Index Vakbarát Hírportál

Megvétózta az óriás csomagküldő fúziót az Unió

2013. január 15., 14:23 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Versenyügyi aggályokra hivatkozva nem járult hozzá az Európai Bizottság a postai gyorsküldemények globális piacán vezető United Parcel Service (UPS) és versenytársa, Európa második legnagyobbja, a holland TNT Express fúziójához. A Bizottság tegnap közleményben jelezte, hogy megakadályozza az 5,16 milliárd eurós üzlet létrejöttét, mire nyomban ötven százalékkal esett a TNT részvényeinek árfolyama az amszterdami tőzsdén. Az ügy az uniós versenyjogi szabályozás tankönyvi példája lehetne, és rövid időre reflektorfénybe állítja az EU talán legjobban működő, mégis legkevésbé ismert szabályozási területét, a versenypolitikát.

Az EB döntése nem érhette meglepetésként a feleket, hiszen az uniós végrehajtó testület már tavaly júliusban mélyebb vizsgálatokat kezdett az ügyben . Álláspontjuk szerint a UPS és a TNT fúziója olyan mértékű piaci koncentrációhoz vezetne, mely hátrányosan érintené a fogyasztókat és különösen az európaiakat. A Bizottság ugyanis gyorspostai küldemények piacán négy globális szereplőt tart számon, a UPS-t, a TNT-t, a DHL-t és a FedEx-et, melyek közül ha kettő összeolvad három szereplőse zsugorodna a piac és ezzel gyengülne a verseny. Különösen úgy, hogy a FedEx Európában alig van jelent, s így végeredményben szinte csak a DHL-el versenyezne a UPS-TNT.

Az EUrologus mindenesetre örül annak, hogy az EB nem vette be a UPS érvelését, mely szerint több tucat versenytársuk van Európában, köztük csomagszállító cégek, szállítmányozási ügynökök és a nemzeti expressz szállítási cégek. A piaci versenyfelügyelet lényege ugyanis végső soron az, hogy a befektetői nyomással szemben is fenntartsa a versenyt, a fogyasztói és a gazdasági érdeket helyezve előtérbe.


A UPS közben azzal is megpróbálkozott, hogy eladja egyes európai érdekeltségeit egy feltétellel, ha azokat nem a FedEx vagy a DHL vásárolja fel. További csavar, hogy a versenytársaknak tiltott érdekeltségek közt, 16 EU tagállamban működő TNT tulajdonolta cég is szerepel. A FedEx viszont mivel nem válogathatta volna ki a legszebb szőlőszemeket a fürtről, január elején beintett a tárgyalásoknak. Ezek után borítékolható volt az EB döntése, melynek nyomán a UPS és a TNT Express közti előszerződés értelmében az amerikai vállalat 200 millió eurót tartozik fizetni a holland cégnek.

Elvetették az Euró-parlament magvait?

2013. január 14., 13:25 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


Az Európai Parlament elnöke tavaly decemberben meglepő ötlettel fordult a parlamenti képviselőcsoportok vezetőihez. Az EUrologus birtokába jutott levél szerint Martin Schulz azt szeretné, ha 2013 elején az Európai Parlamenten belül létrejönne egy önálló szakbizottság, amely kifejezetten az egységes valutaövezet működésével kapcsolatos jogalkotást végezné, illetve demokratikus ellenőrzést gyakorolna az Európai Bizottság, a Tanács és a jövőben bankfelügyeleti szervként eljáró Európai Központi Bank döntései felett.


Schulz javaslata két szempontból különösen figyelemre méltó. Egyrészt Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke már az eurózóna és az európai gazdasági integráció jövőjéről szóló, tavaly novemberben közzétett javaslatában is felveti, hogy jöjjön létre egy különálló euró-parlament. Van Rompuy ennek részleteit nem fejtette ki, de ahogy azt akkor részletesebben is elemeztük, az euró-parlament valószínűleg tovább fokozná az egységes valutát használó, és az övezeten kívüli országok megosztottságát, az utóbbiak lemaradását az egyre szorosabban integrálódó mag-Európától. Míg ez Nagy-Britannia számára nem feltétlenül jelent problémát, addig a kicsi és sebezhető gazdasággal bíró közép- és kelet-európai országok, így Magyarország számára már jelentős gazdasági lemaradást hozhat. Az Európai Parlamenten belül létrejövő Euró-bizottság tekinthető akár az önálló Euró-parlament előszobájának. De az is lehet, hogy Schulz ezzel a lépéssel megőrzi az Európai Parlament, és ezzel a demokratikus ellenőrzés egységességét.

Másrészt a parlament elnökének javaslata egy körmönfont megfogalmazással nem csak az eurózóna 17 tagjának képviselőit vonná be az új bizottság munkájába, de azon országokét is, akik valamilyen formában vállalták a közös valuta bevezetését, vagy valutájukat az euróhoz kötötték. Gyors gondolkodás után a figyelmes elemző 26 ilyen uniós tagállamot számolhat össze, az egyetlen kakukktojás Nagy-Britannia. Schulz felvetésének kritikusai azzal vádolják az EP elnökét, hogy burkolatlanul a renitens britek elszigetelésére törekszik.

Ilyenek lesznek az új euró bankjegyek

2013. január 11., 09:03 Módosítva: 2013.10.21 15:24
2

Az új euró bankók sorozatának első részeként csütörtökön Frankfurtban  bemutatták az új öteurós címletet. Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke „Az euro új arca” című kiállításon leplezte le az új bankjegyet, mely az Európé sorozat része lesz és május 13-ától kerül be az európai pénzforgalomba. A jelenleg is érvényben lévő első sorozat bankjegyei kezdetben az új bankjegyekkel párhuzamosan lesznek forgalomban, majd fokozatosan bevonják őket. Utóbbi pontos  dátumát jó előre be fogják jelenteni. Ugyanakkor a régi bankjegyek sem értéktelenednek el, a nemzeti központi bankoknál korlátlan ideig beválthatók.
Az Európai Központi Bank közlése szerint az új papírpénzeken a vízjelen és a hologramon a görög mitológiából ismert királylánynak, Európének az arcképe látható, akiről az új bankjegysorozatot is elnevezték. Emellett az új bankjegyek továbbfejlesztett biztonsági elemeket tartalmaznak. A könnyen észrevehető „smaragdzöld szám” smaragdzöldről mélykékre változtatja színét, ezenkívül fel és lefelé mozgó fényeffektus figyelhető meg rajtuk. A bankjegy bal és jobb szélén a felületből kidomborodó rövid vonalakat helyeztek el, amelyek segítségével a bankjegy – különösen látássérültek számára – még könnyebben felismerhető.

A polgárok sikítófrászát elkerülendő az EKB az ígéretek szerint tavasszal szórólapokon tájékoztatja majd az euróövezeti bankokat, üzleteket és egyéb vállalkozásokat.

Bővebben magyarul az új bankjegyekről.

Az írek és a Brixit

2013. január 10., 14:50 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Melyik utat választja?

A britek kilépése az unióból katasztrófa lenne - jelentette be féléves soros EU elnöksége nyitányaként a szigetország hagyományosan szoros uniós szövetségese, Írország miniszterelnöke, Enda Kenny. A téma Herman van Rompuy évnyitó dublini látogatása során merült fel a minap, aki a brit kormányfő által jó ideje lebegtetett uniós tagságukról szóló népszavazás kiírásának árnyától fázik.


A témának saját neve is van, a “British exit” szópárból Brixit-ként hivatkozik rá az angolszász sajtó. Ráadásul az angol belpolitikát lázban tartó kérdés nyomán Brüsszel a hízelgést választotta. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy a novemberi hétéves EU büdzsé csúcson nem hagyták a nagyok elszigetelődni a meredek büdzsévágást követelő Cameront, s így a tárgyalások az idei évre tolódtak. Ezek után nem meglepő, hogy Dublin és Brüsszel azért, hogy a bárány is megmaradjon de farkas se maradjon éhen a politikai horizont egy későbbi pontjára tolná a britek uniós csatlakozási szerződésének revíziójára vonatkozó követelések lehetőségét. Kenny tegnap van Rompuyal találkozva arról beszélt, hogy nem ez a legmegfelelőbb időzítés az alapszerződés módosítására, amikor a közösségnek a gazdasági válság mellett számos súlyos politikai kihívásnak kell megfelelnie. Az ír miniszterelnök azt is hozzátette, hogy mivel a britek követelései más tagországok uniós szerződéseire is hatással lesznek így jelenleg igen kockázatosak lennének.

Kenny érvelése annyiban mindenképpen jogos, hogy Brüsszel amúgy is kénytelen az alapszerződés módosítására körülbelül másfél-két év múlva az eurózóna mögötti közös gazdasági mechanizmus további erősítése miatt.

A britek bent tartása kapcsán azonban a fő érv a belső piac létrejöttében játszott szerepük, illetve annak a szigetország gazdaságában betöltött helye. Az ír Taoiseach a bent maradás mellet törve lándzsát kifejtette: az EU által jelenleg Szingapúrral és Japánnal tárgyalt nemzetközi szabadkereskedelmi egyezmény és az USA-val kidolgozás alatt álló megállapodást alapvető fontosságúak Nagy Britanniának is. Kenny szerint ráadásul az EU rugalmasságát mutatja, hogy a britek úgy tagjai az EU-nak, hogy nem vezették be az eurót, nem tagjai a Schengen övezetnek de kulcsszereplői a közös piacnak. Utóbbi pedig alapvető szerepet játszik az európai kereskedelemben melynek a brit kereskedők és vállalkozások egyik kulcsszereplői és haszonélvezői.

Az ír vezető nem felejtette el felidézni, hogy kollégája december 10-én Brüsszelben kategorikusan visszautasította, hogy London egy Norvég mintájú viszonyt akarna az EU-val. A skandináv ország ugyanis miközben része a közös piacnak nincs beleszólása az uniós döntésekbe.

Az EUrologus ezzel együtt kíváncsian tekint London EU szkeptikus retorikájának hatásaira, hiszen Cameronék maguk is tudják, hogy sokkal többet veszítenének a kilépéssel. Még akkor is ha valamikorvolt világhatalmi státuszuk emlékébe burkolóznak látszatképpen.

Egységes lesz-e az új uniós jogosítvány?

2013. január 9., 10:47 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Belgiumban - ahol sokáig a jogosítvány megszerzéséhez vizsga sem kellett - és a mai napig örökké érvényes vezetői engedélyt adnak ki a hatóságok, sokan kevéssé várják az új egységesedő okmány bevezetését. Egységesedő és nem egységes, mert ugyan a jelenleg a lassan 28 tagállamban használt körülbelül 100 féle jogosítvány formátum helyett lesz egy standard, de eltérések továbbra is lehetnek.

Így a január 19-től használható új jogsi az EUrologus szórakoztatására tipikus uniós kompromisszum: lehet benne chip, de nem kötelező, tíz évre lehet kiadni, de ha a tagország úgy dönt akár 15 évre is. A képünkön látható plasztikkártyát a hivatásos sofőröknek ugyanakkor ötévente meg kell újítaniuk, melyhez kötelezően egészségügyi alkalmassági vizsgálatnak kell magukat alávetniük. Eszerint most majd le kell cserélni az összes jogosítványt?


Igen és nem. Hosszútávon igen, de csak akkor amikor lejár a körülbelül 300 millió használatban lévő európai irat és újakat kérnek az autósok, motorosok, sofőrök. A cikk elején említett belga vezetői engedélyek esetében a határidő igen baráti, 2033. január 19-ig kell majd azokat standard plasztikkártyára beváltani. Az országok azonban továbbra is saját hatáskörben dönthetnek arról, hogy előírják-e egészségügyi vagy szellemi alkalmassági teszt elvégzését a jogosítványért folyamodóknak.

Szigorodó motoros vizsgák

A legjelentősebb változást a kismotorra vonatkozó szabályok szigorodása hozza. A robogósoknak a jövőben kötelező elméleti és a ha a tagállam úgy rendelkezik, gyakorlati vizsgát is kell tenniük a vezetői engedély megszerzéséhez. Nagy motorra kétféleképpen szerezhető meg a jogsi. Az eddigi 21. helyett 24. életévüket betöltöttek elméleti és gyakorlati alkalmassági teszt letételét követően kaphatják meg. A 20 évet betöltöttek pedig legalább két évvel a kis motoros jogosítvány megszerzése után léphetnek feljebb. A jogalkotók célja, hogy a motorosok csak megfelelő kis motoros tapasztalat nyomán üljenek át a jóval erősebb járművekre s ezzel javítsák a motorosok közlekedésbiztonságát. Az új rezsim kimondott célja végül Brüsszel szerint, hogy véget vessen a “jogosítványturizmusnak”, vagyis hogy az egyik tagállamban jogosítványukat vesztett sofőrök egy másik uniós országban szerezzenek igényeljenek másikat.

Az euróinkra leselkedő további veszélyek

2013. január 8., 10:25 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Az euró bankjegyeket, különösen a legnagyobb 200-as és 500-as címleteket előszeretettel hamisítják. Ezt jól mutatja, hogy Nyugat-Európa szerte sokszor szembesülünk vele, azokat alapból nem fogadják el a boltok, éttermek. Gyakran a “nem tudjuk felváltani” érvvel jönnek, de nem ritka, hogy egyenesen ki is van írva: nem fogadják el mert tartanak a hamis bankjegyektől.
Hogy az euró, mint valuta a pénzügyi turbulenciák ellenére vonzó bizonyítja, hogy a december végén Európától távol, a perui Limában csapott le a helyi rendőrség az Europollal, az amerikai titkos szolgálattal és a spanyol bankfelügyelettel közös akcióban először a kontinensen kívül jelentős pénzhamisító bandára. Négy és fél millió eurónyi és hasonló mennyiségű amerikai dollárnyi hamis bankjegy került elő a hamisításhoz használt alapanyagokkal és gépekkel együtt. A hónapok óta zajló nyomozás eredményeképpen lebukott hamisítók az Europol szerint főként az ibériai-félszigeten, Spanyolországban és Portugáliában terítették a hamis pénzt.

Az Europol minapi jelentése azonban a bankjegyhamisításnál jóval nagyobb léptékű fenyegetésről számolt be közös valutánk kapcsán. Számításaik szerint évi 1,5 milliárd eurót veszítenek az európaiak hitel- és debitkártya csalások miatt. A jelentés szerint a legtöbb európait érintő hitelkártya csalást az Egyesült Államokban követik el - derül ki a hágai székhelyű európai rendőri együttműködésre létrejött ügynökség közleményéből.

A jelentés szerint bíztató ugyanakkor, hogy a legutóbbi 12 hónap során 726 millió tranzakció történt az EU-ban, melyek közt a korábbi évekkel összevetve csökkent a visszaélések száma. Az Europol szerint ennek oka a technológia javulása, mindenekelőtt a chipes hitelkártyák terjedése.

A dokumentum szerint a tengerentúlon azért több a csalás, mert az amerikai ATM automaták alacsonyabb biztonsági szabályozásnak felelnek meg. Ráadásul a speciális megállapodások hiányában a kevésbé védett automatákon keresztüli visszaélések költségeit az európai kártyakibocsátók kénytelenek állni - írja az Europol. Hasonló problémák az Egyesült Államok mellett persze Oroszországban, Brazíliában, Mexikóban és a Dominikai Köztársaságban is jelentkeznek, mert sok helyen a bankok számára a profit fontosabb, mint az ügyfelek biztonsága és a csalás elleni hatékony fellépés.

A jelentés végül arra is kitér, hogy az európaiak kártyái az internetes vásárlás során is veszélyben lehetnek. Az Europol szerint ezek esetében ráadásul a bankok gyakran elhallgatják, hogy hány száz-, ezer- vagy millió ügyfél adatai kerültek ki, mert presztízskérdést csinálnak belőle. Ezzel azonban csak megkönnyítik a jellemzően nagy tételben banki adatokkal kereskedő kiberbűnözők dolgát.

A téli álom vége

2013. január 7., 09:27 Módosítva: 2013.10.21 14:52
0

Ébredezik lassan ünnepléssel vegyes téli álmából az EUrologus. Az uniós intézmények újraindulásával belecsapunk a 2013-as lecsóba, hogy Brüsszel olyan pikantériákkal bűvölje el olvasóinkat már az év elején, mint az első két hónap fordulópontján a közös 2014-2020-as uniós költségvetés késleltetett csúcsra jutása. 2013 első félévében az ír soros EU elnökség zászlaja alatt futó Európai Tanács emellett mindenekelőtt a közös valuta mögötti gazdasági integráció vasbetonba öntözésével lesz elfoglalva. A zöld sziget további prioritásairól pedig álljon itt Enda Kenny miniszterelnök videóüzenete. Félévük politikai horizontjáról a napokban szöveges összefoglalót is kínál majd az EUrologus.

Európai Parlament: marad a vándorcirkusz

2012. december 17., 08:46 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Egy parlament - egy székhely?

Nem ússza meg az Európai Parlament, hogy évi tizenkét alkalommal átköltözzön egy hétre Strasbourgba. Az üléseket nem lehet összevonni, az ugyanis ellenkezik az Európai Unió alapszerződéseiben írtakkal. Így döntött az Európai Bíróság, amely múlt csütörtökön hozta nyilvánosságra a Franciaország vs. EP ügyben hozott ítéletét. Az EP képviselők azzal próbáltak spórolni az évi több mint 200 millió eurós kiadást jelentő utazó cirkuszon, hogy a tavalyi és az idei naptárban két strasbourgi plenáris üléshetet összevontak.

A Bíróság ítéletének nyilvánosságra hozatala után EP képviselők egy csoportja bejelentette, hogy a 2014-es választáson kampánytémává teszik az EP székhelyének kérdését. Ehhez bizonyára nyomós érvet szolgáltat, hogy azon petíciót, amely a jelenlegi háromról (Brüsszel, Strasbourg, Luxembourg) egyre csökkentené a parlament székhelyeinek számát, eddig 1,3 millióan írták alá, az EP képviselők pedig idén 88 százalékos többséggel szavaztak az egyetlen székhelyre, és ezzel saját utazócirkuszuk megszüntetésére. Az EP annak a jogi lehetőségét is vizsgálja, hogy saját maga kezdeményezze az alapszerződés módosítást.

Unalmas lesz-e az évzáró EU csúcs?

2012. december 13., 11:45 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Nem és igen mondaná a rafkós székely. Nem, mert a pánikozás ellenére csütörtök hajnalra összekalapálták az egységes bankfelügyeletről szóló megállapodást az euró pénzügyminiszterei, mely a fundamentumát képezi a csütörtökön kezdődő csúcsnak. S igen, mert a tagállami diplomaták addig sírtak, míg Herman van Rompuy visszavett az elöltetett menetből és átírta a további gazdasági integráció menetrendjét.

Nincs ezen semmi meglepő, ősz óta csökkent a piaci nyomás az eurózónán, kevésbé van tele a gatya és ezzel a harci kedv is számottevően mérséklődött. A múlt heti az EUrologus által látott első csúcs konklúzió tervezethez képest, a második verzió jól értesült újságírók szerint elhagyta a tervezett három lépcsős haladási tervet, lazább szövegezéssel helyettesítve azt. Így a fiskális kapacitásnak becézett közös pénzügyi rugalmassági mechanizmus, a nemzeti költségvetések kapcsán javasolt “közös döntéshozatal” és a “gazdasági szuverenitás progresszív egységesítése” mind abortálva lett a második verzióból. Ezek kapcsán később veszik fel a fonalat a kormányfők.

Nem kell azonban ettől még temetni a csúcsot, hiszen az utóbbi hetek izgalmai nyomán csak sikerült közös fedél alá hozniuk az eurózóna bankjainak felügyeletét. A csúcs előtti éjjel megszületett megállapodás szerint a 200 legnagyobb európai bankot az Európai Központi Bank felügyeli majd közvetlenül a jövőben. Az európai bankunió legfontosabb elemének tekintett megállapodással, kikényszeríthetővé válik a bankok prudens pénzpolitikája, melynek hiányát teszik mindenekelőtt felelőssé az eurózóna válságáért.

Az új 2014-től érvényes szabályok szerint, a 30 milliárd eurónál nagyobb tőkével bíró pénzintézeteket közvetlenül felügyeli az EKB, de a képes lesz a kisebb hitelezők és kölcsönt felvevők kapcsán is azonnali beavatkozásra. Ráadásul azon túl, hogy az EKB - mely a terv kritikusai szerint túlzott hatalmat ad Frankfurt kezébe - a szabályokat be nem tartó bankok bezárásáról is dönthet a közös valuta stabilitásának megőrzése érdekében.

A szakik emellett annak fontosságát is hangsúlyozzák, hogy egyre közelebb kerül az eurózóna ahhoz, hogy a közös mentőalapjából (ESM) közvetlenül is kisegíthessék a bankokat. Brüsszel szemében pedig az igazi bónusza a formálódó Egységes Felügyeleti Mechanizmusnak (SSM), hogy annak első lépcsője reményeik szerint az uniós alapszerződés módosítása nélkül kivitelezhető.

Utóbbi azonban valamikor 2014. derekán elkerülhetetlenné válik, amennyiben a tanácselnök Herman van Rompuy tervei válósággá válnak és a tovább mélyül az eurózóna integrációja. Az ehhez szükséges időigényes és politikailag is óriási kihívásokat rejtő Lisszaboni szerződés módosítás nyomán lehetne csak a szerződéses kereteket adni az Európai Bizottság azon jogának, hogy megóvja a kormányokat a gazdasági reformok elódázásától. A szerződésmódosítás ahhoz is elengedhetetlen végül, hogy létrejöjjön a kontinens pénzügyi stabilitását biztosítani hivatott eurózóna büdzsé. Diplomaták szerint a büdzséből olyan szolidaritási eszköz kerekedne, mely az eddigi programalapon hosszú távra adott hitelek helyett, gyors és rövid lejáratú hiteleket adna az eurózóna országok gazdaságának stabilitásához.

Épül Európa II.

2012. december 11., 17:55 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Rég volt, így hát eleget téve az olvasók/nézők kérésének az EUrologus újfent képbe hozza az érdeklődőket az Európai Unió új tanácsépületének aktuális állapotáról. A céldátum továbbra is jövő év vége, mi itt leszünk hogy beszámoljunk róla!

Mi lesz ebből?

Klimatikus kettős beszéd

2012. december 10., 10:36 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


Tessék csak figyelni: a hétvégén tele volt a sajtó azzal, hogy örvendezzünk -meghosszabbították az 1997-ben az ENSZ égisze alatt született Kiotói Klímaegyezményt. Ezzel szemben azon médiafogyasztóknak, akiknek csak kicsivel jobb a memóriája, mint egy aranyhalnak, emlékezhetnek rá, hogy már 2009-ben az eddigi legnagyobb figyelmet kapott koppenhágai ENSZ klímacsúcson (COP15) sem a kiotói keretmegállapodás lejárta volt a fő aggodalom, hanem, hogy egy valóban hatékony emissziócsökkentési megállapodás jön-e létre. Magyarul, hogy a globális felmelegedés a menedzselhető hatású 2 Celsius fok alatt marad-e a kialkudott keretrendszer jelentette ösztönzőknek köszönhetően.


Ezzel szemben a koppenhágai forduló óta a nagyrészt eredmények nélküli cancuni és  durbani ENSZ klímatárgyalási forduló után idén a katari Dohában a hétvégén megszületett megállapodás nyomán annak “örült a világ” hogy: tessék-lássék hét évvel meghosszabbítottuk a Kiotói Egyezményt, mely amúgy lejárt volna 2012. december 31-ével.

Az EUrologus helyett ezúttal beszéljenek a tények: mit ér egy olyan globális megállapodás meghosszabbítása, melyet sem anno 1997-ben sem azóta nem ratifikált soha az Egyesült Államok, a világ egyik legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátója. És mit ér mindennek a megállapodásnak egy olyan folytatása, melyet mivel a legjelentősebb kibocsátók közül csak az Európai Unió és Ausztrália írt alá, mindössze a föld CO2 kibocsátásának a 15 százalékát fedi le. A helyzet ugyanis az, hogy a glóbuszunk eddigi egyetlen “jogilag kötelező érvényű” klímamegállapodásának meghosszabbítását az USA-n kívül, Japán, Oroszország, Kanada, Új Zéland és Kína sem írta alá. Az EUrologus mellett a világ meghatározó klímaszakértői és civil szervezetei szerint a megállapodás hatása arra, hogy az globális felmelegedés mértéke 2 Celsius fok alatt maradjon konvergál a nullához.

S most jön a politikai szemfényvesztés helye, Connie Hedegaard klímaügyekért felelős uniós biztos a megállapodásról elmondta: “Dohában átkeltünk a régi és az új klímarezsimet összekötő hídon. Úton vagyunk a most kialkudott és 2015-re létrejövő globális megállapodás felé.” - utalt Hedegaard arra, hogy a dohai megállapodás értelmében 2015-re létrejön egy új átfogó globális klímamegállapodás.

Az EUrologust a biztos megnyugtató szavai nyomán már csak az aggasztja, hogy milyen végeredménye lehet egy a résztvevők nagy része által ímmel-ámmal folytatott tárgyalásoknak, melyek kapcsán az EU önmagában is meghasonul. Az energiatermelésében rendkívül szénfüggő Lengyelország nyomására ugyanis az EU - mely a 2008-as harmadik uniós energia és klíma csomagja nyomán az ENSZ klímaalkudozások élharcosaként lépett fel - idén Varsónak engedve kiállt a kiotói CO2 kibocsátási kreditekből a 90-es évekből megmaradt egységek továbbvitelének lehetősége mellett. Ez nagyon leegyszerűsítve nem jelent mást, mint hogy a kommunizmus végével összezsugorodott iparuk okán kibocsátási kedvezményeket kapott kelet-európai államok továbbvihetnék a fel nem használt kvótákat.  Ez pedig mert olyan kibocsátási gigászokat is kedvezményezetté tenne mint az oroszok és az ukránok, tovább gyengítené a meglévő amúgy is harmatgyenge kibocsátáscsökkentési mechanizmus hatékonyságát.

A korrupció férge rágja Európát

2012. december 5., 12:37 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


Azok a tagállamok melyeket leginkább megfektetett az utóbbi évek gazdasági válsága jelentős átfedésben vannak az Unió legkorruptabb országaival - így összesíthetőek az átláthatóságért harcoló Transparency International (TI) Korrupció Érzékelési Indexének az EU-ra vonatkozó megállapításai.


A TI ezért arra szólítja a kormányokat, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb erőfeszítéseket tegyenek a közintézményekben a korrupció, kenőpénzek elfogadása és a politikusok és döntéseik pénzekkel történő manipulálásával szemben. Huguette Labelle, a Transparency International igazgatóságának elnöke  szerint a korrupció csökkentése érdekében hatékony lobbiszabályozásra és tisztességes pártfinanszírozási rendszerre van szükség, átláthatóvá kell tenni a közpénzek felhasználását, a közhatalmat gyakorló szervek működésének pedig számon kérhetőnek kell lennie.

Cobus de Swardt, a TI ügyvezető igazgatója az Európai Uniónak üzenve azt mondja: a világ vezető gazdaságainak példával kell elől járniuk, biztosítva, hogy intézményeik teljesen transzparensek és vezetőik beszámoltathatóak legyenek.

Az EU helyzete azért különleges a korrupció kapcsán, mert miközben olyan tagállamai mint Dánia, Finnország és Svédország és Hollandia a világ “legtisztább kezű” államai, addig Románia a 66., Olaszország a 72., Bulgária a 75., Görögország pedig a 94. helyet foglalja el a 174 országot tartalmazó Globális Korrupció Érzékelési Indexen. Az EUrologus szerint ebből világosan látszik, hogy az EU eddig nem volt képes olyan hatékony közösségi válaszokat adni, melyek nyomán az Unió egészében teret veszít a korrupció. Erre a TI jelentése szerint különösen nagy szükség van a válságra adandó válaszok között.

A korrupció aggasztó mértékét igazolja, hogy az Eurostat felmérése szerint a görögök 98 százaléka szerint a korrupció az egyik legégetőbb problémája az országnak. Az Európai Bizottság saját számításai szerint évente 120 millárd euró veszik kárba (az adófizető polgárok szemszögéből nézve) Európa-szerte, leginkább a közbeszerzések és az egészségügy területét érintően. Összehasonlításképpen a fenti összeg az EU hétéves költségvetésének nyolcadát teszi ki, vagyis évente több pénz folyik el korrupcióra Európában, mint ami felett Brüsszel rendelkezik.

Ami hazánk relatív korrupciós helyzetét illeti, a 46. helyünkkel a régióban a negyedikként végeztünk Észtország (32.), Szlovénia (37.) és Lengyelország (41.) mögött. Jóval kevésbé rózsás a helyzetünk ha azt vesszük, a Huszonhetek vonatkozásában mindössze a 19. helyen szerepelünk, olyan gyenge kihívók előtt mint a görögök és a bolgárok.

Tejtavak és vajhegyek?

2012. december 4., 07:39 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


Sokkal inkább papírhegyek! 2292 módosító indítvány egyetlen jogszabály-tervezethez, összesen körülbelül 7500 a Közös Agrárpolitika (KAP) reformját alkotó hat jogszabályhoz. A KAP az unió talán legösszetettebb szabályozási területe, az EU költségvetésének második legnagyobb tétele, amelyre a tervek szerint a következő hét évben kb. 370 milliárd eurót fog kialkudni a közösség.


Népszerű dolog azért ostorozni az Uniót, mert a 21. század elején a költségvetésének közel 40 százalékát még mindig a mezőgazdaságra költi, és sok igazság van a kritikákban. A brit sajtó évtizedes mantrája szerint a Közös Agrárpolitika támogatásai tejtavakat és vajhegyeket szültek, azaz felesleges és drága mezőgazdasági termelést finanszíroznak adófizetői pénzen. Az EUrologus szerint is erős túlzás, hogy a mezőgazdasági kifizetések továbbra is az uniós büdzsé második legnagyobb tételét képezik, de a teljes képhez azért hozzátartozik még néhány dolog.


Először is hiába teszi ki a mezőgazdasági politika az uniós GDP 40%-át, mindez alig éri el az EU bruttó nemzeti termékének négy ezrelékét. Az Egyesült Államok például nagyjából kétszer ennyit költ mezőgazdasági támogatásokra, miközben az ágazatban foglalkoztatottak számaránya messze elmarad az unióstól. Másodszor a támogatásért cserébe a gazdák egy rakás környezetvédelmi, állatjóléti, állat- és növényvédelmi és élelmiszerbiztonsági előírást teljesítenek. Ezek célja, hogy az élelmiszertermelés környezeti lábnyoma csökkenjen, az állatoknak okozott szenvedés mérséklődjön, az Európában előállított és fogyasztott élelmiszer pedig lehetőleg egészséges és biztonságos legyen. Egy előírás a mezőgazdasági területek környékén található vizek nitrát-tartalmát szorítja bizonyos határérték alá, egy másik kizárja egyes hormonok használatát az állattartásban, egy harmadik a vadon élő állatok élőhelyeit védi. Ezekből az ún. keresztmegfelelési előírásokból 18-at kell betartania annak a gazdának, aki szeretne uniós támogatáshoz jutni. A most zajló KAP felülvizsgálat keretében további „zöld” elemekkel gazdagodik a rendszer. A támogatások esetében egyre inkább ezeket a tételeket fizetjük meg, bár az is igaz, hogy a hagyományos és leginkább versenytorzító-hatásúnak tartott jövedelemkiegészítő elemek még mindig nagyobb részt képeznek a támogatásokban.


A Közös Agrárpolitika tehát előnyére változik, kérdés ugyanakkor, hogy van-e értelme mindezt közösségi keretekben, az Európai Unió költségvetéséből finanszírozni. A KAP támogatások mellett érvelők azt szokták felhozni, hogy a közösségi költségvetésből folyósított támogatások egyenlő versenyfeltételeket teremtenek az unión belül. Ehhez azonban nem kellene közös költségvetés, elegendő lenne egy közös szabályrendszer arra vonatkozóan, hogy melyik tagállam mennyivel támogathatja a gazdáit. Az uniós költségvetésben így felszabaduló évi nagyjából 50 milliárd eurót biztos, hogy hasznosabban is el lehetne költeni, mint ahogy azt jelenleg a Közös Agrárpolitikában teszik. Szolgálhatná például a legszegényebb régiók felzárkóztatását, a fiatalkorúak munkanélküliségének csökkentését, finanszírozhatná a versenyképességi hiánnyal küzdő országok szerkezeti reformját, vagy a határon átnyúló közlekedési és energiaprojekteket.


A Közös Agrárpolitika azonban ugyanolyan szent tehene az EU költségvetésének, mint a brit visszatérítés. Ezekhez az elemekhez csak egyszerre, egy radikális költségvetési reform keretében lehetne hozzányúlni. Mindez azonban jelenleg senkinek sem érdeke.

Merkel elismerte: fájni fog

2012. december 3., 11:01 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


Tabut döntött a hétvégén Angela Merkel. Először mondta ki a német választók előtt az eddig következetesen tagadott tényt: a görög állampapírokat birtokló tagállamok kénytelenek lesznek bizonyos mértékű veszteségeket leírni a Görögországnak nyújtott kölcsönök után.


Merkel a közlés csatornájaként tudatosan a legnagyobb német vasárnapi bulvárlapot a Bildet választotta. Poroszos határozottsággal úgy fogalmazott, hogy “Görögország hitelezői két éven belül várhatóan le kell, hogy írják az ország tartozásainak egy részét.”

Az eurózóna pénzügyminiszterei a magánbefektetőket (kereskedelmi bankokat, pénzügyi alapokat, stb.) tavaly már “rávették” arra, hogy átvállalják az athéni kormány tartozásainak egy részét, ám egyúttal arra is ígéretet tettek, hogy egyszeri alkalomról volt szó. Az viszont már akkor is tudható volt, hogy a Görögországnak két alkalommal juttatott, százmilliárdos nagyságrendű nemzetközi hitelcsomag és a tartozások részleges átvállalása ide vagy oda, további lépésre lesz szükség.

Merkel kritikusai szerint a nyilatkozat nem belső sugallatra született. Sokkal inkább azért, mert a jövő őszi német választások előtt fokozatosan nő a nyomás a kancelláron, akit a görög kérdés kapcsán a valódi költségek elrejtésével vádolnak.


A kancellárasszony azonban kitart amellett, hogy a görögök távozása az eurózónából sokkal többe kerülne, mint ha további hitelekkel segítik Athént.

A görögök pénzügyi kisegítésének módosított feltételeiről november 27-én állapodott meg az eurózóna. Görögország a remények szerint 2020-ra a GDP 124 százalékára, 2022-re pedig 110 százalékára viheti le az államadósság szintjét. A görög állam jövőre immár hatodik éve lesz recesszióban. Az ország gazdasági teljesítménye becslések szerint a negyedével esett vissza 2008 óta, s a 2007-ben a GDP-re vetítve 115 százalékos államadósság minden uniós csúcsnál magasabban, 190 százalékon tetézett.

A megállapodás nyomán ma arról egyeztetnek az európai pénzügyminiszterek, hogy milyen feltételekkel valósuljon meg a befektetők görög államkötvényeinek visszavásárlása. A tegnapi német bejelentés azonban egészen új helyzetet teremthet a gazdasági kormányzás jövőjéről, végső soron az eurózóna szorosabb együttműködésén alapuló gazdasági unió létrehozásáról szóló vitában. Angela Merkel eddig következetesen képviselt álláspontjának (az eurózóna tagoknak kölcsönadott adófizetői pénz nem veszhet el) tegnap bejelentett módosítása nem csak a német választási küzdelmet bolygathatja fel, de az európai gazdasági kormányzásról szóló vitákat is.

Nyugodjunk meg, lesz folytatás!

2012. november 30., 08:01 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


A Európai Unió 2014 utáni 7 évének költségvetéséről kellett volna megállapodni a 27 tagállam vezetőinek egy hete. Nem sikerült. Hiányérzetünket fokozta, hogy az ilyenkor szokásos következtetések is elmaradtak, helyette egy szűkszavú közleményt kapunk csak, „Hajrá, Kovács néni!” szellemben. A fájó űrt betöltendő az Eurologus kénytelen volt a csúcs után levonni a maga következtetéseit:


A kompromisszumokat előbb megkötik, aztán foglalják írásba.


Erről elsőként a ciprusi elnökség feledkezett meg, még hetekkel a csúcs előtt, amikor különösebb egyeztetés nélkül terjesztette elő kompromisszumos javaslatát. Bizonyos értelemben egy olyan kompromisszum is eredmény, amivel a 26 másik tagállam egyike sem elégedett, de ezt igazából nem tudjuk: miután az ellenzők között Cameron brit miniszterelnöktől kezdve Merkel német kancelláron át Barroso, az Európai Bizottság és Van Rompuy, az Európai Tanács elnökéig az összes nagyágyú felsorakozott, nem sokan foglalkoztak vele érdemben.


Pénzről azok tárgyalnak, akiknek van.


Persze a fenti baklövés, vagy akár a ciprusi elnökség teljesítményéről alkotott negatív kép önmagában nem lett volna elég ahhoz, hogy – eltérően az eddigi csúcsoktól – az elnöki szerepet betöltő tagállam teljesen háttérbe szoruljon. Az is kellett, hogy Ciprus pont a hétéves költségvetésről szóló tárgyalások alatt kerüljön csődközelbe és kérje az Unió segítségét. De a Kohézió Barátait, vagyis a szegényebb tagállamokat összefogó blokkot is a válságot gazdasági visszaesés nélkül átvészelő Lengyelország vezette.


Pénzről tárgyaltak, de nem a pénzről volt szó.


Mielőtt teljesen őrültnek tartanak tisztelt olvasóink, egy kis matematika: a végén a hét éves költségvetésből mintegy 30 milliárd euró hiányzott a megegyezéshez. Ez az Európai Unió kb. 12 500 millárdos GDP-jének kevesebb, mint 0,03%-a. Aki szerint tényleg ekkora összegen múlik az EU 2014 és 2020 közötti éveinek költségvetése, az nyugodtan tarthat minket őrültnek.


A kompromisszum mindig a végén születik meg.


Hogy Van Rompuy elnök stábja erről a szabályról feledkezett-e meg, a tárgyalások gyors lezárásában bízott, vagy csak a nyulat akarta kiugrasztani a bokorból, talán sosem tudjuk meg. Egy biztos: a kompromisszumnak szánt megállapodás túl korán érkezett, amikor az álláspontok még nem voltak elég közel a megállapodáshoz: péntek hajnalban.


Ha a német-francia tengely nem működik, fennakadások lesznek.


A 80-as évek óta először fordult elő, hogy ilyen csúcs közös német-francia álláspont nélkül kezdődjön. Hogy Francois Hollande francia miniszterelnök fejében mi járhatott, amikor előzetesen Berlin helyett Varsóba utazott, csak találgatni tudjuk. Az agrártámogatások, ahol a két ország érdeke leginkább ütközik? A hagyományosan jó brit-lengyel kapcsolatok, vagy a kevésbé hagyományos de annál intenzívebb német-lengyel együttműködés ellensúlyozása? A francia jobboldal botránya? A francia baloldal botránya?


Ha nem tudsz megállapodni, ne erőltesd, és ne is veszekedj.


Ahogy a lengyelek fogalmaztak: annyira nyilvánvaló volt, hogy nem lesz egyezség, felesleges lett volna durvulni. Péntek délre a tárgyalóteremben már mindenki számára egyértelmű volt, hogy nem lesz megállapodás, inkább csak arról volt szó, hogyan lehetne ezt úgy eladni, hogy ne tűnjön kudarcnak. Ez sikerült is, a hírre állítólag csak néhány távol-keleti tőzsde reagált, emelkedéssel (hogy ők ott mit gondolhatnak Európáról, azt az Eurológus találgatni sem meri).


Álló hajót nem lehet lekésni.


Igen, a bennfentesek kedvéért: Jean-Claude Juncker, az Eurogroup (az eurozóna pénzügyminisztereinek tanácsa) elnökének szavaira reagálunk. Már a csúcs előtt is látható volt, ha nem is nyilvánvaló, hogy a Cameron ha akarna, sem tudna megállapodni, annyira sikerült pártja euroszkeptikus táborát feltüzelnie. Amikor megkérdezték Junckert, aggódik-e, hogy a britek lekésik a közös európai hajót, csak annyit felelt: “A britek tudnak úszni”.A csúcson azonban kiderült, hogy a többi nettó befizető hiába állt rugalmasabban a kérdéshez, a britek nem maradtak teljesen egyedül. Van Rompuy elnök vagy Merkel kancellár pedig kísérletet sem tett elszigetelésükre.


Lehet, hogy a közös hajó áll, de akkor is mindannyian ebben evezünk.


A britek iránti “megértést” és általában a meglepően kellemes hangulatot nem csak az motiválta, hogy az egymással marakodó politikusok képe tovább növelte volna az amúgy is növekvő euroszkepticizmust. A csúcs után került sor fontosabbnak talán nem, de mindenképpen sürgősebbnek tartott témákra: a görög mentőcsomag következő részletére (erről hétfőn sikerült megállapodni), és a bankunió könnyűnek legkevésbé sem ígérkező decemberi fordulójára. Az Unió tagállamai túlságosan egymásra vannak utalva ahhoz, hogy összevesszenek.

Föderális Európa: take the blue pill

2012. november 29., 09:03 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


Egy “valódi” gazdasági és pénzügyi unió létrejöttéhez szolgált szellemi táplálékkal szerdán José Manuel Barroso.Az Európai Bizottság tervei szerint a nemzeti büdzsék megvétózhatóak lesznek és a bajba jutott országokat egy központi költségvetésből segítenék ki. Barroso azt is hozzátette, mindehhez két uniós alapszerződés módosításra is szükség lesz, az elsőre a következő öt évben és egy mélyebb kiigazításra hosszabb távon.


Az EB új aduásza persze arra is kitér, hogy az eurózónának gyorsabban és mélyebben kell integrálódnia. Barrosoék szerint ugyanis a közös valutát használók válsága onnan ered, hogy az Unió főként politikai projektként jött létre és nem épült kellően erős gazdasági és pénzügyi alapokra.

A brüsszeli ötlet-kalapban szerepel még a nemzeti adók harmonizációja, a foglalkoztatáspolitika összehangolása, az eurókötvények kibocsátása és ezzel az államháztartási hiányok legalább részleges közösségivé tétele, illetve az Európai Bizottság alatt létrehozandó “európai pénzügyminisztérium”, amely az eurózóna közös költségvetését kezeli.

A Bizottság a következő másfél évben megszilárdítaná a bankuniót, és felállítana egy olyan közösségi pénzügyi forrást, amely a versenyképességi problémákkal küzdő eurózóna-tagok szerkezeti átalakításához nyújtana támogatást, és amelyet a jövőben az EU pénzügyi szabályait áthágó országoknak kötelező lenne használni. A következő fél évtizedben ez a brüsszeliül ‘konvergenciaeszköz’-nek nevezett dolog változna át az eurózóna költségvetésévé, a Bizottság elképzelése szerint, immár saját európai adókból finanszírozva magát.

Matolcsy miniszter kedvence azonban minden bizonnyal az a felvetés lesz, mely szerint világos mandátumot kell adni az EU-nak, hogy harmonizálja a nemzeti költségvetéseket, beleértve az uniós végrehajtó testület azon jogát is, hogy az Európai Bíróság elé idézze azokat az országokat, amelyek nem tartják be a közös szabályokat.

Az új uniós kompetenciák “demokratikus természetét”, azaz a Bizottság feletti demokratikus ellenőrzést az Európai Parlamentnek kellene biztosítania. Barroso kék-sárga vízióját a decemberi EU csúcson tálalják fel az állam- és kormányfőknek. Őket pedig, mint a tapasztalat mutatja nehéz kizökkenteni néhány korán jött bizottsági hallucinációval.

Elakadt a Párizs-Berlin tengely?

2012. november 26., 10:16 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


Az EUrologusnál is benn-fentesebbek három-, sőt akár négynaposra is jósolták a költségvetésnek szentelt múlt heti EU csúcsot. Az ülés azonban pénteken délután gyorsan, fájdalom-mentesen és eredménytelenül véget ért.


Az első meglepetés, hogy a szakértők és diplomaták által magabiztosan kívülállóként és elszigetelődött páriaként jellemzett Nagy-Britannia korántsem került a partvonalra. Sőt, David Cameron úgy térhet vissza a brit parlamentbe, hogy Brüsszelben csatát nyert. Ezt Angela Merkelnek köszönheti, mindjárt megírjuk, hogy miért.


A második meglepetés, hogy az uniós döntéshozatal klasszikus motorjának számító német-francia együttműködés már az első nap végére megszűnt. Francoise Hollande beszorult a költségvetési szigort pártoló ‘északiak’, illetve a bőségesebb uniós forrásokért lobbizó periféria országok közé. Egyszerre próbálta védeni saját agrártámogatásait, megőrizni a növekedésösztönzést és a felzárkóztatást szolgáló kohéziós forrásokat, miközben igyekezett a költségvetési szigort pártoló északiak táborától sem eltávolodni túlzottan.


Forrásaink szerint a francia álláspontnak megfelelt volna a Herman Van Rompuy által előterjesztett 973 milliárd eurós költségvetési javaslat, amely kismértékben növelte volna az agrártámogatásokat és a felzárkóztatást szolgáló kohéziós politika eszközeit. Franciaország így otthon győzelemként adhatta volna el a megállapodást, a mediterrán országok és a közép-európaiak körében pedig jó pontokat szerezhetett volna a kohéziós támogatások megnövelésével.


Ekkor azonban Angela Merkel behúzta a vészféket. A német kancellárasszony közölte, hogy a költségvetési megállapodás nem sürgős, ráérünk azt elfogadni 2013 februárjában is. Merkelt több tényező is motiválhatta e döntésében. Egyrészt a németek lehetőséget adtak David Cameronnak, hogy a brit parlamentbe visszatérve győzelemként tálalja a csúcson előterjesztett Van Rompuy-féle javaslat bukását. Cameron arra is esélyt kap, hogy jövőre új és az európai szövetségesek számára is elfogadható tárgyalási mandátummal térjen vissza Brüsszelbe. Másrészt azzal, hogy Merkel nyitva hagyta az uniós költségvetés kérdését nyomást tud gyakorolni egyrészről Franciaországra, másrészről Nagy Britanniára az ezzel párhuzamosan zajló, a bankunió létrehozásáról szóló vitában. A közvélemény előtt kevésbé ismert, jórészt technikai szabályozást jelentő bankunió pénzügyi hatása sokszorosa az uniós költségvetésének. Harmadrészt a németek jelzést küldtek Francois Hollande-nak, hogy mielőtt Franciaország az osztó szerepét szeretné játszani az európai kártyapartiban, nem ártana összerendezni saját lapjait. Merkel meggyőződését a pénzügyi elemzők is osztják, akik szerint Franciaország strukturális problémái, gyenge versenyképessége, remegő lábakon álló bankrendszere, és hatalmas államadóssága időzített bombaként ketyeg Európa közepén.


A múlt heti csúcs kudarcát ezek fényében érdemes értékelni. Az európai GNI alig 1%-át kitevő uniós költségvetésről jövő februárban, késhegyre menő küzdelmek után, az utolsó pillanatban lesz majd megállapodás, ahogy az hét éve történt. Addig azonban a büdzsé körül folyó tárgyalás az európai nagypolitika része marad és más témákban is elősegítheti a megegyezést. Az EUrologus szerint túl értékes volt ahhoz a költségvetési megállapodás, hogy most megköttessen.

Cameron üzeni az igaz európai kollégáknak

2012. november 23., 17:44 Módosítva: 2013.10.21 14:52
0

Cameron üzeni huszonhat igaz európai kollégájának!

Végre élesben mennek a büdzsé-tárgyalások

2012. november 23., 14:14 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


Éjjel egykor amikor a 27-ek közül egyedüliként lejött a sajtóhoz némi önpromóra Francois Hollande francia elnök, a Tanácsban felbőgtek a kalkulátorok. Az EUrologus úgy tudja, van Rompuy tanácselnök csapata keményen szivatta a nemzeti delegációkat, akiknek digitális másolat helyett csak papíron adták oda a legfrissebb számokat.


Az éjszakai szorobánozás eredményeként pirkadatra új tárgyalási pozíciók íródtak, melyekkel aztán péntek délben megindultak a valódi tárgyalások. A legfrissebb leszivárgó információmorzsák szerint jelenleg az 1000 milliárd euró alatt meghúzott költségvetési főösszegről egyeztetnek. Német diplomáciai értesüléseink szerint azonban, ha nem lesz délutánra érdemi közeledés az álláspontokban és új javaslattervezet, akkor Berlin egy későbbi csúcsra halasztaná a megállapodást abban a reményben, hogy a britek támogatását is meg lehet szerezni a közös költségvetéshez. Ebben az esetben január-februárban újabb költségvetési tárgyalások elé néznek az állam- és kormányfők.


Végül a csúcson az újságírók közt reggel óta kézről kézre járt javaslat másolata igazi ínyenceknek.

Korai zárás után pénteken folytatódik az EU-csúcs

2012. november 23., 01:01 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Csütörtök este 8 helyett éjfélkor került a tárgyalóasztalra a legújabb, Herman van Rompuy jegyezte költségvetési javaslat, mely az eddigiekkel megegyezően 80 milliárdos vágás mellett 972 milliárd eurós főösszeggel számol. A trükk a belső arányok finomhangolásában és egymáshoz viszonyított kiegyensúlyozásában rejlik. Merkel szerint lesz pénteken megállapodás, de megeshet hogy kell még egy csúcstalálkozó egyes kérdések tisztázására. Cameron továbbra is harcol a főösszeg további vágása mellett, miután a brit parlament alsóháza 886 milliárd alá tornászná le nem kötelező érvényű határozata szerint a bűvös számot. Hollande francia elnök az agrár pénzek miatt aggódik, de kompromisszumkereső és EU párti húrokat pengetett péntek hajnali egykor tartott rövid sajtótájékoztatóján.



Az EUrologus által látott friss dokumentum fő számai  tehát a következőek:

Találkozunk pénteken déltől, amikor is végre eldől a Huszonhetek közül kinek mennyi lesz az annyi!

Bukszanyitogató javaslatok

2012. november 22., 08:00 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Nem túl sok a biztató jel a ma kezdődő csúcs előtt. A 2014-2020-as időszak költségvetése kapcsán különböző, de megegyezésre egyformán képtelen álláspontokról hallani. Ráadásul a válság miatt az európai politikusok inkább az otthoni közvéleménynek tetsző „kemény” nézeteket hangoztatnak, mint a kompromisszumhoz szükséges „puhát”.


Ha az embernek sikerül a tárgyalásokat előkészítő szakértőket akkor elcsípni, amikor éppen mentesek a szokásos kincstári optimizmustól (tippünk: a tárgyalások szünetében kávéért sorban állva), megtudhatjuk, többen már arra készülnek, nem lesz megegyezés. Eurobürokratául fogalmazva: lesz megegyezés, de maradhatnak nyitott kérdések a következő csúcsra.



Nem igazán segít a tájékozódásban a magyar EU-államtitkár legutóbbi interjúja sem, amiből nehéz megmondani, mi a propaganda, mi a kormány álláspontja, és mi az államtitkár személyes véleménye (és ez, bármilyen hihetetlen, dicséret). Ami kiszűrhető, hogy noha az Európai Bizottság „szerette volna elkerülni, hogy a nettó befizetők, és a kohéziós tábor között legyen a törésvonal, mert akkor nagyon megmerevednek a frontvonalak”, magyar kezdeményesre sikerült létrehozni a Kohézió Barátai nevű csoportot, amely egységesen és rendületlenül áll ki a mellett, hogy „a kohéziós boríték ne legyen kisebb”. Vagyis megmerevíteni a frontvonalat.


Ennek ellenére túlzás lenne egy esetleges kudarcot a magyar kormány nyakába varrni, tudjuk ezt inkább be az „önmagunk fontosságának hangsúlyozása túl fontos ahhoz, hogy magunknál kevésbé fontos emberekre bízzuk” politikai alapszabálynak. Inkább azt kérdeztük a koffeinhiánytól őszinteségi rohamot kapott európai bürokratáktól, mégis mivel érvelhetne a magyar kormányzat magasabb kohéziós támogatások mellett.

– Az a baj a Kohézió Barátaival, hogy eredményként mindig büszkén közlik, sikerült felgyorsítani a pénzek kifizetését. Sajnálatos módon a holland tulipántermesztők még nem jutottak el a gépesítettség azon fokára, hogy ne legyen a kezük ügyében lapátnyél. És ha én azt adom nekik elő eredményként, hogy a magyarok gyorsabban költik a pénzüket, akkor nagyon gyorsan vernek fejbe vele, pedig nem egy erőszakos társaság – fejti ki választókerületi problémáit Stefan Hufenaghel.


– Nem ilyen vészes a kép – vigasztal Jürgen Keinepanik. – Persze azzal nem célszerű érvelni, hogy az az igazi európai érték, ha maguk pénzt kapnak. Mostanában a német adófizetők úgy érzik, túl sok pénzt adnak az európai szolidaritás szellemében. Igaz ugyan, hogy ha önök a pénzt nem importra költik, akkor az extra keresletet jelent magyar árukra és szolgáltatásokra, ami segíti a magyar gazdaságot.

Jürgen közben megkapja kávéját, és komótosan megjegyzi:

– Sajnos a magyar kormánytól még nem láttunk számításokat arra vonatkozóan, hogy ez mégis mennyi lenne.


Még utánaszólok, hogy és mi van a multiplikátorhatással, de közben Francois Pierrecoeur érkezik mellém a sorban.

– Volt egy kutyám, azt hívták multiplikátornak – int minket csendre, miközben a kávé után nyúl. – De ha rám hallgatnak, ezt nem hozzák fel érvként, multiplikátor-hatás ugyanis minden országban van. Nálunk például a kert végében van a kutya elásva.


– Inkább azzal érvelnék, hogy a pénzt majd versenyképes iparágakba fektetik. Persze sokat segítene, ha a kormányuk tudná bizonyítani, hogy eddig is ezt tette, mert a francia kormányt a nagy európai szolidaritásra hivatkozással csak a francia szakszervezetek tudják meggyőzni. Igaz, ők általános sztrájkkal meg is bénítják az egész országot, talán ez is segít nekik ebben – teszi hozzá merengve. Tévedésből két adag tejszínt önt a kávéjába, majd távozik.

– Dirigiste – jegyzi erre meg John Watch, olyan hangsúllyal, amire csak brit konzervatív képes, ha francia szocialistát lát. – Nehogy már a kormány mondja meg, ki a versenyképes, ezt a piac dönti el. Maguk is jobban tennék, ha a piaci kudarcokat próbálnák orvosolni: a kisvállalkozások nálunk azért jutnak nehezen hitelhez, mert a bankoknak nem éri meg velük foglalkozni.

– Nálunk a nagyvállalatok sem nagyon jutnak hitelhez – vetem közbe, megkönnyebbülve, hogy a kávé körüli forgolódásban végül szóhoz jutok.

– Igen, ezt hallottam, maguknál mostanában nem akarnak hitelt adni a bankok. Végül is, ha megszűnik a hitelpiac, az is egyfajta piaci kudarc. Csak nem olyan, amire mi egy büdös kanyit is adnánk – terül el az arcán a „kend a hajadra az európai szolidaritásodat” vigyor, és faképnél hagy.

Kezdek szomorkodni, amikor Staszek Vengribratki csap a hátamra.

– Rájuk se ránts, cimbora. Mi tudjuk, mi az a posztkommunista örökség, nálunk Lengyelországban például a gazdasági válság mélypontján csak 2%-os volt a növekedés, és hidd el nekem, 2% nem egy tündérmese. De addig is, amekkora bajban vagytok, mindenképpen jól jártok; hacsak a pénzek körüli marakodás alá nem ássa a versenyképes gazdasághoz szükséges intézményrendszert.

– Ami persze Magyarországon nem fordulhat elő – teszem hozzá, egyre kevésbé vidámabban.

Jogos félelmek vagy keresztényüldözés?

2012. november 21., 17:24 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Titkos szavazás mellett, de az előzetes várakozásoknak megfelelően rendkívül szoros eredménnyel támogatta Tonio Borg máltai biztosjelöltet az Európai Parlament szerdán délután. A biztos jelölését még az EU 27 tagállamát képviselő Tanácsnak is jóvá kell hagynia, de ez már puszta formalitás.



Egy hete kőkemény lobbizás zajlik az Európai Parlamentben Tonio Borg, máltai biztosjelölt mellett és ellen. Pártolói és ellenfelei emailekkel öntik el az EP képviselők postafiókjait (egyelőre még senki nem akarta letiltani a küldőket), közleményekkel bombázzák a sajtót, meghallgatásokat szerveznek, hogy az ellentmondásos nézeteiről elhíresült Borg mellett, vagy az ellene való szavazásra buzdítsanak. A máltai jelölt ellenzi az abortuszt, sőt javaslatára alkotmányba foglalták az Európában amúgy is kirívóan szigorú máltai abortuszszabályozást. Szintén ellenzi a válást és határozottan elutasítja a melegek jogainak kiterjesztését. A liberálisok szerint Borg nézetei nem teszik őt alkalmassá a biztosi tisztség betöltésére, különösen nem egy olyan portfólió esetében, amely az őssejt-terápiák, a klónozás, a betegjogok, vagy a génmódosított növényi szervezetek termesztésének engedélyezéséért felel. A konzervatívok szerint keresztényüldözés zajlik, és Borg személyes nézetei nem fogják befolyásolni őt a hivatali minőségében hozott döntéseiben. Már csak azért sem, mert az Európai Bizottság vezető szerve, a biztosi kollégium minden kezdeményezésről testületi döntést hoz. A biztosjelölt meghallgatását követően a három illetékes parlamenti szakbizottság szakmailag alkalmasnak találta Borgot, de a meghallgatásról írt hivatalos levélben is leírták, hogy nézeteivel kapcsolatban kételyek merültek fel. 


Az EUrologus szerint az igazi kérdés, hogy te tisztelt európai polgár, hogyan szavaztál volna?

Akinek elfelejtettek szólni: José Manuel Barroso

2012. november 21., 08:01 Módosítva: 2014.10.30 10:13
0
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke nagyjából úgy van a tagállami vezetőkkel, mint Virgil Starkwell az egykori fegyenctársaival: mindenkinek megmondták, hogy a szökést le kell fújni, de ő valahogy mégsem értesült róla.

Mintha Európa állam- és kormányfői elfelejtettek volna szólni a bizottsági elnöknek, hogy a kedvenc témáit egy ideje már ejtették: a foglalkoztatottság, a növekedés, az innovációs politika most nem menő az EU-ban. Talán meg lehet velük próbálkozni újra egy következő ciklusban, mire a franciák és a németek megegyeznek a közös euró büdzséről, és fél Dél-Európát sem kell majd háromhavonta olcsó hitelekkel pumpálni.

Tovább

Sweet Micky in da House

2012. november 20., 12:37 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0

Az EUrologus kis színes rovata jelentkezik, ezúttal az Európai Parlament plenáris terméből. Középen Michel Martelly, Haiti 56. elnöke, az EP díszvendége, alias ‘Sweet Micky’, reggea énekes. A 2010-es elnökválasztáson rövid ideig a Fugees-ből ismert Wyclef Jean is ellenfele volt, amíg utóbbit ki nem zárták a versenyből, mondván hivatalosan nem is lakosa a szigetnek. Ezt követően Wyclef Jean az elnöki székért folytatott versenyben Sweet Micky-t támogatta, ahogy ezt az alábbi felvétel is tanúsítja. Képzeljünk el egy hasonló performanszt Sólyom László és Áder János szereplésével, Szili Katalin háttérvokállal…



Komolyra fordítva a szót, Michel Martelly nem énekelni jött az Európai Parlamentbe, a kis színes rovat itt véget is ér. A Föld egyik legszegényebb országának vezetőjeként azért látogatott a világ legnagyobb humanitárius segélyezőjének parlamentjébe, hogy újra támogatást kérjen országának. Haiti szerencsétlen történelme és földrajzi fekvése miatt szinte folyamatos humanitárius válságban van. A helyzet súlyosságának érzékeltetésére elég az elmúlt öt év eseményeit felidézni. 2008-ban 30 nap alatt négy hurrikán tarolta le Haitit. 2010-ben egy 7.0-ás erősségű földrengés több mint 200.000 ember halálát okozta, további 1,7 millióan kényszerültek otthonuk elhagyására. Az ország teljes infrastruktúrája megsemmisült, néhány hónappal később kolera járvány tört ki. Idén novemberben az amerikai, elsősorban a New York-i események kapcsán elhíresült Sandy hurrikán pusztított Haitin. A Manhattan utcáin hömpölygő víz látványa a híradásokat is elöntötte, arról viszont alig hallottunk, hogy a nyomorgó szigetország lakosságának milyen mérhetetlen szenvedést okozott Sandy.  Az EU évente nagyjából 100 millió euró humanitárius segélyt folyósít az országnak, de a támogatások felhasználását akadályozza, hogy az évről-évre visszatérő természeti katasztrófák miatt szinte képtelenség újraépíteni az alapvető infrastruktúrát.



A Columbia Egyetem kutatóintézete szerint Haiti a globális éghajlatváltozásnak legjobban kiszolgáltatott ország a Földön. A rendkívüli szegénységben élő lakosság, alternatív fűtőanyagok hiányában, szinte minden fát kivágott a sziget nyugati, Haiti által uralt részén. Vegetáció hiányában a sziget kiszolgáltatottá vált a viharokkal, az áradásokkal szemben, a talaj termőképessége legyengült, a helyi klíma megváltozott. Az éghajlatváltozással foglalkozó kutatók szerint először a kis trópusi szigetországok juthatnak Haiti sorsára, ám a szélsőséges időjárási események a világ minden részén jelentkeznek, egyre gyakrabban és egyre nagyobb károkat okozva. Itt az ideje, hogy a világ vezetői végre érdemi lépéseket tegyenek a globális éghajlatváltozás kordában tartására az egy hét múlva kezdődő Dohai Klímacsúcson!

Putyin: nekem te nem mutogatol

2012. november 19., 08:50 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


Aránytalanul súlyosnak nevezte a Pussy Riot punk banda két tagjának két éves börtönbüntetését a minap Angela Merkel egy moszkvai üzleti fórumon. A német kancellárasszony szerint a pravoszláv templomban kormányellenes tüntetést celebráló csajbandát soha nem sújtanák két éves börtöntáborban letöltendő szabadságvesztéssel Németországban. Angela azt sem ejtette véka alá: nem nézi jó szemmel, hogy új orosz törvények megvágták a civil szervezetek támogatását, miközben a moszkvai vezetés tovább szigorította az utcai tiltakozókkal szemben alkalmazható büntetési tételeket Oroszországban.


Természetesen Vlagyimir Putyin sem volt rest, kézenfekvően s persze “szép udvariasan“ leantiszemitázta a NDK-ból, ráadásul lelkészcsaládból származó kolleginát. Hogy nem is akarja érteni a szimbolizálást, művészetet és hasonló elvont fogalmakat Vlagyimir, azt világosan tudtára adta beszélgetőpartnerének: “nem tudom tisztában van e vele a Kancellárasszony, hogy a banda egyik tagja korábban felakasztotta egy zsidó képmását és Moszkvát felszólította a zsidóktól való megtisztításra … nem támogathatjuk őket Önnel együtt, olyanokat akik antiszemita nézeteket vallanak”.

Az egyik bebörtönzött Pussy Riot tag, Nadezhda Tolokonnikova ugyanis 2008-ban olyan provokatív tiltakozáson is részt vett ahol magukat zsidóknak, melegeknek és bevándorlóknak tettető performerek - az orosz szélsőjobb tipikus célpontjai - felakasztották magukat szimbolikusan.

Hiába azonban a hűvös hangulat Moszkva és Berlin között évek óta, Németország Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnere az EU-ban s az évi 60 milliárd eurós üzletet a rossz kémia sem képes tönkretenni.

Kié lesz mindannyiunk Nobel-békedíja?

2012. november 16., 08:59 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


Minden brüsszeli újságíró kedvence, Jose Manuel Barroso EB-elnök szóvivője, Pia Ahrenkilde Hansen szerdán bejelentette, hogy a Nobel-békedíjjal járó csaknem egymillió eurót olyan projekteknek adományozzák, amelyek háborús-, vagy konfliktuszónában szenvedő gyermekeket támogatnak.


Ez nagyon nemes cél, de az EUrologus mégis úgy gondolja, elhibázott az EU döntése. Sokkal jobban tették volna, ha görög ingyenkonyháknak, vagy spanyol munkanélküli fiatalok elhelyezkedését segítő programoknak adják a pénzt, például. Hogy miért?

Az EU elsősorban azért kapta a díjat, mert az európai kontinensen hozzájárult a béke és a jólét megteremtéséhez. Csak másodsorban kapta azért, mert egyébként a világ legnagyobb adományozója. Ezért a pénzjutalomnak is inkább az elsőre kellett volna reflektálnia, főleg egy olyan történelmi időben, amikor az EU a legnagyobb gazdasági, politikai és szociális válságát éli meg. Befelé kellett volna figyeli. A szóvivő bejelentése ráadásul pont egybeesett Európa szakszervezeteinek legnagyobb megmozdulásával, melynek során Spanyolországtól Lengyelországig a válság emberi áldozataira hívták fel a figyelmet a tüntetők. Ebben a közegben a háborúban szenvedő gyerekek - és szenvedésüket, hányattatásukat egyáltalán nem akarjuk ezzel kisebbíteni, vagy kétségbe vonni - irrelevánsnak tűnnek.

Az EU népszerűsége saját polgárai körében mélyponton van. Nem elég, hogy a díjat a három intézmény feje, Herman Van Rompuy, Barroso és Martin Schulz, illetve a hozzájuk csatlakozó uniós állam-, és kormányfők veszik át, akiknek vajmi kevés közük van hozzá, a pénzt sem sikerült úgy eladományozni, hogy azzal az EU megmutassa: nincs teljesen elrugaszkodva a valóságtól és a hétköznapi élettől. És még egy nem túl kreatív megoldás: az EU szerdán rajz-, és fogalmazásírói versenyt hirdetett 8 és 12, illetve 13 és 24 év közöttieknek (!), a beküldők közül kiválasztanak NÉGY fiatalt, akiket meghívnak Oslóba az átadásra. Miért négy, miért rajzverseny? No comment.

Akinek megjött a kedve, itt nevezhet!

21. századi internacionalizmus

2012. november 15., 09:56 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


Jól mutatja, mennyire kevéssé egységes ország Belgium, hogy még a tegnapi, európai szintű sztrájkhoz is másként csatlakozik az északi Flandria, illetve a déli Vallónia. Magyarország nem a munkabeszüntetések országa, így az európai sztrájk híre hozzánk még a híradásokban is alig jut el, miközben az azt összefogó szervezkedők szerint 23 ország 40 szakszervezete csatlakozott hozzá kontinens szerte.


Európa több országában viszont komoly fennakadásokat okozott a “21. század első nemzetközi sztrájkja” néven emlegetett megmozdulás. Elsősorban a déli tagállamok, így Görögország, Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Portugália baloldali mozgalmai lázadnak a “neoliberális politika”, az “állandósult megszorítások”, a “Nagy Britanniától az Egyesült Államokig húzódó korporativizmus” ellen.

Az Európai Szakszervezetek Konföderációjának kezdeményezése, kevéssé meglepő módon az ibériai-félszigeten vitt a legtöbbeket az utcára. A tiltakozás friss hullámának apropóját az égben lévő munkanélküliség mellett az EB múlt heti gazdasági előrejelzésének stagnálást és rendkívül lassú kilábalást mutató számai szolgáltatták. A tüntetők agyát a küszöbön álló spanyol hitelsegély, és az írek és portugálok hitel-visszafizetési feltételek enyhítése is zsibbasztotta molinóik lóbálása közben.


A portugálok és a spanyolok a tüntetések mellett, iskolákat, gyárakat zártak be, több városban is leállt a tömegközlekedés, de még a légi közlekedésben is fennakadások voltak. A helyi sajtó szerint a tegnapi az ibériai-félsziget első átfogó sztrájkja volt, melyen például a spanyol szakszervezetek szerint dolgozóik 80 százaléka vett részt.

Az olasz fiatalok Turin városában az állami iskoláknak járó támogatások megvágása ellen tüntettek, míg a legnagyobb szakszervezeti föderáció Terni iparvárosban a német acélgyártó ThyssenKrupp tervezett gyárbezárása ellen tüntetett.

Franciaországban a jól bevált sztrájk helyett “mindössze” száz városra kiterjedő tüntetéseket szervezett öt szakszervezet.

Brüsszelben több nagykövetség előtt protestáltak a megszorítások ellen. Ennél is nagyobb figyelem jutott a foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős uniós biztosnak, Andor Lászlónak, akit levélben tüntettek ki a tiltakozók a “Megszorításokért járó Nobel-díjjal”.

A fejlemények ezen a honlapon követhetőek.

Ami kimaradt a tegnapi Orbán tudósításokból

2012. november 14., 08:00 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


Az EUrologus megkérdezte Orbán Viktort Brüsszelben hogyan tervezi a büdzsének szentelt csúcs hétvégéjét: “a nagyobbik baj az, hogy fél 7-kor van a Videoton-Genk labdarúgó mérkőzés, mi meg itt éppen áldozatokat hozunk a nemzet érdekében. Annak befellegzett, az a legnagyobb baj. Nem különösebben civilizált megoldás.”


A miniszterelnök azután így folytatta:


“Na jó mire kiváncsiak…bocsánat… ahha, hogy mi volt!”


“Magyarország azt tudja mondani, hogy a pénzügyi konszolidáció befejezve az unió által is elismerten. Ugyan nem tetszik nekik a gyerek. - és most jön a dumája - a szerk. - hmmm hmmm, mert ők nem a zöld szeműt szeretik, hanem a kék szeműt, és nem a fekete hajút, hanem a szőkét, és azt szeretik, hogyha kétméteresre nő. A mi gyerekünk meg nem ilyen, hanem, amilyen minden magyar gyerek szokott lenni. Tehát nem szeretik azt a gazdasági modellt, amiben a közteherviselésben benn vannak a bankok és a multik, és amikor szükség van, akkor terítjük a közterheket, akkor ezt mind nem szeretik. De ellenére el kell ismerni, hogy a gyerek olvas, ír, jár, mozog, fut, még az is lehet, hogy végül Olimpiát nyer. Ez egy nagyon erős pozíció a mi számunkra, hogy annak a két éves munkának, pénzügyi konszolidációs munkánknak az eredménye, amit elvégeztünk, el kell ismerni. Ez a legerősebb ütőkártya a kezünkben.”



Ez nem ‘a bajban lévő ország segítséget kér, adjatok egy kicsivel több pénzt’ pozíciója, hanem azt mondja, hogy uraim vannak európai elvek, európai szempontok. Ha mi teljesítettünk, miért nem tartja be más a megállapodást.”



“Nagyon optimista vagyok a 22-i találkozóval kapcsolatban. Nagy harc lesz. Kötszert hozok! Sebtapasz kell! Timsó jó ha lesz nálam!”

Kádár János, mint jó példa a KDNP-nél Brüsszelben

2012. november 13., 19:53 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


Kádár János VI. Pál pápával 1977-ben


“…a proletárdiktatúra idején sem sem érték a keresztényeket olyan atrocitások, mint manapság az Európai Unióban, amikor egy tagállam egy keresztényt nevez ki egy fontos posztra.”


“Magyarországon a kommunista Kádár János, a párt főtitkára kijelentette, hogy “a vallásos emberek is egyenlő állampolgárként vesznek részt a közéletben, a szocializmus építésében.”


Ezekkel a mondatokkal színesítette az Európai Parlament összes képviselőjének ma kiküldött levelét Surján László, az EP alelnöke. A Fidesz KDNP EP képviselője Tonio Borg, máltai biztos-jelölt védelmében példálózott Kádár Jánossal és állította párhuzamba ismét az Európai Uniót a kommunizmussal.


A máltai biztos meghallgatása egyébként nagyobb meglepetések nélkül zajlott le. A biztos abortusz-, meleg házasság- és válás-ellenes nézeteire vonatkozó kérdések elhangzottak, de nem uralták el a meghallgatást. Borg ügyesen vágta ki magát válaszaiban. Ennek fényében az EUrologus kicsit túlzásnak tartja a Fidesz KDNP politikusa levelét.

IMF-eurócsoport villongás Brüsszelben

2012. november 13., 13:00 Módosítva: 2013.10.21 15:24
0


EU-s mércével botrányossá sikeredett az eurócsoport hétfő éjjeli sajtótájékoztatója, amikor  is nyilvános ellentétté fajult az IMF és az eurózóna között a görög államadósság fenntarthatóságáról szóló vita.


Az eurózónás pénzügyminiszterek tanácskozása után tartott sajtótájékoztatón Jean-Claude Juncker, a testület elnöke, egy kérdésre azt mormogta, hogy az eredeti célhoz képest két évvel később, 2022-ig kell a görögöknek az államadósságot a GDP 120 százalékára mérsékelni. Kicsivel ezután Christian Lagarde, az IMF francia vezére megragadta az alkalmat, hogy közölje: az IMF továbbra is 2020-at tekinti céldátumnak. Juncker viszont nem ijedt meg, közölte: nem vicc, ő 2022-őt mondott. Erre Lagarde a fejét rázta. Hasonló zaftos nyilvános vitában ritkán van része az uniót figyelő újságíróknak.

Az eurócsoport a várakozásoknak megfelelően nem is döntött a görög mentőcsomag újabb, 31,5 milliárd eurós részletéről, a döntést november 20-ra halasztották. Az IMF azt szeretné, ha az Európai Központi Bank és az európai kormányok elengednék a görög adósság egy részét, ami viszont az európaiaknak politikailag vállalhatatlan. Kérdés, hogyan lehet ebből a lehetetlen körből kilépni. Az eurócsoport abban viszont megegyezett, hogy Görögország két évvel többet kap a költségvetési hiánycél elérésére, 2014 helyett az új dátum 2016.

Juncker és Lagarde valószínűleg nem jó barátok. Juncker, aki 17 éve vezeti Luxemburgot miniszterelnökként már a júniusi eurócsoport találkozó utáni sajtótájékoztatón is meglehetősen tiszteletlen volt a IMF-főnökkel szemben. A labdarúgó EB-re hivatkozva Juncker a sajtótájékoztatón megjegyezte, hogy nagyon drukkol Portugáliának, mert sok portugál él Luxemburgban. Miközben Lagarde összegezte a tanácskozás konklúzióit Juncker elkezdett mutogatni, hogy mindeközben Portugália gólt lőtt, és csöndes, de látványos örömujjongásba kezdett, mit sem törődve a valószínűleg ledöbbent Lagarde-dal.

Az EUrológus ajánlásában perverzeknek: az eurócsopi sajtótájékoztatójának  vonatkozó felvétele!

A rovat korábbi cikkei

Rovatok