Más fejlett országokhoz képest az USA-ban elképesztő szakadék tátong a gazdagok és a társadalom többsége között, az egyenlőtlenségek ráadásul évtizedek óta nőnek. A koronavírus, a válság, az intézményesült rasszizmus és fokozatos lecsúszás évtizedek óta tartó érzése puskaporos elegyet alkot.
Egyre pesszimistábbak, és a preferenciáik is megváltoztak. Lakás helyett utazásra költenének, és fontos nekik a cégek társadalmi hatása.
Többe kerül az élet, miközben alacsonyabbak a bérek.
Egyre többet költünk a tárgyak mellett (és helyett) élményekre is. De melyek ezek? Kultúrára vagy kikapcsolódásra áldozunk szívesebben? Inkább azt szeretnénk, hogy a gyerek tanuljon külföldön, vagy azt, hogy mi nyaraljunk?
Harangoztak a sörnek, az olimpiának, a szappannak és a mozinak, cserébe jönnek a gyümölcsdzsúsz-kaszinók.
Egy részük biztosan nem. Kutatás készült a külföldön tanuló fiatalok helyzetéről és szándékairól. A hazai szakmai kilátások alig csábítanak valakit, pedig a magyar gazdaságnak nagy szüksége lenne rájuk.
A briteknél legalábbis ez jött ki egy új kutatásból. A ragaszkodás 30 éves korukig 4,5 millió forintjukba fáj a fiataloknak.
És ki eszi meg a másik kajáját. Amúgy nagy az egyenlőség.
Ahogy öregszünk, úgy változnak mozinézési szokásaink is.