A visszaeső infláció miatt a reálbérek nagymértékben növekednek idén – jelezte az Indexnek Suppan Gergely. A Nemzetgazdasági Minisztérium vezető közgazdásza szerint a bérek növekedésével javulnia kell a bizalomnak, ami pedig felpörgeti a fogyasztást és a gazdasági növekedést. A szakértő szerint a magas inflációt már elfelejthetjük, és a hitelkamatok is egyre alacsonyabbak lesznek, viszont számos akadállyal kell megküzdenie a kormánynak, illetve külső veszélyek is leselkednek ránk.
„Rengetegen nem értik ezt a koncepciót, és tudatosan vagy tudatlanságból félremagyarázzák az egészet. Nagy Márton gazdaságpolitikája nem arról szól, hogy magas inflációt akarunk, dehogy akarunk, és nem arról szól, hogy elszáll a költségvetés, dehogy száll el, pont attól jön helyre” – fogalmazott az Indexnek Suppan Gergely. A makrogazdasági elemzésért felelős helyettes államtitkárral kiveséztük a legfontosabb gazdasági kérdéseket, többek között:
„Nagy Márton gazdasági modellje egy rémálom” – mondta Róna Péter közgazdász január elején az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. Itt a közgazdász úgy fogalmazott, hogy „a szerkezet az összeszerelő üzem fogalmára épül, ami hozzáadott érték kijön ebből a szerkezetből, az pedig minimális”. Magyarország valóban az összeszerelő üzem skatulyában ragadt, és az akkumulátorgyárakkal még inkább ez lesz a helyzet?
A gyárakban nyilván vannak alacsony képzettséget igénylő munkafolyamatok. Amit azonban nem vesz észre a közgazdász, hogy a magyar gazdaságra rohamosan épülnek a megosztott szolgáltatási központok (shared service center). Ennek lényege, hogy a megbízó a tevékenységéhez nem közvetlenül kapcsolódó részfolyamatokat – pénzügyek, logisztika, HR, IT-szolgáltatások, értékesítés, vagy ügyfélszolgálat – kiszervezi egy erre szakosodott cég számára. Magyarországon ebből hihetetlenül sok van.
Ráadásul ezek a cégek kutatóközpontokat hoznak létre az országban, elég ha csak a Bosch hatalmas, Gyömrői úton található kutatás-fejlesztési központjára gondolunk, ahol több mint háromezer mérnök dolgozik.
Egy másik jó példa pedig a Thyssenkrupp, amely külföldi multi Budapesten hozott létre egy mérnökirodát, ahol magyar mérnökök egy elektronikus kormányművet fejlesztettek ki, amit Jászfényszaruban gyártanak. És akkor még nem beszéltünk a multik és az egyetemek közös együttműködéseiről. De említhetnénk a hazánkban működő nagy pénzügyi szolgáltatóközpontokat is, a Morgan Stanley-t és a Blackrockot, amely cégek több ezer magyar matematikust és pénzügyi szakembert foglalkoztatnak. Ez a vád tehát súlyos tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot. Mindenkinek azt ajánljuk, hogy látogasson el a gazdasági szereplőkhöz, ezt teszi Nagy Márton miniszter is, és tapasztalja meg, hogy hazánkban igenis csúcstechnológiát használó üzemek, a világ élvonalába tartozó gyárak vannak.
A gyakorlatban hogyan néz ki a magasnyomású gazdaság, amelyben Nagy Márton is hisz, és ami lépten-nyomon kritikák kereszttüzébe kerül?
A kormány törekvése az, hogy a magasnyomású gazdaság elmozduljon abba az irányba, hogy minél magasabb hozzáadott értékű munkakörök jöjjenek létre. A lényeg pont az, hogy az alacsonyabb felől a magasabb hozzáadott értékű munka felé mozduljanak az emberek. Tehát, hogy előbb-utóbb például egy kutatási központ kiszívja a gyárból a gépészmérnököt, akinek a helyére alsóbb szintről kitermelődik egy újabb mérnök, az ő helyére pedig olyasvalaki érkezik, aki még nincs jelen a munkaerőpiacon. Egyfajta felfelé mozgás jellemzi a rendszert. Teljesen téves az elképzelés, hogy beragadunk egy akkumulátoros összeszerelő skatulyába, mert rengeteg kutatás-fejlesztési központ van Magyarországon, és egyre több fog létrejönni. Ezen a vonalon kell továbbhaladni, illetve hogy magyar cégek is hozzanak létre kutatóközpontokat, ahogyan azt a Richter is tette.
Tehát téved, aki azt mondja, hogy Nagy Márton gazdaságpolitikája egy rémálom.
Éppen ez a kitörési stratégiánk, amely arra ösztönzi a cégeket, hogy termelékenységet növelő beruházásokat indítsanak. A munkahelyek teremtése pedig feszes munkaerőpiacot eredményez, amely kedvez a bérversenynek, így a magasnyomású gazdaság bérnövekedést okoz, hiszen ez az alapja. Összességében tehát a magasnyomású gazdaság egyszerre támogatja a termelékenység és hatékonyság növelését és a bérversenyt is, mondhatjuk azt, hogy alulról és felülről is pozitív nyomás alá helyezi a gazdaságot a fejlődési ugrás, előrelépés érdekében.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerint sokan nem értik, vagy szándékosan félremagyarázzák, mit jelent a magasnyomású gazdaság. Több, a médiában gyakran szereplő közgazdász szerint ez a gazdaságpolitika növeli az inflációt és elengedi a költségvetési hiányt.
Rengetegen nem értik ezt a koncepciót, és tudatosan vagy tudatlanságból félremagyarázzák az egészet.
Nagy Márton gazdaságpolitikája nem arról szól, hogy magas inflációt akarunk, dehogy akarunk, és nem arról szól, hogy elszáll a költségvetés, dehogy száll el, pont attól jön helyre.
A 2010 utáni magyar modellben az egyensúly és a gazdasági növekedés kéz a kézben jár, hiszen a növekvő termelés, a növekvő fogyasztás eredményez többletbevételt, amelyre a magyar költségvetés – a jövedelmek túladóztatása helyett – alapvetően épít. A magasnyomású gazdaságpolitika egyik alapeleme, hogy a cégeket arra kell ösztönözni, hogy koncentrálódjanak, felvásárolják egymást, és akkor a mérethatékonyság növekedésével, szinergiahatásokkal növelhetik a termelékenységüket. Ha ezt meglépik, akkor lesz alapja a bérfejlesztéseknek is. Ez különösen ráférne a hazai élelmiszeriparra és agráriumra, ahol nagyfokú a széttöredezettség. Lengyelországban ezt már 10-20 éve meglépték, és sokkal nagyobb, versenyképesebb cégeik vannak. Holott a magyar fundamentumok kiválóak arra, hogy jó legyen a magyar élelmiszeripar is, mert kiváló termékeket tudunk előállítani, csak nem vagyunk elég hatékonyak.
Az Index is megírta, hogy a kormány csúnyán elszámolta a tavalyi hiányt, hozzávetőleg 1000 milliárd forinttal. Hol csúszott hiba a számításba?
Csak a rezsivédelmi alappal több ezer milliárd forintos terhet vállalt át az állam. Ez már eleve növelte az államháztartás hiányát. A magyar mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv) támogatása azért fontos, hogy például ne alakuljon ki nagyobb munkanélküliség. Nyilvánvaló, hogy a kkv-k életben tartása is fontos, hiszen itt dolgozik a magyarok legnagyobb része, a családok életminősége múlik rajta. Épp ezért váltak fontossá a kkv-ket ebben az időszakban erősítő intézkedések, amellyel alacsonyabb kamattal jutottak hitelhez. A megugró kamatterhek szintén rontották az államháztartás helyzetét, ami szintén egy külső sokk eredménye. A hazánkban magasra szökő inflációt elsősorban külső tényezők okozták, úgynevezett tökéletes vihar alakult ki. Emellett az áremelkedés hatására a fogyasztás is bezuhant, ezermilliárd forinttal maradtak el az áfabevételek a tervezettől.
Ha egyenként összeadjuk ezeket a tételeket, akkor több mint 3000 milliárd forint extraköltség sújtotta a költségvetést.
A kormány arra kényszerült, hogy az állami beruházásokat is visszafogja, illetve elhalassza. Mindezek együttesen eredményezték azt, hogy 2022 közepétől kialakult a technikai recesszió. Ebben nagy szerepe volt még egy rajtunk kívülálló tényezőnek: az aszálynak. Ha 2022-ben nem sújt le a mezőgazdaságunkra a brutális szárazság, akkor abban az évben nem 4,6 százalékkal, hanem 5,8 százalékkal bővül a GDP. Szerencsére a tavalyi évben már kedvezőbb körülmények között termeltek a gazdák. Az időjárás is nagyban befolyásolja tehát a gazdaságot, az egyik évben lehúzza, míg a rá következőben felhúzza a teljesítményt. Ez is egy rajtunk teljesen kívülálló tényező. Egyes ágazatokban kimutatható volt, hogy a válság alatt is extraprofitra tesznek szert egyes vállalatok. Ilyen volt például a kőolajipar és a bankszektor is. Annak ellenére, hogy extra terheket róttak rá, soha nem látott profitja volt a bankszektornak a tavalyi évben, de ez ugyanúgy a Molról is elmondható.
A kormány válaszul erősíthetné a hazai vízgazdálkodást.
Persze, de ha nem esik az eső, akkor mit tud csinálni a kormány? 2022-ben már arról terjedtek a fotók, hogy kaktuszok jelentek meg az Alföldön. Magyarország ugyanakkor nagyon jó mezőgazdasági alapokkal rendelkezik, és ezt nem szabad feladni. A magyar mezőgazdaság 20 millió ember élelmezését is lehetővé tenné. Talán ennél is fontosabb, hogy hazánkban nagy hagyománya van az élelmiszeriparnak, olyan zászlóshajókkal, mint a Bonafarm csoport, vagy a Master Good. Ugyanakkor a kisebb élelmiszeripari kkv-k nagy problémákkal küzdenek: alacsony az energiahatékonyság és a méretgazdaságosság. Ezért is ütötte meg őket annyira az energiaválság. Az Audit például azért érintette kevéssé az energiaárak száguldása, mert 160 ezer napelem biztosítja a megújuló energiát. Ezt a fejlettségi szintet kellene elérnie a magyar kkv-szektornak.
Mi térítette el a növekedési pályáról a magyar gazdaságot?
Az orosz–ukrán háború, a káros, rossz szankciók és az energiakrízis, illetve a meglóduló infláció letérítette arról a kilábalási pályáról a magyar gazdaságot, ami a Covid után jellemezte. A Covid után a magyar gazdaság viszonylag gyorsan kilábalt a válságból, sőt 2022 elejére már a korábbi trendet is elérte. A háború hatására meglóduló infláció azonban rontotta a reálbéreket. Ezen kívül a megugró kamatok miatt visszaestek a beruházások, egyedül gyakorlatilag a működő tőkeberuházások azok, amelyek ellensúlyozták valamennyire a többi beruházás visszaesését. A kormányzat is arra kényszerült, hogy bizonyos beruházásokat elhalasszon. Emellett rezsivédelmi alapot állítottak fel, amely nagyjából 2600 milliárd forintot biztosított az arra rászoruló szereplőknek – ezt az összeget vállalta át a lakosságtól, vállalatoktól, illetve az állami intézményektől, mert például az iskolákat és a kórházakat is fűteni kellett. Összességében háztartások százezrei menekültek meg a horribilis összegű számláktól.
Mire számít a kormány, mekkora lehet idén a gazdasági növekedés? Milyen számok támasztják alá az előrejelzést?
Ezzel mindenképpen meg kell várnunk még a negyedik negyedéves GDP-adatot, de remélhetőleg folytatódik a gazdasági növekedés. A tavalyi harmadik negyedévben ugyanis már túljutott a magyar gazdaság a technikai recesszión a 0,9 százalékos növekedéssel. A célkitűzés most az, hogy a 4 százalékos gazdasági növekedéshez visszataláljunk, ehhez minden fundamentum rendelkezésre áll. A növekedésben segít a magas beruházási ráta és az országban épülő gyárak. A négyszázalékos növekedéshez azonban több akadályt is le kell győzni.
Az első a háztartások fogyasztásának visszaépítése, ami jelentősen esett az elmúlt időszakban, főleg a kiskereskedelemben.
A forgalmi adatokból kitűnik, hogy a lakosság kevesebbet költött, mint amit megengedhetett volna magának. Erre utal, hogy a volumencsökkenés nagyobb mértékű volt, mint a reálbérek csökkenése. Ez egyrészről azt jelenti, hogy a háztartások megtakarítottak, illetve a belföldi turizmus impozáns számait nézve jelentheti azt is, hogy inkább kikapcsolódásra költöttek, mint a boltokban termékekre. Ez egy globális trend, amely Amerikában is megfigyelhető. Mindez arra utal, hogy a lakosság óvatossági motívuma erőteljes, ezt akarjuk oldani.
A brutális áremelkedések után természetes, hogy óvatosabban hozunk meg pénzügyi döntéseket. Mikor állhat vissza a jövőbe vetett bizalmunk, és mérséklődhet az óvatossági motívum?
Leginkább az idén érkező hatalmas reálbér-növekedés állítja majd helyre a bizalmat. Számításaink szerint az infláció még idén 3-4 százalék közelébe csökkenhet. Már áprilisban három százalék közelébe eshet, ami vágyálomnak tűnhet a tavalyi 25 százalékot is egy ideig meghaladó pénzromlás után, de teljesen reális. Ha megnézzük a mezőgazdasági termelői árakat, akkor látjuk, hogy a csúcsokhoz képest megfeleződtek a gabonaárak, de az ipari termelői árak is jócskán csökkentek. A csökkenő gabonaárak pedig olcsóbbá teszik a takarmányt, ami pedig a húsáruk árait mérsékli. Nem arról van szó, hogy bázishatások miatt csökken az infláció, hanem a termelői árindexek, tehát gyakorlatilag a termelési költségek is visszaesnek. Kijelenthetjük, hogy deflációt importálunk, ami folyamatosan húzza le az inflációt. A kiskereskedelmi láncok pedig egymás után jelentik be a különböző árcsökkentéseket, akciókat, kedvezményeket, ádáz árversenyt vívnak.
Mennyivel nőhet idén a bérek reálértéke?
Ha az infláció ilyen mértékben zuhan, akkor a reálbér-növekedés a vártnál sokkal nagyobb lesz. Azzal számolunk, hogy átlagosan 10-12 százalékkal emelkednek a bérek. Már decembertől jelentősen nőtt a minimálbér és a garantált bérminimum, ráadásul pont most állapodott meg Lázár János a volánosokkal, hogy a buszvezetők már az idén 20 százalék feletti béremelést kapjanak. A tanároknál, pedagógusoknál pedig végre megtörténik a 32 százalékos béremelés, amely jövőre tovább folytatódik.
Ha 4 százalékos inflációval számolunk idén, és az átlagbér 11-12 százalékkal emelkedik, akkor 6-7 százalékkal emelkednek a reálbérek.
Ez már érezhető lesz, és meghozza a fogyasztói fordulatot. Ezen a ponton már csak az óvatossági motívumot kell enyhíteni, hogy a lakossági bizalom helyreálljon. Nagyon kedvező jeleket látunk: ezt támasztják alá a Nézőpont Intézet és a Századvég bizalmi indexei is, de még a GKI bizalmi indexe is akkorát ugrott egy hónap alatt decemberről januárra, hogy a gazdaságkutató intézet is megjegyezte, hogy az elmúlt 30 évben ilyenre nem volt példa. Ez az előbb felsorolt béremelések mellett a decemberre előrehozott minimálbér-emeléseknek és az uniós forrásokról történő megállapodásnak is köszönhető. A fogyasztói bizalom most megközelíti a háború kitörése előtti szintet, tehát javul, de kell még rajta erősíteni. Ha pedig tovább erősödik a bizalom, akkor egyértelműen a fogyasztás húzni fogja a GDP-t. Ez az egyik legbiztosabb pillére az idei gazdasági növekedésnek.
Az energiaintenzív ágazatok viszont alulteljesítenek, ez visszahúzhatja a GDP-növekedést.
Főleg az energiaintenzív ágazatokban – vegyipar, fémipar, műanyagipar, üveggyártás, téglagyártás – látunk hatalmas visszaesést. Ez nagyrészt az energiakrízis következménye. Nyilvánvaló, hogy a keresletnek vissza kell térnie, mert a beruházások akkor kezdődhetnek el, ha a kapacitások újra visszaállnak a normális szintre. A kormány határozott célja, hogy a beruházási ráta 25 százalék felett maradjon, de inkább közelítsen a 30 százalékhoz. Ennek egyik pillére a külföldi működőtőke-beruházás (FDI), ami viszont brutális. Magyarország igazi találkozási pontja a keleti és nyugati tőkének, valamint technológiának. Többek között high-tech akkugyárak, járműgyárak épülnek. Ilyen a BMW, a CATL, a BYD, és még sorolhatnám. Ezek egyértelműen erős támaszai lesznek még évekig a beruházásoknak.
A gazdaság gerincét mégis a kkv-k adják, ezeknél a cégeknél dolgozik a legtöbb magyar. Hogy állnak a fejlődéssel, beruházással?
Arra is szükség van, hogy a kkv-k mellett a magyar tulajdonú nagy cégek is szintén beruházzanak, tehát ne csak a külföldi szereplők építsenek gyárakat Magyarországon, hanem a hazai középszektor is. Ehhez egyrészt alacsony kamatozású hitelek, másrészről pedig az üzleti bizalom javulása kell. Nemcsak a fogyasztói bizalomnak kell visszatérni, hanem az üzleti bizalomnak is. Ezt javítja, ha a kormány sikeresen letöri a kamatokat – ezt szolgálja a Baross Gábor Újraiparosítási Hitelprogram, a Széchenyi Kártya Program, és ezt támogatja a bankok önkéntes akciója is, ami 0 százalékra csökkenti a BUBOR feletti kamatfelárat a vállalkozói hitelek esetében –, de a belföldi kereslet élénkülése is feltétel ahhoz, hogy bizakodóbban tekintsenek a jövőbe az üzleti vállalkozások.
Számos cikk szól arról, hogy a románok megelőztek minket. Magyarországnak van az egyik legmagasabb beruházási rátája az Európai Unióban, az életszínvonal még sincs az élmezőnyben, amennyiben az egy főre jutó fogyasztást nézzük vásárlóerő-paritáson. Ez hogy lehet?
A médiában iszonyatosan tévesen vonták le azt a következtetést, hogy már Románia is megelőzött minket életszínvonalban, arra alapozva, hogy a román egy főre jutó fogyasztás vásárlóerő-paritáson közelebb van az uniós átlaghoz, mint a magyar. A háttérben az bújik meg, hogy a magyar lakosság sokkal többet takarékoskodik.
A magyar háztartások pénzügyi vagyona többszöröse a románokénak. Tehát akkor ki a gazdagabb? Innentől kezdve tévedés, hogy a románok életszínvonala jobb.
Romániában ráadásul az egyenlőtlenség sokkal nagyobb, mint Magyarországon. Persze nálunk is tapasztalható egyenlőtlenség, de Magyarországon nem olyan szélsőséges, mint például Romániában vagy Latin-Amerikában, vagy akár az Egyesült Államokban. Nálunk azért van egy érezhető felzárkózás, gondoljunk csak arra, hogy mennyivel nőtt a foglalkoztatás, aki akar és tud, annak van lehetősége dolgozni. Tény, hogy van felzárkózás, aminek a tempójáról persze lehet vitatkozni, hogy gyors vagy lassú. Az pedig, hogy kik előznek meg, sokszor módszertani kérdés.
Mikor érhetjük el az uniós átlag 90 százalékát fejlettségben?
A kormány célkitűzése, hogy 2030-ra meglegyen. Ez, ha minden jól alakul, valóra is válhat, de tíz éven belül biztos megtörténik. Elég csak a brutális működőtőke-beruházásokra nézni. A másik erre utaló jel pedig a bérek felzárkózása. Európában feszesek a munkaerőpiacok és hatalmas a bérverseny, már arról is hallunk, hogy német orvosok Svájcba vándorolnak, mert ott sokkal magasabbak az orvosbérek. Emlékezzünk, hogy nálunk 2010-ben még 500 euró alatt volt a nettó átlagbér, ami mostanra elérte, sőt meghaladta az 1000 eurót, habár ez még mindig alacsonyabb az uniós átlagnál, de gyors bérnövekedésnek számít. A gazdasági növekedésünk harmadik pillére is a munkaerőpiachoz köthető, az a kormány célja, hogy bevonja a piaci foglalkoztatásba azokat, akik még inaktívak.
Tavaly felborította az államháztartást a vártnál alacsonyabb gazdasági növekedés. Idén mekkora költségvetési hiány mellett valósítaná meg a kormány a 4 százalékos GDP-bővülést? Várhatunk megszorításokat?
Ez egy bukott, rossz módszer, ami tönkreteszi a családokat. Elég csak megnézni, mi történt a társadalommal és a gazdasággal 2010 előtt. Ha megszorításokba kezdenénk, akkor nem lenne akkora gazdasági növekedés, mint amire szükségünk van. Ismételten elmaradnának az adóbevételek, és igazítani kellene a költségvetésen, így elmaradna a növekedés, aminek semmi értelme. Viszont ha engedik, hogy magától elinduljon a növekedés, helyreálljon az áfabevétel, az már önmagában javítaná a büdzsét.
A lakosság televásárolta magát inflációkövető állampapírokkal, mit kezd a kormány a brutális kamatkiadásokkal?
A jelentős kamatkiadásokat most ellensúlyozni, zömében megszorításokkal értelmetlen. A kamatkiadások még pár évig magasak lesznek. Ennek oroszlánrésze abból adódik, hogy a lakossági állampapírok inflációkövetők, és ebből bőven be is vásároltak a magyarok. Hozzávetőleg 10 ezer milliárd forint lakossági pénz áll állampapírokban, és ennek a zöme az inflációkövető Prémium Magyar Állampapírban (PMÁP), mert az volt a legjobb befektetés. A papírok idén fizetik ki a 2022-es inflációt plusz az akkori felárat, ami 16 százalék körül alakulhat. Jövőre pedig a tavalyi értéket, ami hozzávetőleg 18 százalékos kamatfizetést jelent. Viszont ha az infláció leszakad 4 százalék környékére, akkor 2026-ban már jóval kisebb lesz a kamatteher. Ekkor a PMÁP után járó kamatfizetés brutálisan bezuhan, amely hozzávetőleg 800 milliárd forinttal javítja a kamatkiadásokat.
Ebből is látszik, hogy bőven van tér kamatcsökkentésre, főleg ha januárra 4 százalékra ér az infláció úgy, hogy a hónap végéig 10,75 volt az alapkamat, amely így nagyon magas, közel 7 százalékos reálkamatot eredményezhetett. Egyébként a kamatcsökkentési várakozások miatt egyre alacsonyabb kamatokkal bocsát ki az ÁKK állampapírokat, tehát így a kamatteher folyamatosan mérséklődik. Összességében 2026-tól már érezhetően enyhül a nyomás a költségvetésen, ezért először a gazdaság élénkülésének kell bekövetkeznie, ami majd elhozza a költségvetési egyensúly javulását is.
Mekkora hiánnyal számol a kormány idén?
A kabinet abban bízik, hogy idén újra csökkenhet a hiány. Varga Mihály pénzügyminiszter elmondta, hogy már körvonalazódtak olyan tervek, amely szerint ez két lépcsőben valósulna meg, mert két év alatt kinövekedhető a hiány. Először felépülnek a bevételek, és hagyni kell, hogy a gazdaság beinduljon, ez pedig helyére teheti a növekedést. A növekedés és az egyensúly kéz a kézben jár. Ehhez pedig célzott kamattámogatásokra van szükség, ezért is bővítette a kormány a Baross Gábor Újraiparosítási Program keretét 200 milliárd forinttal, amelynek keretében forintban 5, euróban 3 százalékos kamattal juthatnak pénzhez a cégek.
Nem arról van tehát szó, hogy elengedjük a költségvetési hiányt és nyakra-főre osztogatjuk a pénzt, hanem célzott kamattámogatásokkal segítjük a kkv-kat.
Láttuk ugyanis, hogy a magyar kkv-k nem tudnának kigazdálkodni 16-18 százalékos kamatokat, gyakorlatilag a túlélésük volt a tét. Nemcsak az energiacsapdát kellett megoldani, hanem a hitelcsapdát is. Ebben segítség a jegybank kamatcsökkentő politikája, habár valamivel gyorsabban is haladhatnának, de május környékére így is 6 százalékra mérséklődhet az alapkamat.
Azt mondja a jegybank, hogy az infláció csökkentéséhez szükség van a pozitív reálkamatra.
Ez így is van, viszont ilyen magas reálkamatra nincs szükség. A négy százalék körüli inflációhoz elég lenne egy 5-6 százalékos kamatszint is, ami 1-2 százalékos reálkamatot jelentene. Hamarosan a jegybanki toleranciasávba ér az infláció, és amint ez megtörténik, bőven lesz mozgástér arra, hogy a kamatok is csökkenjenek.
Az NGM számol azzal, amire korábban a Makronóm Intézet rámutatott, hogy a közel-keleti konfliktusok zavarokat okoznak a globális ellátási láncokban? Mit jelent ez Magyarország számára?
Az ellátási zavarok alkatrészhiányt okoznak, ezért például januárban egy hétre leállt az esztergomi Suzuki-gyár, tehát érezzük mi is. A szállításban átrendeződés történik, áttérünk a hosszabb hajózási útvonalakra, ami több szállítási időt és emelkedő költségeket okoz.
A magasabb szállítási költségek érezhetően megdobják majd az inflációt?
Ennek nem lesz nagy pluszköltsége, mert közben az input oldalon a termelői árindexek zuhannak. A fajlagos fuvarozási költség ugyan magasabb lesz, de ettől függetlenül a nyersanyagárak beszakadtak, így a fogyasztói árakra szerintem nem lesz nagy hatása. Sokkal erősebb hatás a termelői árak csökkenése, és hogy az energiaárak a töredékükre estek vissza 2022-hez képest. Fontos még kiemelni a külkereskedelmi mérlegünket, mivel a tavalyi évben valószínűleg soha nem látott többletet hoztunk össze, nagyon úgy néz ki, hogy történelmi csúcsot értünk el. Azok után, hogy 2022-ben teljesen összeomlott a külkereskedelmünk, egy brutális váltás történt.
Beszélt külső kockázatokról és kedvező folyamatokról a hazai gazdaságban. Ha az összképet nézzük, milyen várakozásokkal tekinthetünk a jövőbe?
Reményekkel telve nézhetünk az idei és a jövő évre is. A visszaeső infláció miatt a reálbérek egyértelműen nagy mértékben növekednek idén. Ettől javulnia kell a bizalomnak, ami pedig felpörgeti a fogyasztást. Bőven 6 százalék alá csökkenhet az alapkamat is, tehát egyre olcsóbb lesz a hitel. A lakáshitelezés már tavaly év végén életjelet mutatott, amiben meghatározó szerepe volt az önkéntes kamatplafonnak. Nemcsak a kiskereskedelemben, de a bankoknál is érezhető a verseny, egymás alá kínálnak a kamatokkal. Kockázatként pedig olyan külső tényezőket említhetünk, mint a közel-keleti konfliktus vagy Németország gazdasági teljesítménye. A kettő közül Németország válhat nagyobb eséllyel fekete hattyúvá, ami Magyarországnak rossz hír lenne, mert csökkentené az exportbevételeinket. Összességében viszont az exportkapacitásunk bővül, ezt a jövőben is biztosítják a hazánkban felépülő gyárak. A célunk az, hogy pozitív legyen a jövőkép, és erre megvannak a lehetőségek.
(Borítókép: Suppan Gergely. Fotó: Németh Kata / Index)