Index Vakbarát Hírportál

Orbán így jelölte ki fő ellenfelét: Vona Gábort

2016. december 8., csütörtök 07:29

Hogy robbant ki az alpári ütésektől sem mentes háború a Fidesz és a Jobbik között 2016 őszén? Mennyire tervezte Vona Gábor, hogy beint Orbánnak? Miért kellett lebuzizni Vonát? Hogy jön a párharcba Simicska Lajos? Milyen hatása lehet a most kezdődő csatának 2018-ra? Fideszes és jobbikos politikusokkal és háttéremberekkel beszélgettünk 2016 talán legfontosabb belpolitikai fejleményéről.

Felpörgött a magyar belpolitika 2016 őszén. Szeptemberben csúcsra járt a kvótanépszavazási kampány, amely egy érvénytelen voksoláshoz vezetett október 2-án. Majd váratlanul éles háború tört ki a Fidesz és a Jobbik között, miután kiderült: a jobbikosok nem szavazzák meg feltétel nélkül Orbán Viktor kvótás alkotmánymódosítását.

Ősszel ezért nem is egy olyan újdonság esett meg, amely az Orbán alatti időszakban nem igazán volt jellemző eddig. Rég nem látott politikai-taktikai harc kezdődött ősszel a kormány és az egyik ellenzéki párt között, amelynek fordulatait nem is mindig lehetett kiszámítani. 2010 óta nem volt példa arra, hogy izgalmas szavazás történik a parlamentben, és hogy ott le is szavazzák a miniszterelnök egy javaslatát.

A nagy tét és a taktikai csata miatt Fidesz és a Jobbik minden eddiginél jobban egymásnak esett:

Bár a közvélemény-kutatási adatokban nem nyilvánul meg, hiszen a Jobbik nem nőtt fel a Fidesz mellé, és nem húzott el az MSZP-től (nagyjából egy szinten van a két párt, messze elmaradva a Fidesztől népszerűségben), az őszi politikai történéseket figyelemmel kísérve kijelenthetjük:

hirtelen kétpólusúvá kezdett válni a magyar belpolitika. 

Ez pedig komoly fordulat az eddigiekhez képest. Hiszen az Orbán Viktor által megálmodott centrális erő lényege, hogy a Fidesz nem egyetlen erős ellenféllel harcol, hanem sok, kisebb, összefogásra képtelen párt kering és acsarkodik egymással a hatalmas néppárt körül.

Akkor mégis hogy alakult ki a Fidesz–Jobbik-párharc? Mennyire volt tervezett, hogy a Jobbik keményen szembeszáll a Fidesszel? A fideszesek mennyire tartanak a Jobbiktól? Miért kellett lebuzizni Vona Gábort? A mostani történések véget vethetnek a centrális erőtérnek? 2018-ra ez az ősz milyen kihatással lesz?

A párharc hátteréről beszélgettünk fideszes és jobbikos politikusokkal, illetve háttéremberekkel az elmúlt hetekben.

Vona sokáig várt, hogy bemutasson Orbánnak

Jobbikosok szerint Vona Gábor régóta, a tavaly tavaszi tapolcai időközi választás óta várt egy olyan alkalomra, ahol konfrontálódhat Orbánnal és a Fidesszel. A jobbikos egyéni győzelmet eredményező tapolcai időközi ugyanis megmutatta, hogy akkor tud választást nyerni egy ellenzéki jelölt, ha a Fidesz-ellenes ellenzéki szavazók, tehát baloldaliak és jobbikosok is egyesítik erejüket, és egy irányba voksolnak. Így volt ez korábban Ózdon (jobbikos kétharmad), majd Veszprémben is, ahol viszont a baloldal által támogatott Kész Zoltán tarolt.

A feladat tehát tiszta volt: szembemenni a Fidesszel, és kialakítani a legpotensebb ellenzéki párt képét,

amelyről a szavazók is elhiszik, hogy harcol az orbáni világgal, és győzelemre esélyes jelöltjei vannak. Csakhogy a menekültválság lehetetlen feladat elé állította a Jobbik vezetőjét: Vona ugyanis a lényegi lépésekben egyetértett Orbánnal, képtelenség volt bármiben is komolyan konfrontálódni.

Maradt tehát a kivárás, miközben jobbikosok szerint egyre többen idegeskedtek a pártban, hogy csinálni kellene valamit. Hiszen a népszerűség nem emelkedett, ráadásul alig tudta megmutatni magát, a vízióit és a programját a párt. Vona azonban kivárt, kereste a megfelelő alkalmat, és közben a szervezetben hajtott végre változásokat, hogy felkészítse a pártot a választásokra. Megvétózott például pár alelnököt, és kirúgta a pártból a szélsőségesen politizáló Novák Elődöt.

Ez az alkalom pedig most jött el, közvetlenül a kvótanépszavazás után. Az eredeti jobbikos terv az volt, hogy ősszel az oktatásról és egészségügyről indított nemzeti konzultációval a Jobbik megpróbálja a menekültkérdésről elterelni a figyelmet. Ám az érvénytelen népszavazással, majd utána a beharangozott alaptörvény-módosítással Vona Gábor úgy érezte, itt az idő harcolni Orbánnal.

A pártelnök mindenképp akart egy páros találkozót a miniszterelnökkel, akinek hatalmas médiafigyelem közepette feltételeket támaszthat a kétharmad biztosításért cserébe. Vona tisztában volt azzal, hogy ha Orbánnal tárgyal, Orbánnak „mutat be”, Orbán szintjén mozog, azzal csak megemelheti magát és pártját.

Sikerült is kikényszerítenie egy négyszemközti találkozót, és kétségtelenül a Jobbikra tudta irányítani a figyelmet, de kérdés, hosszú távon mennyire jön be ez a húzás. A közvélemény-kutatási adatok eddig nem jeleznek számottevő változást, a Jobbik maradt a 10-13 százalékos tartományban a teljes népesség körében, míg a Fidesz 30 százalék fölött van szinte mindegyik kutatócég mérésében. (A kormánypártokhoz közel álló Nézőpont legfrissebb mérése szerint viszont a biztos pártválasztók körében erősödött a Jobbik és gyengült a Fidesz pár ponttal.)

De Vona célja – mint látni fogjuk – nem is a mostani növekedés, hanem hogy 2018-ra hozzá vándoroljanak az ellenzéki szavazók tömegei.

A Fidesz Simicskát látja és láttatja Vona mögött

Eddig az előzmények jobbikos olvasatára koncentráltunk. A fideszesek viszont az őszt másképp értelmezik. A háttérben többen is őszintén beszéltek arról, hogy nagyon csalódottak a népszavazás érvénytelensége miatt. A fideszesek általában a túltolt kampányt hibáztatták, de ugyanannyian felelőssé tették a jobbikosok „lagymatag” hozzáállását a kvótaszavazáshoz. 

A fideszesek az ősz elején nem nagyon számítottak arra, hogy ki tud alakulni olyan politikai helyzet, hogy a Jobbik ne működjön együtt velük egy kvótaellenes alkotmánymódosítás elfogadásában. Hiszen a jobbikos identitás fontos része a migránsok elutasítása, és Vonáék tavasszal már be is terjesztettek erről egy alkotmánymódosítást. Nem is volt kérdés, hogy személyesen Orbán Viktor hirdeti meg az új alaptörvény-módosítást.

Egy fideszes háttérember szerint először meglepetésként érte őket, hogy a Jobbik húzódozik, feltételeket támaszt,

és már a Vona által kért személyes találkozót is „szemtelenségnek” nevezte. Orbán viszont úgy döntött, meghallgatja Vonát, de hogy ne csak kettőjükről szóljon a történet, az MSZP elnökét és az LMP-seket is külön találkozóra hívta. (Más kérdés, hogy az MSZP annyira nem tudott semmit kihozni a dologból, hogy Molnár Gyula elnök még egy sajtótájékoztatót sem tartott utána a miniszterelnöki látogatásról.)

A fideszesek végig arra gyanakodtak, most pedig biztosnak látják, hogy Vonánál ez a fordulat, hogy hirtelen nem támogat önként egy menekültellenes javaslatot, nem a saját döntése. Valaki áll mögötte, valaki mozgatja őt. És ez a titokzatos háttérerő több fideszes szerint nem más, mint Simicska Lajos.

Titokzatos kétmilliárd a Lajostól

A fideszesek elbeszélésében visszatérő elem volt, hogy az őszi Fidesz–Jobbik-összecsapást az Orbán–Simicska-párharc egyik állomásának láttassák. Fideszesek szerint Simicska mindent megtesz, hogy bosszút álljon, és leváltsa Orbánt. Ehhez használja a Jobbikot. Ezért van tele jobbikos interjúkkal a Hír tévé és a Lánchíd rádió, ezért foglalkozik kiemelten a Magyar Nemzet hetek óta a letelepedési kötvényekkel, ami a Jobbik új témája is lett. A háttérben ráadásul az az ellenőrizhetetlen pletyka is kering, hogy „Lajos kétmilliárd forintot beletolt a Jobbikba”. Orbán a parlamentben októberben azt mondta a Jobbikról, hogy megvett emberek, fogott párt, fideszesek szerint egyértelműen Simicskára és erre a pletykára célzott ekkor is.

Szintén terjed a Fideszben a következő pletyka, amelynek elég csekély a valóságalapja, ellenőrizhetetlen, de jól szemlélteti a fideszes narratívát, ezért leírjuk. Állítólag a négyszemközti Orbán–Vona-találkozóról a miniszterelnök azt mondta a körülötte lévőknek, hogy

több szófordulatban Simicskát hallotta ki.

Állítólag Vona jelezte Orbánnak, hogy erősen támadni fogják a személyét és a családját, amit a fideszesek egy Simicskától érkező fenyegetés példájaként mesélnek egymásnak. (Más kérdés, hogy életszerűtlennek tűnik, hogy ezt megüzenné Simicska, és Vona pedig Orbán szemébe is mondja.)

A jobbikosok mosolyognak, amikor a simicskás vádakat hallják.

A jobbikos narratívában Simicskát egy örvendetes ajándéknak tekintik, akit éppen ők próbálnak meg használni a céljaik érdekében.

Ha Simicska úgy döntött, teret biztosít az ellenzéknek a médiájában, nosza, a jobbikosok örömmel kihasználják. Jobbikosok szerint pénzt nem kap a párt Simicskától (de ha kap is, nyilván kevesen tudnak róla), és Vona Gábor a pártvezetésnek is csak azokról a Magyar Nemzet szalonos találkozókról számolt be, amelyen többen voltak körülöttük.

Az Orbán–Vona-találkozóról a jobbikosokban természetesen teljesen más kép él. A Jobbikban az a verzió terjed, hogy épphogy Orbán mondott fenyegetésként felfogható dolgokat Vonának, miszerint néhány jobbikos majd megütheti a bokáját titkosszolgálati ügyek miatt. Ennél konkrétabbat azonban senki nem mondott, milyen ügyre célozhatott a miniszterelnök.

Orbán értetlenkedve fogadta Vona feltételét

Az Orbán–Vona-találkozó azonban nem a pletykák miatt fontos. Itt jelezte Vona Orbánnak, hogy csak akkor szavazza meg a Jobbik az alkotmánymódosítást, ha megszünteti a Fidesz a letelepedési kötvényt.

Miért pont ez volt a feltétel? Jobbikosok szerint Vona szűk körben döntött erről. Olyan témát, kormányzati intézkedést keresett, ami népszerűtlen a szavazók között, a Fidesznek fontos, és kapcsolódik valahogy a migránskérdéshez. Rögtönözve döntött Vona e téma mellett, amelyet addig főleg a szocialisták támadtak. Ezt alátámasztja, hogy a találkozó előtt pár héttel még a Jobbik nem is támogatta az illetékes bizottságban a letelepedési kötvényeket eltörlő MSZP-s törvényjavaslat napirendre vételét.

Vona azt gondolta, hogy Orbán a szavazataikért cserébe engedni fog, ő pedig fürödhet a sikerben, hogy ellenzéki vezetőként kiharcolta egy kormányzati döntés visszavonását. Állítólag a találkozón Orbán értetlenségét jelezte a feltétel támasztása miatt, és azt mondta Vonának, hogy a letelepedési kötvényt „amúgy is elviszi a cica”, és semmi köze nincs  dolognak a kvótához. 

Miért kellett lebuzizni Vonát?

Vonát ezért meglepetésként érhette, hogy a Fidesz nem engedte el a kötvényeket szép csendben, pár nap után is csak szóban szüntették meg, ráadásul nagyon heves kommunikációs támadásba kezdtek személyesen ellene. Kósa Lajos naponta hazaárulózta Vonát és a Jobbikot, a Fidesz-közlemények sora támadta őt és a pártot, a Habony-média pedig naponta írt őt lejárató cikkeket – többéves sztorikat elővéve. A legemlékezetesebb állomás az volt, amikor Terry Black lebuziztaVonát, a TV2, az Origo és a Lokál pedig készségesen feldolgozta a beszólást.

A fideszesek szerint Vona lejáratására azért adott engedélyt/parancsot Orbán, mert jelezni akarta, hogy semmivel nem lehet megzsarolni, és

Simicska emberének meg kell mutatni, milyen játékba került.

A buzizás pedig a fideszes olvasat szerint nem zsigeri, öncélú támadás volt. Két indokot is hallottunk, amelyek nem zárják ki egymást: az egyik szerint Vonát ki akarták billenteni a magabiztosságából, és hibára akarták kényszeríteni. 

A másik szerint a buzizás pont abban a társadalmi rétegben járatja le Vonát, ahol a Jobbik viszonylag erős: a vidéki települések konzervatív, középkorú, fehér férfi szavazói között. Egy háttérember szerint a Fidesz méréseket is rendelt, mennyire sikerült elhinteni a köztudatban az egyes társadalmi csoportokra bontva, hogy Vonának homoszexuális kapcsolatai lehettek. És persze a fideszesek azt remélik, sikerült ezekben a rétegekben erodálni a Jobbik népszerűségét. A mérés eredményéről egyelőre nem tudunk.

Sorsdöntő az alkotmánymódosításos szavazás?

A nagy Fidesz–Jobbik-párharc eredményét ismerjük: a jobbikosok egységesen nem szavazták meg az alkotmánymódosítást. A fideszesek szerint Orbán nem engedhetett Vona zsarolásának, így nem teljesíthette rohamléptekkel a jobbikos feltételt. Eszerint tehát az alaptörvény-módosítás leszavazása a Jobbik felelőssége. A fideszesek nem azt emelik ki a dologból érthetően, hogy Orbán Viktor számára ez kudarc, hanem arra helyezik a hangsúlyt, hogy a Jobbik szerintük „elintézte magát 2018-ra”. Szembement ugyanis a 3,2 millió nemmel szavazóval, köztük sok-sok jobbikossal, akiket a Fidesz egy jó kampánnyal el tud halászni tőlük, vélik fideszesek.

Hiszen 2018-ban a Fidesz kampányolhat azzal:

ha nem akarsz migránst és betelepítést, a fideszes jelöltre kell szavazni.

És a Fidesznek 3,2 milliónál jóval kevesebb szavazat is elég lehet a győzelemhez, ne feledjük, 2014-ben 2,1 millió szavazattal lett kétharmada a pártnak. Ha a Jobbik (a baloldallal együtt) nem tud erősödni, ennyi szavazat most is bőven elég lesz.

A jobbikosok ezt a fideszes vádat úgy akarták kivédeni, hogy pár nappal a szavazás után benyújtották ugyanazt az Orbán-féle alkotmánymódosító javaslatot egy mondattal kiegészítve (ez a letelepedési kötvények megszüntetéséről szólt), ezt viszont már a Fidesz söpörte le az asztalról. Mondhatnánk, hogy 1:1, de kérdés, hogy 2018-ban ki tudja jobban meggyőzni a választókat.

De miért nem szavazta meg a Jobbik az alkotmánymódosítást? A kötvények miatt? Dehogy. Vona Gáborék az alkotmánymódosítás elutasításakor más, nekik fontosabb szempontot mérlegeltek. Bár néhány képviselő elbizonytalanodott a parlamenti szavazás előtt, az utolsó pillanatban mindenki megértette: amíg nem adja írásba a Fidesz a kötvények visszavonását, ki kell tartania a pártnak. Nem szabad megnyomni az igen gombot, bármennyire is egyetértenek a módosítás tartalmával. Csak ezzel lehetett az ellenzéki szavazóknak nyilvánvalóvá tenni, hogy a Jobbik vérbeli ellenzéki párt, lehetséges váltópárt, és semmiképp sem egyenlő a Fidesszel.

Megbomolhat a centrális erőtér?

A Jobbik hosszú távú célja ugyanis – bármennyire is hihetetlenül hangzik elsőre – a baloldali szavazók megnyerése. Vona Gábor többször is beszélt elnökségi ülésen arról, hogy a Jobbik 2018-ban csak akkor tud nyerni egyéni választókerületeket, ha sikerül a baloldal felé húzó Fidesz-ellenes voksok jó részét is begyűjteni. Ahogy az Tapolcán és Ózdon is történt. Ellenkező esetben az MSZP nyomulhat rá a jobbikos szavazókra (ahogy Salgótarjánban vagy Veszprémben).

Ehhez viszont az kell, hogy a Jobbik elhitesse: megkérdőjelezhetetlenül ellenzéki formáció, már nem az a cigányozó, kisebbségeket támadó, „náci párt”, hanem kormányzóképes és esélyes a győzelemre. Vona éppen ezért volt dühös, amikor Toroczkai László ásotthalmi polgármester, nem mellesleg Jobbik-alelnök, a tudta nélkül elfogadtatta a muszlim- és melegellenes rendeletét. Ez ugyanis épp ezt a stratégiát veszélyezteti, ami egyéni választókerületi szinten megbontaná a centrális erőteret. Jobbikosoktól azt hallottuk: 

2017-ben a Jobbiknak a balos szavazók megpuhítása, majd meghódítása a cél.

Így érthetőbb, miért jár szívesen Vona Gábor az ATV-be, és miért épp a baloldali szavazók által kedvelt csatornán engedett bepillantást a magánszférájába.

Persze a Fidesz sem vak, és látja ezt a stratégiát. Úgy próbálják meg kivédeni, hogy nyílttá teszik a dolgot, és a fideszesek egyre többet beszélnek arról, hogy Vona együttműködik az MSZP-vel és Gyurcsánnyal. A Vonát Gyurcsánnyal összemosó kampányba a Fidesz-közeliségét nem titkoló CÖF is beszállt egy bohócos plakáttal. Ezzel ugyanis a fideszesek reményei szerint sok régi jobbos törzsszavazót el tudnak tántorítani a Jobbiktól, és a Fideszhez tudnak édesgetni. (A jobbikosok közel felének másodlagos preferenciája a Fidesz, ezt fideszes és jobbikos körökben is hallottuk.)

Emellett a Fideszben – bár a kutatások szerint egyelőre nincs félnivalójuk – bőszen számolgatják körzetekre lebontva a helyzetet, és mint arról írtunk korábban, a fideszesek nem tartják ördögtől valónak, hogy adott esetben, ha a jobbikos jelölt túlzottan megerősödik, a fideszesek az MSZP-s jelöltet megemelik egy-egy körzetben, hogy érvényesüljön a centrális erőtér.

A harc nem dőlt el, és a Fidesz kezében jóval több pénz, paripa, fegyver van (a hatalmi pozícióktól kezdve a hirdetéseken át a média uralásáig). A Jobbik dolga jóval nehezebb, de mint láttuk most ősszel, Vona képes meglepetést okozni a Fidesznek.

A 2016-os ősz korántsem döntötte el a 2018-as választásokat, felfedte azonban, hogy a Jobbik milyen stratégiával készül rá, és a Fidesz erre milyen válaszokat ad, milyen ellencsapásokat alkalmaz. Amikor a 2018-as választást fogjuk elemezni, egész biztosan sokat utalunk majd 2016 őszére.

Rovatok