Nincs szerződés az ománi befektetővel, felmondott az ügyvezető, a frissen felvett dolgozók már nem kapnak pénzt, a kommunikáció elérhetetlen. Az egyetlen eddig fizető tulajdonos, Lucsik János összesen 120 millió forintot tolhatott a Sólyom Airwaysbe. Mindez állítólag nem érinti a Sólyom lekvárt vagy étolajat, ott zavartalanul folyhat tovább az üzlet a sötét ügyekkel terhelt Sales One Kft.-vel.
Drámai bejelentést tett csütörtök délután Lucsik János, a Sólyom Airwayst tulajdonló Sólyom Holding tulajdonos-ügyvezetője. Az Atv.hu információi szerint Lucsik közölte a dolgozókkal, hogy a Sólyom Airways nem tudja kifizetni a csütörtökön esedékes szeptemberi bérüket, mert nincs pénze.
Lucsik azt is elmondta, hogy Vágó József, a Sólyom Airways ügyvezetője kedden közölte vele, hogy az állítólagos ománi befektetővel továbbra sincs semmilyen szerződés. Vágó József ma reggel interjút adott a közrádiónak, majd ezt követően rosszullétre panaszkodott, és kórházba került. A Sólyom Airways másik ügyvezetője ma lemondott. Kerestük a Sólyom Airways kommunikációs vezetőjét, de többszöri folyamatos próbálkozásunk ellenére elérhetetlennek bizonyult.
Az Atv.hu szerint a Sólyom eddig a Lucsik János által befizetett tagi kölcsönökből finanszírozta kiadásait, eddig mintegy 120 millió forintot. Az Indexen már nyáron írtunk arról, hogy nyilvánvaló pénztemetőnek látszik az egész ötlet. Öt napja a Magyar Hírlap még azt írta, hogy a Sólyom Airwaysnek „50 milliárd forintos pénzügyi fedezete" van.
„Nem arról van szó, hogy a terveink véget értek volna" – mondta Lucsik János este az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. Szerinte a most kialakult helyzet egy probléma, aminek dolgoznak a megoldásán.
Lucsik azt mondta, arra biztatta a munkatársakat napközben is, hogy folytassák a munkát. Mint mondta, van két teljesen elkészült gépük, amiket három éven át jogosultak üzemeltetni a lízingszerződések alapján. Mint mondta, az is egy lehetőség például, hogy nem hat, hanem két géppel indulnak el.
A műsorba telefonon bejelentkezett Vágó József is, állítása szerint már túl van a hirtelen magas vérnyomásból eredő rosszullétén. Ő azt mondta, hogy „nagyon jól haladnak a tárgyalások az új befektetővel". Az új, potenciális befektetővel folytatódó megbeszéléseket augusztusban kezdték el, amikor világossá vált, hogy az első befektetővel végleg megszakadtak a tárgyalások.
Szerinte nem a pénzügyi háttér miatt vannak bajban, az hamarosan rendeződhet. A legnagyobb problémát a hatósági eljárásokban látja, szerinte több ponton eljárási szabályokat, törvényt sértett a hatóság, ezért nehézségekbe ütközött az engedélyeik kiadása. „Ha megvan az engedély, egy héten belül fel tudnak szállni a gépek" – fűzte hozzá Lucsik. A háttérben folyó munkákról azt mondta, szeptember 1-jére elkészült az elektronikus jegyértékesítési rendszerük, ez is az engedélyre vár.
A rossz hírek közlésével napközben egyedül maradt Lucsik János állítása szerint keres másik befektetőt, és mindent megtesz, hogy a dolgozók valamikor hozzájussanak a pénzükhöz, de pontos időpontot nem tudott mondani. Emellett perrel fenyegetik a Nemzeti Légiközlekedési Hatóságot is a vélt szabálytalanságok miatt.
A hírek szerint a tulajdonosok és az ügyvezető sötét múltja miatt kétes hírnevű Sales One Kft.-vel összeálló Sólyom Holdingot mindez nem érinti, a prémium lisztben és étolajban is utazó céget tovább finanszírozza Lucsik, ott a dolgozók is megkapják a járandóságukat.
A Sólyom eredetileg augusztus elejére már működő légitársaságot ígért, de az indulás folyamatosan csúszott. Ezért augusztus elején azt mondták, hogy eleinte inkább charterezéssel kívánnak kezdeni, bár ez már akkor is értelmetlennek tűnt, hiszen az utazási irodák már rég le voltak szerződve egész évre.
Külön viccessé tette az elképzelést a külföldiek által nehezen kimondható Sólyom név. Nálunk egy évvel ezelőtt sokkal jobb nevek nyertek, a még ősmagyarabb Turul mellett jól szerepelt az Airpád, a Gyurcsány Fairenc vagy éppenséggel a Magyar Nemzeti Légieszköz-erőforrás Újrahasznosításért és Elosztásért felelős Zártkörű Részvénytársaság is.
A Magyar Nemzet szerint már augusztusban elindult volna a jegyértékesítés, de ebben tévedtek, nem történt semmi előrelépés. Az államtól is megpróbáltak pénzt szerezni, de már az első tárgyalások után komolytalannak minősítették őket. Nyáron hoztak egy idősebb Boeinget, de az hamar vissza is repült Angliába további szerelésekre. Majd a szükséges hivatali engedélyek csúsztak, végül már biztosnak látszott, hogy idén már fizető utasokkal nem szállnak fel.
A Sólyom Airways indulásakor a vezetők egyike sem dolgozott még említésre méltó légitársaságnál, és hátterük is itt-ott bizonytalannak tűnik. Miközben a légi közlekedésben az őrült költségcsökkentés a fő stratégiai irányvonal mindenütt, az öregebb Boeingek a versenytársaknál magasabb költségekkel működtek volna, ráadásul nem volt világos, hogy utána minek akartak Airbusokat is venni, mivel a vegyesebb flotta további komoly pluszköltségekkel járt volna. Aztán bejelentették, hogy eleinte charterezni akarnak, de magyarországi utazási irodákat konkrétan nem is nagyon kerestek, a nyári szezonról pedig lecsúsztak, sőt, tulajdonképpen a téliről is. Vagy hogy 6-12 millió euróból gazdálkodhatnak decemberig: de milyen légitársaság az, ahol nem tudják, hogy 6 millió eurójuk van, vagy a duplája? Most pedig úgy tűnik, hogy még félmillió eurójuk se volt soha.
A Sólyom üzleti terve eleve teljes értetlenséget keltett a szakmában, mivel nagy vonalakban ugyanazt akarják csinálni, mint a csúfosan becsődölt Malév. A hagyományos légitársaságok megtérülése egész Európában elég gyenge, és egyre inkább adják át a csak kicsit jobban jövedelmező fapadosoknak az Európán belüli járatokat.
Egyszerűen nem a kis hagyományos légitársaságoknak áll a világ: rövidebb távokon, mint mondjuk a London–Budapest, a fapadosok fognak egyre nyerőbb helyzetbe kerülni, hosszabb távokon pedig csak a legtőkeerősebb és legfelkészültebb pár cég maradhat életben Európában. De a vállalat belső működése, a vezető megnyilvánulásai sem egy több milliárd forintos méretű profi céget idéznek, pedig egy légitársaság sorsa múlik, hogy mennyire tudja pontosan, milliméterre a gépeire és a szervezetére optimalizálni a tevékenységét.
Mindenesetre most ha teljesen összedől a cég, akkor nagyon rosszul jártak azok a légi közlekedési szakemberek, akiket egy biztos munkahelyről sikerült átcsábítani a hangzatos ígéretekkel, hogy aztán fél-egy hónap után szélnek is eresszék őket. Vágó József korábban 73 teljes munkaidős alkalmazottról beszélt, akiknek többsége volt maléves.
Az Index információi szerint még az elmúlt napokban is folyamatosan toborozták a szakembereket, ami azt jelenti, hogy úgy próbálták őket akár az egész életüket meghatározó döntésre bírni, hogy tudták, napokon belül elfogyhat a pénz.
Külön kellemetlen, hogy a nemzeti légitársaság Magyarországon sokaknak szívügye volt a Malév teljesen elbaltázott csődje után. Most annak a legalább tízezres elkötelezett tábornak is újra csalódnia kell, akik gyakran a legrémisztőbb hírek után is vakon bíztak a Sólyom sikerében.
A légitársaságnak most már soha nem látott csoda kéne a nyereséges működéshez, ugyanis még ha szereznének is valahogy hirtelen igazi befektetőket, ennyi hamisnak bizonyuló állítás, a kellemetlen híreknél rosszul lévő ügyvezető és a mostani fizetésképtelenség után jó eséllyel kevesen lennének olyan vakmerők, hogy hónapokra előre jegyet foglaljanak náluk.