Az újságírókat elnyomják, a tüntetéseket erővel feloszlatják, Ilham Alijev elnök pedig apja személyi kultuszát terjesztő rezsimet épített ki emberi jogi szervezetek és aktivisták szerint az Eurovíziós Dalfesztivált rendező Azerbajdzsánban, amely kedvező képet próbál kialakítani magáról a rendezvény alatt. Állítólag éppen a dalfesztivál miatt szükséges építkezéseknél is történtek visszásságok, több család otthonát az éjszaka közepén bontották le előzetes bejelentés nélkül. Az ország stratégiai elhelyezkedése és olaja miatt különösen fontos a külföldi országoknak.
Miközben az énekesek, köztük a magyar Compact Disco és várhatóan 120 millió tévénéző is az Eurovíziós Dalfesztivál esti döntőjére készülnek, több civil szervezet és aktivisták is az idei házigazda Azerbajdzsánban tapasztalható emberi jogi helyzetre próbálják felhívni a figyelmet, egyben úgy vélik, hogy az ilyen nemzetközi rendezvények a szervezők szándékaitól függetlenül is hordozhatnak politikai üzenetet.
Az azeri kormány dollármilliókat ölt az ország népszerűsítésére és a főváros, Baku felújítására a dalfesztiválhoz közeledve, ugyanakkor az újságírók és aktivisták szerint a csillogó felszín alatt már sokkal sötétebb kép rajzolódik ki Azerbajdzsánról.
A Szovjetunió széthullása után 1991-ben függetlenedő, Magyarországnál valamivel kisebb országban a bevételek fő forrását a Kaszpi-tengeri olaj- és földgázlelőhelyek jelentik. Azerbajdzsán 1994-ben kötött 7,4 milliárd dollár értékben megállapodást egy nyugati konzorciummal, azóta megindultak a befektetések, és az olaj mára egy csővezetéken keresztül Bakuból Grúzián keresztül a Törökországban lévő Ceyhan kikötőjébe kerül.
2017-re a várakozások szerint megduplázódik a legnagyobb földgázmező exportkapacitása, habár a bevételek nagyobbik részét alkotó olajtermelés visszaesőben van. Az olajbevételekből jutott infrastrukturális fejlesztésekre és újjáépítésre, és az életszínvonal is javult 2006 és 2010 között a Világbank jelentése szerint, ugyanakkor a bevételek leginkább egy kis csoport vagyonát és befolyását növelik.
Azerbajdzsán elnöke, Ilham Alijev 2003-ban örökölte meg apjától, az országot 1993-tól tíz éven át vasmarokkal irányító volt kommunista vezető Hejdartól az elnöki posztot. Az apja halála előtt már miniszterelnök és az állami olajcégben is vezető pozíciót betöltő Ilham óriási előnnyel nyerte 2003-ban a számos bírálat mellett megtartott elnökválasztást.
Azóta kiterjedt személyi kultuszt épített ki Hejdar köré, akinek múzeumok, utcák és a reptér viseli a nevét, emellett több tucat szobra magasodik országszerte. Újságírók és aktivisták azzal vádolják családját, hogy fiai személyes játszóterüknek tekintik az ország politikai és gazdasági életét. A Wikileaksen kiszivárgott egyik 2010-es amerikai diplomáciai távirat szerint Azerbajdzsán vezetése a középkori feudalizmust idézi, írja a Guardian.
A szintén bírált 2005-ös parlamenti választásokon, majd 2010-ben is elsöprő többséget szerzett Alijev kormányzó NAP pártja. Az ellenzéki pártok pedig már bojkottálták a 2008-as elnökválasztást, amelyen a nyugati megfigyelők szerint ugyan volt javulás a korábbi választásokhoz képest, de a szavazás még mindig nem felelt meg mindenben a demokratikus irányelveknek. Aliyev hatalmának bebetonozásához 2009-ben népszavazással megtámogatva megszüntették a két elnöki ciklusra vonatkozó korlátozást, így a közelgő elnökválasztáson harmadik ciklusáért is elindulhat, írja a BBC.
Ilham Alijevet régóta kiterjedt korrupcióval és az emberi jogok súlyos megsértésével vádolják. Rendszeresen rendőri erővel oszlatják fel a kormányellenes tüntetéseket, és a tavalyi Arab Tavasz által inspirált tüntetők közül sokan még mindig börtönben vannak. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi szervezet szerint a sajtószabadság szempontjából Azerbajdzsánban az egyik legrosszabb a helyzet a világon. A tévéadók és a lapok többsége állami kontroll alatt, vagy az elnök családtagjainak kezében van.
A kormány ugyan tagadta a diktatúrát és korrupciót emlegető vádakat, de az Amnesty International egyik jelentése szerint Alijev olyan autokratikus rezsimet vezet, ahol az ellenzéki hangokat nem tűrik meg, az újságírókat és az aktivistákat rendszeresen zaklatják. Az Economist szerint az elnök családjának vagyonát kutató egyik oknyomozó újságírót egy titokban felvett szexvideóval próbálták bemocskolni.
Habár az országra irányította a figyelmet, de civil szervezetek szerint éppen az Eurovíziós Dalfesztiválnak otthont adó, 23 ezer ember befogadására alkalmas Kristály-csarnok építése és a fővárosban tervezett felújítások miatt kellett több családot kilakoltatni, otthonukat pedig elbontani. A kormányzat szerint az érintettek megfelelő kompenzációban részesültek, ugyanakkor ezek összege állítólag valójában elenyésző volt, és az eljárást is sokan visszásnak találták.
Az Economist Kelet-Európával foglalkozó blogja szerint egy család állítólag a buldózerek hangjára ébredt fel az éjszaka közepén, és ugyan még sikerült kimenekülniük, de vagyontárgyaik nagy része odaveszett. Egy másik családot állítólag a rendőrök őrizetbe vettek, miután rájuk törték az ajtót, majd mire öt óra múlva visszaengedték őket, a házukat elbontották.
2012-ben azért Azerbajdzsánban rendezik az Eurovíziós Dalfesztivált, mert tavaly Németországban egy azeri énekes duó győzött, így automatikusan országuk lett a következő házigazda. Az Európai Műsorsugárzók Szövetsége (EBU) támadások célpontja lett, amiért több újságíró és aktivista szerint sem lépett fel elég kritikusan az azeri kormányzattal szemben, és a héten egy Bakuban rendezett demonstráció feloszlatásakor sem szólaltak meg.
Az EBU azzal érvel, hogy a verseny kívül esik a politikán, és politikamentesnek is kell maradnia. Ehelyett az egyes országok kormányai élhettek volna a lehetőséggel, hogy bírálatokat fogalmazzanak meg. Több aktivista hiányolta, hogy nem vetődött fel ahhoz hasonló tiltakozás, mint amikor Julija Timosenko volt kormányfő bebörtönzésének körülményei miatt több ország vezetése is a lengyel-ukrán Labdarúgó Eb ukrán mérkőzéseinek bojkottjával fenyegetett.
A visszafogottabb nemzetközi hozzáállás egyik oka lehet, hogy az Oroszország és Irán között stratégiai helyen lévő, a Nyugat felé tapogatózó ország többek között csökkentheti a nyugati országok függőségét az orosz olajtól. Tavaly Azerbajdzsán nyerte el a kelet-európai régióból az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagságát 2012-2013 között, amelyre Magyarország is pályázott.
Az Eurovíziós Dalfesztivál ugyanakkor az ország két régi külpolitikai konfliktusában is szerepet játszott idén. Az Azerbajdzsánban rendezett dalfesztivált a szomszédos Örményország bojkottálja, az 1990-es évek elején az örmények által lakott Nagorno-Karabah régió elszakadási kísérlete háborúhoz vezetett a két ország között. A viszony azóta sem javult, 2009-ben a hatóságok kikérdezték azokat az azerbajdzsániakat, akik az akkori Eurovíziós Dalfesztiválon az örmény indulóra szavaztak, és biztonsági kockázatnak, egyben hazafiatlan viselkedésnek nevezték tettüket.
A hivatalosan szekuláris, de többségében síita muzulmán vallású Azerbajdzsán és Irán között is régi konfliktus feszül, és Teheránból az Eurovíziós Dalfesztivál megrendezése miatt is iszlámellenes magatartással vádolták az azeri vezetést. Azt is állították, hogy tudomásuk szerint „a verseny során melegparádét is tartanak". A két ország kölcsönösen támadások tervezésével vádolja egymást: Irán szerint Azerbajdzsán segített Izraelnek iráni atomtudósok elleni támadásokban. Az azeri hatóságok viszont több embert őrizetbe vettek, amiért állítólag különböző célpontok, köztük az izraeli nagykövetség ellen is támadásokat terveztek.