Március 11-én, szombaton hatalmas tömegbaleset volt az M1-es autópályán, amelynek következtében 40 gépjárműnél is több ütközött össze, többen megsebesültek, egy ember pedig meghalt. Ezzel kapcsolatban osztotta meg gondolatait a szerkesztőségünkkel egy tűzoltóparancsnok, aki szerint nem lehet előre jelezni egy porvihart, de a hatóságok kezében lett volna eszköz arra, hogy megpróbálják elkerülni a tömegszerencsétlenséget.
Korábban megírtuk, március 11-én, szombaton hatalmas szélvihar volt az országban, megdőlt a fővárosi szélrekord is, ugyanis 117 kilométer per órás sebességű szél is volt. Ennek következtében porátfúvás alakult ki, amely hozzájárult az M1-es autópályán délután Herceghalomnál történt tömegbalesethez. Összesen öt kamion és 37 jármű ütközött össze, az esetről több videó is készült, amelyeket itt nézhetnek meg.
Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője az MTI-nek elmondta, a helyszínre négy helikopterrel és 16 mentőautóval érkeztek a mentők, és 39 embert vittek négy település – Győr, Tatabánya, Székesfehérvár és Budapest – kórházaiba.
A katasztrófavédelem tájékoztatása szerint hét város hetven tűzoltója – a tatabányai, a bajnai, a törökbálinti, a nyergesújfalui, a székesfehérvári, a fővárosi hivatásos, a bicskei önkormányzati és önkéntes tűzoltók mellett a Fejér vármegyei és a Komárom-Esztergom vármegyei katasztrófavédelmi műveleti szolgálat – érkezett az esethez.
Kojnok Róbert, Simontornya Önkéntes Tűzoltóság parancsnoka a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében közölte a véleményét a balesetről. A tűzoltó kiemelte, nem vett részt a mentésben.
„Mindjárt az elején hivatkoznék Németh Lajos meteorológusra, akit bár személyesen nem ismerek, de az általa közöltekkel messzemenően egyetértek. Az aznapi szeles időjárást napokkal korábban előre jelezték: erejét, irányát. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy porviharra is készülni kell, de már reggel is narancs riasztás volt érvényben az adott területen. Az autópályákat pedig rendszeresen »járőrözik« a fenntartók és megannyi kamera figyeli. Nehezen elképzelhető, hogy a kialakult állapotot nem észlelték, akár több, egymástól független helyen is” – fogalmazott.
A tűzoltó úgy véli, „az autópálya a közúti közlekedés egyik legbiztonságosabb tere, hiszen nincs szembejövő forgalom, a forgalmi sávok kellően szélesek és külön sáv szolgálja a félrehúzódást – bármilyen okból is legyen rá szükség. Kivéve persze a sebességet”. Elsősorban úgy gondolja, hogy a közlekedőknek kellett volna a sebességet csökkenteni, de nem kizárólagos a felelősségük.
De vajon bízhatunk-e az emberek, a gépjárművezetők előrelátásában és jó helyzetfelismerésében? Vagy jobban járunk, ha előre gondolkodunk és – kihasználva az autópálya infrastrukturális hátterét – megfelelő módon visszalassítjuk a forgalmat. Németországban (nem szívesen hivatkozok rá), a nem fizetős autópályákon egymást érik az elektronikus felső és oldalsó kijelzők, és amint a forgalom intenzitása vagy az időjárás indokolja, csökkentik a sebességet és be is tartatják
– vélekedett.
„A kommunikációkból kiderült, hogy bár figyelmeztették a közlekedőket az erős oldalszélre, sebességkorlátozásról senki nem beszél. Pedig itthon is minden eszköze megvan az autópálya fenntartójának arra, hogy ezt megtegye, ha kell, a rendőrség segítségével. Egy megkülönböztető jelzésre mindenki lassít, mindenki” – tette hozzá.
Szerinte a gépjárművezetők lehetnek figyelmetlenek, felelőtlenek, de a helyzet közel sem ilyen egyszerű.
Senki nem úgy indul útnak, hogy ne érje el a célját
– mutatott rá.
Úgy gondolja, sokat hivatkozunk a mobiltelefon használatára, a rossz közlekedési morálra, de szerinte mindenkivel előfordult már, hogy úgy ért oda valahova, hogy nem is emlékszik rá, mert máshol járt az esze.
Ez a valóság: tele van a fejünk az életünk problémáival és ezek egyenként is elvonnak a figyelmünkből
– írta Kojnok Róbert.
Emellett felhívta a figyelmet a követési távolság fontosságára is, ugyanis rendszeresen hallani, hogy drónokkal figyelik a közlekedési kihágásokat a rendőrök, de a követési távolságról akkor is kevés szó esik.
„És végül mit mond erről egy tűzoltó? Mi is olvassuk az időjárás-előrejelzéseket, különös figyelemmel arra, amikor valami különöset jeleznek előre. Így készülünk, és ezért nem ért váratlanul az egy hónappal ezelőtti szélvihar sem. Vagy emlékezzünk vissza szinte napra pontosan tíz évvel ezelőttre (2013. 03. 14.). Akkor a hóviharban 50 gépjármű ütközött össze az M7-es autópályán Szabadbattyán térségében. Hasonlóan súlyos baleset volt. Ugye, nem emlékszünk? Pedig itt volt a példa. Tűzoltóként odaérsz és teszed a dolgot, mindegy, hogy a körülmények milyenek. Hó vagy por egyre megy, kikapcsolod a külvilágot, amennyire lehet és a feladatra koncentrálsz: megmenteni, akit csak lehet. És amit lehet. A statisztikákban szerepelnek számok, amelyeket majd mindenki elfelejt. De egy mentésben résztvevő sem felejti el azt a napot, ahogy azok sem, akik részesei voltak. Mert arról már nem írnak, hogy azok az emberek, akik átélték, mit élnek át azóta is, örökre” – zárta gondolatait.
(Borítókép: Lakatos Péter / MTI)