Én nem leszek milánói főkonzul. Pedig főztem már olasz ételt én is, jártam is az olaszoknál, de sajnos a nyelvet nem beszélem. Tévéműsorom sem volt, nem voltam DJ sem, a rádióban is csak kicsiben nyomattam Debrecenben, szóval nincs harag, megértem, nem én leszek a főnök Milánóban.

Hanem Jenő. Olyan divatos a pali, gondolhatták a kinevezői, jól mutat majd Milánóban, divatfőváros ugye, azok a kockás napszemüvegek, meg az állán fityegő pinaszakáll nem fog kilógni arrafelé. Meg ugye élt is Olaszországban, na, ebbe tessék belekötni. Olaszul is tud, még mielőtt, és főzött is a tévében olasz kajákat. Tessék mutatni nekem csak EGY nála alkalmasabbat. Csak egyet, aki pont úgy beszéli a nyelvet, van megfelelő végzettsége, megmászta a diplomáciai szamárlétrát, rendelkezik azzal a szaktudással és empátiával, vezetői kvalitásokkal és intelligenciával, ami ehhez a melóhoz kell.

Tegyük fel, hogy bajba kerülünk Olaszországban, és a carabinierik bevisznek, ott ülünk Torrevecchia Pia rendőrőrsén és nagyon be vagyunk szarva. Hát nem jobban érezzük magunkat, ha Jenő Főkonzul jön értünk, mint egy öltönyös savanyújóska, akit még sose láttunk? Mekkora kő szakad le az ember szívéről, ha megpillantja a jellegzetes arcot, és kap egy csibészes kacsintást,

minden rendben lesz, apukám,

mondja a kissé rekedtes hang, a világ pedig a helyére fordul a tengelye körül. Meg egyébként is, mi dolga van egy konzulnak? Telefonálgat, oszt csókolom, Jenőnek ebben van már rutinja ugye, nem lehet olyan dolgot mondani, ami alapján NE felelne meg a posztra.

Az az egészben a legszomorúbb, hogy Csiszár Jenő is pontosan tudja, hogy ez a nadrág nagy rá, és még sincs benne annyi, hogy azt mondja, oké, srácok, már az is jó vicc volt, hogy a köztévé szórakoztató főszerkesztőségének vezetője lettem, de mindennek van határa, ciao. Pedig nem nehéz, Jenő, Stallone is tudott nemet mondani Trumpnak, és őt ráadásul csak kulturális szócsőnek kérték fel.

Borítókép: Koszticsák Szilárd / MTI/MTVA