A plázák és a fogyasztási láz még sehol nem volt, illetve az addikciók és kutatásuk sem volt téma, mikor az egyik legnagyobb tiszteletben tartott amerikai elnök, Abraham Lincoln felesége már rákattant a shoppingolásra. Mary Todd Lincoln úgy költekezett, mintha nem lenne határa a büdzséjének – pedig nagyon is volt. A vásárlásfüggőség (shopaholic) olyan viselkedési zavar, amikor a hétköznapi vásárlás kényszeressé válik, vagyis sóvárgással és feszültséggel jár, ha épp nem csinálhatjuk. Ha megtehetjük, megvesszük a kívánt tárgyat, jön egy kis nyugalom, majd újból fellép az igény. Kérdés, beteges-e, ha egy amerikai elnökfeleség 300 kesztyűt vesz rövid időn belül? 

Mary Todd gazdag családban nőtt fel Lexingtonban, de hétéves korában elveszítette édesanyját, a mostohaanya pedig nem tudta betölteni az így támadt űrt. Mary és hat testvére jólétben éltek, de nem annyi szeretetben, amennyire szükségük volt. A lányok megtanultak varrni, hogy maguk készíthessék el divatos szettjeiket, ez is bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy mikor Mary Springfieldbe utazott meglátogatni nővérét, megakadt rajta egy bizonyos helyi ügyvéd, Abraham Lincoln szeme.

Lincoln Marytől eltérően egy farmon nőtt fel, nem járt iskolába, nagykorúságára épphogy tudott írni-olvasni, de trenírozta magát és kemény munkával megszerezte az ügyvédi képesítést. Az ambiciózus fiatalember udvarlása eredményes volt, 33 éves korában elvette feleségül a 24 éves Maryt, és letelepedtek Springfieldben. Négy fiuk született, a fiatalasszony pedig boldogan sertepertélt a vidéki portán, takarékoskodott, és nevelte a gyerekeket. Talán ruhákat is varrt, de erre nincs bizonyíték, csak azt tudjuk, hogy mindig vonzotta a sikkes megjelenés. Ez később fontos részlet lesz!

Túlkompenzált

Amikor férje megnyerte az 1860-as választást, Mary követte őt a gyerekekkel a Fehér Házba. 1861. március 4-én feszült politikai légkörben iktatták be a 16. amerikai elnököt: 7 déli rabszolgatartó állam elszakadásra készült, és megalakította a Konföderációt. Lincoln az ellenségeskedések kereszttüzébe került, az ellene kitervelt első merénylet megúszását csak a Nemzeti Nyomozóiroda furmányos megalakítójának, Allan Pinkertonnak köszönheti. 

Polgárháborús díszlet előtt a Lincoln család megkezdte a Fehér Ház elfoglalását, és bár Marynek nem voltak gondjai a beilleszkedéssel, hiszen jó nevelésben részesült, és Lexingtonban is az előkelőbb népekkel állt érintkezésben, Abraham gyökereit, nyugati származását kompenzálni kellett,

Az 1861-es véres polgárháború kirobbanása ellenére a kongresszus 20 ezer dollárt különített el Marynek, hogy költekezhessen. Ő csak vásárolt és vásárolt, olykor Chicagóig is elment a szép kelmékért, és ezt főleg hitelre tette. Az elnök feleségének viszont mindenki szívesen kölcsönzött, nem volt ez rossz reklám a boltoknak sem. Bár az, hogy a first lady vásárlással van elfoglalva, miközben az ország épp krízisbe süllyed, nem vetett jó fényt a Lincoln családra. Ráadásul az asszony 6000 dollárral túllépte a keretet, ami feldühítette az elnököt.

A többletkiadásokat Lincoln a saját zsebéből fedezte, de ezzel sem ért véget a vásárlásfüggőség. Mary gyakran utazott New Yorkba, hogy lakberendezési és ruházati kiegészítőket vegyen, de ha már így tett, az elnök és a pénzügyminiszter, Salmon P. Chase arra utasították, lehetőleg importárut vásároljon, hogy a külföldi országok lássák, Észak továbbra is vevő más országok portékáira. Így a drága ruhák viselését hazafias indokkal magyarázták. Mary Fehér Házban dolgozó varrónője Elizabeth Keckly volt, akinek Lincolnné azt mondta, muszáj drága ruhákba öltöznie, mert az emberek kíváncsian fürkészik, miben jelenik meg nappal és este a fogadásokon.

A kesztyűbotrány

Nagy port vert fel, mikor kiderült, hogy a first lady háromszáz pár kesztyűt vásárolt 1865 elején, de tény, abban az időben a hölgyeknek kesztyűt kellett viselniük minden társadalmi tevékenységhez, kivéve az evést, így mindenkinek több pár volt a birtokában. Azt nem tudni, az ominózus vásárláskor vett-e fiainak és férjének is, ahogy azt sem, hogy nem egy gigaakciót csípett-e meg, amiben a 300 pár jóval olcsóbb volt, mint a tíz. Ránézésre 300 pár kesztyű valóban kisebbfajta őrültség, és talán igazi vásárlási mániáról árulkodik, de az is igaz, hogy Mary a háború alatt is tartott fogadásokat a Fehér Házban, így biztos rengeteg kesztyűre volt szüksége, hiszen ezeket nem mosták. Ami koszos volt, kidobták, és a matek feltárja az igazságot is:

Ahogy Mary Lincoln adósságai nőttek, kiadásait igyekezett más költségvetési kategóriákba rejteni, és belevetette magát a kreatív kettős könyvelés bugyraiba. Lincoln 1864-es újraválasztásánál mindenkinél jobban stresszelt a győzelmen, hiszen akkor nem derül ki, mennyivel lépte túl a pénzügyi keretet, és minden mehet tovább. Ha viszont veszít, az kész anyagi csőd. Lincolnt viszont 1865-ben egy déli szimpatizáns lelőtte a Ford Színházban, Mary pedig összeomlott. Nem bírt elmenni férje temetésére, teljes sokkban volt, és a Fehér Házat sem volt hajlandó elhagyni. Négy hétig meg sem mozdult, így Johnson alelnök sem tudott beköltözni.

Mikor nagy nehezen elhagyta az elnöki hajlékot, barátainál lakott a gyerekekkel, majd utazgatni kezdett az Egyesült Államokban és Európában, és persze folyamatosan vásárolgatott. Az utazás és a vásárlás volt a két nagy szenvedélye, és ezt már kontrollálni sem tudta. Az eleinte ártatlan hóbort megszállottsággá vált. Az asszony férje és három fia elvesztése után gyengülő látással és kedélybetegséggel kapott agyvérzést 63 évesen, amibe belehalt.