A Daniel Ortega által vezetett nicaraguai kormány április 16-án írt alá egy, a nyugdíjak csökkentéséről és a munkáltatói, illetve a munkavállalói befizetések növeléséről szóló törvényt. A törvény ellen békés tüntetést szerveztek a fővárosba, ám a rendőrök és a kormánnyal szimpatizáló ellentüntetők rájuk támadtak. Bár Ortega visszavonta a törvényt, az atrocitások hatására emberek százezrei vonultak utcára Nicaragua szerte. A tüntetések három hónapja alatt már több mint 350-en vesztették életüket.
A hatmilliós Nicaraguában tüntetések kezdődtek, miután a negyedik elnöki ciklusát töltő Daniel Ortega által vezetett kormány a Nicaraguai Társadalombiztosítási Intézet megmentése érdekében a nyugdíjak csökkentéséről és a munkáltatói, illetve a munkavállalói befizetések növeléséről szóló törvényt írt alá április közepén.
Daniel Ortega egy cipész fiaként született 100 kilométerre Nicaragua fővárosától, Managuától. Már 20 éves kora előtt belépett a baloldali Nemzeti Felszabadítás Sandinista Frontja (röviden Sandinista Front) nevű gerillaszervezetbe, ami az országot 1936-óta uraló Somoza család diktatúrájának megdöntéséért küzdöttek. A mozgalom Augusto César Sandinóról nevezte el magát, aki az amerikai megszállók ellen harcolók vezetője volt 1927 és 1933 között.
Ortega még a húszas éveiben megpróbált kirabolni egy bankot a fővárosban, hogy pénzt szerezzen a gerilláknak, melynek következményeként hét évre börtönbe zárták és megkínozták. 1974-ben túszokért cserébe szabadult.
1979-ben siker koronázta erőfeszítéseiket, és sikerült átvenniük a hatalmat, Ortegát pedig a következő választáson, 1984-ben elnökké választották. A sandinista hatalomátvételt az Egyesült Államokban sem nézték azonban tétlenül. Jimmy Carter elnök 99 millió dolláros segéllyel próbálta a demokrácia útjára és amerikai szövetségbe terelni a sandinistákat, ám azok inkább a szovjet blokkot választották.
Az 1980-ban megválasztott Ronald Reagan már harciasabban állt a témához, és elkezdte támogatni az USA-barát "Kontrákat", egy, a sandinisták ellen küzdő gerillaszervezetet. 1982-ben a Kongresszus megszavazta, hogy ne lehessen támogatni a sandinista kormány ellen küzdő erőket. Ez azonban nem tántorította el Reagant.
Az amerikai kormányzat és a hadsereg 1985-ben 30 millió dollárt utalt Iránnak hét amerikai túszért cserébe, azonban ebből az összegből 18 millió a nicaraguai Kontrákhoz került. A tranzakció minden bizonnyal Reagan beleegyezésével történt, ám az elnököt végül nem találta bűnösnek a kongresszusi vizsgálóbizottság. Ez volt az Irán-Kontra botrány.
Ortega, bár előrelépéseket ért el az egészségügy és az oktatás terén, elbukta a következő, 1990-es elnökválasztást. Az 1990-es vereséget két újabb kudarc követte, ám 2006-ban sikerült újra megnyernie a választást.
Bár eredetileg csak egy elnöki ciklust lehetett vállalni, az alkotmány megváltoztatásának és az ellenzék szerint elcsalt választásoknak köszönhetően már sorozatban a harmadik elnöki ciklusát tölti. Az elmúlt 12 évben családtagjait és bizalmasait ültette a legfontosabb pozíciókba, a felesége pedig az ország alelnöke lett.
Bár kétségtelenül a jelenlegi az ország legvéresebb tüntetéssorozata, Ortega intézkedései ellen már évek óta demonstrálnak a nicaraguaiak. Ortega 2012-ben jelentette be, hogy csatornát fognak építeni az Atlanti- és a Csendes-óceán között. A 40 milliárd dolláros (több mint 11 ezermilliárd forintos) projektet egy kínai kormányzati kapcsolatokkal rendelkező Hong Kong-i üzletember, Wang Jing finanszírozza. A nicaraguai elnök azt reméli, hogy a csatorna kirántja majd az országot a szegénységből. Nicaragua Közép-Amerika legszegényebb, és a nyugati félteke második legszegényebb országa.
A szerződés értelmében a csatorna 2029-ig Wang tulajdonában maradna, de rengeteget fizetne a nicaraguai államnak. Wang 2015 októberéig a világ 200 leggazdagabb embere között tudhatta magát, ám hirtelen elveszítette vagyonának 84 százalékát. Ez, illetve az, hogy Kína kereskedelmi megállapodásokat kötött Panamával, a nicaraguai projekt befagyasztásához vezetett.
A projekt ellen már a bejelentés óta tüntettek. A csatorna többek között áthaladna Közép-Amerika legnagyobb taván, a Nicaragua tavon. Az építkezést ellenzők szerint a projekt jóvátehetetlen károkat fog okozni az ökoszisztémában, és a tó vízszintjének csökkenése, illetve szennyeződése katasztrofális hatással fog járni az ivóvízellátásra. Ezen kívül a bennszülöttek földjeinek kisajátításától is félnek.
Ezt skandálják a nicaraguai diákok, miután a kormány azzal vádolta meg őket, hogy puccsot akarnak végrehajtani. A tiltakozások két nappal azután kezdődtek, hogy az Ortega által vezetett kormány a Nicaraguai Társadalombiztosítási Intézet megmentése érdekében egy, a nyugdíjak öt százalékkal való csökkentéséről és a munkáltatói befizetések 3,5 százalékkal, valamint a munkavállalói befizetések 0,75 százalékkal való növeléséről szóló törvényt írt alá április közepén.
Az első, április 18-i tüntetés békésnek indult. Az ország fővárosában, Managuában néhány száz aktivista, köztük nyugdíjasok tüntettek a törvény ellen. A tüntetőkre azonban rátámadtak a Sandinista Ifjúság nevű, kormányt támogató szervezet tagjai, amelyhez a rendőrök is asszisztáltak. A támadásban legalább öten sérültek meg, de egyikük sem súlyosan.
Másnap a fővárosban található Műszaki Egyetemnél újabb összetűzésre került sor. A diákok elfoglalták az egyetemet, a feléjük nyomuló rendőröket pedig kövekkel és Molotov-koktélokkal kezdték dobálni. A rendőrség könnygázzal és gumilövedékkel válaszolt.
A tüntetések harmadik napjának végére már minimum öt halálos áldozatról (köztük egy rendőrről) tudott a Vöröskereszt, ám a jogvédők ennek többszöröséről beszéltek. Legalább 48-an megsérültek, a kormány pedig 3 ellenzéki TV csatornát némított el miután élőben tudósítottak a tüntetésekről.
Egy héttel a törvény aláírása után az addigra már több mint 20 halálos áldozatot követelő tüntetések hatására Ortega visszavonta azt. Miután a visszavonás ellenére folytatódtak a tüntetések és az erőszakos cselekmények száma sem csökkent, a Ortega felkérte a katolikus egyházat, hogy közvetítsen a kormány és az ellenzéki tüntetők között.
A tárgyalások azonban hamar megfeneklettek, miután a tüntetők Ortega lemondását, vagy legalábbis előrehozott választásokat követeltek, amibe az elnök nem egyezett bele. Ezután az egyház tagjai is elkezdték bírálni az elnököt.
Egy katolikus pap sosem szövetkezne hóhérokkal. Egy katolikus pap minidig az áldozatokkal lesz
– nyilatkozta José Silvio Báez managuai segédpüspök, aki a katolikus ellenállás arcává vált. Ortega szerint az egyház kormányellenes tevékenysége a "puccsisták" ördögi tervének része. Az egyház elleni támadások odáig fajultak, hogy július 9-én kormányközeli fegyveresek rátámadtak Báezre, Leopoldo Brenes bíborosra valamint ország apostoli nunciusára, Waldemar Stanisław Sommertag érsekre.
Az egyházi vezetők két pap és néhány újságíró kíséretében igyekeztek Diriambába, hogy segítséget és vigaszt nyújtsanak annak a tizenkét embernek, akik a napok óta ostromolt Szent Bertalan-templomba menekültek az erőszakos összecsapások elől. A püspököket megrángatták és sértegették. Báez püspök a karján megsebesült és letépték a mellkeresztjét, írta a Magyar Kurír katolikus hírportál.
Négy nappal később az ország fővárosában két egyetemistát megöltek, további húszat pedig megsebesítettek a rendőrök. A diákok egy katolikus templomban kerestek menedéket, amit a fegyveresek több órán át lőttek. Báez "embertelennek" és "erkölcstelennek" nevezte a kormány tevékenységét az események hatására Twitterén.
Amennyiben Ortega követni fogja jó barátja és egyetlen jelenlegi támogatója, Nicolás Maduro venezuelai elnök példáját, további véres összecsapásokra lehet számítani. A rendőrség egyelőre támogatja az elnököt, ahogy a paramilitáris erők is. A lakosság körében azonban sokat esett a népszerűsége. Májusban már csak 20-30 százalék körül mérték, miközben a választásokat 72 százalékkal nyerte 2016-ban.
Egyelőre nem tudni, hogy lehet véget vetni a véres konfliktusnak. Sőt még az is kérdéses, hogy jelenlegi állapotokat fenn lehet-e tartani, ugyanis már a kormányellenes diákoknak is vannak fegyvereik, ellenzéki sérülteket ellátó orvosokat és ápolókat pedig kirúgják állásukból. A kormány szerint eddig 195 halálos áldozatot követeltek az összecsapások, ám a jogvédők szerint ez a szám a valóságban akár az 500-at is elérheti.
Eközben napi 200 nicaraguai kér menekültstátuszt a szomszédos Costa Ricában, az UNCHR szerint. Eddig több mint 20 ezren folyamodtak menekültstátuszért az országban, és ez a szám minden bizonnyal nőni fog a következő hetekben. Emiatt az ENSZ megerősíti jelenlétét a nicaraguai-costa ricai határon. A segítségükkel napi 500 menekültet tud majd fogadni az ország.
(Borítókép: Stringer / Anadolu Agency / Getty Images)