Az elkövetkező években át fog épülni a Városmajori Szabadtéri Színpad. Hogy pontosan hogyan, mivé és mikor, azt még nem tudni, egyelőre a tapogatózásnál tartunk, de már túl vagyunk az első ötletpályázaton, szóval kezd körvonalazódni az irány. Hegyvidék önkormányzata és a helyet (valamint a Margitszigeti Szabadtéri Színpadot) üzemeltető, fővárosi tulajdonú Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. olyan koncepciókat várt, amelyekből majd ötleteket meríthetnek. Nagyjából úgy, ahogy az Anna réti misézőhelynél is, a kerület másik végében.
Az ötletelésre azért volt szükség, mert a létesítmény több szempontból is problémás. Egyrészt számtalanszor bővítették az 1952-es átadása óta, és nem feltétlenül a legigényesebb módon. Ugyanakkor mégis csak egy zárvány a parkban, hiszen az év jelentős részében nem lehet használni.
A cím természetesen nem arra utal, hogy kamu az egész konferencia, vagy hogy csak egy térhatású képen lesznek ott az előadók. Elég fontos téma ez, főleg akkor, amikor elég könnyen vissza lehet élni ezzel a játékszerrel, miközben persze mára megkerülhetetlen eszközzé vált az építészetben. A másik kevésbé attrakciószerű, de igen csak fontos esemény
Kiderült, milyen is lesz az az új, Kossuth téri emlékmű, amelyről már tavaly felröppentek az első hírek. Akkor még csak annyit lehetett tudni, hogy az Alkotmány utcában kap helyet, és a trianoni békeszerződés 100. évfordulójára – pontosabban 2020. május 31-ig – állítják fel. Nos, mint most megtudtuk,
nem annyira állításról, mint süllyesztésről lesz szó.
Mert maga az emlékmű - Zimay Balázs, építész, és Mohácsi Sándor, tájépítész munkája - szerencsére nem egy újabb szobrot jelent, sokkal inkább egy tájépítészeti beavatkozást. A Kossuth térről kizárt forgalom miatt ugyanis az Alkotmány utca zsákutcává vált, utolsó szakaszát az Igazságügyi Palota és a Földművelésügyi Minisztérium között jelenleg csak parkolásra használják. A szerdán nyilvánosságra hozott tervek szerint ezen a Honvéd utcáig terjedő szakaszon alakítanak ki egy tér felől lejtő, száz méter hosszú, négy méter széles rámpát. A végén egy körüljárható gránittömb lesz, több helyütt meghasadva, a közepén örök lánggal, amely nem emelkedik az utcaszint fölé.
Mai programajánlónkban két last minute esemény is van. Egy remeknek ígérkező séta ma délután, és egy jelentkezési határidő, ami pont most jár le (bár szerintem, ha valaki holnapután jelentkezik önkéntesnek a Nyitott gyárak hétvégéjére, akkor annak ugyanúgy fognak örülni, mintha ma teszi meg ezt).
Amúgy meg küldjetek bátran programajánlókat, hetente összeválogatom belőle az Urbanista témájába vágókat. Most ezek aktuálisak:
Száz éve indult hódító útjára a Bauhaus, amiről egy rakás posztban emlékeztem meg már én is. De kevés szó esik azért arról, hogy ezeknek a korai modern irányzatoknak bizony megvoltak a hm... korlátai. Egy lapostetős, hófehér kocka remekül néz ki a rajzasztalon vagy az átadás utáni fotókon. Ám könnyen lehet, hogy néhány évvel később már komoly problémát jelent egy-egy vakolatfolt, amit nem olyan könnyű eltüntetni. Hogy arról a közismert (legfeljebb a közlekedési cégeket meglepő) jelenségről ne is beszéljünk, hogy telente esik a hó.
Hosszú huzavona után, tavaly nekiálltak végre a turai Schossberger-kastély felújításának. Akkor össze is szedtem az épület történetét, meg helyreraktam néhány buta félreértést a stílussal és az építésszel kapcsolatban. Akit az érdekel, mitől is izgalmas, a sokáig Ybl Miklósnak tulajdonított, valójában Bukovics Gyula tervezte ház, az itt elolvashatja, aki pedig a helyreállítást végző új tulajdonos, a Tiborcz István - Orbán Viktor veje - által birtokolt BDPST ügyeire kíváncsi, az itt talál róluk bővebb információt. Mi azért utaztunk Turára, hogy megnézzük, hol is tart a rekonstrukció.
Az épületből 19 szobás, rendezvénytermes hotel lesz, történelmi parkját pedig a Pagony Táj- és Kertépítésziroda állítja helyre. Sajnos abból, hogy ez utóbbi hogy fog kinézni, az építkezés jelenlegi fázisában egyelőre nem sokat láthattunk még. Az épület rekonstrukciója viszont valóban kiemelkedően jó színvonalúnak ígérkezik. A bejáráson leginkább a restaurátorok munkájába nyerhettünk betekintést és nagy vonalakban megismerhettük a későbbi hotel elrendezését is.
Megkerülhetetlen témával folytatódik a MOME Építészeti Intézete és az Urbanista közös sorozata. Muszáj ugyanis beszélni a Bauhausról, ha már egyszer idén száz éves az iskola, az egyetem névadója - Moholy-Nagy László - pedig ennek az iskolának az egyik legfontosabb mestere volt.
Videónkban Sólymos Sándor, Ybl-díjas építész-tanár mesél arról röviden, hogy mitől is különleges a Bauhaus, hogyan emelkedhetett ki a többi avantgard irányzat közül és miként él tovább a mai napig.
Sorozatunk az Urbanista és a MOME Építészeti Intézetének együttműködésében, az NKA támogatásával készült. Borítókép: a dessaui Bauhausgebäude, fotó: M_H.DE / Wikipedia.
Érdekel az építészet? Kövess Facebookon vagy Instagramon!
Ha azt mondom Festetics, akkor alighanem mindenkinek a Festetics-kastély ugrik be elsőre. Pedig az ország egyik leggazdagabb családja nem csupán egy gyönyörű épülettel gazdagította Keszthely városát és a környéket. Számtalan látnivaló van – kilátótól a vadászkastélyon keresztül a fürdőig, sőt még egy mini állatkert is –, amelyek az emléküket őrzik. Az egészből egy tök jó kerékpáros túraútvonalat raktak össze, vagyis hármat: egy családi (16 km), egy közepes (36 km) és egy egész komoly (59 km) méretűt. Az egész komolyat persze nem sportteljesítményre értem, de ha az ember nemcsak tekerni, hanem nézelődni is akar, akkor elég sok a tíz helyszín, bár lehet válogatni. A legnagyobb körútban amúgy egy hajózás ís benne van biciklistül, így nem kell ugyanarra visszatekerni, mint amerre jöttünk.
Tavaly kerekeztük végig a nevezetes helyeket, de nemcsak a Mi Vidékünk zalai túrája miatt vettem elő most a témát (főleg, hogy egy picit Somogyba is átrándultunk), hanem egy fontos évforduló miatt is. Éppen kétszáz éve, vagyis 1819. április 2-án halt meg Festetics György gróf, a család talán legfontosabb és legizgalmasabb képviselője.
Vegyük hát sorra a túra állomásait. (Melyekhez amúgy egy Festetics-kártyát is ígérnek jó ideje, amolyan közös belépőként, de valahogy csak nem akar elkészülni, pedig igény lenne rá).
Hatalmas kommentvihart váltott ki a hévízi nimfa szobra, olyan értelmezések is érkeztek, amikre lehet, hogy vissza is térek. Viszont nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre ezzel a szoborral kapcsolatban, amit szintén a városban találtunk, mikor a Mi Vidékünk projekt keretében Zalába látogattunk. Ez a Magyar nemzetközösség emlékműve (itt a műlapja a Köztérképen).
Pont ma ünnepli századik születésnapját a Bauhaus, a huszadik század egyik legmeghatározóbb iskolája, amely forradalmasította az építészetet és a dizájnt szerte a világban. Németországban ez 2019-ben végig a nemzeti turisztikai kampány központi témája lesz, erre fűznek fel egy rakás eseményt, kiállításokat, fesztiválokat, előadásokat, miegymást. Új múzeum nyílik Weimarban, ahol az iskola született, és Dessauban is, ahol a fénykorát élte. Nyílt volna egy amúgy Berlinben is, ahol az utolsó éveiben működött, de azzal úgy megcsúsztak, hogy az évfordulóra tuti nem lesznek kész – szóval nem csak nálunk fordul elő ilyen. Ezen kívül, gyakorlatilag minden Bauhaus-épületet felújítanak, merthogy van egy rakás az országban.
Na de mi a helyzet nálunk? Merthogy, mi is eléggé a magunkénak szoktuk érezni a Bauhaust! Budapesten is nyílnak kiállítások a Ludwigtól a Vasarely Múzeumon át a Nemzeti Galériáig (melyekre hamarosan visszatérünk még). Persze ezek főleg képzőművészetről szólnak, miközben az átlag fővárosinak ez a kifejezés egy építészeti stílust jelent. Ráadásul elég elterjedtet.
Rengeteg helyszínt érintettünk zalai szobortúránk során, amikor a Mi Vidékünk keretében bejártuk a megyét. Hévízen sajnos már csak két alkotásra jutott idő. Ezekre szintén Pál Tamás, a Köztérkép alapítója hívta fel a figyelmemet. Egyik furcsább, mint a másik, nyugodtan mondhatjuk, hogy tényleg figyelemre méltók. Kezdjük az ismertebbel, már csak azért is, mert meglepően merész már az elhelyezése is.
Tavaly több videót is készítettünk a MOME Építészeti Intézetével együttműködve, melyben egy-egy építész mutatta meg, milyen otthont tervezett saját magának. Most Barcza Gergely, a MOME oktatója látott vendégül minket. A nevével már találkozhattatok a blogon: tavaly például az ő diákjai gondolták újra a ciszterci romokat az Üveghegyen. A legtöbben azonban alighanem akkor hallhattak róla, amikor a Csoma Szobája Alapítvánnyal egy fenntartható szoláriskolát építettek az indiai Himalájában.
Azt hiszem, minden városnak vannak izgalmas szobrai. Vannak, amiket szinte az egész ország ismer, vannak, amiket szinte csak a helyiek. Abban viszont közösek, hogy a legtöbbjük fenn van a Köztérképen , ahol ezeket gyűjtik lelkes önkéntesek. Szóval, mielőtt elindultunk Zala megyei túránkra a Mi Vidékünkkel, megkértem Pál Tamás alapítót, hogy segítsen kiválasztani pár izgalmas alkotást. Ő aztán ajánlott igen sokat: szépeket és kevésbé szépeket, dicső és kevésbé dicső korszakok emlékeit, amelyek azonban mind nagyon érdekesek. Aztán persze egy-kettővel én is kiegészítettem a listát, ha már belebotlottam valami különlegességbe. Az első körben lássunk pár szobrot és emlékművet Zalaegerszegről!
Bár eredetileg színháznak épült, azoknak a kanizsaiaknak, akik a rendszerváltás előtt voltak fiatalok, ez volt A MOZI. Béke, Kanizsa, Apollo. Attól függően, épp hányat írtunk. Mondjuk, mivel nem nagyon volt konkurenciája, szinte mindegy is, hogyan nevezték. Nekünk viszont más miatt izgalmas: a huszadik század egyik legfontosabb magyar építészének kiemelkedő művéről van szó. Ez Medgyaszay István nagykanizsai színháza, mely joggal szerepel a 111 év, 111 híres ház kötetben, az 1926-os évnél. Zalai túránkon a Mi Vidékünkkel, ezt is útba ejtettük.
Azt hiszem, minden városnak vannak izgalmas szobrai. Vannak, amiket szinte az egész ország ismer, vannak, amiket szinte csak a helyiek. Abban viszont közösek, hogy a legtöbbjük fenn van a Köztérképen, ahol ezeket gyűjtik lelkes önkéntesek. Szóval, mielőtt elindultunk Zala megyei túránkra, a Mi Vidékünkkel, megkértem Pál Tamás alapítót, hogy segítsen kiválasztani pár izgalmas alkotást. Ő aztán ajánlott igen sokat: szépeket és kevésbé szépeket, dicső és kevésbé dicső korszakok emlékeit, amelyek azonban mind nagyon érdekesek. Aztán persze egy-kettővel én is kiegészítettem a listát, ha már belebotlottam valami különlegességbe. Az első körben lássunk pár szobrot és emlékművet Nagykanizsáról, abban a sorrendben, ahogy mi is végigjártuk őket.
Drága hölgyeim és uraim, váratlanul ismét jelentkezik az Urbanista programajánlója. Ugyanis holnap lesz a Hudec-konferencia, ami elég izgalmas dolog. A másik újdonság egy klassz műemlékes konferencia, de az csak a jövő héten lesz. Minden, ami még aktuális az elkövetkező napokban, alant olvasható. Kellemes böngészést a programokban!
Kezit csókolom, ismét beizzítom a hétvégi programajánlót, ami jó ideje téli álmát aludta. Eltöröltem az időkorlátot, és mindent idepakolok, ami épp aktuális, és szembejön város vagy építészet témában. Félkövérrel szedtem az újdonságokat (persze most még minden újdonság, de a következő programajánlóban már ennek is lesz jelentősége). Kellemes böngészgetést!
Ha azt mondjuk, kápolna, akkor a legtöbbünknek egy kis templomocska ugrik be elsőre. Pedig vannak olyanok is, amelyek egy nagyobb templom részei. Egyesek keresztelésre, mások egy-egy szent tiszteletére, vagy ereklyéjének őrzésére szolgálnak. Ilyen volt a Szent István-bazilika Szent Jobb-kápolnája is, amit most gyönyörűen felújítottak.
Egy átlagos templom úgy néz ki, hogy belépünk és szemben van az oltár, az oltár felett pedig ablak vagy ablakok (ami a középkorban lehetőleg keletnek nézett). A nagyobb székesegyházaknál azonban gyakori, hogy az oltár mögött még van egy helyiség. Így van ez a Bazilikánál is. Ha a Bajcsy-Zsilinszky úton sétálunk és felnézünk a színes üvegablakokra, akkor talán nem is sejtjük, hogy közvetlenül mögötte nem egy impozáns tér van, hanem egy kis kápolna. Mely most így néz ki:
Ez a templom legöregebb helyisége, mely már akkor állt, amikor az épület többi része még sehol nem volt. A plébánia ideiglenes templomaként is használták. Igaz, eredetileg nem ilyen hátsó homlokzatot tervezett Hild a templomnak. Ám az olyan lassan épült, hogy mire évtizedekkel később átvette Ybl a tervezést, alaposan átalakult a város. Születőben volt az Andrássy út, és a Váci körút (vagyis a mai Bajcsy) szerepe is felértékelődött. Szóval ebbe az irányba is valami szépet és látványosat kellett alkotni.
Zalaegerszeg talán legszebb és legimpozánsabb épülete a Mária Magdolna-plébániatemplom. Belül gyönyörű freskók díszítik: a ragyogóan világos belső szerintem azokat sem hagyja hidegen, akik amúgy nem rajonganak a barokkért.
A házat több mint húsz éven keresztül építették a középkori kis templom helyére. Nem kellett sietniük, az elődje majdnem végig működött, amíg köré emelték a nagyobbat. 1747-ben kezdték, 1769-re készült el, de a falfestés még csak ekkor kezdődött: végül 1803-ban szentelték fel . Az első óraszerkezete még az 1800-as éveke elején, egy pusztító tűzvészben megsemmisült, de ezt nem sokkal később pótolták.
Ez az, ami ma már nem csak az országban, de az egész világon egyedülállóvá teszi. A Mi Vidékünk túra keretében ezt is felkerestük.
Dübörög az ingatlanfejlesztés Budapesten, ami szerencsére nem csak lakóprojekteket, hanem új irodaházakat is jelent. Azért szerencsére, mert egy-két igényesebb kivételtől eltekintve, a lakóépületek többsége elég megúszósra sikeredik még az értékes építési területeken is. Az irodaház-fejlesztések átlagszínvonala azért jóval magasabban van. Oké, még azért itt is hiányoznak az igazán nagy durranások, bár tervek azok szerencsére már vannak rá.
A Váci úti korridorban még rengeteg lehetőség van, épülnek is sorra az új házak, de azért a városban több helyen is zajlanak fejlesztések, a Corvin sétánytól a Soroksári útig. Na meg a MOM környékén. Ez utóbbi ugyan tömegközlekedésileg nem egy Váci út, ugyanakkor gyakorlatilag a recepcióig lehet autópályán jönni. Meg hát ugye a Budai-hegyek tövében járunk, egy park mellett, aminek azért elég nagy presztízse van.
Ezen a helyen adták át ma a HillSide irodaházat.
A Corvin sétányon már felállítottak egy hatalmas térplasztikát, ami sokak számára absztraktnak tűnhet, valójában azonban ábrázol valamit: egy Gömböcöt. A Zoboki tervezte Nokia Skypark amúgy is az izgalmasabb és menőbb budapesti irodaházak közé tartozik, a szobor pedig kifejezetten ment hozzá. A látványterveken mondjuk eléggé felhúztam magam, mert azt hittem, hogy a fényes, ezüstös felület pompás görbe tükörszelfik készítésére lesz alkalmas, de kiderült, hogy a valóságban matt lesz. Nos, most egy újabb szobrot állítanak a sétányon, ami garantáltan tükröződni fog. Rákérdeztem.
Tavaly fanyalogtam, hogy milyen borúsra sikeredett a 2018-as Budapesti Építészeti Filnapok felhozatala, erre tessék! Az idei témája kifejezetten az apokalipszis lesz március 7. és 10. között, vagyis most csütörtöktől a Toldi moziban. Tehát a dübörgő ingatlanfejlesztések és az ezekkel párhuzamosan közeledő társadalmi és ökológiai összeomlás. Na jó, azért ne keseredjünk el. A filmes felhozatal egyáltalán nem olyan ijesztő, egy csomó könnyed, sőt vidám alkotás is akad a filmfesztiválon. Mivel idén kicsit belefolytam a katalógus összeállításába, majdnem az összes filmet láttam, szóval tiszta szívvel tudok nektek ajánlani ötöt, ami tuti jó lesz - a címre kattintva találjátok a vetítés pontos időpontját, a stábot és további képeket.
Nagykanizsán, az Eötvös téren áll az ország egyik legszebb art decós emlékműve, mely stílusában olyan friss volt a maga korában, hogy nyugodtan lehetne egy New York-i felhőkarcoló dísze is. Mondhatnánk, hogy biztos Kanizsa amerikai kertvárosa miatt ilyen, de aligha van összefüggés a kettő közt. Az art deco akkor már ott lógott a levegőben, és a legkülönbözőbb helyeken bukkant fel. Például ennél a Nagy-Magyarország-emlékműnél. Ha már Zalába kirándultunk a Mi Vidékünkkel, természetesen felkerestük ezt is.
Sztárépítészek tervei alapján épül fel az új Közlekedési Múzeum Kőbányán, a Könyves Kálmán körúton. A stílusa azonban egyáltalán nem sztárépítészes lesz. Vagyis senki se valami hatalmas buborékra, meghökkentő formára vagy gigantikus építészeti jelre számítson. Ez a ház nem ettől lesz jó. Aki ismeri a New York-i High Line-t – vagyis az egykori magasvasút pályájából kialakított parkot és közterület-rendszert –, az nagyjából sejtheti, mire számíthat. A Közlekedési Múzeum pályázatán ugyanis ma hirdettek eredményt, a nyertes pedig ennek az egyik tervezőcsapata, a Diller Scofidio + Renfro építésziroda lett.
A feladat tulajdonképpen itt is hasonló, mint New Yorkban volt. Elavult vasúti infrastruktúrát kell élettel megtölteni mindkét helyszínen, hiszen a Közlekedési Múzeum az Északi Járműjavító egyik emblematikus épületébe költözik. A MÁV 1958–1962 között épített, ún. Dieselcsarnokába. Hogy hogyan került oda, milyen irodák indultak a pályázaton, és kik döntöttek a tervekről, arról már korábban szó esett az Urbanistán. Vitézy Dáviddal, a múzeum főigazgatójával pedig arról váltottunk pár szót, miért emellett a terv mellett döntöttek, és milyen is lesz az új Közlekedési.
Minden erdőbe építést ódzkodva fogadok, a budai Anna-réten kiváltképp. Az elmúlt években nagy visszhangot váltott ki az oda álmodott új templom, amelynek tervei azonban mára sokat szelídültek. Jelenleg már nem egy új épületet, csak egy miséző- és emlékhely kialakítását tervezi a katolikus egyház és a Hegyvidék önkormányzata. Sokkal inkább tájépítészeti beavatkozásról van tehát szó, amik akár jól is elsülhet, ha kellő alázattal és körültekintéssel nyúlnak a környezethez. Hogy pontosan mi kerekedik ki belőle, azt még senki sem tudja, egyelőre egy ötletpályázaton vagyunk túl, amelynek a pár napja hirdették ki az eredményét. Lássuk, milyen a környezet, miről is szólt a kiírás, és milyen pályaműveket díjaztak.
Az Anna-rét Normafán van, a Tündérhegyi és a Jánoshegyi út közt, leginkább a közeli játszótér miatt ismeri mindenki. Mondanám, hogy népszerű kirándulóhely, de valójában már annyira benn van a városban, hogy az idesétálást kirándulásnak csak nagy jóindulattal nevezhetjük. Az azonban biztos, hogy kedvelt játszós, piknikezős, szánkózós, kikapcsolódós terület. Viszont annak ellenére, hogy (vagy talán éppen azért, mert) a városban van, kiemelten fontos természeti érték is. Nem csak, hogy védett – a Budai Tájvédelmi Körzethez tartozik –, de Natura 2000-es terület, vagyis az európai ökológiai hálózat szempontjából is fontos. Szóval egyáltalán nem mindegy, mi kerül ide.
Ha valaki jól járt a Miniszterelnöki Hivatal Várba költözésével, akkor az a Nemzeti Táncszínház volt (meg persze a Miniszterelnöki Hivatal, mint arról már szó esett). Mert pár év késéssel ugyan, de kaptak egy tényleg nagyon frankó, új épületet a Millenárison. Az „új” szerencsére csak részben igaz, nem gyömöszöltek bele még egy fejlesztést az amúgy is túlterhelt (ex)parkba, hanem az egykori Teátrum csarnokát alakították át. A tervekről évekkel ezelőtt már írtam, most elkészült, megnéztem, milyen lett.
Nagyon megörültem, amikor egy Urbanista-olvasó felhívta a figyelmemet arra, hogy létezik egy Gorcsev Iván utca Gyálon. Igaz a Google Maps (még) nem ismeri, de vannak ide bejegyzett cégek, szóval úgy tűnt, nem viccről van szó.
Jó hír ez egyrészt, mert nagyon szeretem Rejtő Jenőt, másrészt meg mégis csak skandalum , hogy egy magyar Nobel-díjasról mindeddig semmit nem nevezett el a hálátlan nemzet. Pedig, ahogy azt A tizennégy karátos autó első bekezdésében olvashatjuk,
„ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat.”
A Párisi udvar hotellá alakításáról már esett szó az Urbanistán, ahol a ház történetét és az átépítés terveit is részletesen bemutattam. Akkoriban a legnagyobb vihart az kavarta, hogy vajon megmarad-e a passzázs, vagy egy zárt lobbivá alakítják. Most más miatt került a figyelem középpontjába: mint arra több olvasó is felhivta a figyelmemet, egy elég feltűnő emeletráépítést kapott a ház.