A demokrácia illúzió. Oroszországban új típusú állam alakult ki. A putyinizmus az évszázad végéig virágzik. Ezek a főbb megállapításai Vlagyiszlav Szurkov orosz elnöki tanácsadónak, aki a Nyezaviszimaja Gazetában írt cikket.
"Az orosz állam (a Szovjetunió széthullása után) tovább él és most már ez egy olyan új állam, amilyen sohasem volt nálunk" - írta Szurkov, akit a tömegmanipuláción alapuló putyini rendszer tervezőjeként és ideológusaként tartanak számon.
A Kreml szürke eminenciása azt állítja: terhelési próbák bizonyítják, hogy a "szervesen kialakult modell jelenti az orosz nemzet túlélésének és felemelkedésének hatékony eszközét, nemcsak az elkövetkező évekre, hanem évtizedekre és az a legvalószínűbb, hogy az egész előttünk álló évszázadra". Cikkének szavaival ellentétben ez a rendszer azonban egyáltalán nem szervesen alakult ki. A nemzetközi sajtó mellett lapunk is részletesen elemezte, hogyan alakította ki a megtévesztésen, hamis híreken és felülről gerjesztett nemzeti érzelmeken alapuló rendszerét Szurkov tanácsait követve Vlagyimir Putyin.
Az ideológus cikke érthető módon nem fukarkodik a nagy szavakkal.
Szerinte az orosz történelemben négy olyan alapvető államszervezési modell ismert, amelyet az alapítójukról neveztek el: III. Iváné, Nagy Péteré, Leniné és Putyiné.
Ez utóbbi "nagy politikai gépezete felpörög", és Oroszország még sokáig "Putyin állama" marad, mint ahogy a jelenlegi Franciaország de Gaulle ötödik köztársaságának tekinti magát, Törökország továbbra is Atatürk hat nyíl ideológiájára támaszkodik, az Egyesült Államok pedig az alapító atyák értékeire.
Szurkovról tudni kell, hogy nem éppen független pozícióból ajnározza az orosz elnököt. Ő ugyanis Putyin főtanácsadója, ideológusa, aki mellesleg segítette hatalomra kerülését és hatalomban tartását is.
Szurkovot emellett a politikai élet cinikus manipulátorának tartják, aki korábban dolgozott Jelcinnek, Medvegyevnek, sőt, karrierjét a putyini állam fő ellenségénék, Hodorkovszkijnél kezdte.
Ahogy cikkünkben írtuk, könyörtelen, posztmodern filozófiai alapokra épülő hatalomgyakorlási technikája Oroszországon is túlmutat, és a Clinton–Trump elnökválasztási versenytől kezdve az Orbán-rendszer működéséig lényegében a teljes világpolitikát befolyásolja.
Szurkov dolgozta ki, hogyan kell az embereket teljes bizonytalanságban tartani, hogy ne legyen tudható, melyik hír igaz, melyik hamis, melyik párt valódi, melyik szervezet kit képvisel. Ő dolgozta ki az álellenzéki pártok, álcivil szervezetek működését, hogy ezzel is gyengítse az ellenzéket, és elbizonytalanítsa a szavazókat. A módszer jó néhány elemét az Orbán-rendszer közelmúltjából már a magyar olvasók is ismerhetik.
Szurkov mostani írása a megtévesztést és a politikai színjátékot pozitív színben igyekszik feltüntetni. Szerinte az orosz politikai rendszer "jelentős exportpotenciállal" is rendelkezik, egyes elemeit külföldön is tanulmányozzák és alkalmazzák. Emlékeztettet arra, hogy Putyin a 2007-es müncheni biztonságpolitikai konferencián elmondott, az egypólusú világrendet ostorozó beszéde még disszidens megnyilvánulásnak tűnt, de az ott elhangzottakat ma már "magától értetődőek - Amerikával mindenki elégedetlen, mások mellett maguk az amerikaiak is".
Szurkov módszerének ismeretében nem meglepő, hogy azt állította: az orosz rendszer "becsületesebb" a nyugatinál, mert Oroszországban hagyományosan "nem rejtik él, hanem épp ellenkezőleg, demonstrálják" a katonai és a rendőri funkciókat, és ott a legfontosabb az államfő és a nép közötti bizalom.
"Oroszországban nincs mély állam, az teljességében látható, de van mély nép. A mély nép mindig észnél van, a szociológiai felmérések, az agitáció, a fenyegetések, valamint a közvetlen tanulmányozás és hatásgyakorlás egyéb eszközei nem érnek el hozzá" - állította a politikus.
A teljes igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a mély nép valójában megtévesztett, teljes bizonytalanságban tartott népet jelent, amelynek megdolgozásán egy egész államgépezet dolgozik. Az Oroszország külföldi képének formálására létrehozott angol nyelvű, orosz állami csatorna, a Russia Today műsorfolyamának elemzésekor meglepő eredményre jutott egy Szurkov munkásságát figyelemmel kísérő újságíró:
A LEGNAGYOBB ÁLLAMI HÍRFOLYAMBAN MEGJELENŐ TARTALMAK CSUPÁN 1 SZÁZALÉKA SZÓL DIREKT PUTYIN DICSŐÍTÉSÉRŐL, A MARADÉK 99 SZÁZALÉK EGY „SZÜRREÁLIS KALEIDOSZKÓP”.
Az orosz média minden létező narratívát felhasznál (ha kell újakat is teremt) és egymással ekvivalensként bemutat, hogy összezavarja az embereket. A lényeg, hogy ne tudják, mi is történik valójában. Azt akarják elérni, hogy ebben a zavaros, átláthatatlan, veszedelmes és számukra megfoghatatlan világban stabilitásra vágyjanak. Ezt a stabilitást pedig csak egy ember teremtheti meg: Putyin.
Szurkov mostani cikke is erre fut ki: "A lényeget tekintve, a társadalom megbízik az első számú vezetőben", ami azonban Szurkov szerint nem azonos a "jó cárba" vetett hittel.
"Az orosz állam korszerű modellje a bizalomból ered és a bizalomra támaszkodik, ez a gyökeres eltérés közte, valamint a bizalmatlanságot és a kritikát kultiváló nyugati modell között" - használja a bizalom szót a szerző úgy, hogy azon valójában bizonytalanságot kell érteni.
Szurkov úgy véli, hogy az orosz állam a 21. században nem törik meg, a maga módján fog cselekedni és "a geopolitikai küzdelem felső ligájában díjazott helyezéseket fog elérni és megtartani".
"Ezzel előbb vagy utóbb meg kell békélnie mindenkinek, aki azt követeli, hogy Oroszország változtasson a magatartásán"- írta a cikk. Ez a jóslat nem lehet meglepő a magyar olvasóknak, akik Surkovhoz hasonló spin doktort ismerhetnek Habony Árpád személyében.
Szurkov cinikus módszereit jelzi, hogy úgy volt vallási kapcsolatokért felelős vezető a kormányban, hogy egyetlen vallásos ikon nem lógott a szobájában. Helyettül 2Pacről, Obamáról rakott ki fotókat.
Az elmúlt években Szurkov a 2014 óta az orosz katonai beavatkozással elszakított ukrán területekért felelős. A megölt orosz újságírónőről, Politovszkajáról szóló cikkünk jól érzékelteti a mély nép ideológiájának működését.