Donald Trump amerikai elnök az iráni vezetéssel folytatott kemény oda-vissza fenyegetésekkel teli időszak után a napokban többször is arról beszélt, hogy nyitott lenne a tárgyalásokra, és lényegében előfeltételek nélkül kész találkozni Haszán Róháni iráni elnökkel. Külügyminisztere egyből visszakozott, és a teheráni vezetés sem volt nyitott a tárgyalásokra, de vannak, akik szerint Trump az észak-koreai forgatókönyvet próbálja adaptálni Iránra is, habár a komoly különbségek miatt nem is lehet teljesen összehasonlítani a két helyzetet.
Az üzengetéseknek külön súlyt ad, hogy augusztus 6-tól a 2015-ös megállapodás értelmében felfüggesztett amerikai szankciók egy része újra életbe lép, ami elvileg minden olyan céget, és országot büntetne, ami az érintett szektorokban ennek ellenére tovább üzletel Teheránnal. Csakhogy Oroszországnak és Kínának stratégiai érdekei nem esnek egybe a Trump-vezetésével, és az atomalkut aláíró európai országoknak is az a célja, hogy bent tartsák az iráni vezetést a megállapodásban.
Hosszas lebegtetés után egykori kampányígéretét beváltva Trump még májusban léptette ki az USA-t abból az atomalkuból, amit az Egyesült Államok és Irán mellett Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország, Kína és az Európai Unió írt alá 2015-ben. Ebben Irán vállalta a hadi célokra felhasználható programjainak leállítását, illetve lassítását, cserébe pedig az érintett országok feloldották a közel-keleti ország gazdaságát legjobban sújtó szankciókat, például az olajexport tilalmát és a külföldi bankbetétek befagyasztását.
Irán a többi aláíró ország, és a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (NAÜ) szerint is betartotta a megállapodásban foglalt feltételeket, azonban Trump többek között azt kifogásolta, hogy a megegyezés nem tért ki Irán ballisztikus rakéta-programjára, vagy a közel-keleti konfliktusokban játszott szerepére, iszlamista szervezetek támogatására. Trump éppen ezért a „szörnyű, egyoldalú megállapodás” helyett egy átfogóbb, „valódi megállapodást" akar kötni Iránnal.
Azóta kölcsönösen ment az üzengetés az USA és Irán között, ami július végén fajult el, amikor a minden háborúk ősanyjáról beszélő Haszán Róháni iráni elnök figyelmeztetésére Trump egy csupa nagybetűvel írt Twitter-posztban fenyegette meg olyan következményekkel Iránt, „amilyeneket még kevés ország látott a történelemben.” Az alacsonyabb szinteken is folytatódó fenyegető üzengetésekhez képest Trump hétfőn hirtelen váltással nyitottnak mutatkozott a tárgyalásokra. „Nincsenek előfeltételek. Ha találkozni akarnak, találkozni fogunk" – mondta. Aztán kedden egy floridai nagygyűlésen még ráerősített arra, hogy kész lenne a megbeszélésre, amire szerinte a hamarosan újra életbe lépő szankciók által szorongatott iráni vezetés úgyis rákényszerül majd.
Úgy tűnt, hogy Trump saját kormányában sem rajongtak ezért az ötletért, az iráni vezetést nem sokkal korábban maffiához hasonlító Mike Pompeo külügyminiszter már másnap arról beszélt, hogy ugyan támogatja, hogy Trump találkozzon Irán vezetőivel, de ehhez előfeltételeknek kell teljesülniük. Májusban Pompeo még konkrétan 12 feltételt szabott egy új megállapodáshoz, köztük az Iránhoz köthető erők kivonását Szíriából, és a síita húszi felkelők támogatásának befejezését Jemenben.
Iráni oldalról egymás után utasították el a felvetést az egymással is vetélkedő mérsékeltebb, és keményvonalasabb érdekcsoportok. Az iráni viszonyok között mérsékeltnek számító Róháni egyik tanácsadója saját feltételeket szabott: az USA térjen vissza az atomalkuhoz és tartsa tiszteletben az országuk nemzeti jogait. Keményen visszaszólt az iráni keményvonalasokhoz köthető Forradalmi Gárda, végül pedig Ali Hamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője is kizárta a tárgyalásokat. „Az amerikaiak szavában, de még az aláírásukban sem szabad megbízni" – mondta.
A retorikai csapongásokról azonban sokaknak eszébe jutott az egy évvel ezelőtti, nem kevésbé kemény hangú üzengetés, amit Trump Észak-Korea diktátorával, Kim Dzsongunnal folytatott. Akkor is elég feszült volt a helyzet, a kemény Twitter-üzeneteket megeresztő Trump Kis Rakétás Embernek nevezte az őt vén holdkóros hülyéző Kimet. Végül aztán a konfliktus az Észak-Koreát szorongató szankciók mellett, a dél-koreai elnök közvetítésének is köszönhetően elindult az enyhülés útján, és a júniusban Szingapúrban tartott találkozóban csúcsosodott ki Trump és Kim között. A találkozó ténye történelmi volt, az eredményeit viszont már akkor is vitatták a szakértők, azóta pedig már az amerikai hírszerzés mellett Pompeo is azt mondta, hogy Észak-Korea ígérete ellenére változatlanul folytatja az atombombához szükséges hasadóanyagok előállítását, és messze még a végső cél elérése.
A Trump által lehetségesnek tartott iráni találkozó szintén történelmi lenne, hiszen az 1979-es iráni iszlám forradalom óta nem volt példa arra, hogy amerikai elnök találkozzon az iráni elnökkel (aki egy választott vezető, de a valódi hatalom, és a végső döntés mindenben Hamenei ajatollah kezében van). Egy találkozóhoz a Politico lehetséges alkalomnak nevezte az ENSZ Közgyűlésének szeptemberi ülésszakát. Irán egyébként azt állította, hogy Trumpék már a tavalyi ENSZ Közgyűlés alatt is próbáltak találkozót kezdeményezni, a Fehér Ház viszont tagadta, hogy bármi ilyen történt volna. Mindenesetre mostanában állítólag még a hátsó csatornákon is elapadtak az egyeztetések a két ország között.
Elsőre tűnhet úgy, hogy Trump nagyon hasonló stratégiát követ, mint Észak-Korea esetében, azonban a két konfliktust a meglehetősen kérdéses eredményeket leszámítva is elég nehéz összehasonlítani. Számos más különbség mellett rögtön ott van, hogy Iránnal szemben Észak-Koreának már vannak atomfegyverei, amivel fontos zsarolási potenciált épített ki, viszont sokkal jobban el volt zárva a világpiactól, mint Irán, ami sokkal több szálon fonódik össze a nemzetközi közösséggel, melynek egy részét olajjal látja el.
Amerikai szempontból az Egyesült Államok Észak-Koreával alapvetően az atom- és a rakétaprogramról akar megnyugtatóan megállapodni, Iránnal viszont hiába volt megállapodás már az atomprogramból, Pompeo 12 pontjából is látszik, hogy számos további elvárásuk van. Az sem mellékes, hogy Pompeo és John Bolton nemzetbiztonsági főtanácsadó is kifejezetten Irán-ellenesnek számít, ahogy más közel-keleti országok mellett Izrael, és a síita Irán regionális szunnita (vahhabita) riválisa, Szaúd-Arábia is a teheráni vezetés ellen van, és ellenezne bármilyen találkozót.
Miközben pedig Észak-Korea esetében sokszor hangsúlyozták, hogy nem akarnak rezsimváltást, a Reutersnek névtelenül nyilatkozó tisztviselők azt mondták, az amerikai kormány információs kampányt indított a teheráni vezetés támogatottságának gyengítésére Iránon belül, hogy végül a társadalmi nyomásnak engedve hagyjon fel nukleáris programjával és a terrorszervezetek támogatásával. Vannak, akik szerint Trump célja a találkozó lehetőségének előhúzásával pusztán az volt, hogy felmutathassa a nemzetközi közösség felé, hogy Irán nem hajlandó tárgyalni, és ezzel Bolton még korábban kidolgozott forgatókönyvét követi.
Iránban pedig rengeteg különböző érdekcsoport áll szemben egymással az atomalku mentén. Ellentétben Kim Dzsongunnal, aki már a találkozó létrejöttét is nagy győzelemként adhatta el otthon, a mérsékelt Róháninak nem érné meg leülni a 2015-ös megállapodást felrúgó Trumppal, ha nem tud utána kézzel fogható, az irániak mindennapjait befolyásoló eredményt felmutatni. Enélkül ugyanis csak támadási felületet adna a keményvonalasoknak, akik elejétől ellenezték az atomalkut, és próbálják gyengíteni a tavaly második ciklusára is megválasztott elnököt. „Irán nem Észak-Korea, hogy elfogadja az ajánlatot egy találkozóra" – mondta a Guardian szerint Mohamed Ali Dzsafari dandártábornok, a Forradalmi Gárda egyik parancsnoka. Ali Vaez, az International Crisis Group munkatársa azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az iráni vezetés egyelőre időt akar nyerni, és kivárja, hogyan alakulnak a novemberi félidős választások, és vajon mennyi esélye lesz Trumpnak az újraválasztásra 2020-ban.
Mindenesetre hamarosan új helyzet áll elő, hiszen augusztus 6-tól, a kilépés bejelentése után eltelt átmeneti időszak leteltével elkezdik újra bevezetni azokat az amerikai szankciókat, amiket a 2015-ös atomalku alapján felfüggesztettek. Washington első körben újra szankcionálni fogja az autóipart, korlátozások lépnek életbe az aranyra és nemesfémekre, a szénre, de még a szőnyegek és élelmiszerek importjára is.
Az amerikai külügyminisztérium már jelezte, hogy nem fog habozni, ha meg kell büntetni olyan külföldi cégeket, amelyek nem tartják be az Iránra kivetett szankciókat. Azt mondták, hogy tisztviselőik az elmúlt hetekben, hónapokban folyamatosan találkoztak a világban más országok tisztviselőivel, hogy előkészítsék a szankciók visszaállítását. Ezzel párhuzamosan sok vállalat már előre inkább óvatos volt, és kihátrált az iráni befektetéseiből.
Azonban ez a helyzet megint kiélezheti a feszültséget az Egyesült Államok és európai szövetségesei között, miután az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker meg tudott állapodni Trumppal Washingtonban az elég komoly ütközőpontnak számító importvámok ügyében. Az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország keresi a lehetőségeket, hogyan tudnák megvédeni az európai cégek befektetéseit Iránban az USA másodlagos szankcióival szemben. Az EU a Deutsche Welle szerint azt tervezi, hogy aktivál egy olyan 1996-os törvényt, amivel lényegében megtiltanák az európai cégeknek, hogy betartsák az amerikai szankciókat Irán esetében. Ennek életbe léptetése azonban még elég bizonytalan. Az amerikai bankrendszertől viszont nehezen tudná bárki függetleníteni magát, Pompeo és Steve Mnuchin amerikai pénzügyminiszter pedig elutasították az európai cégekre vonatkozó mentességi kérelmet, írja az Axios.
Az európai országok mellett Oroszországnak és Kínának stratégiai okokból sem áll érdekében, hogy elszigetelje Iránt. Nem volt véletlen az sem, hogy az iráni külügyminiszter is ebbe a két országba ment először az amerikai kilépés után tartott diplomáciai körútján. A Foreign Policy szerint mindkét országban azzal is számolnak, hogy miként tudnának profitálni az európai cégek kivonulásából. Miután például világossá vált, hogy a Boeing és az Airbus sok milliárd dolláros üzletektől elesve feltehetően nem fog tudni gépeket eladni Iránnak, újra felértékelődtek a korábban megrekedt tárgyalások személyszállító repülőkről Oroszországgal. Moszkvához hasonlóan pedig Kína sem akar igazodni az amerikai szankciókhoz, és növelné az importját Iránból.
A két ország egyébként évtizedek óta kötődik az iráni gazdasághoz. Oroszország beszállt az iráni nukleáris- és légiiparba, és noha riválisok is, de közös platformon vannak Szíriában és Afganisztánban is. Kínának az új selyemút miatt is szüksége van Iránra, és rengeteg infrastrukturális projektben vállalt fontos szerepet. Iránnak voltak közös hadgyakorlatai az Öbölben Kínával, és a Kaszpi-tengeren Oroszországgal.
Az USA azt akarja elérni, hogy az Irántól olajat vásároló országok néhány hónapon belül teljesen szüntessék be az importokat: november 4-től az energia- és olajipari szankciók is újra életbe lépnek majd. Azonban nemcsak Oroszország és Kína tervez szembemenni az amerikai állásponttal, hanem Törökország és India is jelezte, hogy ugyanúgy iráni olajat fog vásárolni a jövőben. A török külügyminiszter szerint az Egyesült Államok „a távolból beszél”, amihez Ankara nem tud igazodni.
Azt nem tudni, hogy ebben az esetben kiharcolhatnak-e felmentéseket az USA-nál, de Nagy kérdés, hogy mit lép majd Trump, ha ilyen fontos országok nem vesznek részt a szankciós nyomásgyakorlásban.
Iránban már az atomalkuból való kilépés bejelentése is elég látványos reakciókat hozott, ráadásul a gazdaság strukturális problémái még az elmúlt években is megmaradtak. A Bloomberg szerint mióta Trump májusban kivonta az Egyesült Államokat az iráni atomalkuból, az iráni riál értéke rekordmélységbe esett, az infláció kilőtt, az irániak pedig rohamtempóban elkezdtek külföldi valutát beszerezni. Olyan külföldi vállalatok, mint a Peugeot anyacége, a PSA Group, valamint a Total is előre visszavettek a tevékenységükből, számos helyi vállalkozás dolgát pedig megnehezítették az importtilalmak.
Róháni kormánya áprilisban megpróbálta megállítani a riál értékromlását, az elnök utasításba adta, hogy fel kell lépni a korrupció ellen, és az ipari és kereskedelmi minisztériumban több tisztviselőt is őrizetbe vettek a múlt héten. A lépéseket viszont még a mérsékeltek közül sem mindenki tartja megfelelőnek. „Tűzoltást folytatnak. Akkor foglalkoznak a válságokkal, amikor megtörténnek” – mondta a kormány hozzáállásáról egy reformpárti közgazdász.
Az irániaknak elegük van a munkanélküliségből, az emelkedő árakból, és a kiszámíthatatlan pénzből. Egy áprilisi felmérésben négyötödük mondta, hogy nem tapasztalt javulást az életkörülményeiben az atomalku következményeként. Az USA kilépése után tüntetések és sztrájkok voltak több városban, de ezeken jóval kevesebben vettek részt, mint a 2009-es tüntetéseken. A pragmatista elnök továbbra is élvezi Hamenei ajatollah bizalmát, azonban a kormányzaton belül egyre nő a frusztráció, főleg azok között a reformisták között, akik Róhánira szavaztak. Miután a keményvonalasok régóta az elnök lemondását követelik, Róháni nehéz helyzetbe kerülhet, ha az atomalku az Egyesült Államok nélkül teljesen kiüresedik. Áprilisban 59 százaléknak volt kedvező véleménye az elnökről, azonban folyamatosan esik a népszerűsége.
Sok iráni azonban az amerikai külpolitikát hibáztatja, és a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az iráni vezetés is el tudja így terelni a figyelmet a belső problémákról. Sok iráni szerint álságos, hogy Trump azt mondja, az iráni népért lépett. A Bloombergnek egy nő pedig úgy foglalta össze a helyzetet, hogy csapdában érzik magukat Trump politikája és az iráni vezetők hozzáállása között.
Igazán azonban majd a következő hetekben és hónapokban válhat még az eddiginél is feszültebbé a helyzet, vagy mozdulhat el mégis a párbeszéd irányába. A saját honlapján Róháni azt írta, hogy Trump illegálisan lépett vissza az atomalkutól, és a labda most Európa térfelén pattog. Washington azt akarja elérni, hogy november 4-től már egyik ország se vásároljon iráni olajat, mire válaszul Teherán már a a Hormuzi-szoros lezárásával is fenyegetőzött. A legkeskenyebb részén 50 km széles szoroson halad át a világ olajszállítmányainak az ötöde.
A CNN szerint az iráni Forradalmi Gárda nagyszabású tengeri hadgyakorlatokat is tartott, melyekkel amerikai tisztviselők szerint demonstrálta, hogy képes lenne lezárni a Hormuzi-szorost. Irán szerint viszont csak a szokásos éves hadgyakorlataik elemeiről volt szó. Arról is érkeztek hírek, hogy húszik olajszállítmányokat támadtak meg Jemen partjainál. James Mattis amerikai védelmi miniszter szerint Irán már korábban is fenyegetőzött azzal, hogy lezárja a szorost, de ez szerinte a nemzetközi hajózás elleni támadás lenne. Erre pedig nemzetközi választ kellene adni.
Borítókép: Donald Trump amerikai elnök külügyminisztere Mike Pompeo (b) jelenlétében sajtóértekezletet tart a NATO kétnapos brüsszeli csúcsértekezletének második napján 2018. július 12-én. (MTI/EPA/Christian Bruna)