Egy olyan emberre bízta a kormány a Sportkórház sorsát, akit hét évvel ezelőtt a saját kollégái rúgattak ki az intézményból. Az orvosok úgy ismerik őt, mint aki nem felejt, és meg vannak róla győződve, hogy pusztán bosszútól robbantja majd szét a társaságot, amihez a kormányzat felső köreiben mozgolódó barátaitól kap majd segítséget. Amikor a történet főszereplőjét kerestük, válaszokat ígért, de helyette inkább más módszert választott az álláspontja közléséhez.
Nem hitt a szemének a költözésre váró Sportkórház delegációja, amikor a leendő új helyükön kalauzolták őket végig az illetékesek a Kútvölgyiben néhány hónapja. Váratlanul megjelent ugyanis a János kórház vezetősége is, becsatlakoztak az idegenvezetésbe, és a házigazdák nekik is megmutatták ugyanazt az épületet, mint jövőbeni munkahelyüket.
Ekkor vált világossá a sportkórházasoknak, hogy ezekből az ígéretekből sem lesz semmi. Persze addigra már igazán hozzászokhattak volna az orvosok a meglepetésekhez: túl azon, hogy 2002 óta nem készül el az Alkotás úti új épületük, a kútvölgyis kört szintén abszurd módon, Lázár János sajtótájékoztatójából tudták meg. Előtte nem sokkal még fix ígéretet kaptak és látványterveket is nézhettek a Honvéd kórházba, illetve amellé való költözésükről.
"Tök mindegy, mi a legfrissebb hír, annyi mindent mondtak már, hogy belefásultunk", mondta egy orvos, amikor ezeket a sztorikat hallgatva arról érdeklődtünk, hogy most épp mit tudnak a jövőbeni lehetséges helyszínekről. Mostanában amúgy a Karolina úti Ortopédiai Klinikát emlegetik a bennfentesek, ha nem költözik oda az épp igazgatót cserélt Vérellátó.
A költözési káosz azonban csak a felszín, a kórháznak most van egy ennél sokkal nagyobb gondja is: a dolgozók egyöntetűen egy személyes bosszú vezérelte szándékos szétveréstől tartanak.
A történet kulcsfigurája Berkes István főorvos. Ő 1974-ben kezdett a Sportkórházban, majd 2001-ben főigazgatóvá nevezték ki, de 2009-ben a kollégái szabályosan fellázadtak ellene. 15 pontból álló "feketelistát" állítottak össze arról, milyen vélt etikátlanságokat, szabálytalanságokat követett el a főnökük, és a minisztériumnál követelték a leváltását.
Berkesnek végül mennie kellett. A kollégáival vívott csatájában nem volt elég Schmitt Pál akkori MOB-elnökkel ápolt régi barátsága sem. A szoros kapcsolatukra egyébként akkor kellett rájöjjenek a kórház dolgozói, amikor a viharos időkben egyikük Schmittnél volt referálni az áldatlan állapotokról, és mire visszaért a kórházba, a MOB-elnökségi tag Berkes már mindent tudott a négyszemközti megbeszélésről, amit számon is kért kollégáján. A leváltott igazgató annyira megbántódott az ellene indított akció miatt, hogy az orvosok beszámolója szerint aztán a köszönésüket sem fogadta a szakmai eseményeken, konferenciákon.
Ezért is döbbent meg mindenki, amikor Balog Zoltán miniszter július elsejével kinevezte Berkes Istvánt a Sportkórház átvilágításáért felelős miniszteri biztosnak. Az ott dolgozók, akikkel beszéltünk (volt köztük olyan is, aki nem írta alá egyébként az említett 2009-es levelet), egyöntetűen állítják, hogy a kórház most a "soha nem felejtőként megismert" Berkes megtorlásának áldozata lesz, hacsak valami felsőbb politikai erő ezt meg nem akadályozza. Ez utóbbi odavetett félmondat nem véletlen: Schmitt-Mocsai kontra Lázár János törésvonalat emlegetnek az orvosok.
Akik látták a Berkes által eddig elkészített koncepciótervezeteket, azok azt mondják, egyértelmű belőlük a szétverési szándék. "Minden héten újabb és újabb adatokat kér be, és ezekből a kérésekből is az olvassuk ki, hogy a szétszedésen gondolkodik. Ha a főigazgató nem küzdene foggal-körömmel, már bedaráltak volna minket" - mondta egyikük.
Berkes a Schmittel való, közös teniszmeccsekben is tetten érhető barátság mellett közeli szakmai kapcsolatot ápol Mocsai Lajossal, a két éve önálló Testnevelési Egyetem vezetőjével is, aki miatt még törvényt is módosított a Fidesz, hogy rektor lehessen. Régóta oktat az egyetemen, 2013-ban tudományos dékánhelyettessé nevezték ki. Akikkel beszéltünk, azok eltérően értékelték egyébként ezt: volt, aki szerint személyesen nincsenek különösebben jóban, amit mutat az is, hogy Berkes nem kapott tanszéket Mocsaitól, "de szakmailag nem tudott máshova hátrálni a kirúgása után, mint a Testnevelési Egyetemre". Akadt azonban, aki összeszokott, egy irányba gondolkodó és persze erős lobbierejű Berkes-Schmitt-Mocsai triót emlegetett.
A forrásaink által felvázolt lehetséges forgatókönyvek abban megegyeznek, hogy a kórház ilyen formában biztos nem működik tovább, ha Berkesen múlik. Volt, aki úgy vélte, hogy Berkes kimazsolázza majd az elismertséget és pénzt hozó tevékenységeket, mint például a neves sportolók, válogatott kerettagok, hírességek műtéteit, vagy a kutatást, és azokat beviszi a Testnevelési Egyetemre, akár a Semmelweis Egyetemmel is együttműködve.
"Magyarországon nagy hagyománya van annak, hogy a készbe mindenki szeret beleülni" - vélekedett egyik forrásunk. Az ifjúsági sportolók, amatőrök, és a civilek sportsérüléseit ellátó orvoscsapatot meg majd közben beolvasztják máshová. Ami azok szerint, akikkel beszéltünk, óriási baklövés lenne.
"Megcsináltuk a versenyzői adatbázist, jó a tudományos fokozattal rendelkezők aránya a kórházban, a korábbi egy helyett most négy olyan orvos van a válogatott keret körül, akinek külföldi szakmai elismerése van. Ez a fejlődés mind menne a levesbe" - mondta egy beszélgetőtársunk. Másvalaki szerint ez a rendszer csak úgy tud működni, ha egyben marad. "Ugyanis a válogatott sportolókon kívül több százezer amatőr sportoló esne ki az ellátásból, de úgy látszik, ez nem érdekel senkit, csak az élsport".
A kérdésre, hogy ezek után ki dolgozna majd Berkessel, egy forrásunk annyit mondott, hogy "van olyan doktor, akit jól lehet motiválni egyetemi tanári és egyéb címekkel". Volt olyan is, aki viszont nem tartja ezt kivitelezhető forgatókönyvnek, szerinte nem tudna orvosokat szerezni Berkes, úgyhogy "marad simán a szétbombázás, az egységek szétszórása különböző intézményekbe, mint bosszúállás".
Az irányt és az erőviszonyokat jól mutatja, hogy miközben a Sportkórházzal a cikkünk elején említett módon pingpongozik a politika, Mocsai egyeteme több mint 40 milliárdból fejleszthet, 2017. június 1-ig megkapja a Sportkórház épületét, a Déli pályaudvar üzemi területét és Velencén is építhet egy víziközpontot. A kórházban lévő általános hangulatot jól jelzi, hogy a munkatársak között szóbeszéd volt, hogy "talán nem volt véletlen" a TF-tűz, ami után a kormány kijelölte a testnevelési egyetem új, a Sportkórházat is bekebelező campusát.
Az orvosok úgy tudják, október 5-én kellett volna a kormánynak döntenie az ügyben, de nincs hír arról, hogy ez megtörtént volna. A legutóbbi kormányzati nyilatkozat a kórház lehetséges sorsáról szeptember 29-i. Akkor az egészségügyi államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán azt mondta, még nincs kormánydöntés az ügyben, "még nem dőlt el, milyen funkciókat visz és hol lesz, az is elképzelhető, hogy az első költözésnél nem a végleges helyére kerül az intézmény".
A cikkhez megkerestük Berkes Istvánt is. Szerdán írásban kérte kérdéseinket, és egynapos türelmet kért. A kérdések között természetesen ott voltak a volt kollégái aggodalmairól szólók is.
Aztán másnap, csütörtökön a kormányközeli Magyar Időkben megjelent egy nyilatkozata, amiben azt mondta, hogy a stratégiát és az ennek megfelelő szervezeti struktúrát pár hónapon belül össze kell állítani, a kórház új helyéről pedig csak azután lehet majd dönteni, ha már megegyezés született arról, milyen feladatokat kell ellátnia az intézménynek a jövőben.
Azt is nyilatkozta a lapnak az újságíró erre vonatkozó kérdésére Berkes, hogy több mint hét év telt el azóta, hogy menesztették,
Az Index kérdéseire Berkes azóta sem válaszolt.
Az ügyben várjuk a Testnevelési Egyetem álláspontját is. Az EMMI-nek hiába tettünk fel konkrét kérdéseket, az alábbi választ küldték:
"A kormány kiemelten fontosnak tartja, hogy az OSEI értékeinek továbbvitele továbbra is biztosított legyen, hiszen a kormány prioritásként tekint a magyar sport versenyképességének megtartására és megerősítésére egyaránt. A kormány célja a sport és az egészségtudatos életmód támogatása, a sportegészségügyi feladatok minél magasabb szintű, komplex ellátása, valamint a sportegészségügyi szolgáltatások színvonalának emelése is."
Frissítés: a cikk megjelenése után levél érkezett az EMMI-től, amelyben azt írták, hogy a cikket olvasva "érzékeltük, hogy a Dr. Berkes Istvánhoz érkezett kérdéseire adott válasz technikai okokból kifolyólag nem jutott el Önhöz". Ezért az egyébként Berkes Istvánnak küldött kérdések közül kettőre választ küldött a tárca.
- Mit gondol azokról az állításokról, hogy Ön neheztel a kollégáira a 2009-es leváltása miatt, amit éreztet is velük, illetve most bosszút áll a kórházon úgy, hogy nem hagyja egyben tovább működni az intézményt, és egy részét a Testnevelési Egyetembe akarja integrálni?
- Ahogy 2009-ben, most is a Magyar Sport és a Magyar Sportegészségügy érdekeit tartom a legfontosabbnak.
- Mit gondol azokról az állításokról, hogy az Ön lobbierejét a Schmitt Pállal ápolt régi barátsága is növeli, amit alátámaszt az is, hogy a 2009-es eseményeknél is rendszeres volt az információáramlás önök között?
- Schmitt Pállal valóban több évtizedes a barátságunk, akár csak a Magyar Sport és Sportegészségügy szolgálatában eltöltött több mint 40 év alatt megismert sportolók, sportvezetők és sportdiplomaták túlnyomó többségével.