Lássák bár világmegváltó népmesei hősnek, modern Kasszandrának, ellenszenves csodabogárnak, dróton rángatott bábunak vagy simán csak egy pimasz iskolakerülőnek, az biztos, hogy a szeptember végi New York-i ENSZ-klímacsúcsról rengetegen miatta fognak értesülni. A 16 éves, Asperger-szindrómás svéd iskolás lány, Greta Thunberg az éhenhalás szélére sodródott, depressziós, szótlan, a lakást elhagyni sem tudó kiskamaszból lett a világ legismertebb környezetvédő aktivistája, aki milliós mozgalom élén leckézteti a klímaválságról a döntéshozókat.
Ez a cikk a Covering Climate Now nemzetközi médiaegyüttműködés részeként készült. Az együttműködés keretében az egész világon több mint 250 újság kiemelten foglalkozik a klímaváltozás témájával.
Találkozás Ferenc pápával, beszéd az Európai Parlamentben meg a tömött Piazza del Popolón Rómában, és mellé még a brit képviselők kiosztása – más 16 évesek a barátaikkal lógnak és az osztálytársaiknak szólnak be, Greta Thunberg számára viszont az efféle programok lassan hétköznapivá kezdenek válni.
Ez a sorozat például csak az idei húsvéti szünete volt.
Az év elején már világszerte ismert volt a svéd környezetvédő aktivista, aki tavaly augusztusban magányos iskolakihagyó sztrájkba fogott a szén-dioxid-kibocsátás leállításáért, és aztán hamarosan egy globális mozgalom élén találta magát. Az Indexen februárban írtunk róla először hosszabb cikket, azóta nemhogy nem kopott meg a rá irányuló figyelem, hanem csak egyre erősödött. A Facebook-oldalát most 1,2 millióan lájkolják, az Instagramon 3 millióan követik, és egymás után hagyja maga mögött a családja szemében is egyre szürreálisabbnak tűnő mérföldköveket.
Lényegében futószalagon hozza a különféle díjakat, mindet felsorolni is nehéz lenne. De áprilisban például megkapta a norvég Fritt Ord (Szabad Szólásért Alapítvány) díját, júniusban az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet tüntette ki a Lelkiismeret Nagykövete díjjal, júliusban netes szavazás után övé lett a normandiai partraszállás emlékére frissen megalapított francia díj, a Prix de Liberté (Szabadság-díj). A GQ magazin augusztusban az év „gamechanger"-jének választotta, vagyis olyasvalakinek, akinél fontosabb forradalmi változást senki nem hozott ebben az évben.
És persze nem csak díjakról van szó. A beszédeit kiadták könyv formában. Egy felkapott brit együttes, az idei Sziget egyik sztárfellépőjének számító The 1975 közös számot csinált vele. Az angliai Bristolban 15 méteres falfestményt fújt fel róla egy dohánygyár falára egy Jody Thomas nevű művész. (Ez a kép most a Facebook-profilképe.) Az élelmes netes kereskedők ontják azokat a tárgyakat, amiket a fonott copfok keretezte kerek arccal remélnek eladni. Ezerféle pólót, matricát, bögrét és nagyon öko vászonszatyrot vehet, aki ki akarja fejezni a kötődését Greta Thunberghez – azon meg túl tud lépni, hogy maga Thunberg mindenkit arra biztat, fogja vissza az értelmetlen vásárolgatást, az új holmik beszerzését.
Greta Thunberg úgy került ennek a felhajtásnak a középpontjába, hogy amúgy nem is nagyon különbözhetne jobban azoktól a kortársaitól, akik szándékosan hírnévre, népszerűségre és lájkokra hajtanak.
Elég látványos például az a Youtube-videó, amely egy podcastadás felvételén készült a nyáron: Thunberget az egyik osztálytársa, Gabriella Malkii interjúvolta meg. Két kamaszlány ül egymással szemben egy méregzöld kanapén. Az osztálytárs, a modellszerű Malkii (2337 Instagram-követő) leengedett, besütött hajjal, profi sminkben érkezett, manikűrözött kezén látványosak az ékszerek, és a kiskabátját olyan mesterkélt kamuhanyagsággal hagyja a vállára csúszva, hogy a kommentelők visszatérő poénja: biztos a globális felmelegedés miatt nem öltözött fel rendesen.
A vele szemben ülő, vele egyidős Thunberg külsőre mintha a kishúga lenne. Rajta nincs smink, a haja egyetlen fonat, a rózsaszín csíkos ruhájáról és a hozzá felvett párducmintás cicanadrágról ordít, hogy reggel szimplán csak felvette az első két ruhát, ami a kezébe akadt. Az arca és a termete is kislányos: gyakran leírják róla, hogy 16 helyett inkább csak 12 évesnek néz ki. Nagyon valószínű, hogy ez az adottság is hozzájárult ahhoz, hogy Greta Thunbergből rövid idő alatt afféle ikon vált:
a megjelenése segíti, hogy az emberek afféle Dávidnak lássák őt, aki szembeszáll a nagypolitika és a gazdasági érdekek Góliátjával, és arra is alkalmassá teszi, hogy hiteles legyen „a gyerekek szószólójának" a szerepében.
A külsejét az az időszak alakította ilyenné, amikor 11 évesen, súlyos depressziósan felhagyott az evéssel, és emiatt egy időre megállt a növekedésben. Ez az időszak volt az, amikor a legrosszabb arcát mutatta meg az átlagostól eltérő mentális beállítódása, pszichés működésmódja.
Greta Thunberg szerencsés körülmények közé született. Szokatlan, idilliről rémálomszerűre forduló gyerekkoráról már azelőtt könyvet jelentettek meg a szülei, hogy saját jogon ismertté vált volna. A családi könyv kibővített változata Ég a házunk címmel nemrég jelent meg, több mint húsz nyelvre lefordították, köztük magyarra is.
Édesanyja, Malena Ernman sikeres operaénekes, akit az operarajongókénál jóval szélesebb közönség ismer Svédország-szerte, miután országos dalversenyt nyerve ő képviselte a svédeket a 2009-es Eurovízión. Az apja, Svante Thunberg szintén művész: író és színész. A nevét egyébként arról a felmenőjéről, Svante Arrheniusról kapta, aki Nobel-díjas tudós volt, és aki 1896-ban először számolta ki, hogyan vezethet a szén-dioxid-kibocsátás üvegházhatáshoz. Amikor Greta és a húga, Beata egészen kicsik voltak, a család utazgatott Európában, kísérték a turnézó anyát, míg be nem ütött a krízis.
Mindkét lány különbözött a kortársaiktól. A zenei tehetséget öröklő Beata mizofóniás és az édesanyjához hasonlóan figyelemhiányos hiperaktivitás-zavaros, ADHD-s, Gretát pedig az autizmus egy enyhébb formájával, Asperger-szindrómával diagnosztizálták végül, valamint kényszerbetegséggel és szelektív mutizmussal. Az iskolában nagyon jól teljesített. Fotografikus memóriájának köszönhetően például könnyedén fújja a világ összes országának fővárosát, és az anyja szerint kevesebb mint egy perc alatt fejből ledarálja a periódusos táblázatot, de a mássága közben a többi gyerek céltáblájává tette.
Ahogy a könyvben szerepel: a szülei csak akkor jöttek rá, mennyire rossz a helyzet, amikor egyszer az apja elkísérte az iskolai karácsonyi ünnepségre, és még úgy is, hogy ott állt mellette, ujjal mutogattak rá és röhögtek rajta a gyerekek. A karácsonyi szünetben Greta Thunberg végül elmondta a szüleinek, mi zajlik az iskolában, szenvtelenül, mintha nem is vele történne, mintha nem őt fektetnék két vállra az udvaron, mintha nem őt közösítenék ki, hanem csak egy film cselekményét mesélné el.
Nekem nem kell barát. A barátok gyerekek, és minden gyerek gonosz
– mondogatta az anyjának.
Ötödikes korában, mikor elérkezett a mélypontra, két hónap alatt tíz kilót fogyott, és beszélni sem beszélt már a családon kívül állókkal. A kétségbeesett szülők ekkoriban pontos nyilvántartást vezettek az evésért folytatott küzdelemről. Reggeli: egyharmad banán 53 perc alatt; ebéd: 5 szem gnocchi 2 óra 10 perc alatt – ilyen bejegyzések kerültek ide. A legrosszabb napjain Greta Thunberg a házból sem tudott kilépni, és amikor mégis kitette a lábát, sőt, az ábécéig is eljutott, azt már győzelemként könyvelte el.
Kórház kórházat, tanácsadás tanácsadást követett, míg végül a kislány gyógyszert kezdett szedni a depressziójára, és elkezdődött a lassú felépülés. Az Asperger-szindrómát ebben a küzdelmes időszakban diagnosztizálták. Ez részben megmagyarázta, hogyan vezethettek Greta esetében ilyen szélsőséges, depresszív állapothoz azok az élmények, azok a behatások, amelyeknek az összes hozzá hasonló gyerek ki van téve. Ezek közt a legjelentősebb az volt, amikor tudomást szerzett a klímaválságról.
Thunberg csak 8 éves volt, amikor az iskolában először hallott erről. Mutattak nekik egy filmet az óceánban úszó műanyagról, az éhező jegesmedvékről. A gyerekek kiborultak, de amikor a filmnek vége lett, az osztálytársaknak hamar elterelődött a figyelme. Greta Thunbergé viszont nem. Ő a többiekkel ellentétben nem tudott csak úgy egyszerűen túllépni egy ennyire nyomasztó dolgon.
Nem bírta kiverni a fejéből a képeket, amiket látott, és sokkolta, hogy látszólag a felnőttek nem veszik ezt az egészet komolyan.
Sokáig őrlődött egymagában. Végül akkor kezdett a szüleinek erről beszélni, amikor azok a depressziója legsúlyosabb időszakában otthon voltak vele. A szülők eleinte próbálták a szokásos „minden rendben lesz"-szel leszerelni, de a végkifejlet pont az ellenkezője lett: Greta győzte meg a szüleit arról, hogy rettenetesen nagy lesz a baj, hacsak nem változnak meg sürgősen a dolgok. Gyakorlatilag a szülők lettek a lány kísérleti nyulai: rajtuk tapasztalta meg először, hogy ha elég kitartó, micsoda meggyőző erő rejlik benne. Addig hordta a szülei elé a klímaválságról szóló filmeket, adatokat, grafikonokat és cikkeket, amíg el nem kezdtek valóban figyelni rá.
Az anyja felhagyott a repüléssel, és meghozta azt a karrierjére nézve kockázatos döntést, hogy csak olyan fellépéseket vállal, ahová vonattal is el tud jutni. Svante Thunberg a lányához hasonlóan vegán lett, és az anya is visszafogta a húsevést, bár – ahogy ezt a félinformációt Greta becsületesen mindig ki szokta javítani az interjúkban – teljesen vegánná válnia neki nem sikerült. Még a lány nagyszülei is változtattak az életformájukon: nem repülnek, alig vesznek új holmikat, és vegetáriánusok.
Hogy képes változást elérni, és ami ebből következik, hogy kezdhet akár valami jót is az életével: ez a tapasztalat segítette Thunberget a depresszióból kivezető úton.
A legjobb gyógyír a szorongásra, a félelemre és a dühre, ha az ember kezd magával valamit
– mondta az osztálytársának adott, nyári podcastos interjúban.
Az Asperger-szindróma miatt könnyen összpontosít sokáig egyetlen dologra. Nem okozott gondot több ezer órát rászánnia arra, hogy megismerje a klímaváltozással kapcsolatos legfontosabb tudományos tényeket. De az Aspergernek ennél többet is köszönhet. Azt mondja, ha nincs a diagnózisa, klímaválság ide vagy oda, valószínűleg ugyanúgy élte volna tovább az életét, mint bárki más. Csakhogy aspergeresként számára a világ fekete-fehér, szokta mondani. A klímaválság egzisztenciális fenyegetéséből és a megszokott életmód folytatásából adódó kognitív disszonancia, amellyel a fél világ jól elvan, számára teljesen érthetetlen.
„Szerintem sok szempontból mi, autisztikusak vagyunk a normálisak, és mindenki más elég fura"
– jegyezte meg az egyik londoni beszédében. Az autizmus világnapjára írt Facebook-posztjában azért lehűtötte azokat, akik egy rózsaszín, átromantizált autizmusfelfogás felé mennek el, mondván, az autizmus nem egy „ajándék", hanem jószerivel végeláthatatlan harc az iskolák, a munkahelyek meg a szekáló többiek ellen. De újra leírta itt is: megfelelő körülmények között viszont lehet szupererő az autizmus, a diagnózisa nélkül ő sem kezdte volna el a sztrájkot.
Tavaly augusztus 20-án, miután szokatlan hőhullám telepedett Svédországra, és tüzek pusztítottak, teljesen egymaga vágott bele az akcióba. Az egész onnan indult, hogy megnyerte egy svéd lap környezetvédelmi témájú cikkpályázatát. Emiatt kapcsolatba került hasonló gondolkodású aktivistákkal, és eleinte közösen tanakodtak, hogy mit kéne tenni, de Thunberg magára maradt az ötlettel, hogy sztrájkoljanak iskolába menés helyett. A többiek inkább valami felvonulásféleségben gondolkodtak a fegyverellenes parklandi diákok mintájára. A lány a Guardiannek azt mondta: ha olyan lenne, mint mindenki más, vagyis társas lény, akkor valószínűleg próbált volna létrehozni egy szervezetet, de mivel nem megy neki túl jól az emberek kezelése, inkább csinálta egyedül, amit kitalált.
A sztrájkolást eleinte a szülei sem helyeselték. Annyit ért el náluk, hogy ráhagyták, csinálja, de különösebb támogatást már nem ígértek hozzá. A szülők, akik pár évvel korábban végigszenvedték a négy fal közé szorulást, a némaságot és az ötgnocchis ebédeket, jó néhány döbbeneten vannak túl azóta. Ha a klímaügyről volt szó, a lányuk át tudta lépni a korlátait. A változás már a sztrájk tervezgetési fázisában elkezdődött. Thunberg a napelemek hatásfokára vonatkozó kérdésre válaszolva szólalt meg több év után először önként idegenek előtt.
A szülők szemében már az is csodaszámba ment az elején, hogy a lány sztrájkolás közben, mások szeme láttára evett, sőt, a beszűkült, csak pár ételre korlátozott repertoárt is hajlandó volt bővíteni, és megette a vegán thai tésztát, amivel megkínálta egy greenpeace-es.
A társas helyzetekben küszködő Thunberg persze átélt néhány fojtogató pillanatot a sztrájk alatt. Az egyiknek szemtanúja volt az apja, aki rá-ránézett a gyerekére, hogy minden rendben van-e. A családi könyvben leírtak szerint egyszer arra lett figyelmes, hogy a falnál álló Gretát úgy tízen veszik körül, egy újságíró beszél hozzá, és láthatóan valami nem stimmel, „a kislány egész teste feszült, kapkodja a levegőt". Az apja győzködte, hogy menjenek haza, eleget tett már, de Greta, miközben pánikolt, mégis hajthatatlan maradt. „Nem – mondja. Ugyanakkor nyüszítő hangot ad. Egy ijesztő hangot. Mint valami állat" – írják a könyvben, mely szerint végül letörölte a könnyeit, sarkon fordult, és folytatta, amit elkezdett.
Főleg azokkal a helyzetekkel szenved meg, amikor gyerekekkel kell beszélgetnie, a rossz emlékei miatt. „Soha nem találkoztam olyan gyerekcsoporttal, amely ne lett volna gonosz" – mondta a szüleinek.
„Mindig az a lány voltam, aki a hátsó sorban ül, és nem mond soha semmit"
– mondja Thunberg a régi önmagáról. Amikor először egyezett bele, hogy több ezer ember előtt beszéljen, ráadásul angolul, még próbálták lebeszélni a dologról. Az apja aztán sírva fakadt, amikor gond nélkül lement az esemény. Thunberg politikai vezetők és hírességek tucatjaival találkozott Barack ObamátólArnold Schwarzeneggeren és Jane Goodallon át Ferenc pápáig, beszélt többek közt az ENSZ előtt, Davosban, az Európai Parlamentben, a párizsi nemzetgyűlésben, a londoni parlamentben, az olasz szenátusban és – legutóbb – az amerikai törvényhozás előtt.
A beszédeiben sokszor kifejezetten provokál. A brit politikusoknak például a szén-dioxid-kibocsátás „kreatív könyveléséért" szólt be, Davosban pedig kijelentette, hogy egyes emberek, vállalatok, döntéshozók pontosan tudják, milyen felbecsülhetetlen értéket áldoztak fel a harácsolásért, és szerinte a jelenlévők közül sokan közéjük tartoznak. A tavaly novemberi Ted Talk előadásában azzal viccelődött: a szelektív mutizmus azt jelenti, hogy az ember csak akkor beszél, amikor feltétlenül muszáj, és most muszáj. Állítja, hogy nem izgul már, ha beszélnie kell, legyen bármekkora is a tömeg.
Az osztálytársa a nyári podcastadásban megdicsérte, amiért szerinte még mindig két lábbal áll a földön, és nem hordja fenn az orrát azóta sem, hogy ennyire ismert lett. Pedig elég sajátos helyzet, amikor az ember saját neve a helyes válasz az iskolai feladatlapon feltett kérdésre. A róla szóló nagy Guardian-cikk márciusi megjelenése idején még rendszerint – a péntekenkénti sztrájkot leszámítva – reggel hat órakor kelt Greta Thunberg az iskola miatt. Az otthoni leckeírással, interjúadásokkal és beszédírásokkal együtt 12-15 órásra nyúltak a munkanapjai, és még így is az osztálya öt legjobb tanulója közt maradt.
Azóta változott a helyzet. Eldöntötte, hogy a most kezdődött tanévet kihagyja, egy évre szünetelteti az iskolát. Úgy van vele, hogy ez az egy év a tanulmányai szempontjából nem oszt, nem szoroz, a klímaharcban viszont nagyon is sokat számít egy év, ha csak 11 év van hátra addig a fordulópontig, amikor, ha nem javulnak sürgősen addig a dolgok, visszafordíthatatlan láncreakció kezdődik. A pénteki sztrájknak is az volt amúgy is az alapgondolata:
minek tanuljanak a gyerekek, ha nem lesz jövő, amelyben hasznát vehetnék a megszerzett tudásnak.
Az iskolába készülődés helyett a nyarát azzal zárta, hogy egy 18 méteres versenyvitorláson, két hét alatt keresztülszelte az Atlanti-óceánt az angliai Plymouthtól New Yorkig, ahol szeptember 23-án beszédet mond majd az ENSZ klímacsúcsán. (Előtte, szeptember 20-án pedig innen vesz részt majd a tervezett következő nagy dobásban, a meghirdetett globális klímasztrájkban.)
A napelemekkel és vízalatti áramfejlesztővel felszerelt Malizia II nevű vitorlás a lehető legkörnyezetkímélőbb megoldás volt az út megtételére, viszont nem épp a legkényelmesebb. Thunberg eddigre már valamennyire edzett volt a sok hálófülkés vonatozástól, de azért a vödörrel helyettesített vécé és a világítás hiánya új szintet jelentett. Az esős indulásról készült New York Times-riport szerint előre csomagolt vegán ételekkel, nyolc naplóval és a Csend című, introvertáltakról szóló könyvvel vágott neki az utazásnak, és aggódott kicsit a tengeri betegség meg amiatt, hogy hiányozni fog a két kutyája, Mózes és Roxy.
A kutyákat valószínűleg sokat fogja nélkülözni ebben az évben, sűrű hónapok állnak előtte. A tervek szerint például ott lesz a decemberi nagy klímakonferencián is Santiago de Chilében. Az elmúlt bő egy évben a körülötte habzó hírveréssel nem nőtt együtt Thunberg optimizmusa a jövőt illetően.
Magát realistának tartja, és azt mondja: egyedül a kibocsátás számít. Amíg az nem csökken, nincs nagyon miért lelkesedni. Mindenesetre már nem érzi magát depressziósnak, és az evéssel is békét kötött.
Amikor a GQ magazin afféle mikrofonpróba gyanánt nemrég egyszer megkérdezte, mit evett reggelire, ő válaszolt: lejárathoz közelítő humuszt lejárathoz közelítő kenyérrel. „Oké volt. Jóllaktam vele" – felelte arra, jó volt-e. Thunbergnek láthatóan nem okoz különösebb nehézséget, hogy a saját életvitele lehetőleg környezetkímélő legyen. A szüleit arra kérte, karácsonyra, születésnapra se vegyenek neki ajándékot, de nem is az a típus, akiről az ember azt hinné, fáj a szíve ilyesmik után. Másokkal szemben nem annyira szigorú, nem erőlteti, hogy mindenki éljen így, ahogy ő. Azt mondja: tisztában van vele, hogy a politikai döntéseknek sokkal nagyobb súlyuk van a klímaválság szempontjából, mint az egyéni fogyasztói döntéseknek.
A New York Times megfogalmazása szerint Thunberg egyfajta modern kori Kasszandra, ennek is betudható, hogy a követők serege mellett tömegek utálják is. Időnként egy-egy Facebook-poszt erejéig kiáll olyan, a mai politikai környezetben megosztónak számító ügyekért, mint az LMBTQ-jogok vagy a feminizmus, de ezzel nem kockáztat túl sokat, mert így is, úgy is régóta jobboldali céltábla.
Greta Thunberg amúgy láthatóan nem különösebben zavartatja magát a rá zúduló utálkozástól. A régi iskolai szekálások miatt a jelenség maga nem, legfeljebb a léptéke új a számára, és azt mondja, számított is rá, hogy ez lesz.
A család kap halálos fenyegetéseket, volt, hogy postán ürülék érkezett hozzájuk, és a szülőket rendszeresen felnyomják a gyámügynél.
Az iskolai csúfolás szintjén maradó kritikák Thunberg külsejét és az Asperger-szindrómából fakadó különbözőségét célozzák, ezekkel nemigen szokott foglalkozni.
Ha a gyűlölködők a kinézetedet meg a másságodat veszik célba, az azt jelenti, hogy mást nem tudnak célozni
– írta erről. Amikor júliusban az OPEC (Kőolaj-exportáló Országok Szervezete) a közvéleményt félrevezető klímamozgalom fenyegetéséről panaszkodott, Thunberg kiírta a Facebookra: „talán ez az eddigi legnagyobb bók, amit kaptunk".
Gyakran kritizálják azért is, ha azon kapják: a környezetbarátként bemutatott egyedi megoldásai, például az utazása a vitorláson mégsem annyira ártalmatlanok a klímára nézve.
Az álhíreket, összeesküvés-elméleteket igyekszik cáfolni: állítja, hogy nem áll mögötte senki és semmi, és sem ő, sem a családja nem kap pénzt a szerepvállalásáért, a beszédekért. A díjakból és a könyveladásból befolyó összeget jótékonysági szervezetekhez továbbítják, az utazásait a szülei fizetik, írta. Amellett is kitart, hogy maga írja a beszédeit, de kap hozzá segítséget, például vannak tudósok, akik segítenek neki a bonyolult témákat közérthetően tálalni, az apja pedig néha győzködi, hogy kicsit vegyen vissza.
Az osztálytársával felvett podcastban egyszerre viccesnek és szomorúnak nevezte, ami zajlik, hogy minden napra jut új összeesküvés-elmélet, hogy például orosz kémnek kiáltják ki, hogy halálos fenyegetéseket kap. Szerinte a támadásoknak az az oka, hogy az emberek provokálva érzik magukat.
Thunberg nyilatkozataiból az derül ki, hogy az efféle tapasztalatok ellenére alapvetően nincs rossz véleménnyel az emberekről, sőt. Szerinte nem azért gyilkoljuk a bioszférát, mert az emberiség amúgy alapvetően gonosz, hanem mert nem vagyunk teljesen tisztában a következményekkel.
Innen táplálkozik a reménye, amivel kissé mintha a kognitív disszonanciát nem ismerő fekete-fehér, aspergeres világlátást vetítené a „normálisok" tömegére: hogy ha az emberek tisztában lesznek mindennel, akkor majd változtatni is fognak.
A német Anne Willnek adott interjúban említette: sokan mondják neki, hogy a missziója el fog bukni, de szerinte neki nincs is igazán missziója, ami elbukhatna. Ő csak azt tűzte ki maga elé, hogy megtegyen mindent, ami a hatalmában áll a világ jobbá tételéért. Azt mondta: azzal is tisztában van, hogy nem lesz mindig ilyen felkapott, nem lesz mindig ilyen érdekes a média számára, hogy ez az egész hamarosan véget ér. Az osztálytársának arról beszélt, hogy sok minden érdekli, de most úgy gondolja, a társadalomról szeretne tanulni majd, amikor egyszer folytatja tanulmányait.