Az igazság esküdt ellensége a hallgatás.

Minden bezár. A reptér és az utcai forgalom 24 órára teljesen leáll.

A The Sound of Silence mostantól nemcsak egy dal, hanem bizonyított állítás is.

Pókhálót szövünk maradék árnyékból, belefekszünk, és nézzük, ahogy beborul az ég. Ismét havazik.

Kevesen mennek ki a szabadba? Nincsenek autók a jeges utakon? A madarak is az odúkban vannak? Van ezeknél tudományosabb magyarázat is.

Bejutottunk a Microsoft Guinness-rekorder visszhangmentes szobájába, aminél csak az űr légüres tere csöndesebb. Mínusz 20 decibel mellett az ember csak a saját szívverését hallja.

Magányosan villogó lámpák és elhagyott csempészautók, sehol egy lélek. Ilyen volt az M5-ös az első éjszaka, miután lezárták a határt.

Olyan, mintha valaki egy nagy dunsztosüvegbe zárt volna minket, és most gumizta volna rá a celofánt az üvegre. És nagyon hiányoztak a zajok, utána viszont nagyon hangos volt a szerkesztőség.

Az egykori forradalmár nem hazudtolta meg magát.

Bár mi nem tudtuk, ez a jubileumi, 30. adás.

Egy nő 13 éve fülsiketítő zenével védekezik a kutyaugatás ellen, a lakók nem bírják tovább.

A speciális helyiségben az emésztés is hallható. 45 percnél senki nem bírja tovább.

A csolnokiak érezték, hogy valami nincs rendben a párral. Kiderült, hogy körözték őket.

A munkahelyi zajártalom a törvényben rögzített érték alatt is lehet zavaró. Hogy érdemes védekezni?

A szerkezet fizikai ártalom nélkül, saját szavait használva fojtja bele a szót áldozatába.

A PLACCC Fesztiválra készült űrhajószerű csendautomatában csak a saját testünk hangjait hallhatjuk.