Lehet, hogy nem csalta el Evo Morales az októberi választást Bolíviában – ezt állítja a Massachussettsi Műszaki Egyetem két kutatója nemrég közzétett tanulmányában, amelyről a Washington Post írt. Bár májusban új választást tartanak, még mindig megy a vita az országban, nemcsak az állampolgárok, hanem a szakemberek között is arról, hogy mi történt az októberi szavazáson.
A két kutató ellentmond az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) jelentésének. Szerintük az OAS több fontos tényezőt nem vett figyelembe, amikor azt állította, hogy a szavazatok számlálását megbundázták. Kutatásukkal ugyanakkor még így sem tudták teljesen kizárni a csalás lehetőségét, az OAS pedig visszaszólt nekik.
A dolog előzménye, hogy tavaly az ellenzék megkérdőjelezte az október végén megtartott elnökválasztás eredménye. A dél-amerikai országot már 2006 óta a baloldali Evo Morales államfő irányította, aki azután akart megint újrázni, hogy egy 2016-os népszavazásban az ország 51 százaléka ellenezte, hogy negyedszerre is elinduljon a választásokon. Az őslakos származású elnöknek végül a legfelsőbb bíróság adta meg az engedélyt erre, így ő annak rendje és módja szerint el is indult, bár tekintélyuralmi stílusa és az erdőtüzek miatt csökkent a népszerűsége vetélytársával, a 66 éves volt jobbközép elnökkel, Carlos Mesával szemben.
Bolíviában a választás megnyeréséhez az elnökjelölteknek vagy a szavazatok 50 százalékát kell megszerezniük, vagy minimum 40 százalékot, de akkor 10 százalékpontos előnnyel. Ha ez nem sikerül, akkor második fordulót tartanak a két legesélyesebb jelölt között.
A tavalyi választás problémája is a 10 százalékpontos előny körül forgott. Néhány órával az urnák zárása után a bolíviai választási iroda előzetes, nem hivatalos számlálása szerint Morales és legesélyesebb riválisa, Carlos Mesa között 7 százalék volt. Mivel 84 százalékos volt a feldolgozottság, úgy tűnt, hogy szükség lesz második körre is a miniszterelnök megválasztásához. Azonban a választási iroda aznap este leállt az előzetes szavazatszámlálás eredményeinek közlésével, és 24 óráig tartott, mire újra frissítették volna az állást. Bár a számlálás hivatalos menetével nem ütközött, hogy 80 százalékos feldolgozottságnál szüneteltetik az előzetes számlálást, az Amerikai Államok Szervezete (OAS) már akkor is aggályait fejezte ki.
Egy nappal később új, az immáron végleges eredmények szerint Morales kezdett erősödni. Az indián származású elnök végül 47,8 százalékot kapott, és éppen 11 százalékkal előzte meg Mesa-t, tehát megúszta a második fordulót. Az utóbbi a számlálás leállítására hivatkozva nem fogadta el az eredményt, sőt, „kolosszális csalást” kiáltott, míg Morales győzelmet hirdetett. Az elnök La Paz-i sajtótájékoztatóján arról beszélt, tiszteletben fogja tartani a választás eredményét akkor is, ha a végső összesítés szerint mégis kell második fordulót tartani. Morales viszont azt is mondta, hogy a választási eredménnyel elégedetlen ellenzék,
nem kíván számot vetni az őslakosok szavazataival, amivel diszkriminálja a bolíviai állampolgárok meghatározott csoportját.
Az államfő emellett felszólította az esetleges választási csalások miatt nyíltan aggodalmukat kifejező nemzetközi választási megfigyelőket, hogy „tartsák tiszteletben az ország alkotmányát”.
Morales győzelmét azonban nem nagyon akaródzott befogadni az ellenzék gyomrának. Már a 2016-os népszavazás eredménye is azt mutatta, hogy az ország fele nem kívánja megint az elnöki székben látni, és a választási csalás gyanúja csak olaj volt a tűzre. Kilenc városban erőszakos tiltakozás kezdődött, a tüntetők szavazóhelyiségekre és szavazóurnákra támadtak, többet fel is gyújtottak. Hetekig folytak a véres demonstrációk, rendőri egységek lázadtak fel, kések villantak, fegyverek sültek el.
Az ellenzéki tüntetők végül három héten belül, a hadsereg állásfoglalása után kicsikarták, hogy Morales lemondjon, és új választások legyenek, de addigra már 23 ember halt meg és 715-en sebesültek meg az Emberi Jogok Amerika-közi Bizottságának (IACHR) összesítése szerint. Az exelnök lemondásakor még arról beszélt, hogy nem hagyja el az országot.
Nem kell menekülnöm. Azt akarom, hogy Bolívia népe tudja, nem raboltam ki senkit. Ha valaki azt gondolja, lopunk, akkor szóljon, és álljon elő bizonyítékokkal
– mondta. Később azonban mégis elhagyta az országot, és egy mexikói kormányzati repülőgép fedélzetén Mexikóba ment, miután politikai menedéket kért és kapott. Hazájában az ideiglenes kormány államellenes bűncselekmény és terrorizmus vádjával elfogatóparancsot adatott ki ellene.
Akkoriban viszont a neten számos olyan cikk terjengett, amely szerint valójában az óriási lítiumvagyonért puccsolták meg Morales rendszerét. Még ha ez nem is igazolt és valószínűleg ebben a formában nem is igaz, az biztos, hogy a baloldali kormány erőszakos eltávolítása nagyon komoly hatással lehet a jövő olajának is becézett anyag piacára, írtuk.
Az OAS jelentése viszont fontos hivatkozási alap volt az ellenzék kezében. Az Amerikai Államok Szervezete is aggályosnak találta a szavazatok kezelését, és a választás lefolyását, ezért nem sokkal a választás után, a tüntetések kitörésekor egy vizsgálóbizottságot küldött Bolíviába, amely a következőket ellenőrizte:
Ezeket megvizsgálva az OAS több vádat is megfogalmazott Morales ellen. Szerintük például
statisztikailag lehetetlen, hogy az előzetes eredmények közlésének leállítása után hirtelen ennyivel megugorjon az elnökre leadott szavazatok száma,
ami arra utal, hogy a „szünetben” manipulálták az eredményeket, hogy azok Moralesnek kedvezzenek.
Erre a vádra reagált a massachusettsi egyetem két kutatója, Jack R. Williams és John Curiel. Szerintük ugyanis nem volt jelentős különbség az szavazatok eloszlásában az eredmények közlésének leállítása előtt és után. Az új tanulmány szerint az OAS ott csúszott el a statisztikával, hogy
Az utóbbi azért is lényeges, mert Moralesnek főleg vidéken volt nagy szavazóbázisa. Ezekben az elszegényedett régiókban viszont a nap végéig dolgozó állampolgárok később mennek szavazni, akkor viszont tömegével. Vidéken ráadásul nincs annyi szavazatszámláló, lassabban számolják a szavazatokat, és azok felhalmozódhatnak.
EZT FIGYELEMBE VÉVE LEHETSÉGES, HOGY AZ ITT LEADOTT SZAVAZATOK EREDMÉNYEI KÉSŐBB ÉRKEZTEK BE A KÖZPONTBA, ÍGY HIRTELEN MEGVÁLTOZOTT A KÉT JELÖLT KÖZTI KÜLÖNBSÉG.
A tanulmány másik része egy grafikonnal bizonyította, hogy az egységnyi idő alatt Moralesre leadott szavazatok mennyisége a leállítás előtt körülbelül ugyanannyi volt, mint amit a hivatalos eredmény mutat. A kutatók emellett lefuttattak 1000 szimulációt, amelyeknek célja az volt, hogy csak az eredmények közlésének leállása előtti adatok alapján megmondja, mi lesz a végeredmény. Ez alapján a két fél közötti várható különbség 10,49 százalék lehetett volna, így szerintük a valódi 11 százalékos különbség tehát korántsem lehetetlen.
A massachusettsi kutatók mélyen elhibázottnak nevezték az OAS által kiadott jelentés statisztikai részét.
Bár úgy tűnt, hogy Williams és Curiel megcáfolta a korábbi statisztikákat, a helyzet még mindig nem ilyen egyszerű. A New York Times szerint az OAS jelentésében nemcsak a statisztikára hagyatkozik, amikor kimondja, hogy választási rendellenességek történtek, hanem más vádakat is megfogalmaz, amelyeket a két kutató figyelmen kívül hagyott.
Ilyen volt például az a vád, amely szerint bolíviai tisztségviselők olyan rejtett szervereket is fenntartottak, amely megengedte, hogy változtassanak az eredményeken. Az OAS által feltárt szabálytalanságokat a két kutató egyébként nem kívánta értékelni, csupán a statisztikai problémákra akarták felhívni a figyelmet.
Minden logikával szembemegy, hogy két magát „kutatóként” és „tudósként” definiáló személy ilyen hibás elemzést rak össze
– írta a Washington Postnak címzett levelében Gonzalo Koncke, az OAS egyik tisztségviselője.
A New York Times azt is megjegyezte, hogy míg a két kutató függetlenként aposztrofálja magát és a kutatásukat, mégis egy olyan szervezet, nevezetesen a Gazdasági és Politikai Kutató Központ (CEPR) támogatta munkájukat, amely már korábban is felkelt az OAS jelentése ellen. Emellett nem az OAS volt az egyetlen szervezet, amely problémákat tárt fel a bolíviai választással kapcsolatban, hanem az Európai Unió vizsgálóbizottsága a korábbi jelentéshez hasonló súlyos hibákról írt jelentésében.
A vita tehát borítékolhatóan folytatódni fog a május eleji választásig.
Perpillanat nyolcan vannak versenyben az elnöki címért. Morales pártja a Szocialista Mozgalomért (MAS) Luis Alberto Arce Catacorát, a korábbi pénzügyminisztert jelöli, míg a Polgári Közösség ismét Carlos Mesát indítja. Arce egyébként Morales jóváhagyásával indult el, sőt, a Brazíliában tartózkodó exelnök jelentette be, hogy kit indít a párt. Arce nevéhez kötődik Bolívia elmúlt években elért gazdasági növekedése, alelnöke pedig a korábbi külügyminiszter, David Choquehanca lenne, aki Moraleshez hasonlóan indián származású. Egy al-Jazeerának nyilatkozó bolíviai elemző szerint nem lesz könnyű nyernie, de Arce egy jó jelölt lehet azoknak, akik elfordultak a MAS-tól.
Indul még Jeanine Ánez, aki most az ország ideiglenes elnöke, és a Szociáldemokrata Mozgalom tagja. Ringbe szállt Luis Fernando Camacho jobboldali politikus, aki két párt „Hiszünk” elnevezésű koalícióját képviseli. A negyedik jelölt Jorge Quiroga, aki a a Nacionalista Forradalmi Mozgalom tagja. Érdekes induló még Chu Hyun Chung, aki koreai, de már gyerekkora óta Bolíviában él, és dolgozik, mint orvos, evangélikus lelkész és politikus. Elég konzervatív nézeteket vall, és a Győzelemért Front párt színeiben indul.
A France 24 szerint most Luis Arce áll az élen 26 százalékos támogatottsággal, utána jön Mesa és Luis Fernando Camacho fej fej mellett 17 százalékkal, Jeanine Ánez a harmadik 12 százalékkal, Chi Hyun Chung 6, Jorge Quiroga pedig csupán 3 százalékon áll.
(Borítókép: Evo Morales beszél támogatóihoz La Pazban 2019. november 5-én. Fotó: Reynaldo Zaconeta / AFP)