Index Vakbarát Hírportál

Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • A Villa Italian Kitchen nevű láncnál úgy döntöttek, hogy mivel a vásárlóik közül sokan a pizzájuk ropogós szélét szeretik a legjobban, megkímélik őket attól, hogy a teljes pizzát meg kelljen venniük, pláne hogy kényszerből még meg is kelljen enniük, és bevezetnek egy csak pizzaszéleket tartalmazó ajánlatot.

    Július 18-tól aki betéved valamelyik éttermükbe, 2,75 dollárért (800 forintért) kérhet egy klasszikus háromszög alakú pizzás dobozt, amelyben viszont a szokásos pizzaszelet helyett a dobozt kitöltő pizzaszélek sorakoznak.

    Én magam értetlenül állok a jelenség előtt, a pizzának éppen a szélét gyakran meg se eszem, szóval nem igazán vagyok célcsoport. Önök szerint van ennek értelme?

    • 255
      Hogyne, a pizzaszél a pizza legjobb része.
    • 228
      Ugyan már, a pizza szélét csak az eszi meg, akinek a belsejéből nem jutott.
  • Az építész stúdió nem igazán a szerény méretű dolgairól ismert. Sportcsarnokot és irodaházat éppúgy terveztek már, mint közlekedési csomópontot és koncerttermet. Ehhez képest most egy egészen kisléptékű megoldásukról küldtek egy csomó képet. Egy olyan faalkotásról, amilyeneket a Hello Woodtól szoktunk meg Magyarországon. Hogy miért indultak el ebbe az irányba, nem tudom. Talán csak egy jól kommunikálható, szerethető alkotást akartak felmutatni? Lehet. Akkor sikerült nekik!

    A kissé fellengzősen "kísérleti építészetnek" nevezett projekt tényleg nagyon klassz lett. Egy borfesztiválhoz készült a Balaton északi partján, a Szent György-hegy szőlővel borított lejtőin. Néhány útbaigazító jelről és padról van szó. Valamennyi fakarókból készült, olyanokból, amilyenekkel amúgy is tele van (volt) a szőlő. Természetbesimulóak, de csak annyira, hogy örüljön nekik az ember, amikor észreveszi őket.

    Bár a pad messziről egy fakírágy szerkezetére emlékeztet, a sajtóközlemény szerint "a leülés pillanatát a látványnak ellentmondó kényelem teszi különlegessé". Készséggel elhiszem, ha arra járok, kipróbálom. Szívem szerint most is ott ücsörögnék, és gyönyörködnék a tájban.

  • Japán nemrég a nyugati világgal dacolva újraindította a kereskedelmi bálnavadászatot, ami, ahogy korábban részletesen is bemutattuk, elsősorban absztrakt nemzetközi jogi elvekről és a halászati lobbi politikai erejéről szól, gazdaságilag viszont veszteséges. 

    Ahogy a Japan Times minapi cikkéből kiderül, Japán gazdaságilag jobban járna, ha nem lőné, inkább védené az állatokat: miközben a bálnavadászati ipar egésze olyan 300 embernek ad munkát és az ország húsfogyasztásának 0,1 százalékát adja, addig manapság Japán legészakibb és legdélibb részén, Hokkaidón és Okinaván ennél sokkal nagyobb tömegeket és jelentősebb pénzt mozgat meg a bálnanézés. Tavaly csak Hokkaidó egy kikötőjében 33 ezren fizettek be a bálnaszpottingra alapozó hajótúrákra, Okinaván egyetlen cég az év első három hónapjában 18 ezer turistát vitt bálnanézőbe. 

    Ahogy a cikk egyik interjúalanya mondja, a bálnavadászat elég sok európai turistát elriaszt, úgyhogy nem tűnik túl értelmesnek a japán kormány részéről, hogy kitart mellette, miközben egyszerre próbálja javítani az ország nemzetközi imázsát és felpörgetni a turizmust.

Rovatok