Amikor az ISS-en jelenleg szolgálatot teljesítő hat űrhajós idén tavasszal elindult az űrállomásra, az oroszoknak és az amerikaiaknak is voltak embert szállító űrhajói. Most, amikor lassan indulnának haza, egyik országnak sincs ilyenje. Márpedig ami egyszer felment, annak valahogy le is kéne jönnie.
Az Atlantis utolsó útjával az amerikai űrkutatási hivatal végleg lezárta az űrsiklóprogramot, és a NASA átszervezésével és komoly költségvetési megszorításaival az is bizonytalanná vált, mikor lesz újra Amerikának ember szállítására alkalmas űrjárműve. A terv eddig az volt, hogy az orosz Szojuzok bérlésével húzzák ki az időt a következő generációs saját űrhajók elkészültéig, azonban az utóbbi hetekben az eddig híresen megbízhatónak tartott Szojuz rakétákból több is meghibásodott, és a balesetek hatására az orosz űrhivatal átmenetileg leállította a használatukat. A nemzetközi űrállomás hatfős legénysége kínos helyzetbe került: jelenleg a Földön senkinek nincs olyan járműve, ami biztonságosan meg tudná tenni az ISS-re az oda-vissza alig 700 kilométeres utat.
A NASA és a Roszkoszmosz illetékesei az elmúlt napban minden nyilatkozatukat azzal kezdik, és fejezik be, hogy aggodalomra semmi ok, az ISS legénysége attól még nincs veszélyben, hogy nem tudnak űrhajót felküldeni értük. Az ISS-re jelenleg is be vannak dokkolva a Szojuz TMA-21, és a Szojuz TMA-02M űrhajók, amelyekkel a jelenlegi ISS-lakók érkeztek idén áprilisban, illetve júniusban. Ezekkel az űrhajósok akár egy héten belül teljes biztonságban hazaindulhatnak, mivel a meghibásodások miatt visszavont Szojuz rakétákat (az oroszok nem túl szerencsés módon egyaránt a Szojuz nevet adták az űrhajónak, a hordozórakétának, és az egész űrprogramnak) csak a fellövéshez használják.
A probléma inkább az, hogy a Szojuzoknak előbb-utóbb muszáj hazajönniük. Ezek a járművek a bő évtizedre tervezett űrállomásokkal ellentétben nem bírják hosszú távon az űrbeli körülményeket. Az amerikai űrsiklók csak pár hetet tölthettek az ISS-re bedokkolva, a Szojuzok ennél jóval keményebbek, fél év a szavatossági idejük az űrbeli körülmények között, de a biztonság kedvéért öt hónappal az érkezésük után szoktak hazaindulni. A két odafenn parkoló Szojuznak szeptemberben, illetve novemberben le kell jönnie.
Szeptemberig szinte biztos, hogy az oroszok nem végeznek a rakéták átvizsgálásával, így a legénység felének haza kell jönnie anélkül hogy váltás érkezne (a tervek szerint a Szujuz TMA-22 érkezett volna szeptemberben a váltással, de ez a küldetés biztosan csúszni fog). Azt aligha fogják megkockáztatni az űrügynökségek, hogy több embert hagyjanak fenn, mint amennyit le tudnak hozni az ISS-en rendelkezésre álló járművekkel, miközben senki nem tudja megmondani, mikor tudnak új hajót felküldeni.
Az ISS-t hárman ugyan képesek üzemeltetni, de a napi teendők mellett tudományos kísérletekre (ami végső soron az egész űrállomás célja lenne) alig marad idő. Hogy novemberben mi lesz, amikor a maradék három asztronauta előtt merül fel a menni vagy maradni kérdése, egyelőre nem nagyon foglalkoznak az űrhivatalok, abban bíznak, hogy addig sikerül újra működőképesre és biztonságosra kalapálni a Szojuz rakétákat.
Mivel a lezuhant Progressz teherűrhajó utánpótlást szállított az űrállomásra, felmerül az a kérdés is, hogy meglesznek-e a lakók a 3,5 tonnányi megsemmisült rakomány (többek között élelem, oxigén, víz és üzemanyag) nélkül. Az első hírek még arról szóltak, hogy 2-3 hónapra elegendőek az ISS készletei, aztán a NASA-illetékesek áttértek a homályosabb, de ennél azért hosszabb időt sejtető „jó néhány hónap” kifejezés használatára. A következő Progressz teherűrhajó a tervek szerint októberben menne újabb adag utánpótlással az űrállomásra, addig biztosan elég a tartalék, de mivel azt is Szojuz rakéta hajtja, az indulása kétséges. Novemberben dokkol be az első magánűrhajó az ISS-re, a SpaceX cég Dragon C2-ese, de ez csak tesztrepülés lesz, rakomány nélkül.
Mike Suffredini, a NASA programmenedzsere a CBS-nek adott nyilatkozatában azt mondta, ha szeptemberben lehoznak három űrhajóst, a maradék személyzet kihúzza akár jövő tavaszig is, amikor két, a Szojuz rakéták problémáitól nem érintett, ember nélküli szállítóűrhajó útja is be van tervezve: a japán White Stork februárban, az EU Edoardo Amaldija pedig márciusban érkezik.
Az űrhajósok biztonsága tehát a többszörös túlbiztosítás miatt nem forog veszélyben. A legrosszabb ami történhet, hogy a Szojuzokat nagyon hosszú ideig nem sikerül újra munkába állítani, így az ISS üresen lesz kénytelen keringeni, míg valaki (erre esélyesek az amerikaiak, az oroszok, a japánok, a kínaiak, és néhány magáncég) újra elő nem áll egy űrhajóval, ami biztonságosan képes az űrállomásra embert szállítani.
Az üresjárat azonban komolyan beárnyékolhatja akár az egész űrhajózás közeljövőjét is. Az ISS felépítése és üzemeltetése borzasztó drága, 2005-ben az ESA adatai szerint 100 milliárd eurónál járt a számla. Bár a földi körülmények között megvalósíthatatlan tudományos kísérletek és mérések eredményei hosszú távon nyilván megtérülnek, a NASA-t, illetve az űrkutatást nagy összegekkel támogató kormányokat évek óta éri a pazarlás vádja. Az ISS-re fordított energiából és pénzből egy sor, a Föld jelenét és közeljövőjét fenyegető súlyos problémát lehetett volna megoldani, állítják tudósok, és az érvelésüket csak hangsúlyosabbá teszi, ha az ISS hónapokig kihasználatlanul, üresen kering.
Az űrállomásnak egyébként sincs már sok hátra: 2016-ra, de legkésőbb 2020-21-re annyira elöregszik, hogy már nem lehet biztonságosan felújítani, és elődjéhez, az orosz Mirhez hasonlóan valahol a Csendes-óceán felett a Föld légkörébe belevezetve megsemmisítik. Az űrhajózásban eddig élen járó nyugati országok nem is tervezik, hogy újabb százmilliárdot öljenek egy következő állomás felépítésébe, de erre nincs is szükség: Kína megteszi helyettük.