Na most építik a Királyi Palotát vagy bontják?
Természetesen sem ez, sem az nem igaz, habár Odinn SkysraperCity-re posztolt fotói alapján mindkettő elképzelhető lenne.
Ha nem is pont ez a kiadás, de valami hasonló megvolt nekünk is otthon, mint ahogy szinten minden budapesti háztartásban gondolom. Ha az ember el akart jutni valahova, kikereste a hátoldalán az utcanevet, megnézte melyik betűvel és számmal jelzett négyzetben van (ez olykar elég sokáig tartott), aztán fejben útvonaltervezett, hogy vajon mely járatokkal jut el oda leggyorsabban.
Kevés az olyan Kárpát-medencén kívüli közterület, amit nem a helyiek nyelvén hívunk, hanem magyarul. A kevés kivételek egyikke a prágai Kisoldal (Malá Strana) és a negyednek a nevét viselő tér. Már csak ezért is közelinek érezhetjük magunkhoz. Na meg azért is, mert a Kisoldali tér tipikus 70-es évekből ittragadt közterület, amit gazdag történelmi hagyományai és kitűnő adottságai ellenére korábban jobbára parkolónak használnak. Így néz ki például a Street View-ban.
Aztán végre úgydöntött a városvezetés, hogy kellene vele valamit kezdeni. Nyáron egy pályázatot írtak ki a megújítására. A pályázaton pedig magyarok is indultak: Guba Sándor, Hamori Péter és Rudolf-Berecz Zsófia építészek és Esterházy Marcell képzőművész alkotócsoportja elnyerte a nemzetközi zsűri különdíját.
Hogy mivel? A legegyszerűbb, ha átadjuk a szót az alkotóknak, akik elküldték a teljes műleírást az Urbanistának
Május közepén adtunk hírt arról, hogy támogatókat keres a Budapest folyóirat szerkesztősége a lap digitalizálásához és közzétételéhez. Végül közel hatvanan küldtek kisebb-nagyobb összeget a nemes célra az adjukossze.hu oldalon, és egyéb csatornákon is érkeztek támogatások, tehát összejött a szükséges pénz.
A napokban pedig felkerült az újság az internetre, itt böngészhető. Összesen 1,2 millió forint volt a digitalizálás teljes ára, ennek az összegnek az egy részét adták össze magánszemélyek. A folyóirat októberi számában Török András írja le a pénzgyűjtés történetét és az adakozók névsorát.
Hatalmas vihart kavart a múlt héten a Liget Projektről szóló közösségi interjúnk első része, melyben a Városliget Zrt. válaszolt a kérdéseitekre. Most itt a második rész, ami még érzékenyebb témákat érint: jönnek az épületek, a zöldfelületek, a közlekedés és a finanszírozás kérdései. Mivel rengeteg félreértésre adott okot az első rész, nem darabolom tovább a válaszokat, megkapjátok egy adagban az összeset, mazsolázzatok belőle kedvetekre.
Szintén totál félreértés volt, hogy ez valami kampány lenne a Múzeumi Negyed ügye mellett. Egy interjúnál amúgy is teljesen abszurd ez, főleg hogy a kérdéseket is az olvasók küldték, no meg készítettem már interjút olyannal is, aki épp az ellenvéleményen van. Ráadásul soha nem titkoltam, hogy
Szerencsére ez egy blog, ahol nem lenne kötelező kiegyensúlyozottságra törekedni, hiszen minden bloggernek elég leírnia, mit gondol - ez egy véleményműfaj.
Mivel nem ismerem a Városliget mindne zegét-zugát, és nem vagyok napi használója, titeket kértelek meg, hogy küldjetek kérdéseket.
Kommentben, Facebookon és zömmel mailben érkeztek a kérdések, amiket aztán összevontam, csoportosítottam, lerövidítettem, vagy csak egyszerűen kihámoztam a hosszú leírásból.
Ezzel az 50 kérdéssel érkeztem azután a Liget bejárására, de a helyszínen nem volt alkalmam mindet feltenni, így végül levélben küldtem el őket a Városliget Zrt.-nek.
Amit itt olvashattok, azok az ő írásbeli válaszaik.
Ezzel együtt, amikor megkeresett a Városliget Zrt., hogy szívesen megmutatnák a projekt részleteit, ráadásul tök korrekt módon elfogadták azt a feltételemet is, hogy viszem magammal az olvasók kérdéseit is, akkor örömmel mondtam igent. (Lásd az oldalsó keretest a közösségi interjú készítéséről.)
Egyrészt rengetegen vannak, akik úgy támadják a projektet, hogy nem is ismerik valójában, másrészt olyan fejlesztéseket támadnak, amelyek nem is valósulnak meg. Számomra is fontos volt megtudni, hogy például tényleg nem lesz szállásfunkciójú épület a Ligetben, vagy hogy a beépítési magasság nem olyan óriási, mint sokan hiszik. A héten is jött például levél arról, hogy nem bontják-e a véletlenül az 56-os emlékművet, mert munkásokat láttak mellette, pedig a válaszokból egyértelműen kiderül: nem tervezik az eltávolítását.
Persze nem kaptunk minden kérdésre konkrét választ - naiv dolog lett volna ezt feltételezni -, de nagyon fontos, volt, hogy megpróbáltuk feltenni azokat. Mint ahogy az is nagyon fontos, hogy egy helyen meglegyenek összegyűjtve ezek az állítások. Hogy tudjuk, mire számíthatunk, és hogy legyen valami, amihez visszanyúlhatunk egy-két év múlva. Amolyan GYIK. Ezért meg köszönet a városligeteseknek - viszonylag kevés állami nagyberuházásnál veszik a fáradságot, hogy ennyi kérdésre összeszedjék a válaszokat, még akkor is, ha amúgy ez lenne a természetes.
Íme akkor a maradék kérdéseitek - melyekre helyenként összevonva érkezett felelet.
Mihály keresztnevű székesfehérvári olvasónkat késztette írásra a térfelújítók maratoni bénázása:
Helló Urbanista blog!
A csatolt képet kb. egy hónapja készítettem a fehérvári főtéren, ahol a burkolatba süllyesztett díszvilágítást szerelték éppen (alkonyatban fotóztam, ezért kicsit szemcsés a kép).
Ez önmagában nem is lenne extra, ha nem ez a kép fogadná az erre járót heti rendszerességgel a "fényindák" tavaly augusztusi átadása óta. Legutóbb épp tegnap és tegnapelőtt dolgoztak a téren (erről sajnos nincs fénykép, túl sötét volt már).
Menükeltábortervvel nyert különdíjat két magyar alkotó csütörtök este Bejrútban. Egész pontosan a pécsi, fenntartható építészettel foglalkozó ArchSus Csoport két tagja, Szabadics Attila és Rácz Mónica kapta meg a különdíjat a Holcim Awards fenntartható építészeti világverseny afrikai és közel-keleti régiójában.
Mégpedig a 70 000 főt befogadó délkelet-mauritániai Mbera menekülttábor egészségügyi központjának és iskolájának tervéért.
Az alábbi pompás találatot Sadia küldte, aminek azért is örülök, mert megtudhattam, hogy a BME-seknek külön mikroblogja is van. (Ráadásul 2012 óta, szánom-bánom, hogy eddig nem tudtam róla, rég dolgoztam már ott.)
Egyáltalán nem meglepő módon egy szóvicc a neve, ám ez a poszt nem biztos, hogy a hagyományos BME-s humorra vezethető vissza. Vagy valaki nagyon poénos volt, vagy nagyon benézett valamit.
A Nyitva! fesztivál remek kezdeményezés, mint arról már korábban is írtunk. Egy hónapra ideiglenes használók – dizájncégek, kézművesek, képességfejlesztők, múzeumok – költöznek az évek óta üresen álló bolthelyiségekbe, és gyakorlatilag rezsiköltségért megmutathatják, milyen is lenne a hely, ha élne. Ők nagyobb figyelmet és vásárlókat kapnak, a tulajdonosok pedig megmutathatják kiadó ingatlanjaikat. Az egyik legizgalmasabb beköltözővel és az egyik legizgalmasabb üzlettulajdonossal ültünk le beszélgetni a város egyik legizgalmasabb pontján.
Az alábbi sajtóközleményt kaptuk a Magyar Államvasutaktól:
A MÁV Zrt. a Budapest–Újszász-vasútvonal állomásépületeinek felújítása és új típusépületek építése projektjével elnyerte a vasúti építészet Oscar-díját. A Brunel-díjat szerda este adták át Amszterdamban.
A címben szereplő "mindent, amit tudni akartok", ezúttal nem költői túlzás. Augusztus végén arra kértünk benneteket, küldjétek el a kérdéseiteket a Városliget átalakításával kapcsolatban, és mi feltesszük azokat az illetékeseknek. Rengeteg jött, már a szelektálásuk, csoportosításuk, összevonásuk, szétbontásuk is hatalmas munka volt. Végül 50 kérdésre sikerült rendezni őket, a következő témákra bontva:
Ezután Mozsár Istvánnal, a Városliget Zrt. vezérigazgatójával tettünk egy jó másfél órás sétát a parkban, ám ennyi idő alatt nagyjából a kérdések negyedére sikerült választ kapni. Úgyhogy a többit írásban küldtük el nekik.
A válaszok most megérkeztek, a több mint 30 ezer karakteres szöveget három részben közöljük le. Nem kattintásvadászatból, hanem mert nincs ember, aki ennyi szöveget végigolvasna egyben. Igaz, nem is könnyed nyári olvasmány akar lenni ez a poszt, inkább amolyan GYIK, amihez később is vissza lehet nyúlni: mit tervezett a Városliget Zrt. 2014-ben.
Íme az első adag:
Federico Babina nem nagyon okoz meglepetést, nagyjából ugyanazt a témát járja körbe újra és újra, még ha mindig másról is szólnak a rajzai. Ám nekem midnegyik körbejárása nagyon tetszik! Kettőről már itt az Urbanistán is szó esett, most itt a harmadik.
De legalább rendbe tették a Liget KRESZ-parkját!
- tette hozzá a képet küldő Dani, a Csak a szépre! bloggere.
A KRESZ-parknak mi is örülünk, a piros emberkén csodálkozunk, a Városligetre meg hamarosan visszatérünk egy hatalmas összeállítással.
Oké volt egy önkormányzati választás is a hétvégén, de mi ez ahhoz képest, hogy véget ért a Városnegyed-bajnokság második fordulója! Tegnap délben lezárultak ugyanis az urnák, és kiderült, melyik a kedvenc városrészetek a II. kerület határvidékén . Vajon a hidegkúti kisvárosi fíling vagy a luxus villás hegyi övezetet értékeltétek többre?
Na jó, nem nagy meglepi, mert ott a címben a lényeg, de azért a részletek is igen érdekesek!
A tökéletes ingatlanhirdetés megalkotója valószínűleg nem is tudja, hogy megalkotta a tökéletes ingatlanhirdetést. Egy közepesen jó poénnal indítja a szöveget, de azért az ásós fordulat sehol sincs a legendás vámpíros-fingós gyöngyszemhez képest.
Viszont a képek!
Végre egy izgalmas kiállítás azoknak is, akik a képek helyett inkább a gépházban néznének körül! És persze mindenki másnak is csak ajánlani tudjuk a Kiscelli Múzeumban a 2014-es Ybl-év apropóján megrendezett rendhagyó tárlatot, amelyet az Operaház épületéhez készült tervekből állítottak össze.
Persze senki ne ijedjen meg. Ez csak díszlet. Épp úgy ideiglenesek, mint az OSZK épületére telepített műromok.
Soha nem tagadtam: szeretem a gerillakötéseket, legyen az kötött-fonott villamos, gyermekvasút vagy fa. Persze megértem, ha valakinek sok ez.
Amit azonban Gergő talált a ferencvárosi Markusovszky téren, az nem csak azért zseniális, mert finoman visszafogott és aligha zavar bárkit is.
Az Urbanista is hírt adott róla, hogy 68 év röpke szünet után két napig ismét látogatható volt Táncsics börtöne. Én sajnos nem tudtam elmenni megnézni, de olvasónk, gyöngyömpötty igen, és küldött is róla egy beszámolót. Ilyen klassz becenévvel olvasatlanul is kiraknám a posztját, de az a helyzet, hogy tök jót írt, ráadásul csatolt egy csomó képet is, amelyek egy számomra egészen ismeretlen panorámáját tárják fel a Budapestnek. Csodálkozzatok rá ti is, meg olvassatok marha izgalmas, kevesek által ismert történeteket a 48-as forradalomról,
Itt, az Urbanistán már korábban is többször említett, zömében a pesti belső kerületek tűzfalait izgalmasan átfestő Neopaint Works kreatív falfestőcsapat érdekes marketingelésbe fogott szponzorával.
Akik október 26-ig feltöltenek öt, a neopaintesek munkáival készített selfie-t az interaktiv térképen, azok egy kisebb helyiség kifestésére elegendő, tetszőlegesen kiválasztott szinű prémium festéket kapnak.
Rafkósan kitalálták, mert ha valaki kifesti az egyik, kisebb szobáját, akkor már valószinűleg kifesti az egész lakást.
Néha a szomszédba is érdemes ellátogatni hülyeségért, annak ellenére, hogy odahaza is akad éppen elég.
Felújították Zágráb egyik hangulatos, macskaköves belvárosi utcáját. A Mesnička utca alatti közművezetékek cseréje indokolta a felújítást, és ha már mindenképp fel kellett túrni, akkor kissé újragondolták a felszínt is.
A hatalmas sajtóvisszhanggal övezett, ünnepélyes ceremónián maga a horvát főváros polgármestere, Milan Bandić adta át a megújult közterületet.
A múlt pénteki átadást követően nem sok jót hallani a felújításról. A járdát jelentősen leszűkítették. Egyes szakaszokon 65 centiméteresre. Emellett nem festették vissza a zebrákat, csupán az autós sáv szélén jelzik a gyalogátkelőhelyeket útburkolati lapokkal.
Gyerekkoromban imádtam autózni a nagyszobai szőnyegünkön, pedig nem is volt térképmintája. Csak egyszerűen tele volt olyan klassz vonalakkal, amelyekbe tökéletesen bele lehetett látni az utakat.
Aztán évtizedekkel később megjelentek nálunk azok a gyerekszobai szőnyegek, amelyek már kifejezetten autózáshoz, meg városos játékhoz készültek. Ezek persze nagyon jól néznek ki és az ember csorgatja a nyálát, hogy bezzeg az én időmben nem volt ilyen, de azért ma már ciki lenne ilyet tenni a nappaliba.
Ám egy Kínában élő osztrák dizáner elkészítette azokat a modelleket, amelyek térképmintásak ugyan, de felnőtteknek sem égő használéni őket. Sőt!
Természetesen sem ez, sem az nem igaz, habár Odinn SkysraperCity-re posztolt fotói alapján mindkettő elképzelhető lenne.
A beintő műanyag kerti törpéknek is megvan a maguk helye - bár most nagy hirtelen nem jut eszembe, melyik az -, de biztos, hogy nem a Millenárison kellene felállítani őket egy játszótér mellé.
Hallottál már Nyékről vagy Kuruclesről? Nem? Pedig ezek a városrészek is Budapest II. kerületének külső részein helyezkednek el. Ott, ahol a legdrágábbak a lakóingatlanok az országban, és ahol legszívesebben vernek tanyát a budai milliárdosok. Nem ok nélkül mutatjuk be őket, hanem azért mert ezek a városrészek is indulnak a Városnegyed-bajnokságon.
Neked melyik a kedvenced? Szavazz!
Azt a mindenit! Elképesztő reklámhálót szúrt ki a Város szíve blog a Vámház körúton. Egy gigantikus fizetési felszólítás van rajta. Hogy pontosan milyen munkát és ki nem fizetett ki a XVII. kerületben a póruljárt vállalkozónak, meg ki lőtt kire fegyverrel, azt nem tudni pontosan, mert a megadott honlapon erről szó sincs.
Van viszont rajta kebleit ecsettel és festékhengerrel elfedő vörös hajú maca több irányból fotózva, amiért feltétlenül érdemes átkattintani.
Remélem a válasz is óriáshálón érkezik, kíváncsian várom.
Hölgyem és Uraim! Délben lezártuk az urnákat, végetért a Városnegyed-bajnokság első területi selejtezője. Vagyis kiderült, melyik az olvasók kedvenc városrésze a városmagban, azaz az V. és az I. kerületet érintő városrészekben.
Annyit már most elárulunk, hogy nem a Várnegyed és nem a Gellérthegy az, pedig azok is nagyon a nyomában voltak a győztesnek!
A néhai Marx tér, jelenlegi nevén Nyugati tér, egy olvasónk által átkeresztelt:
Húgymágnes tér
felüljárójával kapcsolatban felizzott vitában kérdéseinkre a BKK sajtósaitól az alábbi választ kaptuk:
Új holokauszt-emlékművet avatnak a Dohány utca 32. alatt, s mivel egy PR-ügynökség már napok óta azzal bombáz, hogy írjak róla előre a látványtervek alapján, hát írok. Lássuk akkor három szempontból az alkotást, aztán írjátok meg ti is róla a véleményeteket.
Mármint az alkotásról légyszi!
Persze már rég nem úgy néz ki, mint új korában, de jó kezekben ismét gyönyörű lehet a Szépvölgyi út 88/A. Merthogy eladó!
Alább egy tök jó kis hepiendes történet következik. Mondanám, hogy egy klassz CSR-példa egy magyar cégtől, de az a helyzet, hogy nem az a tipikus társadalmi felelősségvállalós történet ez. Nem csak azért, mert egy házunk előtti hülye helyzet megoldása nem tipikus céges feladat idehaza. Másrészt meg ugye általában a lelkes kerítésfestés, meg az ilyen olyan világnapi szervezkedés, ugyanúgy brandépítő PR szokott lenni, mint egy jó banner.
Ezt a sikersztorit viszont úgy küldte el nekem egy cég, hogy megkértek ne is említsem a nevüket a posztban. Értitek? Valaki dicsekedhetne valamivel, de ők titokban akarnak maradni.
Na de lássuk magát a történetet, innentől övék a szó!