A nyolcvanas években nem csak Makovecz Imre és tanítványai nyúltak szívesen a fához mint építőanyaghoz, de sokan mások is - igaz teljesen más technológiával. Az egyik legizgalmasabb épület Koris János Konsumex-áruháza volt 1983-ban, amelyért az építész el is nyerte az Ybl-díjat. A házat ma bontott faanyagként hirdetik a Jófogáson.

A Konsumex leginkább arról volt nevezetes a szocializmus éveiben, hogy "dollárboltokat" üzemeltetett az országban: ne vigyék haza a turisták a jó kis valutájukat, akinek meg esetleg akadna itthon (khm-khm), az költse el idehaza. A Metalimpexszel közös, ikertornyos irodaházukról nem is olyan rég esett szó, de volt egy másik izgalmas épületük is.

Ez volt a Konsumex Atrium üzletház a kelenföldi vasútállomás közelében, a Than Károly utca és a Hadak útja találkozásánál. Egy ragasztottfa-szerkezetű, rézborítású, posztmodern épület. Izgalmas formákkal, ügyes megvilágítással, klassz csigalépcsővel. Az épület nem csak üzletház, hanem elegáns bemutatóterem is volt, ezért a csarnokszerű kialakítás (építésekor joggal hitték a környék lakói, hogy uszoda lesz).

Elég pengén nézhetett ki, bele is került a legfontosabb magyarországi épületeket bemutató Szegő-Haba-féle, 111 év, 111 híres ház című válogatásba. Bármennyire is túrtam a netet, a fénykorából egyetlen képet sem találtam róla. Viszont a Lechner Tudásközpontban őrzik az Ipartervnél készült világítási nyomvonal tervét (itt van bazinagy felbontásban), illetve a közművek helyszínrajzát.

A rendszerváltással természetesen leáldozott az állami valutaboltoknak. A házba a Diego szőnyegáruház költözött. Az irgalmatlan méretű reklámfeliratokkal ugyan rendesen elcsúfították a homlokzatokat, de legalább használta valaki az épületet. Így nézett ki a Google Street View 2011-es utcaképén, nem sokkal azelőtt, hogy kiköltöztek volna belőle.

Ezután hosszú éveken keresztül üresen állt, de 2014-ben még simán inkább kiadásra hirdették:

A Szellemvárosok blog tavaly forgatott benne, érdemes megnézni a videót és végigpörgetni a poszt képeit, akkorra már egyértelműen bontásra ítélték. A házat végül idén nyáron tüntették el. A Tervlap cikke szerint meg se keresték az építészt. Pedig mint Koris János elmondta "tudtam volna segíteni, hogyan lehet úgy bontani, hogy máshova áthelyezhető legyen".

Így azonban csak bontott faanyagként árulják apróhirdetésben az egykor elegáns, jó nevű épületet. Szomorú.

A hirdetést Soma szúrta ki és küldte el - köszönjük! Érdekel mi épül és mit bontanak le Budapesten? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!