Gondolom, senki sem kapott döbbenten a fotel karfája után, amikor hétfőn meglátta a hírt, hogy összeomlott a szíriai tűzszünet. A februári próbálkozásnál is rövidebb életű – alig hét napos - fegyvernyugvás a megszokott módon dőlt be: a kormányoldal és az ellenzék is sorozatos atrocitásokról számolt be, melyek olyan gyorsan eszkalálódtak, hogy pár nap elteltével már értelmetlen volt fegyvernyugvást mímelni.

A pohár akkor telt be, amikor az ENSZ Törökországból érkező, és Aleppóba tartó segélyszállító teherautóit a várostól nyugatra, Urm al-Kubra településnél támadás érte. A Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének 31 teherautójából 18 megsemmisült, a 78 ezer nélkülözőnek szánt élelmiszer és egészségügyi felszerelés nagy része odaveszett, 20 „fehérsisakos” segélymunkás meghalt.

Egy 100 százalékig hadianyagmentes segélyszállítmány lebombázása még a szír polgárháború szintjén is botrányosnak számít, nem is csoda, ha azonnal megindult a kölcsönös vádaskodás: Ki volt a tettes?

1. Az amerikaiak kedden indítottak: a védelmi minisztérium illetékesei szerint a légierő felderítése két orosz Szu-24-es gépet észlelt, melyek bombákat dobtak le a kamionokra.
2. Az oroszok még aznap kontráztak, méghozzá azzal, hogy nem is légicsapás pusztította el a konvojt; a teherautók sérülésein látszik, hogy nem légibombák robbanásaitól származnak. A védelmi minisztérium elő is állt egy olyan drónfelvétellel, ami a fegyverszünet által nem érintett terrorszervezet, az al-Kaidától stratégiai okokból levált Fatah as-Sham Front (volt an-Núszra Front) ágyúját mutatta, melyet állítólag épp Urm al-Kubra felé vontattak.
3. Sőt, az oroszok ellentámadásba lendültek: előszedték egyik saját felderítési jelentésüket, mely szerint a támadás alatt Urm al-Kubra térségében tartózkodott az Egyesült Államok egyik Predator harci drónja, ami a törökországi Incirlik légitámaszpontjáról szállt fel.
4. a segélyszervezetek nem akartak belefolyni a felelősség körüli vitába, az ENSZ is gyorsan visszavonta azon álítását, hogy légitámadás történt volna

Az igazság a romok alatt lapult

Csütörtökre azonban egyre több szemtanú és konkrét bizonyíték került elő. Először a tüzérségi tűz elmélete dőlt meg. Az egyik segélyszervezetnek dolgozó polgári védelmi munkás – tehát nem hadviselő félhez tartozó - Mahmoud Abu Zaid a BBC-nek elég egyértelmű leírást adott a támadásról:

Ahogy a rezsim bejelentette a tűzszünet végét, olyan két órával a támadás előtt, megpillantottunk és hallottunk is egy drónt. Aggódtam is, hogy elkezd majd bombázni, mivel igen sokáig repült a fejünk felett. Két óra elteltével jött egy helikopter és ledobott egy hordóbombát [ez egy repeszekkel megtömött barkács-bomba, amit a szír légierő előszeretettel használ élőerő ellen - TG]. Fél perccel később újabb kettőt dobott le, majd jött hat légicsapás katonai sugárhajtűsú gépekről. Ezután a harci gépek fedélzeti gépágyúval is támadtak. Utána megint jöttek a hordóbombák, végezetül újra a gépágyúzás.

A támadásról egy felvétel is előkerült, az éjszakai videón egyértelműen hallható, ahogy sugárhajtómű hangja (ez azért cáfolja az amerikai dróntámadást, mert a Predator drónokat Rotax 914 légcsavaros hajtómű repíti). A Daily Beast újságírója a régebben a Magyar Honvédség által is használt Mi-24 Hind helikopterek hangját is kiveszi a felvételről, de én ezt nem tudtam azonosítani:

Az ellenzéki ágyúzás vádját tehát már szerdán sikerült megcáfolni, de az igazán kemény bizonyítékokat az egykori kiváló haditechnikai blog, a Brown Moses utódaként megjelenő Bellingcat szolgáltatta csütörtökön a szíriai polgári védelemtől kapott képek segítségével. A felvételeken ugyanis látszik a segélyraktár romjai között megmaradt bomba deformálódott stabilizátora, amiről minden kétséget kizáróan azonosítani lehet, hogy a segélyszállítmányt orosz gyártmányú OFAB 250-270 légibombával támadták.

A szíriai felkelők nem rendelkeznek harci repülőgéppel, az amerikaiak által vezetett koalíció gépei pedig nem használnak szovjet/orosz gyártású bombákat, ezért

Az igazság nem áll a háború útjába

A bizonyítást nem a karakterek szaporítása végett mutattam be ilyen részletekbe menően, hanem azért, mert így akartam megmutatni, hogy még a szíriai zűrzavarban is lehetséges az ilyen terrortámadások esetén erkölcsi és politikai felelősség megállapítása. És az is tanulságos, hogy a sokadjára bizonyosodott be,

Az igazság persze nem áll a háború útjába: a szír hadsereg csütörtökön bejelentette, hogy új offenzívát indított a régóta ostromlott Aleppó ellen, melyet 60 légicsapással alapozott meg. Az újabb civil áldozatok hírére John Kerry hamarosan leköszönő külügyminiszter gyorsan újabb találkozót szervezett a New York-i ENSZ-csúcson tartózkodó Szergej Lavrovval, hogy megpróbálja menteni a menthetetlent. A megbeszélés eredménytelenül ért véget, Kerry szerint „a két fél útjai elváltak”.

Aszad szempontjából logikus a fegyverszünet felrúgása, sőt, bármilyen embertelenül is hangzik, még a segélykonvoj lebombázása is.

A szír diktátor ugyanis – ahogy azt az amerikai vezérkari főnök Szenátusnak tett jelentése is megállapítja – nyerésre áll. Ezért nem érdeke az, hogy lazítson az aleppói ostromgyűrűn, hogy akár lélegzetvételnyi időhöz juttassa a városnak már csak egy részét ellenőrző ellenzéki milíciákat. A terrorbombázások meg azt mutatják, hogy minden fogadkozása ellenére Aszad továbbra sem az ország egyesítésében, hanem az ország nyugati felének leválasztásában érdekelt. Ahogy arról írtam is, a szír kormányzat a szunniták tömeges elűzésével és az iszlamista retorziótól rettegő vallási-etnikai kisebbségek repatriálásával akar létrehozni egy olyan országrészt, melyen stabilan megtarthatja uralmát.

Ez a forgatókönyv az oroszoknak sincs ellenére, hiszen a megfélemlítéssel biztosítani lehet a menekültek utánpótlását, amivel állandó nyomás alatt lehet tartani Nyugat-Európát. Sőt, Erdogan és az ő szíriai vazallusai által augusztus végén elindított észak-szíriai offenzíva is arra enged következtetni, hogy Törökország elfogadta, belátható időn belül nincs esély Szíria egyesítésére.