Az Egyesült Államok és a légi csapásokban részt vevő országok csak a végére, Irán viszont a milíciákon keresztül végig ott volt a Tikrit elleni ostromnál. A gyenge iraki hadsereg létszámhiányát síita milíciákkal pótolták, ezért sokan attól tartanak, hogy szektariánus bosszúhadjárat is kitörhet a visszafoglalt területeken. Szaddám Huszein egy hónap alatt visszafoglalt szülővárosa így is csak a kezdet volt Irak második legnagyobb városa, Moszul ostroma előtt. Az amerikaiak még mindig úgy számolnak, hogy évekbe telik majd az Iszlám Állam legyőzése, ami ellen Irak mellett Szíriában is szárazföldi támadást kellene indítani.
A Szaddám Huszein szülővárosának visszafoglalására indított akció az eddigi legnagyobb offenzíva volt az Iszlám Állam (IS) ellen, a közel 30 ezer katonának és milicistának pedig egy hónap alatt sikerült visszafoglalnia Tikrit nagy részét. A városnál fontos szerep jutott az iráni segítséggel kiképzett síita milíciáknak, így most az is fontos szempont, hogy sikerüljön tartósan elkerülni a szektariánus erőszakot a főként szunniták lakta város lakóinak visszatérésével.
Tikrit visszaszerzése kulcsfontosságú volt, az IS ellen már több mint fél éve indult bombázások mellé sikerült szárazföldön is eredményt felmutatni, amivel megnyílt az út az igazi cél, a szunniták legnagyobb városa, és az IS iraki központja, Moszul ostroma előtt. Az jelentené az igazi fordulópontot az IS elleni küzdelemben, azonban sokkal nehezebb lesz bevenni, mint Tikritet.
A negyedmilliós Tikrit Szaláh ed-Dín kormányzóság központja, és a Tigris mentén délnek tartó főút fontos csomópontja, egyébként pedig itt született a legendás XII. századbeli hódító, Szaladin szultán, az Ajjúbida-dinasztia alapítója, no meg Szaddám Huszein 2003-ban megbuktatott diktátor is. Tikritet még a tavaly júniusi nagyszabású előrenyomulásakor vette be az akkor még ISIS néven ismert Iszlám Állam, és az iraki erők sokáig nem tudtak komolyan próbálkozni a visszavételével. Végül az amerikaiak vezette koalíció több ezer légi csapása után, az iráni segítséggel kiképzett milíciák felállásával március elején látta elérkezettnek az időt az iraki vezetés a támadás megindítására.
Hajder al-Abádi iraki miniszterelnök az ostrom elején azt ígérte, hogy amnesztiát ad minden olyan szunnita törzsi harcosnak, akik leteszik a fegyvert, és nem állnak ki az Iszlám Állam mellett, aminek néhány ezer harcosa maradhatott a városban. A környéken az ENSZ szerint 28 ezer ember menekült el az otthonából a Tikrit visszafoglalására indított támadás elől. Az offenzíva azonban csak lassan haladt, mert az iszlamisták aláaknázták a környéket, több útszéli pokolgépet is robbantottak, emellett olajkutakat is felgyújtottak, hogy ezzel is nehezítsék a légi csapásokat.
Az iraki vezetés eredetileg nem kérte az amerikai koalíció légi támogatását Tikritnél, de másfél hete már bevonták őket is a harcokba, amivel meggyengítették az Iszlám Állam város körüli állásait. A koalíciós légi csapások egyik feltétele az volt, hogy a milíciák helyett az iraki hadsereg vegye át a vezető szerepet a támadásban. Abádi aztán múlt szerdán érkezett Tikritbe, hogy bejelentse a győzelmet, ami annyiban azért kicsit meg volt előlegezve, hogy a harcok még a következő napokban is tovább folytak a város egyes részein. Az iraki hadsereg szerint azonban a városban rekedt IS-harcosok elsősorban azt várták, hogy mikor és hogyan tudják elhagyni a települést.
Barack Obama amerikai elnök február végén arra kérte a kongresszust, hogy hivatalosan is adjon felhatalmazást az Iszlám Állam elleni harcra, és a törvényhozóknak küldött levelében többek között azzal érvelt, hogy a csoport veszélyt jelenthet az Egyesült Államokra is, ha nem lépnek fel ellene. Az újabb, három évre szóló felhatalmazás mellett biztosítanák, hogy szárazföldi csapatokat csak korlátozottan lehessen bevetni, különleges erőket és tanácsadókat például odaküldhetnének. Földrajzi korlátokat ugyanakkor nem támasztanának a szervezet elleni harc elé. Obama az eddig légi csapásokat még a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után elfogadott terrorellenes törvényekre hivatkozva engedélyezte. Emiatt azonban sokan azzal vádolták az elnököt, hogy túllépte a hatáskörét.
Az új javaslat azonban komoly vitákat váltott ki: egyes demokrata törvényhozók azért aggódnak, hogy ne olyan felhatalmazást szavazzanak meg, amit aztán felhasználhatna valahogy a következő elnök is egy szárazföldi invázióhoz a Közel-Keleten. A republikánusok viszont nem akarnak korlátozásokat, sőt, néhányan még akár Bassár el-Aszad szíriai elnök elleni akciókat is elképzelhetőnek tartanának. A Rasmussen Reports egyik felmérése szerint mindenesetre az amerikaiak többsége küldene szárazföldi csapatokat is Irakba. Már a válaszadók 52 százaléka helyeselte volna ezt.
A város legnagyobb részében már csak a falakra festett fekete zászlók és IS-jelzések emlékeztetnek az Iszlám Állam majdnem egy évig tartó uralmára, de a harcok kezdetén elmenekülő lakók ettől még nem költözhetnek azonnal vissza otthonaikba. A város több pontján még a múlt hét végén is füst szállt a magasba, és rendszeresen robbanásokat lehetett hallani, ahogy a gyorstalpalón átesett tűzszerészek az utcákat járva próbálták bombamentesíteni Tikritet. Az utak mellett álló autók egy része is robbanószerkezeteket rejt, ahogy több épületet, például Szaddám Huszein egykori palotakomplexumát is aláaknázva hagytak hátra az IS harcosai. Naponta több száz robbanószerkezetet szedtek össze az erre kijelölt egységek.
Tikrit visszafoglalásával arra is lehetőség nyílt, hogy igazságügyi orvosszakértők kezdjék exhumálni a városban megölt, majd pedig tömegsírba temetett katonák holttesteit. Az elnöki palota volt az IS központja a városban, ezen a részen már találtak holttesteket, de több területen is dolgoznak lehetséges tömegsírok feltárásán, írja a BBC. A városban asszír műemlékeket is megsemmisítő Iszlám Állam brutalitásának egyik jelképe lett, tavaly júniusban kivégeztek 1700 síita katonát a közeli Camp Speicherből, a mészárlásról készített videókat és képeket pedig nyilvánosságra hozták a közösségi médiában.
Síita fegyveresek akkor bosszút esküdtek az Iszlám Állam ellen, és sokan most tartanak attól, nehogy bosszúhadjáratot kezdjenek helyi szunniták ellen. A városban egyelőre a különböző milíciák tagjai felírták a falakra a csoportjuk nevét, az egyelőre még nagyrészt üres központban pedig az AP szerint fosztogatás is kezdődött a boltok megmaradt készleteiből. A síita lakosok biztonságos visszatérése ugyanolyan fontos lesz, mint a város tényleges visszafoglalása. A Fehér Ház és emberi jogi szervezetek is figyelmeztettek, nehogy összecsapásokig sodródjanak az esetleges szektariánus feszültségek.
A Tikrit ellen vonuló erők derekát az iráni segítséggel felkészített és felfegyverzett síita milíciák adták. A közel 20 ezer fős Síita Népi Mobilizációs Egységeket (PMU) ráadásul állítólag az az Abu Mahdi al-Muhandis vezeti, akit az Egyesült Államok globális terroristának minősített 2009-ben, mivel a feltételezések szerint részt vett amerikai célpontok elleni támadásokban. Miközben az Egyesült Államok szövetségeseivel együtt légi csapásokat kezdett Irakban és Szíriában, Iránról az elejétől feltételezték, hogy síita milíciák kiképzésén dolgozott.
Egy parancsnok azt mondta a BBC-nek, hogy az Iráni Forradalmi Gárda egyik vezetője, Kaszim Szulejmani tábornok is részt vett a tikriti hadműveletben. Az biztos, hogy ebben a hadműveletben jelentek meg először nyíltan iráni tanácsadók is, de Martin Dempsey tábornok, az amerikai egyesített vezérkar főnöke azt is megerősítette, hogy többek között tüzérségi támogatást is kaptak iráni egységektől a Tikritet ostromoló katonák.
A milíciákon keresztül Irán mindenképpen fontos befolyást szerezhet Irakban, amit nem néznek jó szemmel a környező szunnita országok, de főképpen Szaúd-Arábia. A rijádi vezetés Jemenben már légi csapásokat is kezdett az iráni támogatással egészen az ádeni kikötőig jutó síita húszi felkelők ellen. Az Egyesült Államok pedig az atomprogram ügyében múlt héten fontos megegyezésre jutott Iránnal, de arról nem tudni, a háttérben megállapodtak-e valamiben az Iszlám Állam elleni iraki küzdelem tekintetében. Tikritnél az iraki vezetés csak a végére kérte a koalíciós légi csapásokat, de Abádi miniszterelnök azt mondta, hogy a többi területet már az itt bevált forgatókönyv szerint foglalnák vissza.
„A kormány eltökélt, hogy minden egyes négyzetmétert felszabadítson Irakban" – mondta Tikrit központjában Abádi. Az iraki hadsereg bejelentette, hogy a nyugati Anbar tartományban is támadást indított az IS ellen, miközben a német hírszerző szolgálat (BND) azt állította, hogy a szervezet elvesztette egyik legfontosabb bevételi forrását Irakban, miután a kurd önvédelmi erők és az iraki hadsereg az utóbbi hetekben az összes fontos iraki olajmezőt visszafoglalta.
Azonban a Tikrittől 225 km-re északra lévő Moszul visszafoglalása nyitna teljesen új fejezetet az Iszlám Állam elleni küzdelemben. Az ország második és a szunniták legnépesebb városát még tavaly nyáron foglalta el az IS, miután az iraki katonák fegyvereiket hátrahagyva menekültek el. Az iszlamisták elől több mint félmillióan hagyták el Moszult, de még így is több mint egymillió lakos maradt az Iszlám Állam fennhatósága alatt a városban. A BBC szerint becslések szerint néhány ezer fegyverese van az IS-nek a városban, azonban a civil épületek között rettentő nehéz harcok várhatnak az érkező iraki erőkre.
A fénykorában néhány százezres, alig 15 négyzetkilométernyi Tikrittel szemben Moszul egy igazi nagyváros, ami 400 négyzetkilométeren terül el, ráadásul a szunniták központja Irakban, ezért nem könnyen lehet megismételni a síita milíciák túlsúlyára építő tikriti forgatókönyvet. A BBC szerint az IS Moszulban is könnyen telepíthet robbanószerkezeteket, ráadásul élő pajzsként használhatna civileket.
Tikrit emellett viszonylag közel van Bagdadhoz, és az iraki erők már tavaly nyár vége óta ott voltak a közelében, még ha nem is indítottak konkrét támadást a visszafoglalására. Moszul ezzel szemben 350 km-re van a fővárostól, és 150 km-re az utolsó iraki katonai támaszponttól Bejdzsinél. Éppen ezért logisztikában és utánpótlásban is kulcsfontosságú szerep jutna majd a kurd erőknek. Moszulnál egyébként satuba akarják fogni az IS erőit, az iraki hadsereg, rendőrség és a síita milíciák délről közelítenek majd, Tikrit felől, míg a kurdok északról, de alapvetően három irányból támadnának.
Miközben Irakban és Szíriában folynak a légi csapások, és egyre több helyen tudnak földi egységek is előrenyomulni az Iszlám Állam ellen, a terrorszervezet már Líbiában is megjelent, több városban is meg tudta vetni a lábát, és hasznot húz az anarchiából. A líbiai tengerparton készült az a brutális videó is, amin az IS harcosai 21 egyiptomi kopt keresztényt fejeztek le. Erre válaszul kezdett Egyiptom is légi csapásokba a csoport ellen.
Az Iszlám Állam Líbiában is ki tudta használni, hogy Moammer Kadhafi megbuktatása óta nem sikerült egységes kormányt felállítani, egymással rivalizáló csoportok küzdenek a hatalomért, de az IS líbiai terjeszkedése azért sem meglepő fejlemény, mert egy tanulmány szerint Szaúd-Arábia után Líbiából érkezett a legtöbb harcos az elmúlt években Szíriába. Sokan közülük most visszatértek Líbiába.
Azt egyelőre nem tudni, ez hogyan viszonyul a Tikrit ellen bevetett, iráni kiképzést kapott síita milíciákhoz, de egy meg nem nevezett amerikai tisztviselő azt mondta még február végén egy háttérbeszélgetésen, hogy egy 25 ezer fős iraki–kurd erőt készítenek fel, hogy visszafoglalják a várost az Iszlám Államtól. A New York Times megjegyezte, hogy szokatlan, hogy egy amerikai tisztviselő ilyen részleteiben beszéljen egy katonai akcióról, de a forrás ezt azzal indokolta, hogy jelezni akarták az irakiak eltökéltségét Moszul visszafoglalására.
A központi csapásmérő erőt már Bagdadban és Irakban máshol szolgáló, tapasztaltabb katonákból állítanák össze. Ezek aztán egy sor kiképzésen esnek majd át, amerikai tengerészgyalogosok és különleges erők is segítenek a felkészítésükben, és a felszerelésüket is megújítják a bevetés előtt. A forrás szerint a támadást még legkésőbb májusban meg kellene indítani, hogy ne hátráltassa a harcokat a nyári hőség, de azt is hozzátette, hogy csúszhat az akció, ha az iraki erőket nem sikerül időre felkészíteni.
A Szaddám Huszein alatt még Kuvaitot egymillió katonával megszálló iraki hadsereg teljesen leamortizálódott az elmúlt években. Papíron még 2009-ben is 210 ezer fős volt, de azóta már kiderült, hogy 50 ezren fantomkatonák voltak, úgy kaptak fizetést, hogy valódi szolgálatot egyáltalán nem láttak el. A hadsereg most 48 ezer katonából áll, a hivatásos állomány felduzzasztása visszafogott becslések szerint is évekbe telhet majd. Az is fontos szempont, hogy a mostani tervek alapján Bagdad védelme is gyengülne, mert onnan is kivonnának veterán egységeket Moszul visszafoglalásához.
Több republikánus szenátor és képviselő már szívesen látná, ha a környező arab országok beavatkoznának szárazföldi csapatokkal is Irakban, ez azonban még nincs napirenden, és nem is tudni, mikor következhet ilyen. Az arab országok részvétele kulcsfontosságú volt Barack Obama Szíriában is megindított légi csapásainak igazolásához, de a bevonásuknak sokkal inkább politikai, semmint katonai fontossága volt. Emellett tartva a saját országán belüli szélsőséges hangoktól és az Egyesült Államokkal szembeni ellenérzésektől, egyik ország sem sietett túlhangsúlyozni saját szerepét. Becslések szerint a több ezer légi csapásnak csak kevesebb mint tizedét hajtották végre arab erők, írta a Guardian.
Jordánia ugyan több támadást ígért egyik elfogott pilótájuk élve elégetése után, és a minden korábbinál intenzívebb bombázások mellé több ezer katonát vezényelt az iraki határhoz, azonban az ABC Newsnak nyilatkozó forrás és Mohamed al-Momani jordániai médiaügyi miniszter is elmondta, hogy a csapatok egyelőre a határ jordániai oldalán vesznek fel védekező állásokat, és egyébként sem hatolnának be Irakba az iraki kormány engedélye nélkül. A miniszter annyit tett hozzá, hogy háború van, és ha a körülmények úgy alakulnak, akkor megtárgyalják ezt a lehetőséget is.
Irakban így egyelőre a síita milíciákkal megtámogatott hadseregen múlik, hogy vissza tud-e szerezni területeket az Iszlám Államtól, de az iraki erők kiképzése legalább halad, ellenben a szíriai kiképzés csak tavasszal indul, és nem igazán látni, milyen eredménnyel zárulhat. Michael Morell, a CIA volt igazgató-helyettese például azt mondta a CBS-nek, hogy ötezer mérsékelt fegyveres idén tervezett felkészítése messze nem is lesz elég. Pedig a két ország közül Szíria jelenti a komolyabb problémát, többek között Bassár el-Aszad rezsimjének jelenléte miatt is.
A tervezett nagy offenzíva sikere ugyanakkor nem kizárólag az iraki erők felfegyverzésén és felkészítésén múlik. Ha Moszult sikerül is visszafoglalni, akkor volt iraki rendőrök és törzsi harcosok irányítása alatt marad a város a tervek szerint. Maszrúr Barzani, a kurdok hírszerzési főnöke ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a Szaddám Huszein bukása utáni években is a szunnita ellenállás egyik központjának számító Moszulban Tikritnél is sokkal fontosabb megnyerni a környékén a szunnita és törzsi harcosok támogatását is, ha tartósan ki akarják űzni az Iszlám Államot a területről.
A Guardian szerint egyelőre nem igazán látszik, milyen előrelépést sikerült tennie Hajder al-Abádi miniszterelnök kormányának, hogy jobban bevonja a kormányzásba az elmúlt években kiszorított szunnitákat. A síita–szunnita-ellentét az Iszlám Állam előretörésének egyik alapja volt Irakban, és megfelelő biztosítékok nélkül a szunniták nem feltétlenül fogadnák felhőtlen örömmel az IS-t éppen kiszorító iraki hadsereget, és a mellettük érkező síita milíciákat, amik kiképzésében és felfegyverzésében Irán Forradalmi Gárdája is segített.