A Fidesz–KDNP a 2022-es választásokon zsinórban negyedik győzelmét aratta. Ahogy 2010-ben, 2014-ben, 2018-ban, úgy ezúttal is kétharmados parlamenti többség sorakozik fel Orbán Viktor mögé. A pártszövetség az elmúlt 12 évben többféle kihívással szembenézett, amelyek meghatározták a kampányok dinamikáját is. Ez a négy kétharmad története.
Orbán Viktor a 2022-es választásokig 16 évet töltött ellenzékben, és 16 évet kormányon. A Fidesz elnökének mérlege az idei győzelem után billen pozitívba, az 1998–2002 közötti kormányzást követően 2010-től legalább 2026-ig miniszterelnökként vezetheti Magyarországot.
Az ellenzék 2010 óta különböző választástechnikai megoldásokkal próbálkozott, ahogy korábbi cikkünkben összegyűjtöttük, részleges összefogással, teljesen külön indulva és teljes szövetségben is ugyanaz az eredmény született: kétharmados Fidesz–KDNP-s országgyűlési többség.
A 2006-os országgyűlési választások után Gyurcsány Ferenc az MSZP és az SZDSZ támogatásával alakított kormányt. A miniszterelnök 2006. május 26-án, a szocialista frakció balatonőszödi ülésén tartott beszédet, amely később őszödi beszéd néven vonult be a magyar politikatörténetbe.
Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet
– többek között így fogalmazott Gyurcsány Ferenc.
A 2006. szeptember 17-i kiszivárgást tüntetések és zavargások, a magyar televízió székházának ostroma, majd kemény rendőri fellépés követte, de Gyurcsány Ferenc nem mondott le.
2007-ben írták ki a Fidesz–KDNP által kezdeményezett népszavazást, ami a vizitdíj, a képzési hozzájárulás és a kórházi napidíj megszüntetéséről szólt. A 2008. március 9-i referendumon a Fidesz–KDNP a díjak eltörlése mellett kampányolt, mindhárom kérdésben Orbán Viktorék álláspontját támogatták a részt vevő választók, 80 százalék feletti aránnyal. Ez komoly vereség volt az akkori kormánypártoknak.
A kormány népszerűsége csökkent, a koalíciós kapcsolat feszültté vált, végül Gyurcsány Ferenc az MSZP 2009. március 21-i kongresszusán új miniszterelnök keresésére tett javaslatot. A kormányfő azzal indokolta lemondását, hogy érzése szerint személye a miniszterelnöki poszton akadályává vált a szükséges reformoknak és pártja politikai sikerességének.
Azt hallom, azt üzenik nekem, hogy a változásokhoz szükséges összefogásnak, a változáshoz szükséges stabil kormánytöbbségnek és az ellenzék józan magatartásának én magam vagyok az akadálya. Remélem, hogy így van, hogy csak én magam vagyok az akadály. Mert ha igen, akkor ezt az akadályt én most megszüntetem. Azt javaslom, hogy alakítsunk új kormányt, új kormányfő vezetésével
– fejtette ki Gyurcsány Ferenc akkori beszédében.
A kormányfő a távozáshoz a konstruktív bizalmatlansági indítvány eszközéhez nyúlt, miközben a Fidesz az Országgyűlés feloszlatását és előrehozott választás kiírását kezdeményezte, utóbbit az MSZP és az SZDSZ elutasította.
A miniszterelnöki casting végén Bajnai Gordon, a korábbi nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter április 14-én vette át a kormányzást.
Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölti bemutatkozó beszédében, március 30-án egyértelművé tette, hogy megszorítások jönnek:
Nyíltságra, egyenességre van szükség. Fájni fog, minden családtól áldozatot és lemondást kíván a válságkezelés. Minden magyar családot, minden embert érinteni fog, de lesz eredménye.
Bajnai Gordon többször hangsúlyozta azt is, hogy a válságkezelésen túl nem kíván politizálni, ezt sporthasonlattal élve így magyarázta: „Kapus vagyok, nem fogok cselezni, nem török csatárszerepre. Védeni fogok.”
A 2010-es választásokon az őszödi beszéd, a 2006-os események, a gazdasági válság és a válságkezelő, megszorító intézkedések után csak a Fidesz–KDNP győzelmének mértéke volt a kérdés.
Az MSZP Mesterházy Attila miniszterelnök-jelöltségével futott neki a választásnak, de a lemondott kormányfő, Gyurcsány Ferenc is a befutó, negyedik helyet kapta meg a listán.
Az akkor még kétfordulós választási rendszerben és 386 fős Országgyűlésben is kétharmados többségbe került a Fidesz. Orbán Viktor mögé 262 képviselő sorakozott fel, az MSZP 59, új szereplőkként a Jobbik 47, az LMP 16 fős frakciót alakíthatott.
Az első forduló után lemondott Dávid Ibolya az MDF, a második forduló után Lendvai Ildikó, a szocialisták elnöke.
A 2010-es választási sikert követően, a kétharmados felhatalmazás birtokában a Fidesz elkezdte felépíteni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.
A Fidesz új alkotmányt írt, végül 2011. április 18-án a magyar Országgyűlés 262 igen, 44 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett fogadta el Magyarország Alaptörvényét.
Orbán Viktorék átalakították a választási rendszert is, számos pontban jelentős változás történt, többek között:
Az új választási rendszert az ellenzéki pártok azóta is a sorozatos kudarcaik egyik okaként emlegetik. A baloldal már a 2014-es választásokra készülve felismerte, hogy a választási rendszer logikájából fakadóan a Fidesszel szemben egy nagy ellenzéki tömbre lehet szükség ahhoz, hogy versenyben legyenek.
A centrális erőtér működött, a Fidesztől jobbra és balra is álltak olyan pártok, amelyek egymással akkor még képtelenek voltak összefogni. Ráadásul a 2010-es választások után tovább osztódott az ellenzéki térfél, az LMP-ből kiszakadt a Párbeszéd Magyarországért, a szocialisták soraiból távozó Gyurcsány Ferenc létrehozta saját pártját, a Demokratikus Koalíciót.
Végül a politikai paletta baloldali része szövetségbe tömörülve próbálkozott. Az MSZP, az Együtt, a Demokratikus Koalíció, a Párbeszéd Magyarországért és a Magyar Liberális Párt közös listával, közös miniszterelnök-jelölttel – aki Mesterházy Attila lett – futott neki a 2014-es választásoknak.
Az Orbán Viktor vezette kormánynak a gazdasági válságból való kilábaláson túl más kihívásai is akadtak a ciklusban.
A 2010-es vörösiszap-katasztrófában Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely települések egy részét maró hatású zagy öntötte el. Az ipari szerencsétlenség halálos áldozatokat követelt, és gazdasági, ökológiai károkat okozott a térségben.
A 2013-as árvíz Magyarországon is súlyos áradásokkal járt, a katasztrófavédelem akkori adatai szerint a legsúlyosabb napokban több mint tízmillió homokzsákot és 242 ezer köbméter homokot használtak fel. A védműveken többször feltűnt Orbán Viktor is. Az árvíz közvetlenül 206 ezer embert veszélyeztetett, közülük 1570 embert kellett kitelepíteni.
A kormánypártok 2013–2014-es csodafegyvere a rezsicsökkentés volt, ami a közszolgáltatások végfogyasztói árainak jogszabályok által megszabott mértékű csökkentését jelentette. A rezsicsökkentés közel tíz évvel később, a 2022-es kampányban is főszerepet játszott az elszabaduló energiapiaci árak miatt. A „Magyarország jobban teljesít” szintén fontos kampánymondata volt Orbán Viktoréknak.
A 2014-es volt az a kampány is, amelyben először jelent meg a vizuális politikai kommunikáció azóta rendszeresen visszatérő szereplője: a bohóc. Az akkori plakátokon a bohóc Gyurcsány Ferencet ölelte át, aki mellett Mesterházy Attila, Bajnai Gordon és Hagyó Miklós állt, alattuk a felirat: „Nem érdemelnek több esélyt.”
Mesterházy Attiláék már 2014-ben azzal kampányoltak, hogy „új korszakot nyitunk”, a Jobbik a „kimondjuk, megoldjuk” szlogen köré építette kommunikációját, míg az LMP megbízható, tiszta erőként jellemezte önmagát.
Az új korszak nyitása elmaradt, a Fidesz–KDNP 133 képviselővel újra kétharmados többségbe került az Országgyűlésben, a baloldali összefogás 38, a Jobbik 23, az LMP öt mandátumhoz jutott.
Nagyjából ugyanannyi magyar örült, mint ahány szomorkodott a 2018. áprilisi országgyűlési választások eredményei miatt, és az is igaz, hogy minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál szomorúbb – ezt négy évvel ezelőtt az Index megbízásából, a Závecz Research közvélemény-kutató cég által készített felmérés állapította meg.
A négy évvel ezelőtt szinte napra pontosan ebben az időszakban készített felmérést azért érdemes felidézni, mert nemcsak a társadalom kettészakadását mutatja pontosan, hanem főbb megállapításai alapján felidézhetőek a 2014 és 2018 közötti időszak legizgalmasabb belpolitikai eseményei is.
A kutatás szerint a Fidesz-szavazók leginkább azért szavaztak a Fideszre, mert rendkívül elégedettek voltak a ciklus kormányzati intézkedéseivel, sőt úgy gondolták, hogy azok jobbak, mint a megelőző kormányoké. A sikerek között kiemelt helyen említették a menekültek Magyarországról való távoltartását. A menekültkampány hatása különösen a falvakban élőkre hatott, körükben egyértelműen ez volt a Fideszre szavazás legfontosabb összetevője. Az ellenzéki szavazók szerint a Fidesz győzelme három okra vezethető vissza. Egyrészt „ráérzett az emberek félelmeire, és erre építve kampányolt”, másrészt döntőnek bizonyult az ellenzék szétaprózottsága, harmadsorban a szerintük torz választási rendszer és egyoldalú, kormánypártinak minősített tájékozódási csatornák segítették a Fidesz kétharmadát.
A 2018-as kampányban Orbán Viktor legerősebb ellenfele Simicska Lajos volt, akinek nemcsak pénze és sajtója volt, hanem rengeteg bennfentes információja is, ezért sokkal komolyabb kihívást jelentett a miniszterelnök számára, mint bármelyik korábbi „trónkövetelő”.
Orbán Viktor és Simicska Lajos 25 évig elválaszthatatlan barátok voltak, így sokáig még az is hihetetlennek tűnt, hogy szakítottak. Amikor 2015-ben szakítottak (G-nap), Simicska emberei ott voltak az államigazgatásban, az állami vállalatokban, ott voltak az uniós pénzek szétosztásánál, a közlekedési, energetikai vállalatokban, döntöttek autópályákról, hidakról, vasútépítésről, de övé volt a jobboldali média jelentős része (opciós joga volt az Indexre is). A szakítás hónapokig tartott, őszre Orbán Viktor győzött, az államapparátus és a Fidesz szervezetei is kitartottak mellette.
Simicska nyíltan hadat üzent, s miután a Fideszen belülről nem tudta Orbán hatalmát meggyengíteni, úgy döntött: jobboldali meggyőződésű emberként, erőforrásait csak és kizárólag a legnépszerűbb ellenzéki párt, a Jobbik számára mozgósítja.
A választást megelőző évek az ellenzéki oldalon folyamatosan azzal a reménnyel teltek, hogy majd jön Simicska csodafegyvere, lelepleződik Orbán, és a Jobbik simán megnyeri a választást. 2017 végére azonban Simicska már úgy érezte, hogy a Jobbik nem nyert, ráadásul megijedt Orbán bosszújától (jellemző módon egy sugárzásmérő eszközt cipelt magával mindenhová). Miközben a Jobbik vezetői továbbra is mélyen hittek a választási győzelemben – különösen Márki-Zay Péter februári hódmezővásárhelyi sikere után –, Orbán Viktor már különalkut ajánlott, és kiszállásra bírta Simicska Lajost. Sőt! Meg nem erősített információk szerint Simicska Lajos a különalku részeként rábírta a Jobbik vezetését arra, hogy ne szálljon be a párt a teljes ellenzéki összefogásba.
Így a választás után az ellenzéki véleményformálók egyetértettek abban, hogy a Jobbikot a legerősebb ellenzéki pártként kiemelt felelősség terheli a széles körű ellenzéki összefogás elmaradásáért. A Fidesz taktikája és politikája ismét elsöprő sikert aratott: hiába volt 2010 óta nagyjából ugyanannyi fideszes, mint nem fideszes szavazó, a két ellenzéki tömb közé pozicionált Fidesz–KDNP ismét kétharmados többséget szerzett az Országgyűlésben.
A 2018. április 8-i választáson a 199 parlamenti mandátumból a Fidesz–KDNP-pártszövetség 134-et nyert meg, a Jobbik 26, az MSZP–Párbeszéd 20, a DK 9, az LMP 8, az Együtt 1 mandátumhoz jutott, míg Mellár Tamás független képviselőként, de az MSZP, DK, Párbeszéd és Együtt támogatásával került be az Országgyűlésbe.
A 2022-es országgyűlési választás eredménye, az újabb Fidesz–KDNP-kétharmad sokkolta az Egységben Magyarországért összefogás pártjait. Az ellenzéki politikusok sokféle diagnózist megfogalmaztok arról, hogy miért végződött számukra kudarccal a választás. A bűnbakkeresés azonnal elkezdődött, az ellenzéki vezetők egymást vádolták a sikertelenség miatt.
A választási vereség okai között emlegették az ellenzéki oldalon, hogy a Jobbik elveszítette 2018-as szavazóinak a többségét, az összefogás nem a valóságra fókuszált, csak egy szűk elitnek kampányoltak, „a fideszes propagandagépezettel” nem tudtak versenyezni, az együttműködésben feloldódtak a pártok, elvesztették saját politikai karakterüket.
Ugyanakkor a 2018–2022-es parlamenti ciklusban nem várt krízisekkel is szembe kellette néznie az országnak és a magyar politikának. A kormány és a pártok által ezekre adott válaszok pedig döntően befolyásolták a parlamenti választás eredményét. Kampányzáró beszédében Orbán Viktor azzal érvelt a Fidesz–KDNP teljesítménye mellett, hogy 2010 óta mindegyik kormánya időszakában komoly erőpróbák voltak (2018 előtt a vörösiszap-katasztrófa, árvizek, menekültválság), a választóknak azt javasolta, hogy ne kísérletezzenek, a tapasztalatra hagyatkozzanak.
A ciklus erőpróbái voltak a 2020-ban begyűrűző koronavírus-járvány és a 2022. február 24-én kezdődő ukrajnai háború, amelynek továbbra sem látszik még a vége.
A koronavírus-járvány első – hivatalos – halálesetét 2020 januárjában regisztrálták Kínában, de a vírus már 2019-ben jelen lehetett az országban. A magyar kormány gyorsan reagált, még január végén felállították az operatív törzset, és az első akciótervet is összeállították a járvány megfékezése érdekében (az első halálesetet március közepén jelentették be). A korlátozásokat és a védelmi intézkedéseket fokozatosan jelentették be, a járványügyi adatok romlásával párhuzamosan.
2020 márciusában fogadta el a parlament a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényt. A politikai konfliktusok középpontjában a kormány járványkezelési intézkedései álltak. Az ellenzék többek között kifogásolta, hogy a döntéshozatalba nem vonták be őket, a kormány „visszatartotta” a járványügyi adatokat, továbbá kritizálták az egészségügyi és gazdasági intézkedéseket is, a védekezéshez szükséges eszközök beszerzését (árát és minőségét), majd a vakcinák hatékonysága, engedélyezése ügyében (nyugati vs. keleti vakcinák) szintén heves viták zajlottak. Politikailag a kormány képes volt a stabilitás képét mutatni, és ez az ellenzéki kritikák ellenére a támogatottságában is megmutatkozott.
A 2018-as országgyűlési választások tanulsága az volt az ellenzéki pártok számára (a Jobbik, az MSZP, a Párbeszéd, az LMP, a Demokratikus Koalíció és a parlamentből akkor még kimaradó Momentum), hogy külön-külön nem tudnak nyerni, ezért egyre inkább együttműködtek, szorosabbá fűzték az összefogást, és megállapodtak a közös választási indulásról.
Az együttműködés legfontosabb innovációja és állomása az előválasztás volt, amely a pártokon kívül érkező Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester sikerét hozta el. Az ellenzéki szavazók az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjévé választották a hódmezővásárhelyi polgármestert. Az ezután következő kampányban a harmónia látszata sem volt meg a pártok és Márki-Zay Péter között, aki már azzal felbosszantotta újdonsült szövetségeseit, hogy elválasztási győzelmének éjszakáján ellenzékváltásról beszélt.
A február 24-én Ukrajna ellen megindult orosz támadás átírta aztán a választási kampányt. A kormányoldal azt hangsúlyozta, hogy ki kell maradni a háborúból, békére és stabilitásra van szükség. Az ellenzéki összefogás Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin viszonyát emelte ki, a választás tétjéről azt állította, a kérdés az, hogy Európa vagy Putyin (és Orbán). A kormányoldal lehengerlő kommunikációjának köszönhetően azonban a hírek inkább arról szóltak, hogy Márki-Zay Péter mit mondott vagy mit nem mondott az Ukrajnába való fegyverszállításról.
Az április 3-i választás történelmi vereséggel zárult az ellenzék számára: 199 parlamenti mandátumból a Fidesz–KDNP-pártszövetség 135-öt nyert meg, az Egységben Magyarországért összefogása 57, a Mi Hazánk Mozgalom 6 helyet szerzett.
(Borítókép: Orbán Viktor a 2010-es választások eredményváróján 2010. április 27-én. Fotó: Nagy Attila / Index)