A héten derült ki, hogy Bulgária milliárdos értékben ad el fegyvert Szaúd-Arábiának és az Emírségeknek. Az arab országok nem tudják saját, nyugati fegyvereiket odaadni jemeni és szíriai vazallusaiknak, ezért feltúrják a piacot volt szovjet arzenál után.
Törökország és az Öböl-országok sosem csináltak titkot abból, hogy minden erejükkel az Aszad-rezsim megbuktatásán dolgoznak, mint ahogy abból sem, hogy a polgárháború 2011-es kezdete óta szállítanak fegyvereket az ellenzéki milíciáknak. Ha még emlékeznek a konfliktus kezdeteire, ezek eleinte spontán szerveződtek, és arab, török valamint amerikai gyorssegélyeknek köszönhetően élték túl a kormány első csapásait.
Ahogy a felkelés polgárháborúvá dermedt, az ellenzéki csoportok túlélését és sikerét egyre inkább a szponzorok adták: így emelkedett ki például az ezernyi – nem túlzás! - milícia közül a törökök által felkarolt Ahrar as-Sham vagy a szaúdiak által összehegesztett Dzsais al-Islam (Iszlám Hadsereg).
Leírva nagyon egyszerűnek tűnik ez a felfegyverzés, ugye? De miközben a török, a katari vagy a szaúdi hadsereg a világ legjobban felfegyverzett erői közé tartozik, a mai napig vért izzadnak, hogy összekaparják a vazallusaik számára megfelelő fegyvereket. Hogy miért?
Mert ezek az országok zömmel nyugati haditechnológiát rendszeresítettek, míg Szíria a szovjet fegyverek egyik legnagyobb vásárlójának számít. A szír felkelők 2011-ben fegyvereik nagy részét a hadsereg raktáraiból szerezték, azaz főleg volt szovjet gyártmányú kézifegyvereket, tüzérséget, páncélelhárítókat – és alkalmanként – páncélosokat használnak. Márpedig a Varsói Szerződés és a NATO szabványai viszont teljesen eltérőek, a Kalasnyikovokhoz gyártott 7,62-es lőszert nem lehet betárazni egy belga 7,62-es FN-FAL rohampuskába. A polgárháború kezdetén a szír ellenzékhez a világ különböző részéből áramló fegyverek óriási káoszt eredményeztek, volt olyan milícia, ahol ötféle lőszert kellett tárolni.
Ezért az Aszad megbuktatásán ügyködő országok már 2012-től igyekeztek felvásárolni minden készleten lévő szovjet rendszerű fegyvert, például azokat, melyek megmaradtak a délszláv háborúból. Ebben az évben Zágrábból jordán szállítógépek több fordulóban vittek a szír határra jugoszláv és szovjet aknavetőket, gránátvetőeket, vállról indítható rakétákat és persze rengeteg kézifegyvert. Ezen kívül Kadhafi bukásával megnyíltak a líbiai hadsereg fegyverraktárai is, a káoszba fulladó országból tonnaszámra szállították a szovjet mintájú lőszert – az aknától a pisztolylövedékekig - a szíriai felkelőknek. De a Balkan Insight hétfői tényfeltáró riportja megmondja, melyik ország nyeri a legnagyobbat a retro-technika iránti érdeklődésen: Bulgária.
2014-ben a lelkes amatőr repülőforgalom-figyelők kiszúrták, hogy havonta többször is soha nem látott vendégek fordulnak meg szófiai reptéren: az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia óriási, 60-80 tonnát is elbíró polgári szállítógépei. El is kezdték őket figyelni a légikövető honlapokon, és kiderült, hogy a gépek repülési útvonala felettébb szokatlan: a szaúdi Boeing 747-esek nem a dzsiddai reptérre tértek vissza, hanem a jordán határhoz közeli Tabukba, az Etihad Airbus 330-asai pedig nem Abu-Dhabiba, hanem az al-dhafrai légibázisra.
Ráadásul 2015 augusztusában a bolgár kormány egyik jelentéséből kiderült, hogy az előző évben egy 85,5 millió dollár (25 milliárd forint) értékű fegyverexport-szerződést kötött Szaúd-Arábiával, melynek háromnegyedét lőszer tette ki.
Így azután a titokzatos repülőjáratoknak utánajáró újságíróban (megérdemli, hogy a neve is szerepeljen: Marija Petkova) kezdett összeállni a kép: a lőszerrel megrakott szaúdi gépek azért szálltak le a jordán határnál, hogy ott teherautóra rakodva könnyedén el tudják juttatni az árut Szíriába (a jordán határszakasz az egyik legfontosabb ellenzéki utánpótlási útvonal, nem véletlen, hogy Daraa határvárosáért évek óta elkeseredett harc folyik). A forgatókönyv valódiságát egy név nélkül nyilatkozó bolgár katonatiszt is megerősítette.
Az Egyesült Arab Emírségeket pedig úgy sikerült képbe helyezni, hogy a Wikileaksről előkerült az Egyesült Államok szófiai követségének jelentése, mely arról szól, hogy a bolgár hatóságok tájékoztatták az USA-t, hogy 2010-ben az Emírségeknek
A jelentés nem tér ki rá, de ezeket akkor még értelemszerűen nem a még nem is létező szír ellenzéknek szánták, hanem a jemeni polgárháborúban a húszik ellen harcoló erőknek.
A hab a tortán pedig az, hogy maga az Egyesült Államok is 28 millió dollár értékben vásárolt szovjet típusú fegyvereket Bulgáriától a Pentagon kiképzési programjában résztvevő szíriai harcosok számára. Ez a beszerzés végül fölöslegessé vált, mert a kiképzési program kínos kudarcba fulladt.
A kilencvenes években a volt szocialista blokk országaiban óriási fölös fegyverkészlet halmozódott fel. A hadseregek létszámát ugyanis a hidegháború végével mindenütt töredékére csökkentették, a NATO ellen kidolgozott doktrínában kulcsszerepet játszó eszközök – például az irdatlan páncéloserő – értelmét vesztette.
De Bulgária esete különleges. Az ország ugyanis a nyolcvanas évekre egy 110 ezer főt foglalkoztató fegyveripart épített ki, mely főleg exportra termelt szovjet licenc alapján, és évi 1,5 milliárd dollárnyi keményvalutával segítette ki a billegő költségvetést. A fegyverkereskedelem 1989 után megroppant, de a 2010-es években újra szárnyalt, tavaly már újra 403 millió dolláros forgalmat bonyolít le.
A saját fegyveripar nem elhanyagolható szempont abban, hogy ennyi fegyvert tudnak eladni az arab országokba. Ugyanis bár a szovjet gyártmányokba a világ minden pontján bele lehet ütközni, az Öböl-országok legális beszerzései előtt mégis komoly akadályként tornyosul az a szabály, miszerint a Szovjetunióban gyártott fegyverek továbbértékesítéséhez a gyártó orosz fél engedélyére is szükség van. Az oroszok pedig nemigen bólintanának rá azoknak a milíciáknak a felfegyverzésére, melyek ellen szeptember óta harcolnak. Ez az akadály azonban a bolgár gyártmányoknál nem áll fenn.
Az ENSZ egyébként nem vezetett be embargót Szíriában, csak a jemeni lázadó húszi frakciót sújtja korlátozással (mondjuk az Öböl-államok pont ellenük harcolnak). Önmagában az sem baj, ha a diktatúra ellen harcoló szír ellenzékhez fegyverek kerülnek, inkább az az aggályos, ha a fegyverek ellenőrizetlenül áramlanak be az országba, és olyan szélsőséges szervezetek arzenáljába kerülnek, mint az an-Núszra Front vagy az Iszlám Állam. A horvát fegyvereknél pontosan ez történt, több nehézfegyver az iraki fronton pózoló iszlamisták kezében tűnt fel.
Ahogy arról korábban írtam, nem véletlen, hogy az USA kategorikusan elutasítja a vállról indítható légvédelmi rakéták szállítását, és nagyon körültekintően biztosítja TOW páncéltörő rakétáinak útját is. A 2014 decemberében életbe lépett fegyverkereskedelmi megállapodás (Arms Trade Treaty – ATT) alapján Bulgária is felelősséggel tartozik az által eladott haditechnikáért, viszont szinte kizárt, hogy a szíriai fegyveráramlásba bekerült fegyverekkel el tudna számolni. Ennek belátásához elég megnézni, milyen elképesztő változatos helyekről szedi össze az Iszlám Állam a kézifegyver-lőszerét: egy vizsgálat során 1700, a konfliktuszónából összeszedett töltény alapján megállapították, hogy az Iszlám Állam nem kevesebb, mint 21 ország gyártmányait tüzeli el – még a rendszerváltás előtti Magyarországon gyártott lőszerekkel is harcolnak a dzsihádban.
A közel-keleti beszerzések egész Közép- és Kelet-Európára kiterjednek, és úgy tűnik, nem csak az ellenőrzött legális piacon. A riportban megszólaltatott szíriai ellenzéki szerint
Az összes Szíriában használt fegyver szovjet modell. A rezsim és az ellenzék is ezt használja. Olyan helyekről származhatnak, mint Bulgária, Ukrajna, Csehország, de mi nem tudjuk pontosan, hol is gyártották őket.
Egy török elemző pedig ehhez azt teszi hozzá, hogy
összegyűjtik az öreg szovjet típusú fegyvert az egész volt keleti blokkból, mint Bulgária, Románia vagy Közép-Ázsia, majd pedig török, amerikai és Öböl-béli felügyelet mellett Törökországon keresztül Szíriába viszik.
A megnövekedett igény miatt felmerül az, hogy a magyar kormány vajon adott-e el fegyvert és lőszert Szíriába? Ez nem lenne példa nélkül álló, a 2010 előtt regnáló kormány a szintén szovjet haditechnikához szokott afgán kormányerőknek adott fegyvereket amerikai kérésre, melyeket az Egyesült Államokban használtak fel kiképzési célra. 2012-ben pedig orosz Rosszija 24 televízió egy állítólagos egyiptomi fegyverkereskedőre hivatkozva azt közölte, hogy Magyarország török közvetítéssel a polgárháborúban álló Szíriába adott el automata fegyvereket, robbanószereket és páncéltörőket. Ez álhírnek bizonyult, és azóta nem bukkant fel újabb hír, híresztelés fegyverüzletről.