Hiába vált talán minden idők egyik legnagyobb énekesnőjévé, pályája elindulásakor sokáig sikertelenség kísérte őt. Franklin 1942. március 25-én látta meg a napvilágot Memphisben, a zenéhez pedig baptista lelkész édesapja révén már egészen fiatalon közel került, a gyülekezetük gospelkórusában csillogtatta meg tudását hétről hétre, az éneklés pedig olyannyira megtetszett neki, hogy már tizenévesen eldöntötte, ezzel szeretne foglalkozni.

Az elképesztő lelkesedés és tehetség azonban nem hozott azonnali népszerűséget számára, első szerződése a Columbia Recordsszal nem eredményezett a sikereket, így az Atlantichoz igazolt. Itt találta meg igazán önmagát, az évek során olyan dalokat énekelt fel a kiadó gondozásában, mint a Respect, a Natural Women vagy az I Never Loved a Man the Way I Love. 

Ugyan Aretha Franklin sikert sikerre halmozott a zenei pályán, magánéletében azonban már korántsem volt önfeledten boldog. 

Úgy nézett ki, mint egy elveszett gyerek, a szeme tele volt szomorúsággal. Aztán amikor felment énekelni és az a hang előjött belőle, az egy blueszal teli gospel volt. Miután énekelt, visszaült, és visszavonult saját kis világába

– mondta Franklin gyerekkoráról a Rolling Stone magazinnak az énekesnő életéről időről időre publikáló Ruth Bowen.

Bátyja, Cecil Franklin úgy fogalmazott:

A bizonytalanság már fiatalon megszállta a szellemét. Azt hiszem, ez az alapvető bizonytalanság soha nem hagyta el. Valójában azt hiszem, pont ez határozta meg őt. Ez és a szárnyaló tehetsége.

Mindössze 10 esztendős volt, amikor édesanyját elveszítette, ő maga pedig nagyon fiatalon, 13 évesen adott életet első gyermekének. A szinte még gyerek Franklin így kénytelen volt nagyon hamar felnőni, 1955-ben született fia, Clarence édesapja az énekes iskolatársa volt. Két év sem telt el, Franklin újra terhes lett, második fia Edward 1957-ben született meg. Mivel az ekkor is még csak éppen hogy 15 esztendős tehetség karrierjének beindításán dolgozott, így a gyereke nevelése Aretha nagymamájára és nővérére maradt. 

Édesapja ugyan ellenezte, ennek ellenére 19 évesen, 1961-ben összeházasodott a nála jóval idősebb Ted White-tal, a kapcsolat azonban pont a hatalmas korkülönbség miatt nem működött, férje többször is fizikailag bántalmazta az énekesnőt, akivel végül 1969-ben elváltak. A kapcsolatból 1964-ben született meg Aretha Franklin harmadik fia, Ted White Jr., aki ma Teddy Richardsként ismert zenész. Még házas volt, amikor 1968-ban újabb gyereknek adott életet, Kecalf Cunningham 1968-ban látta meg a napvilágot, édesapja a soullegenda korábbi menedzsere, Ken Cunningham. 

A viharos házasság és a sorozatos gyermekáldás ellenére az 1960-as és 1970-es évek voltak Aretha számára az áttörés évei. Az időszak ugyan komoly lelki sebeket hagyott benne, a fájdalomból tudott meríteni és a zenének köszönhetően túljutott az embert próbáló esztendőkön. 

Ebben az időszakban jelent meg a köztudatban már maradandót alkotó Aretha: With The Ray Bryant Combo című lemeze, amelyen szerepelt az első olyan dala is, amely felkerült a Billboard Hot 100-as listájára. A Columbia kiadónál töltött évek során meglehetősen változatos és sokszínű volt Franklin művészete, több különböző műfajban is énekelt fel dalokat, jazz, blues, R&B és a gospelvonal is helyett kapott a lemezen. Sikereinek köszönhetően országszerte megismerkedtek a nevével, a hatvanas évek közepére pedig olyan népszerűségre tett szert, hogy fellépéseinek köszönhetően ekkorra 100 ezer dollárt (mai árfolyamon 34 millió forintot) énekelt össze.

A columbiás évek 1966-ban értek véget számára, amikor is az Atlantic kiadóhoz szerződött, ahol még a néhány évvel korábbi sikereit is felül tudta múlni. A Respect, majd az I Never Loved a Man the Way I Love című slágerével felrobbantotta a slágerlistákat, a Billboard Hot 100-as listáján a kilencedik helyig jutott a dal, míg az R&B-slágerek között a listavezető pozícióit zsebelte be. A sikeres dal címét viselő album aranylemez lett, azonban ez sem jelenttett számára megállást, további két albuma is megjelent 1968-ig. Ebben az évben kapta meg első két Grammy-díját is, a neve megkerülhetetlen lett a szakmában. Ebben a korszakban aggatták rá a soul királynője nevet is, először a népszerű rádiós, a múlt héten elhunyt Pervis Spann konferálta fel így Franklint egy fellépése előtt, a megszólítás pedig innentől kezdve ráragadt. 

Aretha szekere az 1970-es években is meglehetősen jól ment, olyan top 10-ig jutó dalokat vett fel, mint a Spanish Harlem, a Rock Steady vagy a Day Dreaming. Ezt követően albumai azonban nem teljesítettek jól, emiatt az évtized végén ismét kiadót váltott Franklin. 

A váltás jól sült el, 1981-ben visszatért a slágerlisták élmezőnyébe, az 1985-ös kiadású, Who's Zoomin' Who? című album elérte a platinaminősítést, amely az első ilyen volt a soul királynőjének életében. A kiadó kötelékében egészen 2004-ig dolgozott, ez idő alatt több gospellemeze és ikonikus dala is megjelent, elég csak a I Knew You Were Waiting for Me vagy A Rose Is Still a Rose című dalokra gondolni. 

Az albumok mellett az évek során több ikonikus fellépése is volt az énekesnőnek, többek között fellépett a brit királynő II. Erzsébet előtt, de a 40. Grammy-gálán is megcsillogtatta énektudását, a díjátadóra lebetegedő Luciano Pavarottit helyettesítve elénekelte a Nessum Dorma áriát, amely sokak szerint minden idők legkimagaslóbb Grammy-előadása volt.

Ezt követően 2006-ban újabb neves felkérésnek tett eleget, elénekelhette az amerikai himnuszt a Super Bowlon, ami az Egyesült Államok egyik legnagyobb számban követett eseménye évről évre. A neves fellépések sora ezt követően sem maradt el, 2009-ben Barack Obama elnök beiktatásán is megcsillogtatta énektudását. 

Népszerűségét és sikerességét talán a legjobban a milliós példányszámban eladott lemezek mellett a Grammy-díjak száma mutatja, Aretha Franklin 18 ilyen elismerést zsebelt be, amellyel még a mai napig is harmadik a nők közötti örökranglistán a győzelmek tekintetében. 

A népszerűség és a sikerek mögött tragikus emberi sors bontakozott ki, a gyerekkori traumákat nehezen feldolgozó énekes sokáig alkoholproblémákkal küzdött és láncdohányos volt. A káros szokásokat 1992-ben tudta elengedni, mivel már úgy érezte, a hangja rovására megy az egészségtelen életmód. Függőségeivel azonban valóban komoly traumákat igyekezett feldolgozni az énekes, édesanyja korai halála, gyermekei születése, bántalmazó férje és az államokban uralkodó faji megkülönböztetés is megkeserítette életét.  

A problémákon csak tovább súlyosbított, hogy mindhárom testvérét elveszítette rákban, de keresztlánya, a szintén ikonikus énekessé vált Whitney Houston és édesapja halála is rendkívül megviselte őt. 

A lelki problémái aztán a kétezres években már fizikai betegségek formájában is rányomták a bélyegüket az énekesnő mindennapjaira, 1974-ben 18 kiló súlyfeleslegtől szabadult meg, azonban az elképesztő fogyást később már nem tudta megismételni, miután 1992-ben letette a cigarettát, súlya kezelhetetlenné vált. 

Testvéreihez hasonlóan, ugyan a média előtt sokáig tagadta, nála is daganatos megbetegedést diagnosztizáltak, 2010-től kezdve több turnét és koncertet is lemondani kényszerült egészségi problémái miatt. Ugyan a színpadra még visszatérhetett, 2017-ben már sejthető volt, hogy rosszul áll a betegséggel vívott harcban, egy koncertjén arra kérte rajongóit, hogy imádkozzanak érte, majd azon év novemberében orvosai utasítására a visszavonulás mellett döntött. 

2018-ban aztán bombaként robbant a hír, hogy a 76 esztendős Franklin súlyos beteg, nagyon rossz állapotban van és vélhetően csak napjai lehetnek hátra. A szomorú jóslat sajnos beigazolódott, otthonában családja körében, 2018. augusztus 16-án halt meg, miután szervezete feladta a harcot a hasnyálmirigyrákkal. 

Halála az egész zenésztársadalmat megrázta, temetésén olyan hírességek és pályatársak jelentek meg, mint Barack Obama, Bill Clinton, Ariana Grande vagy Stevie Wonder. 

Mint arról az Index is beszámolt, a soul királynőjének életéről film is készült, a Respect című alkotásban Jennifer Hudson alakítja az énekesnőt, aki 2007-ben a Dreamgirls című, szintén zenés film miatt a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat kapta. Ez volt az első filmszerepe. Azóta feltűnt többek között a Macskákban és a Chi-raq című Spike Lee-filmben is. A Respectben Hudson mellett feltűnik az elismert színész/podcast-műsorvezető Marc Maron, Queen Latifah, Mary J. Blige és Forest Whitaker is.

(Borítókép: Aretha Franklin 1992. március 23-án. Fotó: Paul Natkin / Getty Images)