Újabb Simicska-ember az Index környékén című cikkében a Hvg.hu számolt be arról péntek délután 15.20-kor, hogy Tóth Mariann, az elmúlt évtizedekben Simicska Lajos különböző cégeiben ügyvezetőként dolgozó bizalmasa lett a Nanga Parbat Zrt. vezérigazgatója. Az Index szerkesztősége a hírről az újságcikkből értesült.

Hogy miért fontos ez? Ha sosem hallott eddig a Nanga Parbat Zrt.-ről, ne csodálkozzon vagy hibáztassa magát, az Index újságírói is csütörtökön este találkoztak vele először: ez az a cég, amely létrehozta azt az alapítványt, amely – tegnaptól – az Index új tulajdonosa lett, a cégjogi részletek erre. Ocsúdunk még mi is a hírekből.

Sötét felhők gyűltek az Index felett, írhatnám szebben megfogalmazva a tényt, hogy oligarchák mocskos mancsa közötti alku tárgya lett a legjobb tudásunkkal készített független hírportál. Nehéz másképp jellemezni azt a helyzetet ugyanis, amikor a hatalma csúcsán a Fideszt és a kormányt a zsebében tartó Simicska, a rendszerváltás utáni magyar történelem legdurvább oligarchája még a 2014-es választások előtt opciós jogot szerez az Index felett. A pártmédiát építő pártpénztárnok lehetőséget kap arra, hogy a legnagyobb magyar hírportálból kormányzati propagandalapot csináljon. Vagy bármit. Hogy az akkor éppen szintén oligarchababérokra törő Spéder Zoltán, az Index eddigi tulajdonosa miért ment bele a dealbe, csak találgatni lehet, de erre most ne vesztegessük az időt. (Tavaly nyárig Spéder nagy lehetőségeket kapott a kormánytól, majd úgy elbántak vele, ahogy azelőtt és azóta se senkivel. A pikszisből való kiesésének, szövetségesi hálója eltűnésének és meghurcolásának az egyik összetevője alighanem az is volt, hogy kormányközeliség ide, opció oda, hagyta, hogy az Index függetlenül, szakmai alapon a legjelentősebb kormánykritikus újságként működjön.)

Az opciót Simicska most lehívta, ám úgy tűnik, tulajdonosként jó érzékkel nem akart felbukkanni: a független média fogalmát korábban hírből sem ismerő oligarcha egy tisztességtelen vagyonból, tisztességtelen eszközökkel megszerzett lapjánál dolgozni – még ha adott esetben és pillanatban akár saját aktuális érdekei miatt hagyja is függetlenül működni a lapot – olyan erkölcsi kihívást jelentett volna az Index szerkesztőségének, ami bőven túlmutat azon a szintén nem túl kellemes helyzeten, amibe most kerültünk.

Mert mi is történt most? Egyrészt bizonyossá vált, hogy az opció, amiről régóta keringtek pletykák – sőt, évek óta keringtek pletykák az opció lehívásának megtörténtéről is –, létezett-létezik, annak minden lehetséges kifutásával és veszélyével együtt. A tulajdonjogot ugyanakkor egy bonyolultnak tűnő, de azért érthető konstrukcióban létrehozott alapítványra ruházta át. Az alapítványt létrehozó céget és magát az alapítványt Spéder és Simicska is igyekezett jogilag eltávolítani magától, de azért nem erőltették túl a dolgot. Simicska egyik embere – Tóth Mariann – helyett kapott az alapítványt létrehozó cégben, másik embere pedig egyenesen az Index új igazgatóságának tagja lett – ő Nagy Ajtony Csaba, ügyvéd. Az alapítvány tulajdonába került Index pedig ezernyi szerződéses szállal kötődik eddigi anyaholdingjához, a CEMP-hez, így az olvasó az index.hu domain alatt ugyanazzal a tartalomkavalkáddal találkozik majd, ha a többi kiadvány önálló cégként a továbbra is Spéder tulajdonában álló CEMP-nél maradt is.

A teljes képhez hozzátartozik: az alapítvány kurátora Bodolai László, és ő egyben az Index új igazgatóságának elnöke is. Sőt, ma már ő annak a cégnek a kizárólagos tulajdonosa is, amely az alapítványt létrehozta, és így az alapítói jogokat gyakorolja, ez a már említett Nanga Parbat. Bodolai több mint 15 éve az Index jogásza, a csapatunk tagja, az egyik legismertebb magyar médiajogász, aki több, a nyilvánosság és a sajtószabadság szempontjából kiemelten fontos, általános érvényű ügyet is vitt az elmúlt években. És bár menedzseri pozíciókat kaptak Simicska emberei, az Index feletti tulajdonosi jogokat Bodolai egyedül és kizárólagosan gyakorolja.

Remélem, tudtak követni. Mit jelent ez a számunkra – és nyilván az olvasók számára is – legfontosabb tartalmi függetlenség szempontjából? Azt, hogy Simicska emberei bár rálátnak az Index gazdálkodására, bármilyen tranzakcióról, esetleges eladásról értesülhetnek, de amíg Bodolai ezt nem engedi – az igazgatóság elnökeként és tulajdonosként –, a közelébe nem jöhetnek a szerkesztőségnek. Bár befolyásolási kísérletnek nyoma nincs, a szerkesztőség ígéretet kapott további, az eddigi független működést biztosító garanciák kialakítására is.

De kétségtelen: ha valaki azt akarja hinni, mondani és láttatni, hogy az Index elesett, és Simicska érdekkörébe került, igazat ugyan nem mond, de muníciót kapott az állításaihoz. Nem árt figyelembe venni: pletykák ide vagy oda, a szerkesztőség most tudta meg, hogy az opció valóban létezett. Pedig ezen, illetve így Spéderen keresztül Simicska akár eddig is nyomást gyakorolhatott volna. Célt nem ért volna, de próbálkozás sem volt, a kormányzati lakájmédia ettől persze még csámcsoghat minden egyes cikken, amiben szerepel a Jobbik, hogy na ugye.

Akkor jó megoldás született? Dehogy. Egész pontosan csak abban a megközelítésben született jó megoldás, hogy lehetett volna sokkal rosszabb is. Ilyen országban élünk. 2017 Magyarországán nem túlzás attól félni, hogy a kormány akár a személyre szabott törvényhozással is élve – de az eszköztár végtelen – egyszerűen elvesz valamit, ami kell neki, vagy csak tönkretesz valamit, ami nem tetszik neki. (Valójában ennek az előkészítése történt meg 2014-ben, nehéz lenne az opciót másképpen értékelni.)

Nem tudjuk, miért most hívta le Simicska az opciót, miért hívta le egyáltalán. A Spéder ellen nyáron indult kormányzati hadjárat lehetett intő jel, pletykák nemcsak az opcióról, hanem arról is szóltak, hogy jön Habony, jön Mészáros, jön a kormány. Amikor kivégezték a Népszabadságot, mindenki azt kérdezte: ti meddig húzzátok? Amikor lehoztuk a Rogán Antal sötét oldalát bemutató cikket, aggódó mailek és telefonok jöttek, hogy nem félünk-e. Amikor október végén egy sima és néha sajnos előforduló szerverprobléma miatt bő 40-45 percre leállt az Index, a szerkesztőségben nem lehetett megmaradni a telefonok csörgésétől, mindenki azt akarta tudni, itt-e a vég.

Nem félünk? Nem. Persze hülye az, aki ebben az országban, az épülő illiberális államban nem fél – van mitől, bőven. De félve nem lehet jó újságot csinálni, maradjunk annyiban, hogy aggódunk már egy ideje, ránk szállnak-e.

De leginkább dühösek vagyunk. Dühösek, hogy nem lehet nem reális veszélynek tekinteni, hogy a kormányzat elfoglal mindent, amit tud, és propagandakiáltvánnyá süllyeszti, mint szegény megboldogult Origót. Dühösek, hogy a hitünk szerint függetlenül, kizárólag szakmai szempontok alapján és legjobb tudásunk szerint készített újság oligarchák ügyletének tárgya lehet. Hogy ott tartunk 2017-ben, hogy az egyik utolsó és biztosan a legnagyobb normális újságként a lehetséges forgatókönyvek közül még jobbnak kell értékelni, hogy egy Simicska pillanatnyi érdekeinek és – gondolom, ő annak tekinti – gesztusának köszönhetően egy ilyen tranzakció jelentheti a pillanatnyi biztonságot, de közben el kell viselnünk a keze nyomát.

De dühből sem lehet jó újságot csinálni. Márpedig az Index nemcsak jó újság – elnézést a szerénytelenségért –, hanem a mai beszűkült magyar nyilvánosság egyik legfontosabb eleme, a néhány utolsó, műhelymunkára, valódi oknyomozásra, a kormányzat, a hatalom ellenőrzésére, a klasszikus őrkutya szerepre képes szerkesztőség egyike. És egyelőre az is marad.