Budapesten, a Tavaszmező utca és a Horváth Mihály tér szegletén áll egy régi, klinkertéglás meseház, oldalfülkéjében Madonna-szoborral. A Szent József templom mögött még a vidéki Józsefvárosban járunk, ódon épületek, vadszőlő, az ablakokban muskátli. A vakolat pereg, az idő áll, vagy legalábbis évtizedekben mérik: a cukrászda ötven, a patika legalább száz éve működik. A sarokházban egy bolhapiacon vásárolt és a Fortepannak adományozott hagyaték miatt jártunk, évszázados család- és háztörténetet találtunk.

A Budapest100 valami ilyesmit keres és mutat be az idén is: a terek, a terek övezte házak, a bennük élők és történeteik lesznek a főszereplők május első hétvégéjén. A Horváth Mihály téren lesz épülettörténeti séta és intenzív helytörténet bárasztalok mellett. A programfüzet elkészült, lapozzattok bele.

Mária Terézia tér, bolhapiac, Horváth Mihály tér

A negyvenes években készült, bolhapiacon talált fotók közül kettőn is feltűnik a Horváth Mihály (akkor Mária Terézia) tér részlete, de sokáig kérdés maradt, hogy kik lakhattak a decens berendezésű polgári lakásban. A Fortepan fórumozóinak most is sikerült nevet kötni az íróasztala mögött dolgozó, bajuszos férfihez, és az önfeledten bájos háziasszonyhoz. A megoldást a falon látható grafikák hozták: Komjáti Gyula rajzai A sipotei Golgota című, 1930-as évek elején megjelent könyvhöz készültek. A romániai rabmagyarok történetét feldolgozó mű szerzője pedig dr. Gartner Károly. Ő és felesége, Weigand Irén látható a fotókon.

Gartnerékről a családdal rokonságban álló, mai is a harmadik emeleti lakásban élő Szilágyi Erzsébet, és Nagy Júlia mesélt nekünk. A Fortepanon felbukkant fotók számukra is újak voltak, bár néhány bútort és festményt felismertek. A beszélgetésen tulajdonképpen Gartner Károly unokája is részt vett: a zenész, szövegíró, dalfordító Muzsay András halála előtt nem sokkal jegyezte le, amit a családról és a házról tudott.

Az erdélyi származású csukási Gartner Károly 1936–ban vette feleségül Weigand Irént, a Székesfővárosi Vízművek tisztviselőnőjét, aki nyolcvanévesen is bejárt idegen nyelven levelezni. A családban Lamának becézett nő az első házasságából származó lányával, Mariettával költözött be a Tavaszmező utcai házba.

Gartner Károlyt a harmincas-negyvenes években leginkább az első világháborús élményeiből táplálkozó, tizennégyezer magyar hadifogoly pusztulását leíró A sipothei Golgota című visszaemlékezései miatt emlegették. De szerzett ő feleségével együtt magyar nótát is Cseresznyevirág címmel, volt igazgató a Phönix Csokoládégyárban, volt a Bethlen István-féle Nemzeti Egység Pártja országos igazgatója, majd 1938-tól a Székesfővárosi Községi Élelmiszerüzem vezetője.

A második világháború után hőmérőket forrasztott, majd bedolgozott, csatosüvegekhez való zárókupakokat készített. A visszaemlékezések szerint talán a negyvenes évektől, talán már korábban, a Mária Terézia tér 11-ben működtette a Hazai Szikvíz és Üdítőitalok Üzeme nevű vállalkozását.

„Itt készült olasz licence alapján az eredeti Bambi szénsavas üdítőital is narancs, citrom, málna és meggy ízzel. Az üzemet 1952-ben államosították, leszerelték, odaadták a Margitszigeti Ásványvíz üzemnek – ebből lett aztán a Bambi néven forgalmazott és elhíresült kátrány ízű szörp”– írta az unoka.

A plakáton is olvasható Mária Terézia (nem sokkal később már Horváth Mihály) tér 11. a híres Szkalla-ház. A tulajdonos patikuscsalád Örkény Istvánék jó ismerőse, a Macskajáték szereplőinek névadói.

A műépítész családja 123 éve él itt

Amikor bekéretőztem a házba, csak annyit tudtam, hogy a fotókat a második vagy a harmadik emeleten készíthették. Becsengettem hát a másodikon, hogy megkérdezzem, nem ismerős-e a Gartner név, és hogy kinézhetek-e az ablakon. Nehéz eldönteni, hogy melyik lehetett a furcsább kérdés, de legalább Biblia nem volt a kezemben. Viszont a legmeglepőbb, hogy Görög Ágnes nyitott ajtót, a sarokházat tervező és építtető Balázs Ernő leszármazottja. 

Balázs Ernő, a századforduló ismert építésze 1895-ben vásárolta meg a Tavaszmező utca 1. szám alatti épületet, amelyet az évek során többször átalakított, majd 1903-ban új háromemeletes lakóházat emeltetett a régi helyén. Balázs országszerte tervezett iskolákat, bérházakat és templomokat, sőt a Terézvárosban telefonközpontot, a Józsefvárosban víztornyot. 1930-ban bekövetkezett haláláig lakott a Horváth Mihály téri sarokházban, családtagjai társaságában – ugyanis a legtöbb lakásban rokonok éltek.

A Balázs-dédunoka irányított tovább az egykori Gartner-lakásba, ahol Muzsay András jegyzeteiből felelevenedett a ház negyvenes és hetvenes évek közötti élete. A Paff, a bűvös sárkány fordítója úgy emlékezett, szintenként eredetileg csak két lakás volt, melyek kettéválasztása már a két világháború között elkezdődött.

A földszinti üzletekhez általában egy-egy udvari lakás is tartozott. A harmincas években ifj. Trom Aladárnak temetkezési, exhumálási, halottszállítási és kegyeleti cikk üzlete, később Meszler Józsefnek cipész-, Vendler úrnak szabóműhelye, Csapanda Dánielnek esküvői ruhakölcsönzője volt az épületben. A félemeleten sokáig egy kurva lakott, aki az ablakából kikönyökölve szerezte vendégeit.

A cukrászda az üzletben lógó régi fotó szerint korábban is ekként működött. Sarokházat nem sütnek, de az apró, porcukros hold mennyei, a kávéhab a tortahabnyomóból jön, tömény boldogság.

Az ötvenes években több művész lakott a bérházban: a Hintónjáró szerelem elfeledett sztárja és Makk Károly egykori felesége, Medgyesi Mária színésznő, aztán Kiss Angyal Ernő zeneszerző és felesége, Nemes Rózsa nótaénekes. Kiss Angyal az 1939-es Ott, ahol zúg az a négy folyó című kissé irredenta sláger szerzőjeként a háború után korrepetálásból élt. A műteremlakásban sokáig Edvi Illés Jenő festő lakott egykori modelljével és későbbi feleségével, Gizellával. Majd Bernáth(y) Sándor képzőművész, a Bizottság együttes egyik tagja és a magyar techno atyja költözött ide.

Az udvari részen, a „toronyban” volt a kétszintes házfelügyelői lakás, az alagsori konyhába belső csigalépcsőn lehetett lejutni. A házfelügyelő hosszú ideig az a Zsófi néni volt, akit még a Balázs család vett fel.

Nemcsak művészekből, hanem beszélő nevű lakókból is több akadt, Kiss Angyalékon kívül itt voltak még Okosék.

Okos úr azért emlékezetes számomra, mert 1956-ban, amikor a szovjet tankok a Tavaszmezőn vonultak, megpróbált kilesni a kapu nagy rácsos-ovális ablakán. Azonnal golyót kapott a homloka közepébe, a holttestet három napig kerülgetni, a vértócsát átlépni kellett, ha valaki ki akart menni a házból”– írta Muzsay.

A halottakat csak később lehetett eltemetni, a Fazekas Mihály gyakorlóiskola előtt kialakított ideiglenes tömegsírba.

Az eltűnt ház és a józsefvárosi fiúk kedves tere

A talált képek helyszínének beazonosítását segítő kép a Szent József templomot, a távolban a Baross utca részben eltűnt házait és jobbra a szintén már csak néhány fotón látható földszintes, kiugró kis házat mutatja. Az épület 1958-ban már elég romos volt, valamikor ezután bonthatták le. Ma foghíjtelek.

A tér legrégibb épülete a római katolikus templom, ebből eredt első elnevezése (Templom tér). 1878-tól Mária Terézia, 1947 óta Horváth Mihály tér. Molnár Ferenc, a századforduló legismertebb nagykörúti születésű írójának kedvenc játszóhelye lehetett.

A Mária Terézia téren áll a józsefvárosi templom, két kedves, régi tornyával, nekünk, józsefvárosi fiúknak legédesebb gyerekkori emlékünk, a templomtér közepén.”

A Pál utcai fiúkból sem hagyta ki az innen szálló „lágy harangszót”. De más emlékek és titkok is vannak. 1921-ben az akkor még igencsak külteleknek számító Kálvária téren lakó irodistalány, Tanner Ilonka a templom íve alá bújva kapta meg első menyasszonyi csókját Babitstól a Centrálban lezajlott furcsa leánykérés után. A negyvenes években Gobbi Hilda a templom alatti alagúton jutott be a Magdolna utcai Vasas székházba.

A plakátért köszönet a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak.  Még több történet, nyitott terek és kapuk várnak május 5-6-án, a Budapest100-on. Ha pedig többet olvasnál Budapest történetéről, kövesd az Urbanistát a Facebookon!