Index Vakbarát Hírportál

Egy olvasónk számolt be a gányolásról:

Olyanok az ingatlanárak, mint az inga: egyszer erre lengenek ki, aztán arra, aztán megint erre - persze egyre kisebbeket, és a végén beáll az egyensúly. (Na jó, az igaz, hogy az ingatlanáraknál nem éppen szabályos az ide-oda lengés, az egyensúly meg soha nem fog beállni, de annyira szép ez a kezdő kép, hogy most már nem törlöm ki, még ha marhaság is.)

Mindenesetre az biztos, hogy a panelek, vagy épp a belvárosi lakások értéke hol messze túlárazott, hol messze alulértékelt. Mondjuk a szocialista fénykorszakban egy korszerű lakótelepi lakás tényleg kényelmesebb lehetett egy jó elhelyezkedésű, de omladozó IKV-kezelésben levő nagypolgári leválasztásnál. Aztán a rendszerváltásnál lezuhant az értékük, hogy ez elmúlt egy-két évben megint elkezdjen emelkedni.

Egészen odáig emelkedett, hogy most már túlárazottak lettek. Legalábbis a Balla Ingatlanirodák legfrissebb sajtóközleménye szerint Zuglóban ez a helyzet.

A Bors számolt be arról, hogy egy szájsebész azért vette meg azt az Erzsébet körúti lakást, ahol a XIX. századi írófejedelem meghalt, mert gyermekkora óta Jókai az egyik kedvenc szerzője.

Két évvel ezelőtt átnéztük az összes budapesti kerület Facebook-oldalát, akkor igen vegyesek voltak a tapasztalataink. Most megismételtük szemlénket, és azt mondhatjuk semmi érdekes nem történt, az önkormányzati Facebook-jelenlét stagnál.

Gyerekkoromban megtanultam: 8 híd van, az Árpád, Margit, Széchenyi lánc-, az Erzsébet, a Szabadság, és a Petőfi, valamint a két vasúti összekötő. Most rábukkantam szerintem a világ legrosszabb Budapest-ismereti tesztjére, ahol számos pocsék kérdés mellett egy ilyet is feltettek: 

És hát hirtelen fogalmam sem volt, mi a helyes válasz (egyébként a teszt nem jelzi vissza, hogy melyik a jó vagy a rossz válasz - tényleg ez volt eddig a legvacakabb, amivel találkoztam).

Szóval legyünk marha rendesek, és a gyalogoshidakat ne kezdjük el belekalkulálni, Mert példának okáért Budapest két pontján is van Meder utca (itt és itt), és mindkettőn át lehet menni a Dunán (a XXIII. kerületin autóval is), sőt az Óbudai-szigetre is vezet gyaloghíd, de azért az ilyesmit nem szokás belevenni a Duna-hidak összesítésébe.

Elképesztően nagy visszhangja volt a tegnapelőtt bemutatott Bauhaus-villának. A stílus gyűlölői végre kiélhették magukat a kommentekben, de a több mint 3300 like azt mutatta, sokan voltatok, akik meglátták benne a szépet.

Kaptam egy csomó levelet is amelyekben a kivitelezőkről vagy épp a fűtésrendszerről érdeklődtek, de a legérdekesebbet alighanem Juszt Balázs rendező küldte.

Az építési reklámhálók kihelyezése látszatfelújításokkal ötvözve örökzöld téma az Urbanistán. Egyik erről szóló cikkünk utóélete engem is meglepett. Ugyanis

 A posztunk megjelenését követő napon levették a Podmaniczky-Nagymező utcai sarokházra kirakott reklámhálót, és a mögötte lévő homlokzaton bajosan fedezhető fel bármiféle felújításra utaló jel.

Azóta újabb olvasói e-maileket kaptunk:

Már ezeregyszer leírtam, hogy ami talán legjobban idegesít Budapesten, az a bodésodás/bódésítás. A készbe belebarkácsolt ideiglenes dolgok, amelyek persze csak annyira ideiglenesek, mint a szovjet csapatok voltak Magyarországon. Büfék, kimérések, csecsebecsehelyek, promóciós standok és rekláminstallációk paradicsoma a főváros. Amint átadnak egy szépen megtisztított, felújított közteret, heteken belül ott van valami izé.

Központi sűrűsödési helyük pedig épp az Erzsébet tér.

Ezért voltak mindig felemás érzéseim az odapakolt óriáskerékkel, mely most eltűnik, de azt ígérik újra felbukkan. Kérdés, hogy hol.

Szilveszter napján posztoltam egy klassz századfordulós balatoni nyaralót, amit nem olyan rég kezdtek hirdetni a neten. A boglári Négye(s)sy-villáról van szó, amit a nyugatosokat útjukra indító híres professzor, Négyesy László és a helyi jachtclubot alapító Négyesy György miatt is érdekes. Na meg mert ma is van saját kikötője!

Az új év első napján aztán levelet írt a tulajdonos, s küldött pár fotót, a levelében pedig megválaszolt pár feltett kérdést.

Elképesztően klassz házban jártunk. A magyar Bauhaus egyik legszebb emléke a Napraforgó utcai lakótelep, melynek egyik épülete nem olyan rég gazdát cserélt. Az új tulajdonos pedig felújította úgy, ahogy azt egy műemlékhez illik (sőt, kicsit még annál is jobban ügyelve a részletekre), de közben a mai igények szerint is lakhatóvá is tette. A ház is izgalmas, meg az is, ami történt vele, szóval elmentünk és megnéztük.

A Szilvesztert és az idei év első napjait családommal Nyugat-Svájcban és Kelet-Franciaországban töltöttük. Egy kis síelésből és városnézésből állt a program a punnyadás mellett. Persze távolról sem volt annyira kalandos, mint a budapesti verekedős-molesztálós-önkiszolgáló ruhatáros buli, de azért tűrhetően éreztük magunkat.

A kelet-franciaországi, kristálytiszta vizű alpesi tó mellett fekvő Annecy történelmi belvárosában az egyik legtöbbet fényképezett látnivaló a XII. században épített Palais de I'Isle.

Az egykor még börtönnek is helyt adó, hajó alakú épület a Thiou folyócska kis szigetén áll és egy rövid gyaloghídról fotózza rendületlenül a turistasereg.

Igazából l nélkül lenne a legviccesebb, de egy l-lel sem lett volna rossz. Na de így legalább nagyon-nagyon érdekes lett! 

Megkérdeztünk benneteket, hogy ismertek-e elterjedt alternatívát a meglehetősen hosszú II. János Pál pápa tér elnevezésre, mely ráadásul könnyen lehet, hogy a jövőben még hosszabb lesz. A fene se gondolta volna, hogy ez a téma annyira felpörög, hogy a poszt alatt és a Facebookon több mint 200 hozzászólás születik, és jön egy csomó tipp levélben is.

A környéken lakók egybehangzó véleménye szerint a  

elnevezés a legelterjedtebb. 

Szerintem az Urbanistán nagyjából már mindenről esett szó, ami egy városban megtalálható, talán az utolsó fehér folt a házak falain (vagy tulajdonképpen bárhol) elhelyezett közműtáblák. Pedig elég sokféle tábláról írtunk már  a KRESZ-tábláktól az utcatáblákig szinte minden szerepelt már itt (de ha mégsem, írjatok).

Nemrég a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Reviczky utcai bejárata mellett figyeltem fel egy réginek tűnő közműtáblára, erre:

Az alábbi olvasói levelet fújta be a szél a Lövölde térről, amiről Kern András óta tudjuk, hogy ott mindig hideg van és fúj a szél a Liget felől unottan:

Az újévi maszlag átugrásával egyből elolvashatja a posztot!

Igazából még karácsony előtt fényképeztem a Kossuth téren, mikor arra jártam, de csak most jutottam oda, hogy ki is posztoljam. Különösen szeretem az ilyeneket. Nem csak azért, mert jó látni, hogy gondolnak azokra, akik nem látják az épületet, hanem mert az ilyen tapogatható maketteket minden gyerek szereti. A lányomnak például az egész Mátyás templomból a legizgalmasabb az előtte álló kicsinyített mása volt.

Mostantól az Országháznak is van ilyenje. Vagyis az egész Kossuth térnek, szobrostól, virágágyásostól. 

Pompás kérdést küldött Barna az Urbanistának, amit egyből meg is válaszolt, de azért gondolkozzunk csak el mi is a feleleten:

Most fogok a II. János Pál pápa térhez költözni, és bár nagy tisztelője vagyok II. János Pál pápának, ilyen hosszú nevet nem hiszem hogy napi szinten ki fogok mondani. Érdeklődni szeretnék, hogy az Urbanista bolg tud-e olyan rövid névről, amely elterjedt már a térről a pesti nyelvben, mint például a Kalef a Széll Kálmán térről? Ha nem, akkor mi lenne jó név? Hívja valaki esetleg Jádáros-nak? :)

Megjelent Budapest egyik apró városrészének, a XXII. kerületi Baross Gábor-telepnek az első önálló helytörténeti monográfiája.

Szerzője Bayer Árpád fiatal történész, aki a BarosssBlogban dokumentálta nem csak a telep történetének eseményeit, de a könyv megszületésének stációit is.

Társszerzője és segítője a munkában a 94(!) esztendős Pelikán Imre, aki nem csak közismert lokálpatrióta, de számos emlék, forrás gyűjtője és őrzője, valamint Felker Győző, aki még halála előtt tette hozzá a maga ismereteit a Pelikán-féle gyűjtéshez.

Közelednek az ünnepek, a kiadók az utolsó  karácsony előtti-előtti pillantban piacra dobnak egy csomó könyvet, amik azután az utolsó előtti pillanatban eljutnak hozzám, hogy az utolsó pillanatban írjak is róluk.

A Tér-képek című könyv igazán különleges ebben a dömpingben: szinte minden fotóját és történetét ismertem már előre, mégis nagyon-nagyon vártam a megjelenését.

Wachsler Tamásnak, a Steindl Imre Program vezetőjének fényképalbumáról van szó.

Lehet-e bizarrabb ajándékot adni az egyik legfontosabb keresztény ünnepre, mint egy oszmán hódoltság dzsámijait és minaretjeit bemutató könyvet. Biztos.

De biztos az is, hogy én nagyon örültem volna, ha most karácsonyra az Oszmán–Török építészet Magyarországon című könyvet kapom.

De megkaptam már karácsony előtt, így most elmesélhetem, miért is tetszett.

The power of blog

Tegnap számoltunk be arról, hogy egy olvasónk törvénytelennek tűnő, valóságos felújítás nélkül hosszú hónapokra kihelyezett építési reklámhálót gyanít a Podmaniczky utca 1-3-as épületen. 

Hirtelen elképzelni sem tudnék ennél indusztriál-hipszterebb "karácsonyfát". Hozzávalók: raklapok, faágak, vízbázisú fehér fafesték, drótkefe a felület megtisztításához, ecset, vagy teddy henger a festéshez, fűrész.

A nyáron megjelent, Dübörög az építési reklámháló-maffia című posztunkban foglalkoztunk azzal, hogy a budapesti belváros frekventált helyein csak azért reklámhálóznak be épületeket látszat-homlokzatfelújítást színlelve, hogy valójában kedvező hirdetési felülethez jussanak, törvénytelenül.

Majd megkerestek minket az egyik kifogásolt – a Károly körút 23. szám alatti felújítást végző reklámhálós cég, a Horizont Reklám Szerviz Kft. vezetői – és az iratok bemutatásával cáfolták, hogy kamuznának reklámháló ügyben. Ők valóban felújítanak és a határidőket is betartják.

Kerényi "Ablakamúltra" Zoltánnak úgy tűnik annyira jól rááll a szeme a jelen és a múlt vizuális ötvözésére  – mindezt honlapján megcsodálhatjuk, amint a jelenkori képekbe illeszti az azonos helyszínen készült régi fotókat –, hogy kiszúrta a Bosnyák téren a macskaköves zebrát és a szintén makadám útfoltot.

Ami miatt igazán jó az Ybl összes című könyv, az az, hogy a végére egészen megszerettem Ybl Miklóst. Nem mintha előtte bajom lett volna vele vagy a neoreneszánsszal, csak nekem olyan volt mindig ez a stílus, mint a „kellemes karácsony” kifejezés. Mert kellemes ugye nem a karácsony, hanem egy jó lábvíz. Olyan kis langyos, amiben el lehet lenni, és nem is érzi magát rosszul az ember, csak nem hagy mély nyomot benne. Más kérdés, hogy Pestnek pont attól van hangulata, hogy nem az összes háza egyéniség, hanem van egy színvonalas, de nem hivalkodó alapanyaga, de ebbe most ne menjünk bele.

Szóval nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, és akkor most bővebben is elmondom, miért.

Átalakított reptéri buszban szaunázni a Lánchíd mellett? Miért is ne! A VaLyo csoport szervezett már egy ilyen kalandot az elmúlt tél végén, és most megismétlik.  

Ismét kiadott egy piacelemzést a Balla Ingatlanok, ezúttal Belbudáról. Én mondjuk olyan ingatlanos szakértést még nem olvastam, hogyaszongya

most sajnos eléggé döglődik a piac, jobb ha nem keres lakást, eladni meg aztán végképp ne is próbálkozzon,

szóval mindig fenntartásokkal kezelem az ilyen közleményeket, de azért vannak benne érdekes meglátások. Szokás szerint kiemeltem a lényeget pontokba szedve, kigyomlálva a közleményből a sallangot, meg a "tette hozzá XY vezetője" összekötő fordulatokat. Na akkor tehát a lényeg: