagyobb, 1,7 kilós ismert darabjára a szomszédos farmer bukkant rá másnap az úton, amint öszvéres kocsijával arra hajtott. Julius McKinney tudott már a hirtelen kipattant hírverésről, és azon nyomban eladta a talált követ egy érdeklődő indianapolisi ügyvédnek. A pontos összeg nem ismert, csak annyi,

És az is tudható, hogy 2017-ben a Christie’s aukciósház 7500 dollárért adta el a meteor egy apró, 10 gramm körüli darabját. Csak viszonyításképpen: akkoriban a 24 karátos arany egy grammja 39 dollárba került, a több darabra hullott hírneves meteor grammja pedig 750-be. 

Soha nem profitált az őt kis híján agyoncsapó meteoritból Ann Hodges, a tulajdonjog körüli huzavona,és a kitüntetett médiafigyelem miatt pedig megromlott a mentális és testi egészsége. Elvált férjétől, és végül 52 évesen halt meg egy idősek otthonában, veseelégtelenségben. 

Nagyobb az esélye, mint egy lottóötösnek

Nem igazán szoktunk attól rettegni, hogy eltalálhat minket egy meteor. Pedig egyfolytában potyognak ránk, igaz, eddig egyetlen halálesetet sem tudunk közvetlenül (és bizonyíthatóan) rájuk fogni. De mint látjuk, egyáltalán nincs kizárva az efféle lehetetlen életveszély. Ki is számolták, hogy életünk során mennyire kell tartanunk attól, hogy sok millió kilométert utazva felülről érkezik el a végzetünk.

Bizony nem elhanyagolható mértékben esélyes ez. Csak a mihez tartás végett:

Ötször valószínűbb, hogy egy meteor végez velünk (közvetve vagy közvetlenül), mint az, hogy cápatámadás áldozatai leszünk. Na és 27-szer esélyesebb az űrből jövő halál, mint az, hogy telitalálatunk lesz az ötös lottón. (Jó, ez utóbbi esélye annyira csekély, hogy józan ésszel éppen csak felfogható.) Mindez persze csupán elmélet. A valóságban meghalnak emberek ételmérgezésben. És néha villámcsapásban is. Ami nem csoda, hiszen 12-szer valószínűbb, hogy a ménkű csap belénk, mint egy meteor. De azért maradjunk annyiban, ha meteorral akad dolgunk, jobb, ha messziről csodálhatjuk az égen. Akkor még kívánhatunk is valamit. Ne feledjük az aranyszabályt: csak akkor teljesül, ha nem áruljuk el senkinek.