Biztosan nincs ellenére az EU gyengítését örömmel fogadó Kremlnek a brit választási eredmény. Nem csak azért, mert az EU-ból való kilépésről szóló népszavazást támogató konzervatívok nyertek, de azért is, mert a harmadik legnagyobb erő lett a Skót Nemzeti Párt is. Bár az SNP a legutóbbi népszavazás után nem hozza fel ismét a kiválást, az ország egyben tartásának feladata azért alaposan lefoglalja majd a briteket. Nem véletlen, hogy a győztes Cameron és a vesztes Miliband is megmelítette az Egyesült Királyság megőrzésének fontosságát.
David Cameron konzervatívjai az exit pollt is felülmúló nagy győzelmet arattak a csütörtöki brit parlamenti választásokon, a BBC szerint a szükséges 324 fős többség fölé növelhetik képviselői helyeik számát, miközben a Munkáspárt 28 éve nem látott mélységbe esett vissza. Cameron eddigi koalíciós partnerei, a liberális demokraták hatalmasat buktak, a skót nacionalisták viszont taroltak. Brüsszelben indul a fejvakarás a beígért, EU-tagságról szóló népszavazás miatt, a liberális demokraták volt vezetője pedig nyilvánosan megeszi a kalapját pártja rossz szereplése miatt.
Az angolok mindig is híresek voltak arról, hogy a kutyákat legalább annyira szeretik, mint a gyerekeket, illetve sok esetben jobban. (Stanley Johnson, a londoni polgármester, Boris Johnson édesapja például készségesen bevallotta gyermekeinek annak idején, hogy az állatokat jobban szereti náluk.) Így aztán nem meglepő, hogy a választások kapcsán is cuki kutyusokkal van teli a Twitter: a polgárok ugyanis lelkesen fotózzák a szavazóhelységek előtt kedvenceiket, aztán #DogsAtPollingStations címkével posztolják őket. Ide kattintson cuki ebekért!
Serious question for those who know about this sort of thing: can I take my dog into the polling station? pic.twitter.com/b56yscxM7s
— Tim Bale (@ProfTimBale) 2015. Május 7.
A Twitteren nem kevesen vetették fel, hogy vajon be lehet-e vinni a kutyát is a szavazáshoz, vagy muszáj kikötni addig a szavazóhelyiségen kívülre. Ha pórázon van, akkor egyébként be lehetett volna, ennek ellenére sokan inkább biztosra mentek, és kint hagyták kedvencüket.
A most 48 éves David Cameron édesapja bróker, édesanyja bárónő, egyik felmenője IV. Vilmos király, Viktória királynő nagybátyja. 2005-ben, a legutóbbi választási vereség után vette át az előtte állandó vezetőválsággal küzdő, megosztott Konzervatív Pártot. Sikerült kivezetnie a nyolc évig tartó vezető- és ideológiai válságból a torykat, akiket markáns irányváltásra kényszerített például a környezetvédelem és a társadalmi kapcsolatok kérdésében.
Miniszterelnökségét általában felemásan ítélik meg, mindenesetre 2011 májusa óta először fordult Cameron népszerűségi mutatója éppen a választási kampány első hetében fordult pozitívba, a YouGov/Sunday Times polljában 47 százalék vélte úgy, hogy jól végzi a kormányfői munkáját, míg az ellenzői 46 százaléknyian voltak. Majd kiderül, mennyire volt ezt jó már a kampányban bedobni, de Cameron hat héttel a választás előtt belengette, hogy akárhogy is alakul, egy ciklusnál tovább nem marad már a konzervatívok vezetője. Lehetséges utódaként bedobta Theresa May belügyminiszter, George Osborne pénzügyminiszter és a szélfútta hajú londoni polgármester, Boris Johnson nevét is.
>>>> Jelöltek: Ed Miliband, aki saját testvérét kiütve került a Munkáspárt élére
A konzervatívok másfélszer annyi pénzt gyűjtöttek kampányra, mint a Munkáspárt, ami azonban kiterjedt aktivistahálózatával próbál mozgósítani a csütörtöki brit választás előtti hajrában. David Cameron miniszterelnök feltűrt ingujjban próbálta meggyőzni közönségét, és kétmillió új munkahelyet ígért.
Bristolban és környékén néztük meg a brit választási kampányt, bővebben itt>>>
A szerkesztőségben túl korán kezd elszabadulni az angol humor.
András: –Neked bejön a Guardian?
Én: –Nekem bejön.
András: –Nekem a 404 oldalt hozza be!
Marci: –Nekem is bejön a Guardian, bár egy kicsit néha túl harsány!
Én: –...
A konzervatívok mellett korteskedett nyílt levélben a Nagy-Britanniában működő nagyvállalatok 103 vezetője, de a két párt valamelyike mellett nyíltan kiálló brit lapok már megoszlottak a Munkáspárt és a toryk között. A lapok besorolásának nagy hagyománya van, és a The Sun kiállását a többmilliós olvasótáborával különösen fontosnak ítélték elemzők. Az adott esetben megadott másodlagos preferenciákat most figyelmen kívül hagyjuk.
Konzervatívok mellé állt:
Munkáspárt mellé állt:
Liberális demokraták mellé állt:
UKIP mellé állt:
Olvasónk, Ádám nem csak, hogy Angliában él, de már részt is vesz a kinti politikában, mégpedig Nick Clegg Európa-barát liberális pártjában. A fotón Ádám szavazóköre, na meg rollere látható. Át is adjuk a szót:
A LibDemeknél vagyok párttag 2014 február óta, indultam a 2014-es londoni önkormányzati választásokon jelöltként, de nem esélyes körzetben, így nem nyertem.
Mindig segítek a kampányokban kopogtatással és szórólapozással. Szóval szeretném, ha a LibDemek nyernének itt Cambridge-ben, és aztán egy Labour-LibDem koalíció alakulna a választások után. Bár ez utóbbi attól is függ, hogy mekkora különbség lesz a Konzervatívok és a Labour között.
Alapvetően az én kerületem kétesélyes. Cambridge-ben vagy maradnak a LibDemek hatalmon, vagy a Munkáspárt elnyeri a körzetet kis különbséggel, de emellett önkormányzati választás is van, én most azon szavaztam. Az angol kollégáimat nem nagyon izgatja a választás. Alapvetően mindenki tudja, hogy nem lesz senkinek abszolút többsége, ezért
úgyis minden a szavazás utáni tárgyalásokon dől el, hogy végül kik tudnak, kik akarnak koalíciót alakítani.
Én sokáig a volt általános iskolámba jártam szavazni, legutóbb pedig az új lakóhelyem közelében lévő orvosi rendelőben szavaztam. A briteknél ennél lényegesen izgalmasabb helyek is szóba jöhetnek, pl. a Greenwich Heritage Centre, ahol egy tank fogadja a kertben a betérő állampolgárokat.
A Munkáspárt miniszterelnök-jelöltje, Ed Miliband saját népszerűségi mutatója rendre a Labouré alatt alakul, és ugyan a kampány kezdetére sikerült feltornáznia kedvelői arányát 33 százalékra, de még így is 59 százalék úgy vélte, rosszul végzi a feladatát. A 45 éves volt oktatási minisztert sokan túl zárkózottnak tartják, aki elitebbnek tűnik a tényleg impozáns rokonsággal bíró Cameronnál, és nehezen szólítja meg az átlagszavazókat. Miliband hétfőn azt mondta, hogy a Labour a változás és a felelősség pártja lesz, ő pedig készen áll a kormányzásra.
Miliband is részt vett a Gordon Brown által Tony Blair elűzésére szőtt munkáspárti összeesküvésben, és a 2010-es választási vereség után a pártelnökségért testvérével, a volt külügyminiszter David Milibanddal került szembe. A legtöbb elemző Davidet tartotta favoritnak, de végül Ed került ki győztesen a családi belháborúból, miután a szakszervezeti tagok szavazataival verte bátyját a kiélezett küzdelemben. Ez a párton belül is okozott feszültségeket, mivel a szintén egyharmad-egyharmad arányban szavazó másik két platform (a párt képviselői, és a párttagok) inkább Davidet preferálta volna. Ed győzelme a Tony Blair által meghirdetett harmadik utas politika, a New Labour végét is jelentette, az új elnök a hagyományosabb baloldali vonalat képviselte a centrista helyett.
A szokásoknak megfelelően a brit parlament öt héttel a választás előtt feloszlott, hogy aztán minden képviselő a kampányra koncentrálhasson teljes erejével. A két nagy párt fej fej mellett vágott neki ennek az időszaknak, és aztán ugyanúgy is fejezte be a kampányidőszakot. A felmérések zömében a válaszadók többsége megfelelőbb miniszterelnöknek tartotta David Cameront, mint a Labour miniszterelnök-jelöltjét. A kampány kezdetén az állásról itt olvashat bővebben>>>
A hét legfrissebb közvélemény-kutatásból (melyeket a Guardian szedett össze) kettőt a Konzervatívok, kettőt a Munkáspárt vezet, egy-egy százalékokkal. A maradék háromban pedig azonos a támogatottságuk. Ha még hozzávesszük, hogy a felmérések olyan 3-4%-os hibahatárral dolgoznak, igazából tök felesleges is átbogarászni ezt a táblázatot, mert okosabbak úgysem leszünk tőle: itt tényleg bármi lehet.
| ICM/Guardian | Populus | Ipsos-MORI | Lord Ashcroft | ComRes/ITV/Mail | Survation/Mirror | YouGov/Sun | |
| Konzervatívok | 34 | 33 | 36 | 33 | 35 | 33 | 34 |
| Munkáspárt | 35 | 34 | 35 | 33 | 34 | 33 | 34 |
| Libdemek | 9 | 9 | 8 | 10 | 9 | 9 | 10 |
| UKIP | 11 | 13 | 11 | 11 | 12 | 16 | 12 |
| SNP | 5 | 5 | 5 | ||||
| Zöldek | 4 | 5 | 6 | 4 |
Minden idők egyik legszorosabb választására készülve az összes jelentősebb brit párt hangzatos ígéreteket lengetett be a bevándorlás visszaszorításáról, sőt olyan is volt, aki nem állt meg a belengetésnél, hanem bögrére nyomtatta és kőbe véste, hogy radikálisan változtatni fog Nagy-Britannia bevándorlási politikáján. Az ígéretek csak keménységükben különböznek, de az biztos, hogy bármelyik párt is kerül hatalomra, a magyaroknak sem lesz olyan egyszerű mosogatókarrierbe kezdeni Londonban, mint eddig. A bevándorlási ígéretekről és a várható lépésekről, azok magyarokra gyakorolt hatásáról bővebben itt írtunk>>>
A két nagy, a 34-34 százalékon álló konzervatívok és a Munkáspárt sem számíthat abszolút többségre a csütörtöki brit parlamenti választásokon, habár sok múlhat az utolsó pillanatig bizonytalan szavazókon. Az elbukott függetlenségi népszavazás levezénylőjeként megerősödő Skót Nemzeti Párt könnyen megkerülhetetlen lehet az új parlamentben, míg a kampányt a bevándorló- és EU-ellenes UKIP szelleme járta át. Most a korábbiaknál is hosszasabb alkudozás, akár kisebbségi kormány is jöhet Nagy-Britanniában. Konzervatív győzelem esetén népszavazás jön az EU-tagságról. Roskadozik a hagyományos brit politikai rendszer. Előzetesünket itt olvashatják>>>