A Vénusz-átvonulásról szóló cikkünkben arra kértük az olvasókat, hogy küldjék be az általuk készített fotókat. Jött is jó pár fénykép, de a gyűjtés legérdekesebb tulajdonsága mégis az, hogy ha nem írjuk alá, melyik felvételt ki készítette, talán soha senki nem jön rá, melyik tartozik a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) dolgozó Don Pettithez.

Pettit már többször is elkápráztatta az űr iránt érdeklődőket az ISS-ről készített, nem egyszer zseniális felvételeivel, azonban a Vénusz-átvonulásnál elhagyta a szerencse. Annak ellenére sem sikerült számottevően jobb vagy érdekesebb fényképeket összehoznia földi vetélytársainál, hogy neki nem kellett például a magyar légköri viszonyokkal bajlódnia.

Az olvasók fényképeiből az is kiderül, mennyire nehéz az asztrofotósok élete: még egy olyan, valójában pofonegyszerű dolog, mint a Napkorong lefényképezési is bonyolult, sőt veszélyes feladat. Bonyolult, mert hiába van az embernek távcsöve, a megfelelő eszköz nélkül nehéz az okulárhoz illeszteni a fényképezőgépet úgy, hogy abból végeredményben használható kép is szülessen. Voltak, akik a korábbi cikkben is ajánlott kivetítéses módszert választották, a beküldött megoldást külön díjaznánk, ha korábban ajánlottunk volna fel díjat.

Végül pedig tessék, nem a levegőbe beszéltünk, mikor megtiltottuk, hogy bárki is szűrő nélkül próbálja megfigyelni a ritka helyzetbe álló Vénuszt: mint a galériában látható, a szűrő nélküli távcső alkatrészeit még a gyengének gondolt felkelő Nap fénye is komolyan károsíthatta. Jó kis tapasztalat volt ez mindenesetre, amit bár a követező Vénusz-tranzitnál már biztosan nem alkalmazhatunk, a fiatalabbak és a szerencsés génekkel születettek talán még megérik a következő, Magyarországról is megfigyelhető 2075-ös napfogyatkozást.