Elég hullámzó nyilatkozatok érkeztek amerikai és észak-koreai részről is Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsongun észak-koreai diktátor júniusi szingapúri csúcstalálkozója óta, a tárgyalások pedig hamar megakadtak. A hét közepén azonban a két vezető újra körbeudvarolta egymást, jelezve, hogy továbbra is a párbeszéd marad előtérben.
Trump másfél hete egy nappal Mike Pompeo bejelentése után lemondta külügyminisztere és a frissen kinevezett különmegbízottja újabb észak-koreai útját, és először ismerte el nyilvánosan, hogy egyelőre nem sikerült előrelépni az Észak-Koreával folyó tárgyalásokon. Azóta az Egyesült Államok utalt rá, hogy kész újra közös hadgyakorlatokat tartani Dél-Koreával, Észak-Korea pedig kettős játszmával, a háttérben titkos háború előkészítésével vádolta meg az USA-t.
A patthelyzet azért alakult ki, mert egyik fél sem akar engedni, miközben újabb engedményeket várna el a másiktól. Ettől pedig egyre türelmetlenebbek lettek az elmúlt hetekben – ami nem meglepő azok után, hogy Trump sokáig a realitásoktól elrugaszkodva értékelte a szingapúri találkozót.
Trump a június közepén tartott csúcstalálkozó után annak ellenére is sikerről beszélt, hogy csak nagy általánosságokban ígérte meg Észak-Korea, hogy a Koreai-félsziget teljes atommentesítésén fog dolgozni, és a legtöbb szakértő már akkor hiányolta a konkrétumokat. „Észak-Korea nem jelent a továbbiakban nukleáris fenyegetést” – előlegezte meg Trump, habár az rögtön szembetűnő volt, hogy a felek abban sem jutottak még közös nevezőre, hogy pontosan mit is értenek az atommentesítés alatt.
Joel Wit volt észak-koreai atomügyi tárgyaló, a Henry L. Stimson Center munkatársa szerint Trumpék komoly hibát követtek el, amikor nem reálisan értékelték a szingapúri találkozó eredményeit. Már az előrevetítette, hogy nem lesz könnyű közös nevezőre jutni, az elmúlt hónapokban pedig folyamatosan ment a szkanderezés, de nem igazán közeledtek az álláspontok.
Amerikai oldalról elsősorban Mike Pompeo külügyminiszter feladata volt, hogy tartalommal töltse meg a Trump és Kim közötti elvi megállapodást, és kidolgozza a részleteket. Pompeo háromszor járt idén Phenjanban, és a szingapúri csúcs előkészítéséhez kétszer Kim Dzsongunnal is találkozott. Habár nyilvánosan a külügyminiszter az elmúlt két hónapban is végig azt hangsúlyozta, hogy van haladás, de a Vox és Korea Times szerint hiába próbálta elérni a következő célokat Szingapúr óta:
Szakértők szerint még ebben az esetben is nehezen lehetett volna mindent ellenőrizni, hiszen rengeteg titkos létesítmény lehet, azt pedig elég valószínűtlennek tartják, hogy az észak-koreai rezsim tényleg teljesen lemondjon a túlélése zálogának tartott atomfegyverekről és az Egyesült Államok területét elérni képes ICBM-ekről. Az Egyesült Államok azonban állítólag ezeket tartaná egy hosszabb folyamat első lépéseinek.
Az észak-koreaiak, élükön a tárgyalások vezetésére kijelölt Kim Jongcsol volt kémfőnökkel, Kim Dzsongun egyik erős emberével, rendre elutasították Pompeo követeléseit, míg a maguk részéről egészen más feltételeik voltak.
Állítólag azt várták, hogy az USA írjon alá – minden más hadviselő féllel együtt – egy hivatalos békeegyezményt az 1950-53-as Koreai háború befejezéséről, ami akkoriban csak tűzszünettel zárult. Kim Dzsongun és Mun Dzsein dél-koreai elnök a saját áprilisi csúcstalálkozóján már bejelentette, hogy kész lenne aláírni egy ilyen egyezményt.
Az amerikaiak viszont állítólag ezt is ahhoz kötötték, ha előtte Észak-Korea bizonyítható, és ellenőrizhető lépéseket tesz az atommentesítés felé, ennek hiányában pedig a szankciókon sem enyhítettek. Valójában pedig nem csak elméleti kérdésről van szó: Washingtonban többek között attól is tarthatnak, hogy ha aláírnak egy ilyen békeegyezményt, akkor Észak-Korea követelhetné a Dél-Koreában állomásozó 28 500 amerikai katona kivonását, ami pedig tágabb geopolitikai értelemben is gyengítené az USA pozícióit a térségben.
Közben pedig mindkét fél úgy vette, hogy ő már tett fontos engedményeket a másik felé, ezért nem az ő térfelén pattog a labda:
Valójában már az elmúlt hónapokban is kibuktak ezek a problémák. Pompeo júliusi látogatása után Észak-Korea maffia-szerű követelésekkel vádolta az USA-t, amit az amerikai külügyminiszter visszautasított, szerinte ők pont azt követelik, amit az egész világ elvár.
A tárgyalások megrekedésére utalt az is, hogy júliusban állítólag a háttérben megígérték neki, hogy Kim Dzsongunnal is találkozhat. Ebből semmi sem lett, az észak-koreai vezető pedig az állami média szerint inkább egy krumpliföldet tekintett meg Pompeo látogatása alatt.
Nemrég azonban volt még egy fontos fejlemény: korábban is több amerikai hírszerzési jelentés erre utalt, de ezúttal a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (NAÜ) is kiadott egy állásfoglalást arról, hogy Észak-Korea továbbra is fejleszti atomfegyverprogramját. Szerintük az elmúlt hónapokban is folytatódhatott az urándúsítás, és az atomprogramhoz köthető létesítmények fejlesztése. Egy névtelenül nyilatkozó amerikai tisztviselő pedig azt mondta a Washington Postnak, hogy Phenjan új interkontinentális ballisztikus rakétákat is épít.
Az út lemondását közvetlenül viszont állítólag az váltotta ki, hogy kemény hangú levelet kapott Trump Kim Jongcsoltól. Ebben Észak-Korea figyelmeztetett, hogy a tárgyalások zátonyra futhatnak, és ha a párbeszédnek vége, akkor Phenjan újraindíthatja az atom- és rakétaprogramját.
A CNN forrásai szerint Kim Jongcsol azt kifogásolta, hogy az Egyesült Államok nem akarja aláírni az említett békeegyezményt. A lemondott út miatt az észak-koreai állami média azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy kettős játékot játszik, és a háttérben titkos háború előkészítésén is dolgozik.
„Észak-Koreával egyezkedni mindig hosszú, rögös és rázós folyamat. A lehető legtovább ragaszkodni akarnak az atomfegyvereikhez, miközben a lehető legtöbb engedményt akarják kicsikarni" – mondta Duyeon Kim, a Center for a New American Security munkatársa.
Ez a hullámzás alapvetően normális része is lehetne egy ilyen bonyolult konfliktus diplomáciai megoldásának, az igazi kérdés most az, hogy miután mindenki kifelé láthatóan is szembesült a realitásokkal, innen merre mozdulnak el. Trump külpolitikai döntéseit könnyen befolyásolhatják a belpolitikai fejlemények, akár az egyre forróbb jogi vizsgálatok alakulása is, hiszen az elnök így, vagy úgy, de könnyen külföldi lépésekkel próbálhatja elterelni a figyelmet.
A bekeményítés is a lehetőségek között van, hiszen az Egyesült Államok a legkevésbé sem enyhített a szankciós nyomáson az elmúlt időszakban. Július 26-án megakadályozta, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) sportfelszereléseket küldjön Észak-Koreába, augusztus 3-án pedig az amerikai pénzügyminisztérium szankcionált egy orosz bankot, amit azzal vádoltak, hogy Phenjannal üzletelt. Júniusban azt is jelezte Trump, hogy újabb szankciókat is kidolgoztak, amennyiben szükség lenne rájuk. Állítólag az ENSZ BT-ben teljes olaj- és gázembargót próbálnának elérni Észak-Korea ellen, habár nehezen lehetne rávenni arra Oroszországot és Kínát, hogy támogassanak további hasonló intézkedéseket.
Az viszont végig látszott, hogy Trump és Kim Dzsongun is vigyáz arra, hogy a másikat személy szerint ne dühítse fel, és a két vezető továbbra is körbeudvarolja egymást. Trump Pompeo útjának lemondása mellé azt is kiírta a Twitterére, hogy minden tisztelete Kim Dzsonguné, és már várja, hogy újra találkozhassanak. Kim júliusban küldött barátinak szánt levelet Trumpnak, és Észak-Korea augusztus elején is az amerikai kormányzat „meg nem nevezett” tagjait vádolta meg azzal, hogy Trump akaratával szembemenve gátolják az előrelépést.
A CNN dél-koreai forrásokra hivatkozva azt írta, hogy Kim Dzsongun szerdán arról beszélt az országba érkező dél-koreai különmegbízottnak, hogy Észak-Korea kész aktívabb lépéseket tenni az atommentesítés felé, ha megfelelő kompenzácókat kap amerikai részről. Állítólag belengette, hogy ebben az esetben Trump elnöki ciklusának vége előtt véghez akarja vinni a Koreai-félsziget atommentesítését. Úgy fogalmazta meg, hogy felmerültek nehézségek a tárgyalások során, de a párbeszédet folytatni kell, és Trumppal szemben továbbra is töretlen a bizalma.
Trump órákkal később a Twitteren köszönte meg Kim üzenetét, és azt írta:
Együtt megcsináljuk!
Trump nem sokkal korábban fantasztikusnak nevezte a viszonyát Kim Dzsongunnal. James Mattis védelmi miniszterének nyilatkozatára is reagált, amiben arról beszélt, hogy nincs akadálya újabb közös amerikai-dél-koreai hadgyakorlat megtartásának. Trump Twitterén a Fehér Ház erről azt írta, hogy nincs értelme nagy pénzeket költeni ilyen hadgyakorlatokra. Viszont fenyegetően hozzátette, hogy ha akarja, bármikor újrakezdhetik ezeket.
A Twitterre kirakott fehér házi közleményben viszont megint Kínát támadták be. Szerintük nem tesznek eleget Észak-Korea ügyében a két ország között zajló kereskedelmi háború miatt. Trump szerint Pompeo a közeljövőben újra Észak-Koreába mehet, ha megoldódtak a kereskedelmi nézeteltérések Kínával, ami Észak-Korea legfontosabb támogatója. Trump azért ebben az esetben sem felejtette el külön dicsérni Hszi Csin-ping kínai elnököt, leválasztva őt a konfliktusról.
Kína a maga részéről felelőtlennek nevezte Trump vádjait, viszont a Voice of America szerint Peking már Szingapúr óta a szankciók enyhítését szorgalmazza, és különböző csatornákon keresztül egyébként is felszínen tartja Észak-Koreát. Az Axios szerint Hszi Csin-ping részt vehet a hétvégén Phenjanban az észak-koreai államalapítás 70. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken, ha pedig így lesz, akkor várhatóan nem üres kézzel fog menni.
Van még egy fontos szereplő, aki saját úton is járna, de az amerikai-észak-koreai tárgyalások alakulása alapvetően befolyásolja a mozgásterét. Az elmúlt hetekben újra találkozhattak egymással szétszakított családok, a két Korea közösen nyert sárkányhajóban az Ázsiai Játékokon, és a szöuli védelmi minisztérium azon is gondolkozik, hogy hivatalosan sem ellenségként hivatkozik majd Észak-Koreára.
Az AP szerint Trump arra kérte Mun Dzsein dél-koreai elnököt, hogy közvetítsen a megrekedt tárgyalások ügyében, hasonlóan ahhoz, ahogy a szingapúri találkozónak is segített megágyazni. Így utazott Trump üzenetével a különmegbízott Phenjanba Kim Dzsongunhoz, aki szintén küldött üzenetet az amerikai elnöknek. A különmegbízott erről majd csütörtök este számol be John Bolton nemzetbiztonsági főtanácsadónak. A New York Times szerint azonban Mun kínos helyzetbe kerülhet, ha a tárgyalások alakulásától függően szétválnak az Egyesült Államok és Dél-Korea érdekei.
Mun azt tervezi, hogy egy kapcsolattartó irodát nyit a két Koreát elválasztó demilitarizált zóna északi oldalán. Habár többen ezt pedzegették, de Dél-Korea szerint ezzel nem sértenének szankciókat. Ami ennél is fontosabb, szeptember 18-20. között Kim Dzsongun és Mun is újra találkozni fog, ráadásul a dél-koreai elnök utazik majd Phenjanba. 2007 óta először jár majd dél-koreai elnök az északi fővárosban.
Az észak-koreai állami médiában az is megjelent a találkozóról, hogy Kim azt akarja, hogy Szöul és Phenjan is tegyen meg többet a Koreai-félsziget atommentesítéséért (ami továbbra is egy elég tág fogalom). Munnak viszont biztosan sokkal jobban kell így egyensúlyoznia, mintha lenne haladás Pompeo tárgyalásain is. A Bloombergnek egy amerikai külügyi tisztviselő azt mondta, hogy a két Korea kapcsolatainak alakulása összhangban kellene, hogy legyen az északi atomfegyverek leszerelésével.
A tavaly a legfeszültebb időszakban is a párbeszéd fontosságát hangsúlyozó liberális Mun mindenesetre majdnem mindent feltett a két Korea kapcsolatainak javítására. Most azért is vigyáznia kell, mert a népszerűsége esni kezdett, sokan elégedetlenek ugyanis a lassú gazdasági növekedéssel, a fiatalok között pedig sok a munkanélküli, miközben a konzervatív ellenzéke ugrásra készen várja, hogy valamilyen hibát kövessen el.
„Kim Dzsongun szorosan nyomon követi Trump jogi problémáit, és Mun Dzsein hanyatló népszerűségét, miközben megtervezi a következő lépéseit" – mondta Lee Byong-chul, a szöuli Institute for Peace and Cooperation munkatársa. Habár a legtöbben úgy vélik, hogy Phenjan jár a legjobban egy esetleges időhúzással, de a tárgyalások előmozdítása annyiból nekik is az érdekük lenne, hogy nem tudhatják biztosan, hogyan alakulnak a novemberi félidős választások az Egyesült Államokban, és ezek milyen további lépésekre sarkallják Trumpot.
(Borítókép: Anthony Wallace / AFP)