Irán, Irak és Libanon vezetői is felháborodtak, a nyugati kormányok is tiltakoztak a szunnita vezetésű Szaúd-Arábiában terrorváddal kivégzett Nimr al-Nimr síita ajatollah miatt. A szunniták és síiták közti ellentét 1300 évre megy vissza, napjainkban is robbanással fenyeget. Már most is több fronton folyik a kliensháború, és egy újabb front maga alá temetheti a szíriai béke reményét.
Abban semmi különös nincs, hogy Szaúd-Arábiában szombaton embereket végeztek ki, hiszen Kína és Irán után a legnagyobb Öböl-monarchiában hajtják végre a legtöbb halálos ítéletet. Az Amnesty International 2015-ös jelentése szerint
Szombaton egy nap leforgása alatt negyvenhét embert végeztek ki terrorizmus vádjával. A kivégzettek között azonban egy síita főpap is volt. Nimr al-Nimr ajatollah lefejezését azonnal elítélték a síita Irán, Libanon és Irak vallási és politikai vezetői.
A szunnita iszlám legszélsőségesebb irányzata, a vahabiták totális uralma alatt álló Szaúd-Arábia 27 milliós lakosságának mintegy 15 százaléka síita (de mivel a statisztikákat a monarchia írja, ezért a valós adatok bizonytalanok). Ők elsősorban az ország keleti felén élnek - az Öböl vidéke évszázadokon át a legnagyobb síita hatalom, a perzsák befolyási övezetbe tartozott -, illetve a Jemennel határos területeken. Politikai jogaikat soha nem ismerte el a szaúdi monarchia.
Az egyik legradikálisabb síita hitszónoknak (őket nevezik ajatollahnak) tartott 56 éves Nimr meghatározó alakja volt 2011-ben az arab tavasz hatására Szaúd-Arábia keleti Katíf régiójában kitört tüntetéseknek. Nimr végig éles szavakkal bírálta Szaúd-Arábiát és a bahreini kormányt (Bahreinben a többségben lévő síitákon szaúdi és kuvaiti fegyverek segítségével uralkodik egy szunnita dinasztia); azt mondta, hogy az emberek nem akarnak olyan vezetőket, akik gyilkolják a tüntetőket, és igazságtalanul bánnak a síitákkal. Nimrt 2012 júliusában tartóztatták le tömegtüntetésekre és zavargásokra való felbujtás vádjával. Letartóztatásának hírére ismét súlyos tüntetések törtek ki a keleti síita régiókban.
Nimr a bíróság előtt nem tagadta a terhére rótt vádak politikai részét, de azt állította, hogy sosem hordott fegyvert, és erőszakra sem buzdított. A most kivégzettek között nincs ott Nimr unokaöccse, akit szintén halálra ítéltek, és aki a tüntetések idején még csak 17 éves volt. Az ő megmentéséért korábban Jeremy Corbyn, a brit Munkáspárt vezetője is lobbizott David Cameronnál.
Az iszlám két nagy felekezete, a muszlimok 85 százalékát kitevő szunniták és a 15 százalékot kitevő síiták gyűlölködése több mint 1300 éves, és abból ered, hogy a szunniták Mohamed próféta apósát, Abu Bakr-t ismerték el az új vallás vezetőjének, a síiták viszont Mohamed vejét, Ali Ibn Abi Talib-ot tartották az Umma (így hívják a muszlim hívők közösségét) vezetőjének. Abu Bakr volt az első kalifa, Ali a negyedik, de a síiták három elődjét nem tartják valódi vezetőnek. A nézeteltérés 680-ban vált vérbűnné, amikor a frissen trónra került I. Jazíd kalifa az iraki Karbalánál Ali fiát, Huszeint egész családjával lemészárolta.
A síita-szunnita különbség vallási része a mai napig is lényegében arról szól, kik is a vallási tekintély valódi, autentikus forrásai. A szunniták szigorúan csak a Koránra és a hádiszra (a Mohamed életéről szóló történetek gyűjteményére) korlátozzák a vallás forrásait, míg a síiták szerint a Korán mellett azok a hagyományok is a jogrend alapját képzik, amelyek Mohamed lányának és az úgynevezett Tizenkét Imámnak (Alinak és utódainak) a szavait és cselekedeteit tartalmazzák.
A kliensháború (a szakirodalomban: proxy war) a korlátozott háború azon formája, melyben két hatalom nem közvetlenül csap össze, hanem vazallus országok, milíciák, terrorszervezetek, zsoldoscsapatok segítségével próbálja gyengíteni az ellenfelet. A kliensháború egy harmadik országban zajlik, és a cél nem a rivális megsemmisítése, hanem meggyengítése, érdekszférájának szűkítése. Kliensháborúnak nevezhető a 1936 és 1939 között spanyol polgárháború, vagy a jelenleg is zajló szíriai és jemeni polgárháború.
A szembenállást elősegíti, hogy a két felekezet mögé a Közel-Kelet két teokratikus vezetésű középhatalma sorakozott fel. A radikális vahabita tanításokat képviselő Szaúd -Arábia és a forradalom óta szintén radikális iszlamista (csak épp síita vonalon) Irán Szíriától Irakon át Jemenig vívják vallási színezetű kliensháborújukat. Szakértők a konfliktust kiterjedtsége, illetve a hatalmi és a vallási motivációk keveredése miatt az Európában 1618 és 1648 között több hullámban zajló harmincéves háborúhoz hasonlítják.
A világ síita vezetői felháborodottan reagáltak a kivégzésre. Ahmad Hatami ultrakonzervatív iráni ajatollah szerint Nimr „ártatlan vére foltot ejtett a szaúdi királyi udvar becsületén”, és halála el fogja tüntetni az uralkodó családot a történelem süllyesztőjében. Az iráni külügyminisztérium pedig azzal fenyegetőzött, hogy Rijád „nagy árat fog fizetni ezért”. A közlemény szerint Szaúd-Arábia
támogatja a terroristákat és a szunnita szélsőségeseket, miközben elnyomja és kivégzi bírálóit.
A szaúdi ajatollah lefejezését a libanoni síiták legfelsőbb vallási tanácsa súlyos hibának nevezte. A síiták öklének számító Hezbollah terrorszervezet gyilkosságnak nevezte a szaúdi ajatollah kivégzését, akinek azért kellett meghalnia, mert jogokat követelt elnyomott népének.
Az iráni tiltakozás az utcán radikálisabb formát öltött: szombat este tömegek vették körül a Mashad-ban található szaúdi konzulátus épületét, és a kiposztolt képek alapján megmászták a kerítést, letépték a szaúdi zászlót. A teheráni nagykövetséget pedig Molotov-koktélokkal dobálták meg, majd pedig behatoltak az épületbe, és feldúlták az irodákat.
Az esti fejleményekről itt olvashat>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Szaúd-Arábia viszont bekérette Irán rijádi nagykövetét az "ellenséges reakciók miatt", és arra figyelmeztette, hogy a diplomáciai testületek védelmét állami erővel kell szavatolnia a nemzetközi szerződések alapján.
Irakban a síita Davaa kormánypárt frakcióvezetője arra szólította fel a kormányt, hogy válaszlépésként
zárja be Szaúd-Arábia bagdadi nagykövetségét, utasítsa ki a nagykövetet és végeztesse ki az összes Irakban bebörtönzött szaúdi terroristát.
Pedig Szaúd-Arábia bagdadi nagykövetsége csak idén december közepén nyílt meg, 25 évvel azután, hogy Rijád felfüggesztette a diplomáciai kapcsolatokat Kuvait (Szaddám Huszein idején történt) iraki lerohanása miatt. A Davaa párt vezetője, Núri al-Máliki korábbi iraki miniszterelnök szerint Nimr kivégzésének bűncselekménye ugyanúgy a szaúdi rezsim megdöntésére fog vezetni, mint annak idején (az 1980-ban megölt síita vezető, a Daava pártot alapító) Mohammed Bakr al-Szadr mártíromsága, amely Szaddám Huszein volt iraki diktátor vesztét okozta (igaz 23 évvel később).
A jemeni síita húszi mozgalom "szent harcosnak" nevezte a szaúdi ajatollahot, és látszatpernek minősítette az ellene lefolytatott bírósági eljárást.
A tömeges, politikailag motivált kivégzés ellen Nagy-Britanniától Németországig számos kormányzat is tiltakozott. Az USA külügyminisztériuma ezen felül amiatt is aggodalmát fejezte ki, hogy a kivégzés "felerősítheti a felekezeti feszültségeket".
Természetesen Szaúd-Arábia számított arra, hogy Nimr al-Nimr kivégzése óriási vihart kavar majd. A Guardian által megszólaltatott Közel-Kelet-szakértő, Hasszán Hasszán szerint a monarchia tudatosan időzítette a keménykedést pont akkorra, amikor amúgy épp konszolidálja szövetségi politikáját. Ahogy arról írtunk, az olajmonarchia komoly gazdasági és társadalmi válságban van; az új uralkodó (aki amúgy már 80 éves) és jobbkeze, Mohamed bin Szalman koronaherceg sem az oroszokkal szemben Szíriában, sem Jemenben nem volt képes érvényesíteni a szaúdi érdekeket. Ezért 2015 végén a monarchia finomított a külpolitikáján (folytatva persze a megkezdett jemeni háborút):
Ezt az enyhülést a monarchia radikális szunnita közvéleménye felé ellensúlyozhatja egy síita vallási vezető kivégzése, azonban a tett politikailag mégis óriási kockázatot rejt magában: