Esetleg keresztezik? Mindegy, a lényeg, hogy visszakerült a helyére a kereszt. Ezen a képen - amit Endre lőtt a múlt héten, a munkások beleegyezésével - épp a helyére próbálgatják. Hurrá!
Magyarországon nagyon kevés a dombház - melyet a Gyűrük ura megfilmesítése óta szinte midnenki hobbitháznak hív -, így aztán nagyon ritkán kerül egy-egy a hazai ingatlanpiacra. (Legutóbb egy tinnyei volt eladó.)
Azonban ez a most felbukkant cuki bakonyai manóház nem csak földbe vájt kialakítás miatt izgalmas. Hanem, mert - ha hinni lehet a hirdetésnek - szalmaépítéssel készült, ami talán még ritkább technológia idehaza.
Na meg persze azért is, mert technológiáktól függetlenül is nagyon bájos.
A válság előtti árokhoz képest 18%-kal zuhantak a lakótelepi lakások árai Magyarországon, valamivel nagyobbat, mint a lakóingatlanok átlagára. Ez szomorú dolog, ám azért annyira nem meglepő. De - most kapaszkodjatok meg! -, van, ahol drágábbak jelenleg , mint 7 éve, a válság előtt voltak voltak. Meglepő adatok derültek ki a most megjelent OTP Értéktérképből.
Siker, fény, csillogás, pucér nők!!! Na jó, csak majdnem, de tényleg nagyon csilivili lesz az Építészfórum idei, tizedik, nagyon jubileumi Média Építészeti Díjának átadása - mit átadása, gálája! -, amit az aranydíszektől terhes Urániában rendeznek november 27-én. Lássuk miről is van szó, egyúttal mutassuk meg, mit értékeltek a legjobbnak a külföldi építészkritikusok a közelmúlt hazai terméséből.
Mihalik Enikő és Palvin Barbi nyomdokaiba lépett a Kopaszi-gát hódja.
Korábban már beszámoltunk a Budapestre szakadt hódról. Akkor még egy kicsit városilegenda-szagúnak tűnt a dolog, ám nemrég Horváth Ádám a 2014-es Év Természetfotósa versenyén a Kezünkben a Föld-kategóriát erről a hódról készített fényképével nyerte meg, amiért ezúttal is gratulálunk neki.
Kép: roomim.hu
Nemsoká egy új ingatlanos honlap válik aktívvá. Mi ebben a hírérték? Nos, hát az, hogy a klasszikus; a bérletért fizetős konstrukció mellett ledolgozható lakhatást is lehet rajta hirdetni és keresni.
Nem csupán komplett lakásokat, hanem egy-egy szobát is kínálnak, akár felújításért, vagy egyéb melóért cserébe.
Az Olof Palme Ház mögötti betonfalak talán még a BNV-ről maradtak itt (ha tudja valaki egykori pontos funkciójukat, árulja el). Mindenesetre elég randák voltak. Most egy pályázat keretében kifestették őket.
A zuglói Páduai Szent Antal-templomot meglehetősen vérzivataros történelmi időszakban építették fel. 1941-ben kezdődtek a munkálatok. A félkész templomot Mindszenty József hercegprímás áldotta meg 1946. augusztus 18-án.
A megáldást azért nem lehetett halogatni, mert a vesztes második világháborút követően, a szovjet jelenlétben lecsaptak volna a világiak az épületre, hogy azt vásárcsarnokként hasznosítsák.
A Rimanóczy Gyula tervei alapján épített háromhajós templom területe 1620 négyzetméter. Tehát még véletlenül sem egy külvárosi, apró kis templomocskáról van szó! Ami a befogadóképességet illeti:
Mintegy háromezer fő befogadására képes.
UPDATE: Xavér keresztnevű olvasónk küldte az alábbi pontosítást. Az ökumenizmus szellemében teljes mértékben igazat kell adnom olvasónknak:
Kedves Géza,
Majdnem igaz lenne a Bosnyák téri templommal kapcsolatos írása, ha nem felejtette volna el a Dohány utcai zsinagógát, amely természetesen szintén templom, s amelybe auditáltan 3 800 ember fér el. Nézze csak meg a mellékelt videót :-) Ezen pontosan 7 200-an voltak az épületben.
A terézvárosi, 83 négyzetméteres lakásba épített moziterem apropóján kaptuk Ferenc nevű olvasónktól a hírt, hogy nem csak a belvárosban építenek maguknak remek házimozit aranykezű ezermesterek.
Ha az óbudaiaknak HÉV dukál, akkor a zuglóiaknak villamos: a Bosnyák téren nyílt vendéglő falát töri át egy Ganz csuklós villamos (egyébként pont ilyen típus nincs a Zugló kocsiszínben, most hannoveriek vannak, korábban UV-k voltak, de ez részletkérdés).
Péter keresztnevű olvasónk lőtte ezt a remek graffiti-foszília-maradékot. Gyöngébb képernyőfelbontásúaknak, és akik otthon felejtették az olvasószemüvegüket; a felirat:
Vagyis egy egykori falfirka – ki tudja mikor eltüntetett nyomai láthatók a képen –, egy pesti bérház homlokzatán. Vajon mikor készülhetett a falfelirat? 1949-1956 között? 1956-ban? 1956-1989 között? 2014-ben?
Péter levelének bemásolásával felfedem a megfejtést:
Fotó: Színes Város
Egy hónapon keresztül kereste a Főtáv azt a legkreatívabb városszínesítő ötletet, amely alapján megújulhatott a IV. kerületi Elem utcában található, föld fölött futó távhővezeték.
A közönségszavazás és a szakmai zsűri együttes döntése alapján a Színes Város egy újpesti térképrészletet és egyéb, zömében helyi, pl. a panelházakra utaló motívumokat festett a 200 méteres csőszakaszra.
Egy magyar származárú kanadai srác cége elég komolyan beleásta magát a hulladék-újrahasznosításba. A legújabb projektjével Magyarországon, konkrétan Budapesten, az V. kerületben is jelen vannak.
Tom Szaky vállalkozása, a TerraCycle tavalyelőtt kezdett cigarettacsikk-újrahasznosítással foglalkozni. A filterből kinyert műanyagból például raklapokat, vagy stílszerűen hamutálakat gyártanak, a dohánymaradékból pedig komposzt készül.
A képet Hód Hatvanhat küldte az Urbanistának: tegnap óta egész biztos hiányzik az Erzsébet téri Száva-szobor lábfeje. Nem tudom, mikor történt a rongálás, két éve még épp csak össze volt kicsit firkálva és a fejére volt tűzve egy fantás üveg. A lábából alig egy fél nagyujjnyi hiányzott, mint az a Lásd Budapestet fotóján is látszik:
Elmentünk egy hete a Fiumei úti temetőbe egy városnéző sétára a Budapest Beyonddal. Bár ez a túra a társaságtól meglepő módon elsősorban a sztenderd látnivalókról, és a hagyományos ismeretterjesztésről szólt, egy-két érdekes dologra azért felhívták a figyelmet most is. Köztük egy olyan izgalmasra is, ami simán megér egy posztot a hétfői halottak napja alkalmából.
Kevés országos hírű játszótér van nálunk, de annak a kevésnek a zömét Kő Boldizsár tervezte. Övé a híres Zöld Péter a Millenárison, melyet az Index simán „a város legfaszább játszótere” címmel illetett, a nagycenki széchenyis, amiért az Urbanistán lelkesedtem, vagy a Magyar Tenger Mesekert Bogláron, mely előtt még a Velvet is meglengette kalapját. Alkotásait sokan ismerik, őt magát kevésbé. Elmentünk hozzá. Egy kis budai utcácska kertes házában lakik, s a kert is, a ház is tele van csupa izgalmas dologgal, amik simán lehetnének valamelyik játszóterén is.
Mitől lehet intelligens a közműrendszer és a közlekedés? Mit jelent az ökohatékony energiagazdálkodás? Hogyan épülnek az innovatív parkolóházak? Milyen az a légi irányítási rendszer, amiben a repülőgépek csökkenthetik a települések környezeti terhelését? Hogy néz ki egy innovatív vasúti személykocsi? Egyebek mellett e kérdésekre is választ kaphatunk azon az egyedi szakkiállításon, mely először teremt fórumot a lakosság, a szolgáltatók és az okos technológiák fejlesztői és szállítói között.
Az alábbi intróval hirdette programjait a nemrég Budapesten a SYMA Csarnokban megrendezett Urbania 21 szakkiállítás. Megnéztem és láttam néhány izgalmas koncepciót.
Ma szentelik fel Kelenföldön a Boldog Meszlényi Zoltán-templomot, ami nem csak azért érdekes, mert 2008 óta nem épült új templom a fővárosban, hanem azért is, mert tényleg nagyon jól néz ki.
Na jó, láttunk azért már házimozitermeket itt-ott, az Urbanistán is szerepelt pár szebb darab. De azok általában bazi nagy, vidéki birtokokon, vagy gigantikus penthouse-okban szoktak lenni. Nem Terézvárosban. Egy (belmagasságból ítélve) régi bérházban. Pláne nem egy háromszobás, 89-négyzetméteres lakásban.
Elképesztő, teljesen odavagyok ezért a kecóért!
Persze így is őrület, hogy kerültek valakihez a betűk. És vajon mi a fenére akarja használni az új tulaj, aki leszurkol érte 119 ezer forintot? Mondjuk minden valamire való romkocsmoid szórakozóhely kapkodna érte. Fönn az eredeti állapota, alant a jelenlegi.
Már elég régóta tervben van, hogy egyszer majd Lidl épül a Csalogány utcai sártengerparkoló helyére, de amikor egyszer csak megkaptam Sadiától a fenti látványtervet, eléggé megdöbbentem. Valahogy ez eddig elkerülte a figyelmemet, pedig már 2010-re készültek tervek erre a helyre.
Igazából tetszik is, meg nem is. Elmondom, miért.
A lakáséttermek az internet előtt is léteztek, bár kétségkívül a netes megoldások tágították a lehetőségeket. Mi is a lakásétterem? Sajátos átmenet a hagyományos, profi étterem és egy vendégségben elfogyasztott ebéd, vagy vacsora között.
A lakásétteremben ugyanis (minő meglepő) jellemzően magánlakásban, ritkábban valami extrémebb gerillahelyszínen főznek és fogyasztanak, ám nem családi, vagy baráti vendégségről van szó.
Lakáséttermet más-más motivációtól vezérelve ugyanúgy üzemeltetnek lelkes amatőrök , mint mesterszakácsok. Sokszor a teljesen hétköznapi, polgári foglalkozásuk mellett autodidakta konyhaművészek (akik gyakran egyben hobbiból gasztrobloggerkednek) próbálják ki főző-, és vendéglátótudásukat, mintegy 3d-ben is. Azonban sztárséfekkel is előfordul, hogy besokallnak a kompromisszumoktól, amiket az éttermekben kell kötniük, és hosszabb-rövidebb ideig lakásétteremben élik ki gasztronómiai önmegvalósításukat.
Nem nagyon tudok olyan naponta jelentkező sorozatot, aminek egy teljes évadát végignéztem volna az elejétől a végéig. Na a Terápia a kivétel. Pedig az egészben csak emberek ülnek egymással szemben és beszélgetnek.
Pontosan azért, mert minimális a cselekmény, ráadásul szinte az egész első évad egy budai villa és egy lipótvárosi lakás egy-egy helyiségében játszódott, nagyon fontos volt a díszlet. Irigyeltem is Szonját, hogy két éve ő csapott le előbb a témára az Otthon édes blogján. Épp ezért nagyon megörültem, amikor azzal kerestek meg a sorozattól, hogy idén először az Urbanistán mutatnák be a forgatás helyszíneit, díszleteit.
Akkor lássuk őket sorra!
Halász Áron az Átlátszónak tett-vett a Várban, és közben a mi kedves Olvasóinknak is kedveskedett. A fenti képet ugyanis bedobta a városbloggerek levlistájára az alábbi néhány sor kíséretében:
Percek óta a fenti kérdés foglalkoztat, ugyanis valahogy elém keveredett Gergő fotója a levelek mélyéről. Még szeptemberben lőtte a Kiskörúton, itt.