Nem is gondolnánk, de a méréseknek és mértékegységeknek óriási szerepe volt a mai, modern világ kialakulásában. A különféle mértékegységekkel osztályozzuk a környezetünket, az adatokat objektív értékeknek tekintjük, pedig a mérések sokszor épp megteremtik a világot, megváltoztatják jelentését, befolyásolják tapasztalatainkat. Ráadásul mennyiben lehet valami objektív, amit tetszőlegesen az ember hozott létre? Hiszen egyetlen más faj sem képes absztrakciókat használni a világ felosztására.

Hogy mennyire önkényesek is a méréseink és mértékegységeink, azt jól mutatja, hogy 2019-ig a kilogramm nem absztrakt fogalom volt, hanem egy fizikai tárgy szolgált referenciapontjául. A Le Grand K, vagyis a kilogramm egy platina-irídium henger volt a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatalban, a franciaországi Sèvres egy páncéltermében. Súlyát rendszeresen ellenőrizték, hogy pontosan egy kilogrammot nyomjon, de bármennyire is döbbenetes, a henger az idők folyamán egy kis súlyt veszített, körülbelül 50 mikrogrammot, ami egy szempilla súlyának felel meg.

Nem, hiszen ahogyan James Vincent mértékegységek történetéről szóló könyvében is rámutat, a kilogramm definícióját jelentő tárgy technikailag nem veszíthet a súlyából, úgyhogy helytállóbb lenne azt mondani, a világ lett kicsit nehezebb. Na, így már mindjárt jobb, nem? Sajnos nem, mivel ez elég zűrös és absztrakt, így a biztonság kedvéért a Nagy kilogrammot 2019-ben nyugdíjba küldték, és a súlymérték új számításának alapja a Planck-állandó lett.

Milyen magas volt Jézus?

De nemcsak a súlymérésnek vannak érdekes aspektusai, a méricskélés a misztikusabb világot is felborzolta. Például amikor megtalálták azt a firenzei, középkori szent kéziratot, amit egy vörös vonallal illusztráltak, és a szöveg arra utasította az olvasót, hogy

Ez volt a La Mensura Christi. Emanuele Lugli történész szerint, akinek ilyen méretű tárgyai voltak otthon, az isteni védelmet kapott. Nem kellett tartania a gonosztól és a szerencsétlenségektől, mert Jézus testmagassága megidézte a szellemét. Ez ráadásul annyira népszerű lett, hogy a 6. századtól kereskedtek is a Megváltó testrészeinek méretére vágott szalagokkal, kötelekkel. Emellett arra is fény derült, hogy a mérések alapján Jézus körülbelül 1,82 méter magas lehetett. (De a mai hipotézisek szerint sokkal inkább 1,68 volt.) A Mensura Christi tehát azt is jelentette: a mérték a gonosz, anyagtalan káosz ellenpólusa. Ez a gondolat már a felvilágosodás előfutára volt.

Az első ismert kísérletek a mérések szabványosítására az ókori piramisok építésekor történtek, amelyek megalkotásakor pontosságban nem volt hiány, így az sem véletlen, hogy a világ csodái közé tartoznak ezek a precízen felépített, csillagok és égtájak szerint tájolt tökéletes építmények.

A méretek, mértékrendszerek persze Platónt is foglalkoztatták, aki kiszámolta, hogy egy város ideális lakosságszáma 5040, mert ezt kapjuk, ha beszorozzuk a 7×6×5×4×3×2×1 sorozatot.

Gabonamachina

A középkorban azonban a mérések új funkciót kaptak, fel lehetett használni őket a kizsákmányolásra is, ha például szándékosan rosszul mérték le a gabonát. A kenyérnekvaló fontos volt az élelmezésben, a hűbéri illeték kifizetésében és a cserekereskedelemben is. Szűk esztendőkben a gabonával teli edény megrázása vagy megütése, hogy a magok leülepedjenek, a túlélés és az éhhalál közötti különbséget jelenthette.

Állítólag Kolumbusz Kristóf is a mérések miatt tévedt el, mert a perzsa geográfus Al-Farghani adatait használta, csakhogy ő a távolságot római mérföldekben (1,48 km) adta meg, holott Kolumbusz arab mérföldekben (2,16 km) gondolkozott. Így történhetett meg, hogy azt hitte, eljutott Ázsiába, miközben a Bahamákat érte el.

Az emberiség történelme során számos mértékegységet vontak vissza:

• Ott van például a Furlong, az a távolság, amit egy ökör pihenés nélkül fel tudott szántani, vagy az Ald mongol mértékegység, ami egy ember kinyújtott karjainak távolságát jelöli.
• És volt disznófej-űrtartalom (Butt), meg Hobbit is, de nem a szőrös lábú, hanem a walesi térfogat- és súlymérték.

A big data megjelenik

1662-ben John Graunt rövidárukészítő hobbiból írta meg London első demográfia jegyzékét: 1592-től (a pestisjárványtól kezdve) összegyűjtötte a sajtóban hetente megjelenő születési és halálozási adatokat. Natural and Political Observations Made upon the Bills of Mortality (Emberi és politikai megfigyelések a halálozási jelentésekről) című műve a demográfia tudományának megalapozása. A lakosság összeírása, statisztikájának számontartása egyébként hatalmat is adhatott a döntéshozók kezébe, ez történt az 1679-es írországi Down-felméréskor is, amikor a 100 láncszemből álló, 22 méteres vasból készült Gunter-lánccal mérték fel a földtávolságokat. Micsoda véletlen, pont a felmérést végző William Petty kezébe került a ma Délnyugat-Írországban található Kerry megye nagy része.

A modern mértékrendszer igyekezett megsemmisíteni az önkényes és nem pontosan kontrollálható mértékegységeket, úgyhogy a francia forradalom idején eltörölték a meglévő 800 kifejezést, ami 250 ezer különböző szabványt jelölt.

Ekkor kezdődött a francia tizedesszámítási őrület, és a gallok 1793 és 1805 között bevezették a decimális naptárt, amiben tizenkét 30 napos hónap szerepelt, egy hónap 3 tíznapos dekádból állt, és voltak pótnapok is. A napokat tíz órára bontották, amelyek 100 percből álltak, és minden percet 100 másodpercre osztottak. Egy óra így 144 hagyományos percből állt, a percek pedig 60 helyett 86,4 másodpercből. Kicsit zűrös volt, nem is sokáig bírták.

1792 júniusában, a francia forradalom káosza közepette két rettenthetetlen csillagász indult el, hogy megmérjék a világot. Párizsból startolt Jean-Baptiste-Joseph Delambre észak felé, Pierre-Francois-André Méchain pedig délre, Barcelonába utazott. Eredményeik segítségével akarták meghatározni a métert. Igen ám, de kiderült, hogy csöppet hibáztak, azonban csak két ember ismerte a hiba mértékét, maga Delambre és Méchain.

Az egységesítési törekvések ellenére sok helyen megmaradtak a régi mértékek, ma pedig hiába vagyunk képesek mindenféle technikákra támaszkodva egyre pontosabb méréseket végezni, még mindig hibázunk. Ennek költséges példája volt 1999-ben a Mars Climate Orbiter esete: 10 hónapos Mars-utazás után leégett és darabokra tört, mert a navigációs csapat a milliméteres és méteres rendszert használta számításai során, de az űrjárművet tervező és építő cég hüvelyk-láb-font rendszerben dolgozott. Félmilliárd dollár veszett oda emiatt.