Ha Donald Trump kampánystábja vagy maga az amerikai elnök tényleg lepaktál az oroszokkal még a választási kampány előtt, akkor is elképesztően nehéz lesz minderre hitelt érdemlő bizonyítékokat találniuk az illetékes szerveknek. Jelenleg az FBI és a kongresszus is vizsgálja, hogy Trump stábja együttműködött-e Oroszországgal, illetve hogy Trump emberei voltak-e olyan kapcsolatban más államok kormányaival, ami veszélyeztetheti az amerikai nemzetbiztonságot. Sőt, amióta Trump pár hete kirúgta az FBI és a nyomozás vezetőjét, James Comey-t, azóta nemcsak az FBI, hanem egy külön erre kijelölt, feddhetetlennek mondott ügyész is vizsgálja az orosz szálat. 

Az kétségtelen, hogy Trump, de sokkal inkább szűkebb környezete elég okot adott a gyanakvásra. De a gyanakvás kevés, az FBI-nak olyan sziklaszilárd bizonyítékokat kell találnia, amelyek a bíróságokon is megállják a helyüket, újságcikkekre, pletykákra nem lehet hivatkozni. Még akkor sem, ha már nem egy oknyomozó újságíró vagy politikai ellenfél, hanem a CIA volt vezetője bizonygatja, hogy orosz diplomaták biztosan megpróbáltak megkörnyékezni Trump köreit. Erre sincs konkrét bizonyíték. Az mindenesetre sokatmondó, hogy Trump a hírek szerint amiatt rúgta ki az FBI vezetőjét, mert a kémelhárításért is felelős nyomozó szerv egyre mélyebbre akarta ásni magát az orosz szál vizsgálatába – Trump kérése ellenére. Az pedig legfeljebb csak a gyanút erősíti, de nem jelent feltétlen bűnösséget, ha Trump közvetlen környezetében valaki igyekezett eltitkolni, letagadni orosz kapcsolatait, míg azokra fény nem derült. Merthogy pontosan ezt csinálta Trump egykori biztonsági tanácsadója, Michael Flynn is, nem véletlen, hogy ő áll az FBI nyomozásának fókuszában. De nem csak ő, legutóbbi sajtóhírek szerint az elnök veje, tanácsadója és egyik legfőbb bizalmasa, Jared Kushner is „feldolgozás alatt” van. 

A kémügyek bizonyítása eleve rendkívül macerás, ha nincs tettenérés, márpedig Trump környezetéből senkit nem ért tetten az FBI, amint éppen egy konspirált találkozóra ment volna, esetleg pénzt vett volna át egy orosztól, aki a tartótisztje. A legtöbb lebukást komoly feldolgozómunka előzi meg, és a legtöbb esetben egy olyan türelemjáték, amely évekig, de akár évtizedekig is eltarthat. Jó példa erre Robert Hanssen kémügye: az FBI-nak húsz évébe telt, mire kinyomozta, hogy a soraiban ki dolgozik az oroszoknak. És ahogy erre Tim Weiner FBI-történész felhívta a figyelmet egy Reutersen közölt cikkében: a nemzetközi kémügyek eleve nehezebben felderíthetőek, mint azok a politikai bűnügyek, amelyeket belföldön követnek el, például a Watergate-ügy.

Ez azért is jó példa, mert sokan már a Watergate-botránnyal vonnak párhuzamot, amelynek végén – miután az elnök le akarta állítani a kampányt érintő FBI-vizsgálatot – Richard Nixon elnök lemondásra kényszerült.

Egy ilyen nyomozásban kulcsfontosságú annak bizonyítása, hogy áramlottak-e orosz pénzek Trump környezetéhez, és ha igen, milyen célból, minek az ellentételezésére. Bár vannak olyan szervezetek, amelyek ennek feltárásában a nyomozók segítségére lehetnek, ezeknek az erejét és lehetőségeit azért nem érdemes túlmisztifikálni. Az Egyesült Államokban a pénzügyminisztériumon belül működik egy FinCEN nevű ügynökség, amely pénzügyi tranzakciós adatok összegyűjtésére is jogosult, tehát adatokat kérhet bankoktól és olyan pénzügyi szolgáltatoktól, mint például a Paypal vagy a Western Union.

Az FBI a FinCEN-t kéri meg a „pénzügyi hírszerzésre”, valószínűleg a jelenlegi nyomozásban is közreműködik ez az ügynökség. Azon túl, hogy ebben az ügynökségben legfeljebb két-háromszáz ember dolgozik, és sem regionális, sem területi irodái nincsenek, külföldön nemigen tud labdába rúgni. Márpedig ha áramoltak is orosz pénzek Trump környezetébe, és ezek bankokon vagy egyéb pénzügyi szolgáltatókon keresztül mentek, nem valószínű, hogy olyan csatornákon át, amelyre a FinCEN „ráláthat”.

Persze a nemzetközi pénzmozgás monitorozására is vannak nemzetközi szervezetek, amelyeken keresztül az FBI segítséget kérhet. Ilyen például a pénzügyi információs egységeket tömörítő Egmont-csoport, amely bizalmas jellegű információkat továbbíthat külföldi társszerveknek. Az Egmont-csoport világszerte több mint 150 pénzügyi csoporttal áll kapcsolatban, de azzal az FBI-nál is tisztában vannak, hogy ha tényleg érintett az orosz állam, akkor gondoskodik is arról, hogy ezen a csatornán se jussanak a kíváncsiskodók érdemi információkhoz. Ha pedig Trump köreinek esetleges pénzelését orosz állam által kontrollált bank vagy bankok közbeiktatásával oldották meg, akkor még nehezebb ennek feltárása. Ezek a banki alkalmazottak ugyanis nem arról híresek, hogy bőbeszédűek, és akár az életükbe is kerülhet, ha súgnak. És ezt ők is pontosan tudják.

Ugyanakkor kevéssé valószínű, hogy ha ment is orosz pénz Trump egyes emberei vagy akár a leendő elnök „megvételére”, akkor banki úton történtek a kifizetések – ahogy erre Marcus Baram gazdasági újságíró felhívta a figyelmet. Baram szerint ha Trump környezetében bárkit is megvettek az oroszok, akkor azt valószínűleg offshore hátterű, valós üzleti tevékenységet nem végző, úgynevezett shell-cégeken keresztül tették, több láncolaton keresztül.

Márpedig ezen cégek mögé a FinCEN sem láthat be, így azt is nehezen tudják kisakkozni a hatóságok, hogy valójában kik az ilyen társaságok igazi haszonélvezői. Ahogy arra Baram rámutat: elég például, ha egy ilyen shell-cég apartmanokat vásárol a Trump érdekeltségéhez tartozó hotelek valamelyikében, máris megtörtént a kifizetés, amely így teljesen törvényes. És ez esetben Trump is tiszta, ugyanis nem kötelezi a törvény a cégét arra, hogy ismerje a vásárló hátterét, valós tulajdonosi viszonyait. Márpedig arra bőven volt példa, hogy oroszok (köztük a szervezett bűnözéshez köthető figurák) ezzel a módszerrel jutottak Trump-ingatlanokhoz Floridában, Manhattanban és Panamavárosban.

Ahogy azt korábban az USA Today feltárta, Trump és cégei legalább tíz olyan egykori orosz üzletemberrel álltak kapcsolatban, akiktől sem a szervezett bűnözés, sem a pénzmosás nem állt távol. Különösen érdekes, hogy az oroszok ezzel a módszerrel igen sok Trump-ingatlanba vásárolták be magukat Panamában a legsúlyosabb offshore ügyleteket bonyolító Mossack Fonseca segítségével. (A Panama-iratokról, amelyek a pénzmosás sötét világába engednek betekintést, itt írtunk bővebben.)

A manhattani Trump SoHóban is megjelent az orosz szál: egy orosz migráns, a büntetett előéletű Felix Sater egyik cége, a Bayrock Group jelent meg fejlesztő partnerként. Amikor Trump gyerekei 2006-ban Moszkvába mentek, Trump Satert kérte meg, hogy vigye őket körül a városban. És a hírek szerint Sater volt az, aki tető alá hozott egy találkozót Trump ügyvédje, Michael Cohen és egy ukrajnai politikus között egy oroszpárti békeszerződés érdekében. A Bayrock más Trump-érdekeltségnél is felbukkant.  

De mindezt a sajtó már kiderítette. Önmagában mindezek nem bizonyítják azt, hogy Trumpot vagy bármelyik emberét megvették volna az oroszok, pusztán az üzleti kapcsolatot. Legalább ennyire nehézkes lesz Trump volt biztonsági tanácsadójára, Michael Flynnre rábizonyítani bármit is. Pedig ha valaki, Flynn valóban gyanús: titkolta, aztán letagadta, végül mégis kénytelen volt beismerni, hogy a kampány alatt aktív kapcsolatban volt az oroszokkal, az orosz nagykövettel az Oroszország elleni szankciók feloldásáról is beszélt. De nemcsak róla derült ki, hogy orosz diplomatákkal állt kapcsolatban, hanem másokról is Trump stábjából. Csakhogy oroszokkal beszélgetni nem illegális. Ha pedig ki is derült Flynn esetében, hogy a szankciókról is beszélt, az sem bűncselekmény. Bár az is kiderült, hogy Flynn oroszoktól kapott pénzt, önmagában ez is kevés ellene, hiszen ezeket a pénzeket legális csatornákon keresztül kapta. Az más kérdés, hogy a vagyonbevallásában „elfelejtette” feltüntetni.

Figyelemre méltó az is, hogy miközben áll a bál az orosz ügy miatt, végső soron ez is Oroszországnak kedvez. Függetlenül attól, hogy mi történt valójában, egy dolog biztos: nőtt azon intézmények száma, amelyeket Trump célba vett. Az elnök korábban konfliktusba keveredett a titkosszolgálatokkal, szövetségi bírókkal, az ország katonai szövetségeseivel, ez pedig mindenképpen rombolja a közbizalmat. Márpedig a destabilizáció, a politikai káosz léte – és így közvetve az Egyesült Államok gyengítése – Oroszország egyik legfontosabb célja; és az orosz titkosszolgálatok által folytatott aktív intézkedések révén lényegében az egyetlen eszköze arra, hogy érdemben befolyásolni tudja a nagypolitikát.

Ahogy arról korábban írtunk, az FBI vezetésének kirúgása óta Trump egy PR-rémálomban élt, szinte mindennap kiderült valami új, borzasztó kellemetlen részlet arról, hogy korábban miket kért James Comey-tól, hogy hogyan kotyogott el szupertitkos információkat Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek. A Trump számára rossz hírek pedig azért szaporodtak el, mert Comey kirúgása óta az igazságszolgáltatás szerveitől és a titkosszolgálatoktól dőlnek a szivárogtatott anyagok a médiának. Az elnök csapata pedig arra számít, hogy ez még intenzívebb lesz a közeljövőben, ezért a válságstábjával arra gyúr, hogy hogyan lehet majd kimagyarázni az elnököt a botrányokból, és valami másra terelni a közfigyelmet.