Index Vakbarát Hírportál

Az MTI beszámolója szerint a kilencedik etapon Sassariból Olbiába tekert 126,85 kilométert a mezőny. Az SD Worx magyar bajnoka szombati szakaszgyőzelme után ismét esélyesként várta a dombos, de a hajrában lejtmenetből és rövid sík részből álló távot.

Ígéretesen is helyezkedett, 35 kilométerrel a vége előtt megpróbált szökni, majd lejtmenetben is a mezőny elejére állt. A befutó előtt azonban nem tudott annyira elöl tekerni, mint egy nappal korábban, mivel az utolsó kilométer előtt hátrasodródott, így a 11. helyet szerezte meg, összetettben pedig a 43. pozícióban zárt.

Vasárnap a Saint-Léonard-de-Noblat-ból rajtolt a mezőny, itt élt és halt meg a francia körverseny összetettjében nyolcszor dobogós, a Vuelta a Espanán 1964-ben diadalmaskodó francia  Raymond Poulidor , a szakasz előtt rá emlékeztek a szervezők és unokája, az ebből az alkalomból különleges festésű vázon tekerő holland Mathieu van der Poel. A 182,4 kilométeres táv során három alacsonyabb kategorizált emelkedőt kellett megmászniuk a bringásoknak, az igazi nehézség a kiemelt kategóriás, 13,3 kilométer hosszú, 7,7 százalékos átlagmeredekségű Puy de Dome volt az etap végén, amelyen 1415 méteres tengerszint feletti magasságban értek célba hegyi befutón.

Nehezen alakult ki a nap szökése, amelybe végül 14-en kerültek bele, köztük nem volt összetettben jól álló kerékpáros, így több mint 16 percre engedte el a mezőny. Ennek nyomán közülük kerülhetett ki a szakaszgyőztes, korán meg is bomlott az egyetértés, megindultak a támadások. 

Szombaton a Libourne és Limoges közötti 200,7 kilométer, az idei Tour második leghosszabb etapja várt a mezőnyre, a táv utolsó, dombos harmadán három kisebb kategorizált emelkedővel.

A nap háromfős szökevénycsoportja azzal a tudattal vállalta az elöl tekerést a melegben, hogy nagy az esély a mezőnyhajrára a klasszikus egynaposokon jól szereplők és az emelkedőket jól bíró sprinterek részvételével. A szökevények utolérése után az utolsó kilométereken a nagy tempó és egy bukás rostálta a mezőnyt. A 2019-es világbajnok dán Pedersen bizonyult leggyorsabbnak, ezzel pályafutása második Tour-etapsikerét gyűjtötte be. Mögötte két belga, a zöld trikós és az idei francia körversenyen már három szakaszt nyerő Jasper Philipsen és Wout van Aert végzett. Az idei Tour de Hongrie-n Szentgotthárdon, tavaly Kazincbarcikán diadalmaskodó holland Dylan Groenewegen a negyedik helyet szerezte meg.

A pénteki pihenőnap után szombaton Nuoróból Sassariba tekert 125,7 kilométert a mezőny 38 fokos hőségben. Az SD Worx 21 éves magyar bajnoka az utolsó 50 kilométeren belül, majd a hajrához közeledve is benne volt egy-egy szökési kísérletben, de amikor látta, hogy nem sikerül elszakadni, taktikusan nem erőltette tovább.

Az idei leghosszabb szakaszon 208,9 kilométer várt a mezőnyre, öt kategorizált emelkedővel. Gyorsan háromfős szökés alakult ki, ezzel pedig elégedettek voltak az etapsikert célként kitűző csapatok, az esélyesek csoportja az UAE vezetésével az utolsó hegyen érte utol a legtovább kitartó szökevényt, a pöttyös trikós Neilson Powlesst. Az emelkedő tetején osztott időjóváírásokért a végső siker két nagy várományosa között Tadej Pogacar, Jonas Vingegaard volt a sorrend, ezt követően pedig a támadási kísérleteket sorra hatástalanította a címvédő csapata, a Jumbo-Visma.

Az egy kilométeres kapunál Victor Lafay indított meglepő támadást, erre viszont senki nem tudott reagálni, így a francia bringás 15 év elteltével nyert Tour-szakaszt a Cofidisnak. Bár üldözői nagyon közelítettek, megelőzni nem tudták, közülük a belga Wout van Aert bizonyult a leggyorsabbnak Pogacart megelőzve.

Összetettben a brit Adam Yates hat másodperccel vezet kétszeres győztes szlovén csapattársa, Pogacar, valamint ikertestvére, Simon Yates előtt – írta az MTI.

A 3406 kilométer össztávú háromhetes viadal nyitóetapja Bilbaóból indult, és oda is tért vissza, a lassú rajtnak a San Mamés Stadion mellől vágott neki a 27 különböző nemzetiséget felvonultató 176 fős mezőny, az innen alig 9 kilométerre született Omar Fraile ki is rúgott egy, az Athletic Bilbao címerével díszített focilabdát a nézők közé.

Az első szakasz nem volt kegyes a versenyzőkhöz a domborzatot tekintve, a tipikus baszkföldi dombos táj több mint 3000 méternyi szintkülönbséget tartalmazott.

A dán és a szlovén klasszis egyaránt kiváló formában tekert az év első felében: Pogacar 11 versenyéből nyolcat megnyert, a 21 versenynapjából 12 végén ünnepelhetett. Két többnapos viadalon diadalmaskodott: az andalúziai körversenyen és a Párizs–Nizzán, utóbbin Vingegaard harmadikként zárt. Kiváló tavaszi menetelését egy bukás zárta le, április 23-án a Liège–Bastogne–Liège-en megsérült a csuklója, így a tervek szerint merevítővel versenyez majd a Touron. Visszatérése remekül sikerült, mivel időfutamban és mezőnyversenyben is szlovén bajnok lett. A Cyclingnews szakportálnak adott nyilatkozata alapján a sérült testrész még nem nyerte vissza teljes mobilitását, ugyanakkor fájdalmai nincsenek a kerékpáron – írj az MTI a felvezetőjében. 

Két évig én védtem a bajnoki címet, ez másfajta nyomás, mint amikor te vagy a kihívó. Idén nincs mit vesztenem, bármi történik is, hiszen sérülésből térek vissza

– fogalmazott Pogacar kiemelve, jó formában van, és egészen más hozzáállással fog versenyezni az elmúlt évhez képest, nyugodt, és nem tesz magára túl nagy nyomást.

Vingegaard négy többnaposon indult, ebből megnyerte a Gran Caminót, a baszk körversenyt és a Critérium du Dauphinét is. Akárcsak Pogacart, őt is erős csapat segíti majd. A magyar bajnok Valter Attila indulása nem szerepelt az előzetes tervek között, ő – a verseny honlapja alapján – a Jumbo-Visma második számú tartalékja, akit akkor nevezhetnek, ha a szombati nyitányig megsérül valaki a keretből.

Még nem tökéletes a csuklóm. Hétfőn megvizsgálták, a háromból két csont rendbe jött, a harmadik még nem, mindenesetre nem érzek fájdalmat

– utalt az M4 Sport csatornának nyilatkozva a szlovén klasszis arra, hogy áprilisban egy bukás során megsérült a Liège–Bastogne–Liège-en. Ezután rátért a bilbaói rajtra:

Várom már, hogy kipróbálhassam a lábaimat az első szakaszon. Remélem, jól fogom magam érezni utána, és ez kitart a Tour végéig, mert éhes vagyok a sikerre.

A Debrecenhez közeli Bocskaikert határában a bringásoknak a déli órák fülledt melegében kellett teljesíteniük a 38 kilométert. A Jumbo-Visma bringása – tíz nappal 25. születésnapja után – 44 perc 49 másodperc alatt teljesítette a távot, 50,874 kilométeres átlagsebességgel. Ezzel a leggyorsabbnak bizonyult, és 2019 után ölthette magára ismét a bajnoki trikót időfutamon. Másodikként Szalay Dániel (HILL Racing Team), harmadikként pedig az elmúlt két kiírásban diadalmaskodó Fetter Erik (EOLO-Kometa) zárt.

A Debrecenhez közeli Bocskaikert határában fülledt, meleg időben került sor az egyenkénti indítású megméretésre. A felnőtt nők közül az SD Worx 21 esztendős címvédője utolsóként vágott neki a 19 kilométeres távnak, amely sík és egy visszafordítót leszámítva szinte teljesen kanyaroktól mentes volt. Az esélyeknek megfelelően 2021 és 2022 után harmadszor került Vas nyakába az aranyérem. Másodikként Hajdu Fanni Helga, harmadikként Péteri Niké zárt.

A győztes az MTI-nek értékelve kifejtette: nem aludt a legjobban, mivel este tízre ért haza, így különösen örült annak, hogy olyan wattokat teljesített, amiket szeretett volna. A kedden zárult svájci körverseny szombati nyitószakaszát megnyerte, hétfőn pedig negyedikként ért célba, a sprinterek pontversenyét pedig második helyen zárta.

Csütörtökön a svájci körön súlyos balesetet szenvedett Gino Mäder. A Bahrain–Victorious versenyzője egy szakadékba zuhant, a bukást követően újra kellett éleszteni. A csapata közleménye szerint az orvosok minden erőfeszítése ellenére Gino Mäder szervezete pénteken délelőtt feladta a harcot a churi kórházban. 

Mély szomorúsággal és nehéz szívvel kell bejelentenünk, hogy Gino Mäder elhunyt. Június 16-án, pénteken, a Tour de Suisse 5. szakaszán történt súlyos balesetet követően Gino elvesztette a súlyos sérüléseiből való felépülésért folytatott küzdelmet.

– kezdi közleményét a Bahrain–Victorious. 

Fogalmazhatnánk úgy is, a Tour de Hongrie-n szerzett tapasztalat meghozta a kedvünket ahhoz, kipróbáljuk, milyen a profi kerékpárosok élete, ehhez pedig a lehető legjobb időpontban érkezett lengyelországi barátaink felkérése...

Februárban landolt a Magyar Sportújságírók Szövetségének közvetítésével a Malopolska Media World Cup meghívója szerkesztőségünkben. A sorozat célja, hogy a világ kerékpározás iránt rajongó újságíróit és médiamunkatársait összehozza, miközben a lengyel vidék legkülönfélébb tájait járják be közös túrák és versenyek formájában. A korábbi négy viadalon 24 ország több mint 500 versenyzője képviseltette magát. Az idei kiírás a lengyel turisztikai ügynökség, valamint a helyi sportminiszter, Kamil Bortniczuk támogatásával valósult meg.

A holland bringás, aki a 2019-es Tour de France-on harmadik helyen zárt, az esés következtében medence- és kulcscsonttörést szenvedett. A bukásban szintén érintett Romain Combaud (DSM) és Steff Cras sem úszta meg csonttörés nélkül az esetet, így ők is feladták a franciaországi viadalt.

A 24 éves bringás elárulta, „egy kicsit hülye” volt, mert „nem engedelmeskedett az orvos utasításainak”, amikor idő előtt újra nyeregbe szállt, de hozzátette, most már egyre jobban tudja mozgatni a csuklóját, amely áprilisban a Liege-Bastogne-Liege egynapos klasszikus versenyen tört el.

Műanyag merevítővel tekerek, amelyet le és fel tudok venni. Több különböző merevítőm van, egy a normál élethez, egy a kerékpározáshoz. A Touron talán még szükségem lesz egy puha merevítőre a csukló körül. Remélem, addigra meglesz az a mobilitása a csuklómnak, hogy ki tudjak állni a nyeregből a sprintekhez

– fogalmazott a szlovén versenyző.

A 20., utolsó előtti etap az osztrák és szlovén határhoz egyaránt közel helyezkedett el, így sok külföldi, közöttük magyar szurkoló érkezett, az úton még a – Girón nem indult – Valter Attilát hiányoló angol nyelvű feliratot is lehetett látni. Noha a hegyre helyhiány miatt csupán hatezer szurkolót engedtek fel, így is fantasztikus hangulat fogadta a bringásokat.

A Tarvisio és Monte Lussari közötti 18,6 kilométeres hegyi időfutam sík első fele nagyrészt egy jó minőségű kerékpárúton vezetett, ezt követte a 7,3 kilométeres hegymenet: a 12,1 százalékos átlagmeredekségű emelkedőn 889 méter szintkülönbég és helyenként 22 százalékos meredekség is várt a kerékpárosokra.

A záróhét hétfői szünnapja előtt a 15. etapon a Seregno és Bergamo közötti 195 kilométer megtétele várt a kerékpárosokra, egy első és három második kategóriás heggyel. A részben a lombardiai körversenyen is használt emelkedőkön 3600 méter szintkülönbség került a lábakba az idei Girón szokatlan száraz időjárásban.

A mezőnyből az első hegyen 17 fős szökevénycsoport tekert el, az utolsó hegyen széteső bolyból az ír Ben Healy és McNulty tudott eltávolodni, a rövid kockaköves részt is tartalmazó záró kilométerekre az olasz Marco Frigo ért fel hozzájuk. Az elsőségért hárman harcoltak meg, sprintjükben McNulty megelőzte a múlt szombaton győztes Healyt, az UAE 25 éves bringása először ünnepelhetett háromhetes etapsikert.

Az Ineos Grenadiers csapata késő este közösségi oldalán számolt be a fejleményekről és a rossz hírről. Ezek alapján Hart bal oldali csípőcsontja eltört, a sérült testrésze pedig műtétre szorul.

Az EOLO-Kometa 23 éves magyar időfutambajnoka szerdán közösségi oldalán azt írta, a kiszállását megelőző napokban betegséggel küzdött, de a csapatnál bíztak abban, hogy a pihenőnapon javul majd az állapota.

Nehéz szívvel kell bejelentenem, hogy ki kell szállnom a Giro d’Italiából, miután egy, a Covid–19-re elvégzett rutinvizsgálat pozitív eredménnyel zárult

– nyilatkozta a belga sportoló.

A 23 éves versenyző az első és a vasárnapi – egyaránt egyéni indításos – szakaszt megnyerte a mostani Girón, melyen kilenc szakasz után az összetettben 45 másodperccel vezetett az így új éllovassá előlépett brit Geraint Thomas előtt. Evenpoel a minden bizonnyal a mezőny egyik legszerencsétlenebb versenyzője, öt nappal ezelőtt egy útra szaladó kutya miatt esett hatalmasat. 

Az összetettről döntő negyedik etapon Martonvásárról 206 kilométert tekertek a kerékpárosok Dobogókőig, a 2646 méter szintkülönbségű távot 9 fokos, borús időben teljesítették. Az előző napoknál nehezebben alakult ki a nap szökése, amelybe hatan kerültek be, ezúttal magyar bringás nélkül. Az utak szélén sokan köszöntötték a mezőnyt, volt, aki tehénnek öltözve, Bicskén pedig két tűzoltóautó felemelt daruja alatt tekerhettek át a kerékpárosok. A városokban is rengetegen gyűltek össze, így az esztergomi gyorsasági részhajránál is, a pilisszántói hegyihajránál pedig a hideg ellenére egészen fesztiválhangulatban fogadta a tömeg a helyenként közel húszszázalékos meredekségű emelkedővel küzdő versenyzőket.

A támadások sora az utolsó mászásnál kezdődött meg az esélyesek csoportjában – benne az összetett legjobb magyarjaként fehér trikós Dina Mártonnal –, az Ineos Grenadiers és a DSM is többször kísérletezett, végül a Tudor 24 esztendős svájci bringása, Voisard indult meg jó ütemben, maga mögött hagyta riválisait és utolérte a szökevénycsoportból legtovább kitartó két belgát, Yves Lampaertot és Jasper de Buystöt. 

Az idei Giro első igazán komoly hegyi szakasza várt a mezőnyre, és aligha számított arra bárki is, hogy a nem sokkal a rajt után megindított szökés három tagja egészen a célig ér majd a 218 kilométer végére. Pedig így lett. A Bais, Henok Mulubrhan, Karel Vacek, Simone Petilli négyes viszonylag hamar tízperces előnyre tett szert. Valamivel féltáv előtt jött az első hegyi hajrá, amely után nem sokkal a Bardiani versenyzője leszakadt az így háromfősre csökkent élbolyról.

A különbség ugyan 120 kilométer után apadni látszott, a főmezőny nem tudott olyan tempót diktálni, hogy igazán komoly veszélyt jelentsen a szökevényekre. Még bő hatvan kilométerrel a vége előtt is nyolc, nyolc és fél perc körül alakult Baisék előnye, a különbség pedig ebben a szakaszban nemhogy csökkent volna, még nőtt is. A trióból Petilli tűnt a legfrissebbnek, azzal együtt is, hogy nagyrészt ő haladt elöl közülük, így a legkevesebbet tartalékolni is ő tudott. Vacek néhol 10-15 méterre is leszakadt, de a kritikus pillanatokban megújulva tartotta a lépést a két olasszal. A szakasz utolsó ötöde szinte végig emelkedett, a lankásabb 1-2 százalékos részeket 5-7 százalékos kaptatók is tarkították. 

Az utolsó 15 kilométerre már egyértelművé vált, az összetett éllovasait egytől egyig magában foglaló peloton nem tudja, és nem is igazán akarja utolérni őket, így mindössze az volt a kérdés, hárman hogyan rendezik el egymás közt a szakasz dobogós helyeinek sorsát. Az utolsó emelkedőn sokáig kivártak mindannyian, Bais egy darabig a harmadik helyen haladt, aztán viszont jól reagálta le Vacek megindulását, megelőzte a csehet, és végül az utolsó 100-150 méteren kilenc másodpercet vert rá. A sokáig jól mozgó Petillinek végül a második helyre sem volt reális esélye, erejével teljesen elkészülve gurult a célba.

A 25 esztendős Bais pályafutása első szakaszsikerét érte el Grand Tour-versenyen, olaszként láthatóan elragadták az érzelmei a célban. Pénteki, hegyi részhajrákon nyújtott teljesítményével ráadásul tíz pontra került a kék trikótól is.

A főmezőnyt a verseny favoritjának tartott Remco Evenepoel vezette a célba, ők végül 3 perc 10 másodperces hátránnyal futottak be.

Fetter Erik 147. lett 30 perc feletti hátránnyal, ezzel összesítésben a 126. pozícióba csúszott vissza.

Az első „hetet” a norvég Andreas Leknessund zárta így az élen, összetettben mindössze 28 másodperces előnnyel Evenepoellal szemben.

Dina Márton előzetesen úgy fogalmazott, a királyetap vár a Tour de Hongrie résztvevőire pénteken. Igaz, ami igaz, a Kaposvárról indult, Pécsett befutó, 180 kilométeres táv során több mint 2500 méternyi szintmászás várt a mezőnyre, benne az EOLO-Kometa kerékpárosával.

Ez volt az első hegyi befutós etap a magyar körverseny idei kiírásában.

A nap ötfős szökésének három és fél perces különbséget engedett a mezőny, amelynek élén az összetett esélyeseinek csapatai, a DSM, az UAE és az Ineos Grenadiers diktálták a tempót. Az időközben hétfősre bővült élcsoport sorsa már a második pécsi mászásnál megpecsételődött, amikor az Ineos Grenadiersből előbb a kolumbiai Egan Bernal, majd az ecuadori Jhonatan Narváez váltott ritmust, utóbbit csak a brit Oscar Onley (DSM) és az új-zélandi Finn Fisher-Black (UAE) követte, hármasuk pedig gyorsan utolérte az elöl maradt három szökevényt. Ez azonban nem felelt meg a többi csapatnak, tempót váltva befogták őket a mánfai emelkedőig.

Az eső nem érkezett meg, a döntés pedig az utolsó hegyre maradt, ekkor be is következett a Dina Márton által jósolt „tűzijáték", ebben az okosan kiváró svájci Marc Hirschi bizonyult a legerősebbnek. A rendkívül meredek Bárány utca megmászása után az állatkertnél aratott sikerével Hirschi átvette a sárga trikót az Európa-bajnok holland Fabio Jakobsentől. A második a brit Ben Tullett, harmadik – honfitársa – Max Poole lett. Legjobb magyarként a 9. helyen, a már emlegetett, Dina ért célba, aki teljesítményével átvette a fehér trikót, amely a mezőnyben összesítésben a legjobb helyen álló hazai versenyzőnek jár.

A mezőny Nápolyból indult és 162 kilométert teljesítve oda is tért vissza. Az előző napi bukások után mindenki vállalta a folytatást, így a nagy esélyesek közül a belga világbajnok Remco Evenepoel is, aki a keresztcsontját ütötte be szerdán és kisebb izomsérüléssel tekert csütörtökön, illetve a horzsolással versenyző szlovén Primoz Roglic.

Az ausztrál Simon Clarke és az olasz Alessandro De Marchi bő 66 kilométert szökésben tett meg, de a mezőny két-háromszáz méterrel a cél előtt befogta az élen tekerő párost.

Roglic technikai hiba miatt kénytelen volt kerékpárt cserélni, amikor még bő 15 kilométer volt hátra, később pedig Gerain Thomas kényszerült megállásra és cserére, mert leesett a lánca. Mindkét összetett menőt felzárkóztatták a csapattársak a főmezőnyre.

A hajrában a 2019-ben világbajnok Pedersen volt a leggyorsabb, aki Vuelta- és Tour-szakaszgyőzelme után most már Giro-elsőséggel is rendelkezik. Mögötte a második szakaszon leggyorsabb olasz Jonathan Milan, harmadikként pedig a német Pascal Ackermann ért a célba.

Összetettben megőrizte első helyét a norvég Andreas Leknessund. Evenepoel a második 28 másodperc hátránnyal, Roglic az ötödik 1:12 percre lemaradva az éllovastól.  

Fetter a 105. helyen ért célba, az EOLO-Kometa magyar versenyzője összetettben 13 helyet javítva a 111 – emelte ki az MTI.

Az olasz körverseny a Capua és Gran Sasso d'Italia közötti 218 kilométeres, hegyi befutóval záruló szakasszal folytatódik pénteken.

A 106. Giro d'Italia mezőnye összesen 3489 kilométert tesz meg és mintegy 51 400 méter szintkülönbséget küzd le, amíg május 28-án célba ér Rómában.

A Zalaegerszeg és Keszthely közötti 175 kilométeres távon a nap négyfős szökésébe Hrenkó Norbert tudott bekerülni, a 923 méter szintemelkedést tartalmazó etapon ugyanakkor a várakozásoknak megfejelően mezőnyhajrá döntött. Az esős sprintben az elmúlt évben Hajdúszoboszlón és Nyíregyházán is diadalmaskodó Jakobsen bizonyult leggyorsabbnak.

„Valter Atti, campinggel is jobb vagy náluk” – üzenték a hegyi hajrá közelében a szurkolók a Jumbo-Visma magyar bajnokának, aki nincs ott a mezőnyben, míg más szurkolók dudálásra biztatták a kísérőautókat.

Az utolsó 25 kilométerre érve a helyenként fel-feltámadó szelet felváltotta az eső, az üldözőbolyban két bukás is történt, előbbiben Dina Márton és Filutás Viktor, utóbbiban a válogatott néhány tagja volt érintett. A kétfősre redukálódott szökevénycsoportot pedig a papírformának megfelelően befogta a sprintervonatok vezette mezőny.

Jakobsen mögött a két éve Kaposváron és Tatán nyertes német Phil Bauhaus és a a belga Vito Braet jött be.

A holland Európa-bajnok sikerével átvette az összetett első helyét honfitársától, Dylan Groenewegentől. Az összetettben a legelőkelőbb pozíciót elfoglaló magyart illető fehér trikót megőrizte Rózsa Balázs.

Az immár a nemzetközi szövetség (UCI) ProSeries-sorozatába tartozó magyar körversenyen pénteken az első hegyi etap következik: Kaposvárról indulva a 180 kilométeres táv során 2511 méter szintkülönbség vár a mezőnyre a pécsi befutóig – emelte ki az MTI.

A Szentgotthárd környéki 168 kilométeres etap sprintbefutóval zárult, egy kilométerrel a cél előtt bukás szakította szét a mezőnyt, ebben került földre az összetett legnagyobb esélyesei közé sorolt Tour de France- és Giro d’Italia-győztes kolumbiai Bernal is.

’A Szentgotthárd környéki 168 kilométeres távon 821 méter szintemelkedést kellett teljesítenie a 132 fős mezőnynek, amely az Őrségben két, mintegy 80 kilométeres kör megtétele után tért vissza a legnyugatabbra fekvő magyarországi városba. Az út mentén számos szurkoló, köztük általános iskolák tanulói és az őriszentpéteri tűzoltók is köszöntötték a kerékpárosokat. Volt, aki targoncára állva drukkolt, más pedig kerékpár után kötött harci szekéren állt birodalmi rohamosztagosnak öltözve, de akadt képregényekből ismert szuperhős is az út mentén szurkolók között, mint ahogy nem hiányozhattak a versenyen évről évre felbukkanó, lóháton vágtató nézők sem.

A negyedik szakasz után az élmenő Andreas Leknessud mögött 28 másodperccel a második helyen álló belga bringással nem a vizes aszfalt, hanem a mezőnybe beszaladó kutya és az ezzel kiváltott láncreakció babrált ki, csak hosszas másodpercek után tudott újra a nyeregbe pattanni.

A Teramóból induló 202 kilométeres vasárnapi etapon előzetesen kalkulálható volt a mezőnyhajrá, miután mindössze két kategorizált emelkedő jelentett nehézséget a San Salvóig vezető síkon. A sprintbefutóban érdekelt csapatok kontrollálták a napot, a hajrához közeledve nyugtalanabbá vált mezőnyben történt egy bukás nem sokkal Fetter előtt, de az EOLO-Kometa magyar időfutambajnoka nem esett el.

A Fossacesia Marinából induló 19,6 kilométeres táv jelentős része, mintegy 16 kilométer sík terepen zajlott az Adriai-tenger partján, majd az utolsó kilométereken Ortona városközpontjában egy rövid, kanyarokkal megtűzdelt emelkedőt kellett leküzdeniük a részvevőknek.

Fetter a Giro 176 indulója közül a 174. elrajtoló kerékpáros volt. Az EOLO-Kometa magyar időfutambajnoka külön készült erre az etapra, és a 70. időt tekerte, 2 perc 10 másodperccel elmaradva a Vuelta Espanán címvédő Evenepoeltól – emelte ki az MTI.

Az előzetesen az összetett legnagyobb esélyeseinek tartottak közül a szlovén Primoz Roglic, a szám olimpiai bajnoka is éppúgy volt korábban időfutamban vb-ezüstérmes, mint Evenepoel. Az 55,211 km/órás átlagsebességet elérő belga a nyitónapon mindenkinél erősebbnek bizonyult, még a kétszeres időfutam-világbajnok, egyórás világcsúcstartó olasz Filippo Gannának is – aki eddig pályafutása mind az öt Giro-időfutamát megnyerte – be kellett érnie a második hellyel. A harmadikként beérkező Roglic 43 másodperccel maradt le a belga időfutambajnoktól.